DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Jelentős és fontos törvényjavaslatot nyújtott be a kormány, amikor eljuttatta az Országgyűlésnek a most előttünk lévő T/104. számú törvényjavaslatot a választottbírósági eljárásról.
A törvényjavaslat nem tartozik a nagy terjedelmű előterjesztések táborába, hiszen mindössze 65 szakaszból áll, tárgyalása nem váltja ki a társadalom és a közvélemény élénk érdeklődését, alig van sajtója, és a parlamenti vita sem ígérkezik túl izgalmasnak. Ha azonban ezekből kívánnánk következtetést levonni a tervezet fontosságát és értékeit illetően, akkor csalódnánk.
Ez a tervezet a civil társadalom önszerveződésének kereteit fejleszti tovább, ahhoz a már elkezdett folyamathoz tartozik, amelyet többek között az egyesületi törvény, a gazdasági kamarákról szóló törvény is jelez.
Tükrözi azt a folyamatot és törekvést, amit röviden úgy szoktunk kifejezni: a piacgazdaság feltételrendszereinek kialakítása, az önkéntes szerveződések jogi kereteinek megalkotása és célirányos befolyásolása.
(10.20)
Tisztelt Országgyűlés! A választottbíróságok intézménye nem új a magyar jogtörténetben. Előzményei Szent István koráig nyúlnak vissza, továbbá szemmel kísérhető jelenlétük a XIII.-XIV. században is, míg erőteljes fejlődése és kiteljesedése a polgárosodás velejárója. Életre hívója a kereskedők és kézművesek, később a gyárosok, majd a vállalkozók természetes igénye, hogy a szakmájuk gyakorlásából eredő, a közöttük, szűkebb környezetükben keletkezett nézeteltérések, konfliktusok és az ezekből adódó jogviták oldódjanak meg a keletkezésükhöz legközelebb álló, saját maguk által választott fórumokon.
Az sem közömbös, hogy ezek az önként választott fórumok a szakma legelismertebb képviselői, a legjobb kereskedők, kézművesek, akik egyben köztiszteletben álló állampolgárok is.
A magyar polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk már részletesebben foglalkozik a választottbíráskodással, 21 rendelkezést tartalmaz, amelyek egy része ma is alkalmazható lehet. Sajnos, a fejlődés a második világháború után megszakadt, az intézmény visszafejlődött, és csak a Magyar Kereskedelmi, később a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő választottbíróság tevékenykedik. Ez azonban szinte kifejezetten a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból adódó jogviták intézésére korlátozódik.
Csak jelzésként említem meg, 1989-ben összesen 224 ügyben járt el, ebből 177 ügy a KGST-országok közötti jogvita, az úgynevezett moszkvai konvenció alapján, 12 ügy nyugati és magyar ügyfelek között folyt, míg összesen 28 ügy volt folyamatban kifejezetten belföldi, magyar ügyfelek között. Ez az adat 1993-ban a következő: 160 ügyből már csak 28 volt a volt KGST-országokat is érintő ügy, ugyanakkor a magyar-nyugati felek közötti ügyek száma 60-ra nő, míg a magyar ügyfelek közöttié már 72.
(A jegyzői székben Sasvári Szilárdot dr. Trombitás Zoltán, dr. Semjén Zsoltot Nahimi Péter váltotta fel.)
Mindezek mutatják, hogy az elmúlt évek jelentős változás hordozói. Egyben az 1994. első félévi adatok tükrében jelenthetem azt is, hogy ez a tendencia folytatódik, sőt erősödik. A bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások, a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővülése és minőségi változása szükségszerűvé tette a jelenlegi jogi szabályozás felülvizsgálatát, korszerűsítését.
A hatályos polgári perrendtartás mindössze öt szakaszában találunk szabályozást a választottbírósági eljárásra, ezek azonban a mai igények kielégítésére már nem elégségesek. Ugyanakkor a hazai korszerűsítést sürgeti az a további tény is, hogy magyar kezdeményezésre az ENSZ-közgyűlése 1966-ban létrehozta a nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó bizottságát az UNCITRAL-t, hazánk csatlakozott a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New York-i egyezményhez - jelenleg 90 ország az egyezmény tagja -, továbbá 1985-ben az ENSZ nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó bizottsága elkészítette a mintatörvényt, ami nem nemzetközi egyezmény tervezete, hanem ajánlás a világszervezet tagországainak.
Mint megfigyelhető, a belföldi, tehát nemzeti és nemzetközi választottbíráskodás korszerűsítésére irányuló törekvések időben is egymás mellett haladnak, futnak, és a most benyújtott törvénytervezet a jogfejlődésben eddig egyedülállóan egy törvény keretében szabályozza a belföldi eseti és állandó választottbírósági és a nemzetközi választottbírósági eljárások szabályait.
Az 1991-ben elkezdett kodifikációs munka eredményeként megítélésem szerint korszerű és a több irányú követelményeknek is eleget tevő törvénytervezetet nyújtott be a kormányzat.
Mivel a miniszteri expozé részletes ismertetést adott a tervezet tartalmáról, az intézményrendszer felépítéséről és működésének főbb szabályairól, ezért én csak néhány fontosnak tartott dolog kiemelésére szorítkozom.
A felek önállóan határoznak arról, hogy jogvitájukat választottbíróság döntse el, méghozzá általuk választott bíróság döntse el. Az állam e döntést elismeri, és szükség esetén az ítélet végrehajtásában is közreműködik.
A törvény kogens szabályainak betartása esetén az állami bíróságok nem avatkozhatnak be a jogvita elbírálásába. A választottbíróság ítéletének külföldi végrehajtása lényegesen könnyebb, mint a nemzeti bíróságoké. Az előbbiekét garantálja az általunk és másik 90 állam által ratifikált New York-i egyezmény, míg az utóbbiakét csak kétoldalú szerződések vagy a viszonosság alapozhatják meg.
A belföldi gazdasági kapcsolatokban keletkezett jogviták elbírálásában előny az, hogy a felek az általuk ismert, megbecsült szakembereket választhatják ki bírákként, az eljárás egyfokú, ami azt jelenti, hogy lényegesen gyorsabb, mint a bíróságoké, és megemlítendő várható olcsóbbsága is.
A törvény rendelkezéseinek túlnyomó többsége diszpozitív, ami kellő lehetőséget ad a feleknek egyedi elképzeléseik érvényesítésére, továbbá arra, hogy egyes, sokszor lényeges kérdést önállóan szabályozzanak, például a bírák kiválasztása, a bíráskodás helyének meghatározása, az ügy eldöntésére szolgáló eljárási és anyagi joganyag kiválasztása.
A törvény az ügyek jelentős csoportjaiban teszi lehetővé a választottbíráskodást, ezzel megteremti elméleti lehetőségét a rendesbíróságok részleges tehermentesítésének is. Ezt fontosnak tartom, mivel a gazdasági perek egy részének átterelődése már igen jótékonyan éreztetné hatását a megyeszékhelyeken működő városi bíróságoknál.
Meg kell említenem, hogy a törvény bevezetése nem jelent anyagi terheket az állami költségvetésnek - többen is szóltak már előttem is, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni -, mert az egész intézményrendszer és annak működése nem integrálódik az állami bíróságok szervezeti rendszerébe, míg a laza kapcsolat pedig inkább állami bevételeket jelent, például az előzetes bizonyítási eljárás, a végrehajtási eljárás jelentős illetékének bevétele formájában.
Tisztelt Országgyűlés! A törvény hatályosulása, széles körű elterjedése megítélésem szerint hosszabb időt fog igénybe venni. Természetesen ez a megállapítás nem vonatkozik a jelenleg is működő és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó választottbíróságra, és megnyugvással nyugtázom én magam is azt a tényt, hogy a nemzetközi ügyekben kizárólagos hatáskörrel fog továbbra is e szerv eljárni. Ehhez garanciális érdekek fűződnek, amelyek az egész magyar gazdasági életre jelentős befolyással lehetnek a jövőben is.
Ugyancsak nem vonatkozik ez a megállapítás a tőzsde mellett működő és az értékpapír-törvény alapján létrehozott választottbíróságra sem, hanem ez a szervezés alatt álló országos gazdasági kamarák mellett majdan működő választottbíróságokra vonatkozik elsősorban.
A törvénytervezet szellős, keret jellegű szabályozással lehetőséget teremt a legszélesebb értelemben vett civil társadalom számára a működés részleteinek kidolgozására, megteremtésére.
(10.30)
Biztos vagyok azonban abban is, hogy az intézményrendszer önépítése is problémákat fog fölvetni. Itt már az előző vezérszónoki felszólalásokban - de a miniszteri expozéban is - megjelent többek között például a bírák névsorának összeállításával kapcsolatos kérdéskör, aztán a különböző kamarák, így az ügyvédi kamarák közreműködése majdan a választottbíróságban, illetőleg annak létrehozásában és működtetésében. Messzemenően egyet tudok érteni Hack Péter képviselőtársammal, aki felvillantotta azt a lehetőséget, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága lehetne az a megfelelő platform, ahol ezek a szakmai grémiumok gyakorlatilag eszmét cserélhetnének, és maga az alkotmányügyi bizottság is állást foglalhatna a bíróságok felállításával kapcsolatos alkotmányossági kérdésekben.
Tisztelt Országgyűlés! Mint felszólalásom elején már említettem, a törvénytervezet vitájának, a törvény várható megalkotásának nincs különösebb társadalmi és sajtóvisszhangja, hiszen a szabályozás tárgya kevéssé ismert, fontossága sem köztudott. Ezért tartom szükségesnek, hogy erről a helyről is megkérjem a média képviselőit, a gazdasági kamarákat, az egész jogásztársadalmat és minden érdeklődőt arra, hogy saját eszközeivel és módszereivel tudatosítsa a közvéleményben: érdemes megismerni és majd igénybe venni hazánkban is a választottbíráskodás intézményrendszerét, mert emberközpontúbb, ügyfélbarát, szakszerű, gyors és - reméljük - olcsóbbnak is ígérkezik.
Természetesen mindezek valóra váltásához alkotó társadalmi légkör is szükséges, amelynek egyik eredője: jó törvények alkotása. Remélem, most ez fog megtörténni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
