DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz Kis Gyula képviselő úr érzelmeinkre ható szavai után néhány száraz tényt elmondani. Nem szeretném önöket hosszan terhelni, de ha lenne időm, akkor azért tennék néhány megjegyzést arra vonatkozóan, hogy a társadalom egészsége csak részben függ attól, hogy mennyit fordítunk egészségügyre. Mert igaz, hogy az Egyesült Államokban évente egy főre 3 ezer dollárt fordítanak egészségügyi kiadásokra - de ott 37 millió embernek nincs biztosítása, és egyáltalán, az Egyesült Államok jónéhány területén, jónéhány régiójában nem a legjobb a lakosság egészségi állapota. De ne menjünk bele ebbe a vitába!
Csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy az egy főre eső egészségügyi kiadás Magyarországon nem 150, hanem 250 dollár.
De ami a pótköltségvetési javaslatot illeti: szeretném azt egyértelműen tisztázni, és ha tisztelt képviselőtársaim fellapozzák a javaslat 158. oldalát, akkor világosan látják, hogy a csökkentés nem a vesebetegek gyógyító ellátását érinti, hanem az elvonás az alkalmazott klinikai kutatás támogatását, a szerv- és szövettranszplantációs kutatómunkát érinti. Nem hiszem tehát, hogy emiatt kevesebb vesetranszplantáció történhet ebben az országban.
Az egyetemek nem gyógyító célú dologi előirányzatait csökkenti a pótköltségvetési javaslat két százalékkal, és az országos intézeteknél még kisebb arányú az elvonás, mert 4,3 milliárd forintból 10,3 millió forint a csökkentés mértéke.
Lehetséges, hogy a helyettes államtitkár úr levele stílusában kifogásolható - hiszen akkor egy tárgyalás kezdetén voltunk: lehetséges, hogy sokkal rosszabbra kellett számítani -, de én azt gondolom, a pótköltségvetési javaslatot nézzék, tisztelt képviselőtársaim. Annak ellenére, hogy ennek nem tudunk örülni, mégis, azt hiszem, ezekre az arányokra figyelemmel kell lenni.
Sajnálom, ha a Semmelweis Orvostudományi Egyetem egy belső határozattal ráterheli ezt az elvonást a gyógyító előirányzatra - ezzel személy szerint nem tudok egyetérteni, és azt hiszem, szabálytalan. Még egyszer azt mondom, hogy a népjóléti ágazatnak minden elvonás fájdalmas, de én is csak azzal tudom befejezni, amit Kis Gyula úr mondott: Hier stehe Ich, Ich kann nicht anders - ahogy Luther ezt mondta Wormsban. Köszönöm szépen. (Taps.)
