ELNÖK (dr. Gál Zoltán)
ELNÖK (dr. Gál Zoltán)
ELNÖK (dr. Gál Zoltán): Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tegnap volt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 38. évfordulója, s ünnepeltük a köztársaság kikiáltásának 5. évfordulóját.
A verőfényes őszi napon sok százezren békességben idézték fel az újkori magyar történelem e két, egymással szorosan összefonódó, kiemelkedő eseményét. Méltató, az alkalomhoz illő komoly szavak hangzottak el. A mai magyar valósághoz hozzátartozik, hogy e beszédekben és szónoklatokban más és más hangsúlyok fogalmazódtak meg. Hallhattuk, hogy eltérnek az álláspontok az '56-os események megítélésében, hatásának bemutatásában... (Közbeszólások az ellenzék padsoraiból: Nem esemény, forradalom! Forradalom!)... és a múltból fakadó, jövőnek szóló tanulságok levonásában.
Mivel az ország megemlékezett a hősökről, a mártírokról, az áldozatokról, ezért az ismételt tiszteletadáson túl nem érzem szükségét annak, hogy e helyről felidézzem a tegnapi méltató szavakat.
Mi, képviselők sokféle program alapján arra kaptunk megbízatást így, együttesen több millió magyar állampolgártól, hogy találjuk meg az ország felemelkedéséhez szükséges legjobb megoldásokat, s azokat foglaljuk törvénybe. S ha mi itt egymással vitázva, de kemény munkával megalapozott, tiszta lelkiismerettel, egymás szándékainak őszinteségét nem kétségbe vonva tesszük ezt, akkor úgy vélem, 1956, a szabadságharc és a forradalom szellemében cselekszünk. És ez a legfontosabb.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tisztelegjünk 1956 hősei, mártírjai, áldozatai emlékének - köztük azoknak, akiket 1956. október 25-én éppen itt gyilkoltak meg orvul a Parlament előtt - egyperces néma felállással. (A jelenlévők egyperces néma felállással adóznak az áldozatok emlékének.) Köszönöm.
