DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosítására szolgáló törvényjavaslat általános és részletes vitájában tanúsított aktivitást, valamint a jobbítás szándékával benyújtott számos módosító indítványt.
Mind a bizottsági üléseken, mind pedig itt a plenáris üléseken sokan javasolták hozzászólásukban egyrészt a támogatható célok körének bővítését, másrészt pedig a támogatás mértékének növelését. A benyújtott módosító indítványoknak mintegy fele erre irányult. Azonban sajnálattal kell bejelentenem és képviselőtársaim tudomására hozni, hogy mást jelentenek az igények, az elképzelések és más a realitás. Hiába bővítjük ugyanis akár a támogatható célok listáját, akár a támogatási arányokat, ha nincs meg rá a költségvetési fedezet, mert így csupán azt érjük el, hogy ki nem elégíthető igények benyújtására sarkalljuk az egyes önkormányzatokat.
Itt szeretnék kitérni egy konkrét témára, amelyhez szintén több módosító indítvány érkezett, ez pedig a sportudvar témaköre. Természetesen azt hiszem, engem személy szerint sem érhet az a vád, hogy nem vagyok sportszerető és nagyon örülnék, ha támogathatnánk az ilyen témában benyújtott módosító indítványokat, azonban egyrészt e módosító indítványok szakmailag nincsenek úgy kidolgozva, hogy megteremtenék egyből azokat a feltételeket, amelyek alapján az egyes önkormányzatok benyújthatnák az igényüket, de ennél jóval fontosabb, hogy egyszerűen nincs rá költségvetési fedezet. Amit az előbb általánosságban megemlítettem, most ebben a konkrét ügyben is hangsúlyozom, hogy nem találom értelmét annak, hogy a kormány támogasson olyan javaslatot, amely csak hiú ábránd, de a realitásokkal nem találkozik.
Visszatérve az ígérvények rendszerére, szeretném azt hangsúlyozni, hogy nincs szó arról, hogy az alanyi jogot megsértené a kormányzat. Ugyanis a hozzászólásokban ez a vád gyakran elhangzott. Az önkormányzati törvény 85. §-ának (1) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy az Országgyűlés határozza meg a társadalmilag kiemelt célokat, valamint a támogatások mértékét és feltételeit törvény tartalmazza. Tehát az önkormányzati törvényben csupán a felhatalmazás került megfogalmazásra, arra vonatkozóan, hogy a feltételeket az Országgyűlés törvényben határozza meg. Ezen felhatalmazás alapján szü-letett meg pont ez a most módosításra kerülő 1992. évi LXXXIX. törvény is.
Véleményünk szerint az alanyi jog érvényesülésénél több feltétellel egyidejű meglétének kell megjelennie. A feltételek egyfelől azok, amelyeket az Országgyűlés határozott meg az önkormányzatok számára a támogatások igénylésének feltételeként. Ez a feltételrendszer arra ad választ, hogy vajon jogos vagy sem az önkormányzat támogatási igénye. További feltételként, az előző feltétel megvalósulásaként jelenik meg ugyanakkor, hogy az éves költségvetés mely célokra benyújtott támogatási igények kielégítéséhez biztosít fedezetet. E kérdés megítélésénél lényeges hangsúlyozni, hogy amikor a költségvetésben annak eldöntése történik, hogy mely célok megvalósítására van fedezet, az Országgyűlés nem az egyes önkormányzatok támogatásáról, hanem a fedezetről és a célokról vitatkozik, utána pedig dönt. Az ígérvényes rendszer egyfelől tehát teljesíthetetlen feltételt támaszt a következő évi költségvetéssel szemben, másrészt pedig egy év inflációs költségkihatását az önkormányzatra terheli.
Néhány számmal szeretném bemutatni, hogy a jelenlegi rendszer miért tarthatatlan. 1995-re az önkormányzatok az újonnan kezdődő beruházásaikhoz 32,3 milliárd forint támogatást igényelnek. Az előző évek döntései alapján a folyamatban lévő beruházások finanszírozásához ugyanerre az évre kereken 27 milliárd forintra van szükség. 1995-ben 33 milliárd forint támogatás áll rendelkezésre - 1 milliárd forintról most nem szóltam, ez más kérdés - de tény, hogy csak 5 milliárd forint a szabad keret. Tehát ez azt jelenti, hogy '95. évre benyújtott új igényekből csak 5 milliárd forint elégíthető ki. Amennyiben az ígérvények rendszerét a jelenleg hatályos törvénynek megfelelően fenntartanánk, úgy 1996-ban már egyáltalán nem lehetne új beruházásra támogatást adni.
(17.10)
Tisztelt Ház! Komoly vitákat váltott ki a céltámogatási törvény 8. § (3) bekezdésének módosítására irányuló javaslat is, mely szerint az utolsó - csak részben kielégíthető - célnál a jogosultságot meghatározó valamennyi célra egyaránt vonatkozó szabály elhagyásra kerülne. E jelenleg érvényes szabály szerint abban az esetben, ha a költségvetésben fedezettel rendelkező célok közül a rangsorban utolsóként szereplőnél nincs lehetőség valamennyi, arra igényt bejelentő önkormányzat támogatására, akkor a kistelepüléseket preferálva, a népességszám növekvő sorrendjében történik a kielégítés addig, amíg a fedezet el nem fogy.
Megértem a kistelepülésekért aggódó képviselőtársaimat, ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy ez a szabály a támogatható célok egy részénél - hangsúlyozni szeretném, hogy a támogatható célok egy részéről van szó -, nem ad megfelelő megoldást, mert például a szennyvíztisztítók, a szilárdhulladék-lerakók esetén éppen a nagyobb népességszámmal összefüggő, nagyobb kapacitású létesítményeket célszerű támogatásban részesíteni, mert így egy beruházással nagyobb bajt tudunk megakadályozni, nagyobb környezetszennyezés akadályozható meg.
Hangsúlyozni szeretném tehát ebben a témakörben még egyszer s utoljára, hogy nem faluellenes, nem vidékellenes a javaslat, csak ahol a célszerűség, a kevés pénz hatékony felhasználása kívánja, ott más szakmai szempontok szerint javasoljuk az igények kielégítését.
Tisztelt Képviselőtársaim! A központi támogatással létrejövő önkormányzati tulajdonú vagyon elidegenítését a hatályos és a tervezett szabályozás is tíz évig tiltja. A javasolt új szabályozás kivételt enged ez alól a szabály alól a közmű-beruházásoknál az üzemeltetői vagyon tekintetében. Lehetővé teszi továbbá a törvényjavaslat a tulajdon gazdasági társaságba és közhasznú társaságba való bevitelét, ha száz százalékban önkormányzati tulajdonú a társaság.
A képviselői módosító javaslatok közül támogatni fogom azokat, amelyek lehetővé teszik az önkormányzat mellett az állam tulajdonosként való megjelenését a gazdasági társaságban, továbbá amelyek megengedik, hogy a közművagyon működtetésével az önkormányzat vállalkozót bízzon meg. További módosító javaslatok arra irányultak, hogy megengedjék a vegyes, vállalkozói és önkormányzati társaságokba apportálni a vagyont. Megítélésünk szerint ez a javaslat nem támogatható, mert ez a vállalkozói szféra burkolt, az önkormányzatok által történő támogatását jelenti. Nem arról van tehát szó, hogy ne támogatnánk a vállalkozásokat és a vállalkozókat, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az államháztartásnak más helyén kell ezt megtenni, nem pedig itt, ilyen burkolt formában. Ez ugyanis elvonná az amúgy is nagyon szűkre szabott támogatást az önkormányzatoktól.
Jelentősnek tartom - az egyik legjelentősebbnek - a törvényjavaslat azon részét, amely új célként megjeleníti a szociális alapon juttatandó bérlakások építését. Mint önök előtt is ismert, az igényjogosultság - alanyi jogról lévén itt is szó - nagyon pontos, tartalmilag körülhatárolt feltételrendszer megfogalmazását teszi szükségessé. Ehhez azonban nagyon komoly szakmai munka szükséges, amelyre ez ideig még nem került sor, tehát ehhez még időre van szükség. Emiatt az előttünk lévő törvényjavaslat nem fogalmazza meg részletekben a feltételeket, csak peremfeltételeket tartalmaz.
Itt szeretném azonnal megjegyezni, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyek arra irányulnak, hogy ezek a peremfeltételek is kerüljenek ki, és egy később megalkotandó törvényben kerüljön részleteiben szabályozásra a témakör, támogatni fogom, hisz' én is logikusnak találom azt, hogy bizonyos szabályokat egy törvény tartalmazzon, ne legyenek ezek két különböző helyen. Ugyanakkor természetesen ez nem jelenti azt, hogy magának a célnak a megjelölése ebben a törvényben felesleges lenne, hisz a szociális bérlakások építésére benyújtandó majdani igények - a céltámogatási törvény általános szabályai vonatkoznak majd azokra is -, tehát a célnak a megjelölését fontosnak tartom ebben a törvényben.
Néhány problémás kérdésről már szóltam, de ugyancsak heves vitát váltott ki a törvényjavaslat azon kitétele, mely szerint címzett támogatás olyan önkormányzati igényre adható, amelynek a szakmai tartalmával a szakminisztérium egyetért. Képviselőtársaim szerint ez burkolt hatáselvonást jelentene az Országgyűléstől azzal, hogy mintegy a kormányhoz helyezné a döntést. Nem ez volt a célunk, tisztelt képviselőtársaim, hanem az, hogy szakmailag megalapozott döntések szülessenek, és szakmailag megfelelő igényeket bíráljon el maga az Országgyűlés. Örömmel jelzem, hogy erre vonatkozóan született olyan képviselői indítvány, amely találkozik a törvényalkotói szándékkal, illetve az előterjesztő szándékával, és ezért ezt a módosítást támogatni fogom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék afelől is mindenkit megnyugtatni, hogy a törvényjavaslatot tartalmazó kormányelőterjesztést a nyár folyamán az önkormányzatok hét országos érdekszövetségével egyeztettük, illetve véleményezésre eljuttattuk hozzájuk. Mindössze két érdekszövetség, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége és a Megyei Jogú Városok Szövetsége élt a véleményezés lehetőségével.
A Megyei Jogú Városok Szövetsége jelezte fenntartásait a törvényjavaslattal kapcsolatban, így többek között nem értett egyet az ígérvények megszüntetésével; a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége a tervezettel egyetértett. Kérem tehát önöket, hogy az elhangzottak figyelembevételével hozzák meg felelősségteljes döntésüket. Vegyék figyelembe azt, hogy minek van realitása, mire nyújt a költségvetés fedezetet, és ennek tudatában döntsenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
