DR. KERESZTES SÁNDOR
DR. KERESZTES SÁNDOR
DR. KERESZTES SÁNDOR (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a tárgyalás alatt lévő, az expó lemondásával kapcsolatos törvényjavaslatról már minden érv elhangzott pro és kontra.
Szó esett az expó gondolatának fogantatásáról, célszerűségéről, pénzügyi vonatkozásáról, a kormány eljárásának jogi megítéléséről, politikai és gazdasági következményeiről. Nem kívánom ezeket a kérdéseket tovább folytatni, de azt szeretném megállapítani, hogy egyetértek Barsiné Pataky Etelka volt expó főbiztos és a világkiállítást támogatók értékelésével, állásfoglalásával. Ide számítom Baráth Etele felszólalását is, amit külön is nagyra értékelek.
Magam az expó sorsát eldöntő törvényjavaslat külpolitikát érintő egy vonatkozásáról szeretnék említést tenni, amiről részben kaptunk is tájékoztatást a Házban, de a külügyi bizottságban erről részletesebben is tárgyaltunk.
A külügyi bizottságban én akkor megemlítettem, hogy a felsorolt államok állásfoglalásának rövid ismertetéséből hiányzik a Vatikán, azaz a Szentszék állásfoglalásának ismertetése. Azt a választ kaptam, hogy nem jött ilyen állásfoglalás. A tisztelt Ház tudja, hogy én ebből a Házból indultam el Rómába és voltam a Szentszéknél 45 év után delegált első nagykövet négy éven keresztül. És onnan ide, ebbe a Házba tértem vissza.
Lehet, hogy sokan a tisztelt képviselőtársaim közül azt mondják: hát érdekes az, hogy a Vatikán nem foglalt állást? Ezért engedjék, hogy néhány mondatban ismertessem egy kicsit, hogy mi a Vatikán, mi is az apostoli szentszék, milyen politikai súlya van a világban. Igaz, hogy hadseregei nincsenek - ezt kérte számon valamikor Sztálin, amikor a Vatikán szóba került -, azonban mégis azt kell mondanom, a világ egyik legnagyobb befolyással rendelkező hatalma, ha úgy tetszik, hiszen az egész glóbuszt átöleli a katolikus egyház szervezetével, jogrendjével és tanrendjével, irányítja az emberek gondolkodását.
(12.30)
És most, amikor a demokrácia az egész világon elterjedt és a nagy egységek kialakulása felé haladunk, akkor igen fontos szempont az, hogy milyen öntudattal rendelkeznek az egyes államok állampolgárai, és milyen etikai, erkölcsi normák szabják meg magatartásukat, politikai döntéseiket.
Elég talán arra utalnom, nemcsak szoros vallási kérdések szempontjából érdekes ez a szerepe a Szentszéknek, de az utóbbi évszázadban, sőt már több mint egy évszázada etikai, erkölcsi normáinak a társadalomban, a közéletben, a politikában való érvényesülését mind jobban, mind hatásosabban kifejti. Azokat a fogalmakat, amikkel ma már találkozunk és amiket önök is használnak, mint a szubszidiaritás vagy szolidaritás; ezeket az eszméket, amelyeknek alkalmazása nélkülözhetetlen az állampolgárok egymás közötti és a népek közötti kapcsolatában, ebben a szűkülő világban, ezeket mind ott dolgozták ki, mind ezekből az eszmékből származnak.
Szabad legyen elmondanom, ezek általános hatásúak, és hogy milyen fontosak a világon: kevesen tudják, hogy 160 állam tart diplomáciai kapcsolatot a Szentszékkel.
Nincs a világnak még egy olyan hatalma, állama, amely ekkora diplomáciai testülettel rendelkezne. Tehát nekünk, magyaroknak igen fontos ez a kapcsolat, mert általános politikai, külpolitikai célkitűzéseink számára igen nagy segítséget nyújtanak. Tudni kell ugyanis azt, hogy a Szentszék - igaz, az ENSZ-ben és annak szervezeteiben csak megfigyelőként vesz részt -, de a helsinki megállapodás alapján létrejött nemzetközi szervezetek mindegyikének teljes jogú tagja, szavát hallatja, és a mi magyar érdekeink, amiket szeretnénk megvalósítani, teljes összhangban vannak azokkal az eszmékkel és elvekkel, amelyet a Szentszék vall.
Ennek a haszna óriási számunkra. Gondoljunk csak arra, hogy 1989. január elsején, amikor az úgynevezett Béke Világnapon a pápa meghirdette a nemzetiségi kérdésről és a kisebbségekről szóló állásfoglalását, ez azóta óriási segítséget nyújt nekünk mindenütt, ahol a határokon kívüli magyarság érdekeinek a képviseletét vállaljuk, alkotmányunk rendelkezése szerint.
A Szentszék maga ezt a saját egyházi struktúrájában is érvényre juttatja, és egyre jobban erősödik a határokon kívül az egyházak nemzetfenntartó szerepe.
Amikor én a megbízólevelemet átadtam, akkor a Szentatyának mondtam, hogy hazánk a szomszéd népekkel nem rivalizálni szeretne, hanem korrekt partneri viszonyban élni a suum cuique elve alapján. Azt mondta: Közép-Európának egyetlen lehetősége a népek egymás közötti kapcsolatának a rendezése és hivatkozott a francia-német kibékülésre, ami a második világháború után történt.
Én ezt néhány héttel ezelőtt, amikor alkalmunk volt az emberi jogi bizottság küldötteként Bukarestben lenni, Nastase külügyminiszternek elmondtam, hogy a magyar gondolkodást ez jellemzi.
De továbbmenve, hadd mondjam - kevesen tudják -, hogy amikor alkalom van, a pápa mindig ránk vonatkoztatva is alkalmazza ezt az elvet. Amikor Kovac elnök úr, Szlovákia elnöke látogatást tett nála, akkor a kisebbségi kérdés megoldására hívta fel a figyelmét. Amikor Románia követe átadta megbízólevelét, akkor az erdélyi magyarság problémáinak a megoldására hívta fel a figyelmet. Ez megjelent mindenütt az újságokban és az egész világot az Observatore Romanoban bejárja. Most, amikor Szlovákia első követe átadta megbízólevelét, akkor a kisebbségi kérdésre és a szomszédos népekkel való baráti együttélésre hívta fel a figyelmét.
Azért mondtam ezeket el bevezetőül, mert amikor a főbiztos asszony Rómában járt és megbízott bennünket, a Qurinali követ kollégámat és engem is, hogy adjuk át az expóra szóló meghívólevelet, akkor ennek eleget tettünk, és én is eleget tettem.
A Szentszék, amely eddig is részt vett a hasonló világkiállításokon, örömmel vette ezt, hiszen a világkiállításnak a mottója ez volt: Kiállítás, kommunikáció egy jobb világért.
Elfogadván, az elsők között volt, azt hiszem az első öt meghívott állam között, amely elfogadta a meghívását. Ugyanakkor kilátásba helyezte azt, hogy ő maga fel fogja építeni a saját pavilonját. A meghívóban ugyanis arról volt szó, hogy a meghívottaknak nem kell pavilont építeni, mert ezek a pavilonok úgy lesznek tervezve, hogy később az egyetemi campus céljait tudják szolgálni.
A Vatikán, lévén, hogy speciális jellegű épületről volt szó, vállalta ennek a felépítését. Megbízta a püspöki kart, hogy tárgyaljon az illetékesekkel itthon, és ez folyamatban is van, egy tervrajz és az erről szóló cikk az egyik lapban meg is jelent.
Ebben a pavilonban a kiállítás céljának megfelelően a Szentszék ilyen irányú tevékenységét kívánta bemutatni, ide akarván hozni Budapestre a híres vatikáni múzeumnak a legféltettebb kincseit, lehetővé téve azt, hogy a kiállítás látogatói ezt itt Budapesten ismerjék meg.
Külön öröm volt számára, hogy ez a kiállítás egybeesik nagy történelmi évfordulónkkal, hiszen köztudott, hogy az egyháznak milyen szerepe volt a magyar kultúra kialakításában. Egész véletlenül egybeesik a pápa magyarországi látogatásának ötödik évfordulójával, amely szintén jelentős esemény.
E két dolog, tehát a kiállított anyag, a pápai évforduló nyilvánvalóan olyan vallásos turizmust is vonzott volna, illetve vonzana és remélem, fog vonzani Budapestre, amely együtt a kiállítással és történelmi évfordulónkkal, jelentősen fogja növelni a bevételt.
(12.40)
Hadd mondjam el s emlékeztessek arra is, amikor a pápalátogatás volt, akkor is elhangzottak sajtóhangok, hogy felesleges, mennyibe kerül stb. Ez a látogatás akkor is együttjárt bizonyos infrastruktúráknak az építésével, s a látogatás után jóval, amikor megvonták a gazdasági mérleget, örömmel olvastam, hogy nem deficites volt ez a látogatás, hanem pozitív haszonnal járt az ország számára.
Szeretném tehát elmondani azt, hogy amennyiben a már elhangzott érvek ellenére önök úgy döntenének, tisztelt képviselőtársaim, hogy maradjon el a kiállítás, az országnak ebből feltétlenül kára származik.
A napokban volt az ötvenedik évfordulója a nyilas hatalomátvételnek hazánkban, történelmünk e szomorú eseményének. Talán sokan látták azt a megemlékezést, amelyet a Magyar Televízió bemutatott. Bemutatta a második világháború pusztítását, bemutatta a romokat, amelyekkel Budapest állapotát jellemezte. Gondolom, vagyunk itt még néhányan, akik ezt az időt átéltük - akik nem élték át, s látták, megdöbbenhettek, - az én nemzedékem, amely ezt átélte, abban a pillanatban nem hitte, hogy ez az ország olyan hamar talpra fog állni, hogy hídjaink felépülnek, az élet megindul, és újra elindulunk a felemelkedés útján.
Csatlakozom azokhoz, akik úgy értékelik ezt az expót, mint egy olyan közös célt, amely egyesíti népünket pártállásra való tekintet nélkül. Egy ilyen célt kapunk, mert mindazok az érvek, amelyek itt elhangzottak, azt tanúsítják: ennek a népnek szüksége van arra, hogy bemutassa önmagát, hogy bizonyítsa önmaga előtt is, képes nagy teljesítményekre. Kérem önöket tisztelt képviselőtársaim, tekintsék úgy az expót mint egy egyesítő célt, s eszerint döntsenek majd.
Csatlakozom én is Szabad György tegnap elmondott beszédéhez, javaslatához. Talán kiutat jelentene, és önök közül is többen gondolkoznak erről a kérdésről, s nem egyszerűen csak egy olyan problémának tekintik, ahol az ellenzék és a többség dönt, hanem egy közös nemzeti célnak. Pozsgai Balázs képviselőtársunk felszólalása is utalt erre. Talán őt még az is befolyásolta, hogy az előbb említett pápalátogatási jubileum mellett pannonhalmai is. A magyar kultúra bölcsője akkor fogja ünnepelni fennállásának az évfordulóját, és nagyszabású rendezvénnyel kívánják megünnepelni.
Amikor én elbúcsúztam Rómától, a Szentszéktől, Sodano bíboros államtitkár kilátásba helyezte, hogy eljön erre a kiállításra, s ha ez a létesítmény megépül, ő maga is a pápalátogatás emlékezetével olyan eseménnyé fogja segíteni tenni, amely idevonzza majd az embereket.
Mindezeknek a figyelembevételével kérem, fontolják meg az álláspontjuk kialakítását, s ha el tudnánk fogadni Szabad Györgynek a javaslatát, hogy hallgassuk meg egy semleges szakértő bizottságnak pro és kontra gazdasági érveit, és mérlegeljük, hiszem, hogy ez is alapul szolgálhatna a döntésünk megalapozottságához.
Kérem, éljünk vele. Köszönöm szépen. (Taps.)
