DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Népjóléti Minisztérium költségvetéséről szólok természetesen, de most módomban áll az államtitkár úr előző felszólalásával kapcsolatban egy rövid megjegyzést tenni.
(19.20)
Egyfelől nem hiszem, hogy közülünk bárki is mondta volna azt, hogy az egészségügyi működési költségvetést bármilyen szinten érinti ez a pótköltségvetés, másfelől pedig én azt hiszem, tévedés azt állítani, hogy az egészségügyi intézmények finanszírozási problémáit az újonnan bevezetett finanszírozási rend okozza. Nem. Ez a finanszírozási rend csak nyilvánvalóvá tette azokat a meglévő különbségeket, amik évtizedek alatt alakultak ki. Most már legalább adataink vannak ahhoz, hogy hogyan lehet ezeket a különbségeket kiegyenlíteni. Ha ezt nem tettük volna, még ennyit sem tudnánk.
Tehát: a Népjóléti Minisztérium költségvetése, melyből a pótköltségvetés másfél milliárd forint összeget von el. Nagyon sokszor hallhattuk a választási kampány idején a mostani kormánypártok képviselőitől, hogy "olcsóbb államot akarunk". Nagyon ritkán hangzott el azonban, mit is jelent az, ha az állami költségvetési kiadásokat elkezdjük faragni: döntő többségében szakmai programok megfaragását jelenti.
A Népjóléti Minisztérium működési költségvetéséből, a dologi kiadásokból 2,1 millió forint vonódik el ezzel a pótköltségvetéssel. Én tudom, hogy nem is igen lehet sokkal többet, hiszen a Népjóléti Minisztériumban az a hatalmas munka, amit el kellett és el kell majd még végezni, így is alig teljesíthető azokkal a létszámokkal, amikkel a Népjóléti Minisztérium dolgozik. Illúzió azt gondolni, hogy a Népjóléti Minisztérium működésén oly sokat meg lehetne takarítani. Gyanítom, van még néhány tárca, amelyik hasonló helyzetben van.
Tehát mit is jelent az elvonás? Ugye, miniszterelnök úr a legutóbbi beszédében elmondta, hogy az egyensúly megteremtése nem a beruházások, nem a felhalmozás rovására történik. Kis Gyula képviselőtársam részletesen beszélni fog arról, hogy milyen beruházási pénzek elvonása történik meg most az egészségügyi intézményektől - nem általában, hanem a költségvetési támogatással működő egészségügyi intézményektől, egyetemektől, ahol komoly és nagyon fontos beruházásokat nem lehet elindítani ebben az évben.
Én gyanítom, hogy ezt az összeget a következő évi költségvetésben nem fogják visszaadni. Lehet, sőt valószínűleg lesz megint új induló beruházásokra, de ezt vehetjük úgy nyugodtan, hogy akkor az ideit majd jövőre teljesítjük és egy év kimaradt.
A következő dolog pedig az, hogy ennek a másfél milliárd forintnak igen jelentős része az egészségügy kiadásaiból és ezen belül is az egészségvédelemtől vonódik el. Megint idézni tudok a miniszterelnök úrtól, aki a beszédében elmondta, hogy sajátos magyar fenyegetettségek: magas halálozások, öngyilkosság, baleset, túlzott alkoholfogyasztás mellett az egészségjavítást nemzeti programmá kell emelni. Ennek a programnak a munkaanyaga az első változatban elkészült. Igen, képviselőtársaim: mi csináltuk meg. A kormány tavasszal megtárgyalta, el is fogadta a Nemzeti Egészségfejlesztési Programot, ezért készült a Nemzeti Egészségfejlesztési Alapról szóló törvény, amit be is nyújtott a parlamentnek - csak már nem volt időnk megtárgyalni, ezért került a Népjóléti Minisztérium költségvetésébe a korábbiakhoz képest példátlanul magas összeg, 960 millió forint egészségvédelmi célokra.
Ebből az összegből 450 millió forintot elvon a pótköltségvetés. Nem tudom akkor, hogy értelmezzem azt a programot, hogy a nemzeti egészségvédelem az alapprogram, hiszen most veszünk el tőlük 450 millió forintot.
Megint mondhatnám azt, hogy jó, rendben van, most elvesszük, majd jövőre visszaadjuk. Biztos vagyok benne, hogy a következő évi költségvetésben ez az 500 millió forint már nem fog megjelenni, tehát ez az 500 millió forint örökre elveszett az egészségvédelem számára. Amikor mi a '94-es költségvetést terveztük, legalább olyan nehézségekkel kellett számolnunk, mint a jelenlegi kormánynak a következő évi költségvetés tervezésénél. Legalább olyan kemény viták és harcok árán alakult ki az a költségvetés is, hiszen nem voltak korlátlanul forrásaink. Mi mégis el tudtuk érni ilyen nehéz körülmények között, hogy közel egymilliárd forintot különítsünk el egészségvédelmi célokra. Akkor ki tartja igazán fontosnak ezt a programot?
Az AIDS-program kiemelt feladatainak támogatásáról is benyújtottam a módosító indítványt, hogy maradjon meg a 30 millió forint. Én tudom, hogy Magyarország járványügyi helyzete nem katasztrofális - de pont azért kell a megelőzésre a pénz, hogy ne is legyen.
Azt is tudom, hogy a nemzetközi támogatásokkal együtt sincs elegendő pénzünk arra, hogy igazából el tudjuk indítani mindenhol, és támogatni tudjuk az iskolákban és az egészségügyi intézményekben ezt a tevékenységet.
A harmadik a családvédelmi hálózat kialakításának indítása. Itt szintén 30 millió forint elvonása történik. Nem a családvédelmi szolgálatról van szó. A családvédelmi szolgálatot létrehoztuk a magzatvédelmi törvénnyel, felállt és ragyogóan működik - legnagyobb örömünkre. Nem egyszerűen ennek a hálózatnak a továbbfejlesztéséről van szó. Lényegesen többről, egy sokkal nagyobb ívű program megalapozásáról van itt szó. Ez az összeg azért került a '94-es költségvetésbe, hogy elindíthassunk egy olyan folyamatot, hogy a különféle családvédelemmel foglalkozó intézményrendszerek összeépülését, együttmunkálkodását ki tudjuk alakítani és ezeket az intézményrendszereket fejleszteni tudjuk.
Magyarország egészségügyi állapota és mentálhigiénés állapota, szellemi egészségének megőrzése vagy javítása szempontjából egészen alapvető dolog a családtámogató rendszerek kialakítása. Sajnos, eddig még az elmúlt évtizedekben ezekben részleges próbálkozások történtek. Nem egységes a hálózat, nagyon sok minden hiányzik, ezért ki kellene alakítanunk egy egységes működést, és minél előbb kezdjük el, annál jobb, hiszen évtizedes késésben vagyunk ebben a kérdésben is.
Nagyon örülök, hogy a költségvetési bizottság ülésén a Pénzügyminisztérium képviselője ennek a 30 millió forintnak a megmaradására igent mondott. Én nagyon remélem, hogy az államtitkár úr a későbbiekben nem fog érvelni ellene. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
