DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Nyilván sokkal könnyebb helyzetben lennénk, ha a mai napon már sokat idézett felsőoktatási törvényt annak idején a Ház úgy tudta volna elfogadni, hogy közben a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvényt is - ami egy stratégiai irányt jelöl meg - elfogadtuk volna. Erre nem került sor, de nagyon remélem, hogy - az ütemezés szerint - 1995-ben itt e Házban alkalmunk lesz erről vitatkozni, és ezúton is szeretném kérni képviselőtársamat, aki már nem először tisztel meg azzal, hogy kérdést vagy interpellációt intéz hozzám, hogy ebben a vitában aktívan vegyen részt, és ő maga is járuljon hozzá ahhoz, hogy minél stabilabb helyzetet tudjunk teremteni a felsőoktatásnak, és valóban hosszú távra tudjunk garantálni bizonyos garanciákat, biztosítékokat ahhoz, hogy ez a nagyon fontos terület aktívan és erőteljesen legyen jelen a magyar társadalomban és közéletben.
Azt is szeretném a képviselő úrnak elmondani, hogy a kormányprogramban a kormány természetesen elkötelezte magát a felsőoktatás és a tudományos kutatás fejlesztése mellett, és ezt elég egyértelműen is tettük meg.
Képviselő úr konkrét kérdéseire a következőket tudom mondani.
Azt kérdezte a képviselő úr, hogy ragaszkodni kívánunk-e a kormányprogramban vállalt kötelezettségeinkhez, ígéreteinkhez. Igen, ragaszkodni kívánunk, tudom röviden mondani, de ha kívánja hosszabban is szívesen indokolom ezt. Nem változtattuk meg azt az álláspontunkat, hogy mind a kutatás, mind a felsőoktatás vonatkozásában a kormányprogramban rögzített elveket kövessük, és aszerint is rangsoroltuk a feladatokat. Az önök és a képviselő úr előtt lévő javaslat a prioritásokat megőrizte, és a kormányzati kompromisszumot a támogatások mértékében vállalta.
Képviselő úr kérdezte, egyetértek-e azzal, hogy a felsőoktatás fejlesztése sokkal fontosabb annál, mint hogy szűk költségvetési szempontok áldozata legyen. Természetesen úgy gondolom, hogy a felsőoktatás fejlesztésének a programja nem egy ágazat ügye, hanem össztársadalmi érdek, s én ezt magam is meggyőződéssel vallom. A '95-ös költségvetés tervezete a felsőoktatási előirányzataiban - ha szűkös keretek között is - a fejlesztést segítő 3 milliárdos többlettámogatással ezt a szemléletet igazolja vissza.
Azt kérdezte képviselő úr, hogy képesek vagyunk-e ellenállni a PM-nek, és ezzel az ország hosszú távú érdekeit képviselni.
(16.20)
Én úgy gondolom egyébként, hogy mind a Pénzügyminisztérium, mind pedig mi megpróbáljuk a magunk meggyőződése és felkészültsége szerint az ország hosszú távú érdekeit képviselni. Az más kérdés, hogy természetesen más nézőpontból tesszük ezt, és ezért gyakran vitáink vannak. De úgy érzem, az a dolgunk, hogy ésszerű és normális kompromisszumokat kössünk pont a hosszú távú gondolkodás érdekében.
Kérdezi a képviselő úr azt is, hogy mi van a sokat emlegetett létszámkérdéssel: csökkenteni, növelni vagy szinten tartani akarjuk ezt?
Szeretném elmondani, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának növelését én az egyik legfontosabb feladatnak tekintem, és ebből semmilyen körülmények között nem kívánok engedni. E területen nem köthetünk kompromisszumokat. Ezt tükrözi is egyébként a '95-ös költségvetési törvény tervezete, amelyben 580 millió forint szerepel a hallgatói létszám képzési többletkiadásaira.
1994-ben 1500 fő beiskolázási növekedését vállalta a kormány, és ezt teljesítette is. Ez három hónapra - '94 szeptemberétől - mintegy százmillió forintos támogatást igényelt. Az 1995-ös költségvetésben a hallgatói létszámnövekedés finanszírozására 580 millió forintot terveztünk, mint ahogy említettem. A '94 szeptemberében felvett hallgatók '95-re áthúzódó kilenchónapi támogatása mintegy 300 millió forintot tesz ki. A fennmaradó 280 millió forintból - figyelembe véve a képzési ágak szerinti differenciált új normatív finanszírozás követelményeit - mintegy 2500-3000 fővel tudjuk megnövelni az első évre felvett hallgatók létszámát. Ez a tavalyihoz képest is jelentős emelkedést jelent.
Végül a bérezés kérdéséről: a felsőoktatásban rugalmas minőségelvű bérezés megvalósításához a közalkalmazotti fizetési osztályok bővítése indokolt, én ezzel teljesen egyetértek.
A közalkalmazotti törvény fizetési osztályai - az "E" és "F" kategória - nem fedik le a felsőoktatás differenciált alkalmazási kategóriáit. És nyilván tudja a képviselő úr, hogy itt van tanársegéd, adjunktus, docens, és így tovább. Ezért a közalkalmazotti törvény módosítása során a jelenlegi hat fizetési osztályt az alkalmazottak végzettsége, szakképesítése és más szakmai követelmények alapján további kategóriák bevezetésével - például "G" és "H" kategóriákkal - indokolt bővíteni. Az A1-hez rendelt magasabb szorzószámmal ez lehetővé tenné az oktatói teljesítményt tükröző differenciáltabb bérezést. Más megoldás is kínálkozik természetesen e téren. Én úgy gondolom, egy megfelelő parlamenti vitában ezt közösen ki tudjuk érlelni.
A felsőoktatás területén egyébként szeretném elmondani, hogy az oktatói bérezésben nem tervezünk olyan lépést, mely az oktatói létszám, netán az oktatók bérének csökkenését eredményezné.
Végezetül képviselő úrnak csak annyit szeretnék említeni, hogy a kérdése elején megemlítette: feltételezi, a kormány igazából csak a propaganda szintjén kíván e kérdéssel foglalkozni. Én úgy érzem, nem helyes ilyet feltételezni. Én a képviselő úrtól jóindulatot kívánok kérni ebben a kérdésben. Köszönöm szépen a figyelmét, és kérem a válaszom elfogadását. (Taps.)
