DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Megint köszönöm a szót. Szerencse, hogy csak két pontból áll ez a bizottsági ajánlás és - mondjuk - nem tizenháromszor fogok megjelenni az emelvényen, pontonként részletezni és indokolni a módosító indítványokat.
Eltérő a véleményem Kávássy képviselőtársamtól, mert ezt a törvényjavaslatot nem kell visszavonni. Az a helyzet állt elő, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisített formai okokból egy végrehajtási rendeletet, egy miniszteri rendeletet, és december 31-ig van módja és lehetősége a hiányosságot az Országgyűlésnek pótolni. Miután szükség van erre a járulékra, az Országgyűlésnek igenis törvényt kell alkotnia, de annak a tudatában - és azt hangsúlyoztam korábban is - hogy át kell gondolni és minél hamarabb az Országgyűlés elé kell terjeszteni egy olyan, szerzői jogról szóló új törvénykoncepciót, amely teljes egészében a modern viszonyokhoz igazítja a szerzői jogosítványokat. Hisz ennek a törvényjavaslatnak az egyik lényeges eleme, hogy bizonyos esetekben a szerzői díj részévé teszi, hogy ha egy kereskedelmi tevékenységet folytató vállalat egy adott műtárgyat: festményt, grafikát, számozott rajzot értékesít. És valóban elgondolkoztató, hogy miért éppen egy vagyontárgy átruházásához kötjük a szerzői díjfizetést, mert ebből olyan helyzet állhat elő, hogy minél többször cserél gazdát egy vagyontárgy, annál többet kap a szerző, és adott esetben, ha egy nagy értékű festményt megvesz egy múzeum, akkor annak a festménynek az alkotója az életében egyetlenegyszer kap egy ilyen szerzői díjat és soha többet nem kap. De ezeknek a lényegi dolgoknak az átgondolása valóban nem ennek a törvényjavaslatnak a feladata, hanem egy későbbi jogalkotási feladatnak.
Ami miatt én a 2. pontnál lévő módosító indítványomat benyújtottam és amiért szóban most indokolom, hogy elkerüljem annak a félreérthetőségét, hogy ezáltal a múzeumokat és a muzeális közgyűjteményeket kívánnám hátrányos helyzetbe hozni. Tudnillik a jogalkotó előírja, hogy bizonyos esetekben meg kell fizetni ezt az öt százalékos díjat, ami részben a szerzői jogdíjhoz kapcsolódik, részben pedig egy olyan mecenatúrához, amely az oltalom lejárta utáni művek esetében kell hogy megfizettessék, és amelyből aztán a kortárs művészeket támogatják. Mind a két cél helyes.
Az egyik az alkotót akarja, illetőleg a védelmi idő alatt a jogutódokat anyagi juttatásban részesíteni, a másik pedig egyfajta támogatást akar adni a jelenlegi képzőművészeknek. Igenám, csak az a furcsaság ebben a törvényjavaslatban, hogy mentesíteni akarja az állam mind a szerzői jogdíj fizetése alól, mind a díjfizetés alól a múzeumokat, illetőleg a muzeális közgyűjteményeket. A korábbi végrehajtási rendelet egy felemás megoldást tartalmazott. Tudniillik ha élt a szerző, akkor a múzeumnak és a muzeális közgyűjteménynek is meg kellett fizetni a szerzői jogdíjat. A javaslat ehhez képest teljes egészében mentesítené a múzeumokat és a muzeális közgyűjteményeket mindenfajta díj-, illetve járulékfizetés alól. Ez az, ami véleményem szerint elképzelhetetlen. Az államnak nem oly módon kell segíteni a múzeumokat és a muzeális közgyűjteményeket, hogy értékes műtárgyakat szerezzenek be, hogy látszólag mintegy adományként elengedni ezt az öt százalékos díj fizetését.
(17.40)
Hiszen olyan minimális az a költségvetési keret, amiből beszerezhetik a múzeumok, illetőleg a közgyűjtemények, hogy az 5 százalék számukra igazából nem megoldás. Éppen a mai újságokban közölték azt, hogy ezek a múzeumok, közgyűjtemények olyan siralmas anyagi helyzetben vannak, hogy nem a beszerzésük, a működésük van veszélyben. A költségvetés tárgyalása során sokkal inkább figyelmet kellene az Országgyűlésnek arra fordítani, hogy a jogegyenlőség elvét betartsa, hogy aki vásárol - függetlenül attól, hogy múzeum vagy egy magánszemély -, fizesse meg azt az 5 százalékot, hiszen az a szerzőt illeti.
Ha kimondjuk, hogy a szerzői jogdíj része ez az 5 százalék, akkor az állam egyszer odaadja, ha egy magánszemély vásárolja meg, egy vállalat vagy pedig egy iskola, a másik kezével viszont a szerzőtől mindjárt vissza is veszi, mert azt mondja, hogy ha múzeum vagy muzeális közgyűjtemény veszi meg, abban a pillanatban már nem a szerzői jogdíj része, mert a megfizetése alól felmentést adott bizonyos intézményeknek.
A jogegyenlőséget vizsgálva tartom elfogadhatatlannak, hogy az állam egy ilyen kegyes gesztust gyakoroljon - mint ahogy itt, az előbb a tb-tartozások elengedésénél hallottuk -, hogy nagylelkűen elengedjen fizetési kötelezettséget a saját maga irányában, másokkal szemben viszont következetesen behajtassa azokat. Véleményem szerint egyenlő helyzetbe kell hozni a beszerzések esetében a múzeumokat és az egyéb magánszemélyeket, illetőleg az egyéb társaságokat, viszont a költségvetésben a múzeumok számára a működést biztosítani kell.
Én a magam részéről elfogadhatónak tartom Balsai képviselőtársamnak azt a módosító javaslatát, amely a jelenlegi állapotot törvényerőre emelné, vagyis mentesítené abban az esetben a múzeumokat és a muzeális közgyűjteményeket a díjfizetés alól, ha a szerző már nem él.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
