DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az eddigi vita során az előttem felszólaló képviselőtársaim közül többen feltették a kérdést, mások részben már meg is válaszolták, hogy vajon ez a pótköltségvetés politikai vagy gazdasági célt szolgál-e. Most én a gazdasági oldaláról óhajtom egy kicsit ezt körbejárni.
A gazdaság oldaláról vizsgálva a pótköltségvetést, megállapíthatjuk, hogy a gazdaság szempontjából az csak akkor indokolt, ha ezzel mindazokat az alapvető folyamatokat sikerülne befolyásolni, amelyek az előrebecsült, mondhatni túlbecsült, így magától értetődően korántsem biztos hiánynövekedést előidézték.
Úgy gondolom, napjainkban senki sem vonhatja kétségbe az egyensúly javításának fontosságát. Az is világos, hogy az adósságszolgálati terhek növekedése egyre elviselhetetlenebb nyomást jelent a gazdaság számára. De az is nyilvánvaló, hogy mindazon intézkedések, amelyek a hiányt csak rövid távra csökkentik és hosszú távra újabb hiánynövekedést gerjesztenek, a gazdaság számára kifejezetten károsak, kitörésgátlóak, fojtó hatásúak.
Ahhoz, hogy a felvetett kérdésekre választ adhassunk, meg kell vizsgálni a pótköltségvetés kitűzött célját és a javasolt intézkedéseket. Nos, a pótköltségvetés 102. oldalán a kitűzött cél nem más, mint hogy a gazdaságpolitikában lehetőleg már 1995-től beinduljanak azok a kívánt változások, amelyeknek fő jellemzői a következő négy pontban foglalhatók össze: az államháztartás kiadásainak növekedési üteme mérséklődjön; a megtermelt bruttó jövedelemből a munkajövedelmek aránya csökkenjen, a vállalati jövedelmeké emelkedjen; a belföldi felhasználás differenciált mértékben csökkenjen, mégpedig úgy, hogy a beruházások aránya nőjön a fogyasztás és a készletfelhalmozás rovására; a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg egyenlege javuljon.
(17.30)
Most vizsgáljuk meg, hogy milyen intézkedéseket kapcsol a pótköltségvetés az előzőek szerinti célokhoz. A bevételi oldalon - az áfaemelés 1995-re történő halasztása miatt - a legfontosabb tétel a fogyasztási adó növeléséből tervezett mintegy 4 milliárd forint. A kiadási oldalon a pótköltségvetés legnagyobb hiányt csökkentő tételei a központi költségvetési szervek támogatáscsökkentése, az elkülönített állami pénzalapok felhasználásának visszafogása és a gazdálkodó szervezetek támogatásának, a termelői árkiegészítésnek a csökkentése.
A bevételi oldal tervezett változásaiból azt állapíthatjuk meg, hogy ezen intézkedések elsősorban fogyasztáscsökkentő hatásúak, ugyanis ha az érintett termékek árrugalmassága viszonylag nagy, akkor fogyasztásuk visszaesik, ez esetben a költségvetés lényegesen több bevételhez nem jut; ha pedig ezen termékek árrugalmassága viszonylag merev, akkor feltételezhetően marad a megelőző fogyasztási szint, és ebben az esetben a költségvetés hozzájut a tervezett plusz bevételhez, azonban a fogyasztás várhatóan más területen szorul vissza, esetleg olyan területen, amelyik a belső fogyasztás szempont-jából meghatározó, mint az élelmiszerek fogyasztása területén - ahogy azt előttem már egyik felszólaló képviselőtársam is említette.
A kiadási oldalon a központi költségvetési szervek támogatáscsökkentése elsősorban a készletbeszerzések és a felújítások elmaradását célozza. Ez a még hátralévő időben természetesen fokozottan racionális gazdálkodásra késztetheti az egyes tárcákat, a tényleges reflexió azonban inkább a szükséges felújítások elhalasztásában fog jelentkezni, amit majd a következő évek gazdálkodása fog megsínyleni.
Az elkülönített pénzalapok felhasználásában tervezett változások különösen sújtják a gazdaságot, mert hatásukra a beindult gazdasági növekedés szűkülő szakaszba válthat át. A Központi Műszaki Fejlesztési, a Kereskedelemfejlesztési Alapok mintegy 15 százalékos csökkentése még csak jelzésértékű, azonban a Befektetésösztönzési Alap és a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap 50 százalékos csökkentése olyan drasztikus intézkedés, amely a gazdaságban beindult változásokat hosszabb távon egész biztosan fékezni fogja.
1993-94-ben az iparban beindult a növekedés, a mezőgazdaságban megkezdődött a stabilizáció, megindult egy bizonyos exportnövekedés is, ami zömében annak köszönhető, hogy a struktúraváltás, a válságkezelés, az állami eszközökkel is támogatott befektetés- és beruházásösztönzés eredményeként a hazai gazdaságban megjelentek, de még nem váltak uralkodóvá azok a versenyképes termékek, amelyek egyaránt eladhatók mind a kül-, mind a belpiacon. A fejlesztések csökkentése, a beruházások támogatásának visszafogása a termékszerkezet megváltoztatását gátolja, ezáltal exportpiaci lehetőségeinket csökkenti. A tervezett bevétel- és kiadáscsökkentő intézkedések elsődleges célja tehát nem más, mint az egyensúlyjavítás érdekében a belső fogyasztás nagyarányú visszaszorítása.
Itt egy pillanatra meg kell állni, tisztelt képviselőtársaim. Lehet-e, s főleg szabad-e ma hazánkban a fogyasztást mindenáron visszaszorítani, mégpedig annyira, hogy az egyensúly biztosítása érdekében megálljon vagy megkérdőjelezhető legyen a növekedés, vagy a gazdaságban további, esetleg nehezen visszafordítható csökkenés is bekövetkezhessen? Azt hiszem, ha megnézzük az elmúlt időszakban megjelent állásfoglalásokat, tanulmányokat - utalok itt a Magyar Gazdasági Kamara állásfoglalására vagy a Gazdaságkutató Részvénytársaság tanulmányára -, nyugodtan állíthatom, hogy nem.
A gazdaságban beindult növekedés éppen csak megkezdődött, a struktúraváltás, a privatizáció, a beruházások eredményeképpen növekszik a szállítási teljesítmény, csökken a munkanélküliek száma, de a hazai gazdaság termékszerkezete további nagy léptékű technológiai és termékváltás nélkül nagyobb exportpiaci megjelenést már nem tesz lehetővé. Ha tehát drasztikusan csökken a belpiaci fogyasztás, akkor az a hazai termelés csökkenését fogja eredményezni. Csökkenő termelés és értékesítés esetén a vállalkozások jövedelemtermelő képessége csökken, s ennek megfelelően csökken a költségvetési befizetésük is. A csökkenő költségvetési bevételek pedig újabb szigorításokat követelnek a kormányzattól, amelyek a gazdaságot ezáltal egy szűkülő spirálisba kényszerítik. Rendkívül szűk tehát az az ösvény, amelyen a gazdaság élénkítésének bizonyos fokú megmaradása és a költségvetés egyensúlyának bármi áron való megteremtése között járni lehet.
Úgy gondolom, a pótköltségvetés gazdasági, gazdaságpolitikai szemléletével van tehát baj, hisz nem igaz a helyzetfelmérés, s ennek megfelelően helytelen a gazdaság jelen helyzetének megítélése is. A hazai felhasználásban az elmúlt időszakban nem a fogyasztás, hanem a jövőt biztosító beruházások növekedtek dinamikusabban. Ezt igazolandó hivatkozom a Pénzügyminisztérium 1994. évi gazdasági folyamatokról kiadott legutóbbi, 6-7. számú tájékoztatójára. A beruházásokkal kapcsolatban megállapítja, hogy folyó áron 56 százalékkal növekedtek a tavalyi évhez képest a kiskereskedelmi forgalom volumencsökkenése mellett. Az ipar értékesítésén belül a belföldi eladások lassabban, mintegy 5 százalék körül nőttek, ellentétben az értékesítés mintegy 24 százalékát kitevő exporttal.
Tisztelt Képviselőtársaim! A pótköltségvetésben utalást találunk arra is, hogy a fizetési mérleg hiánya többek között azért is nőtt, mert az a hazai forrásokból nem volt finanszírozható. Ezzel kapcsolatban ugyancsak a Pénzügyminisztérium 6-7. számú kiadványára szeretnék hivatkozni - ugyanezt támasztja alá a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója is -, amely szerint a lakosság bruttó megtakarítása június-júliusban mintegy 184 milliárd forinttal nőtt, ellentétben a megelőző évi ugyanezen időszakbeli 130 milliárd forinttal. Úgy gondolom, ez bizonyos mértékig forrásnövekedést jelenthet a gazdaság szempontjából, tehát örvendetes tényként lehet akkor azt elkönyvelni, hogy a javulás ezen a téren is megindult.
Végezetül még néhány szóval Gaál Gyula képviselőtársam múlt hét pénteken elhangzott egyik kijelentésére szeretnék reflektálni. Képviselőtársam szerint a pótköltségvetés határozott lépés az állami szerepvállalás csökkentése érdekében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy a jelenlegi magyar gazdaság még messze nem kialakult piacgazdaság, még nagyon is magán hordozza az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikájának hatásait, ismérveit. Ebben a válságokkal terhes átmeneti, struktúraváltási szakaszban nem nélkülözhető az állam átmeneti, a válságterületeken akár hosszabb idejű fokozott jelenléte is abból a célból, hogy elsősorban a szükséges technológiai, termékszerkezeti változások minél előbb kialakuljanak, létrejöjjenek azok a termékek, amelyek versenyképesek, s az ezáltal teremthető új iparágakban a foglalkoztatás is megoldhatóvá váljék. Óvnám képviselőtársamat attól, hogy a gazdaság ezen szakaszában schumpeteri közgazdaságmércével mérjünk, de legfőképp attól, hogy ezen ismérvek szerint cselekedjünk. Mert egy teljes gazdasági visszaszoruláson, összeomláson - mint rendezetlen kertben - nem terem más, mint legfeljebb valami fájdalmasan szúró gaznövény, ami úgy gondolom, és azt hiszem, ezzel ön is egyetért, a nemzet számára a kitörés szempontjából édeskevés.
(17.40)
A költségvetés eddigi folyamatosan növekvő hiánya szerintünk természetes jelensége volt a zsugorodó gazdaságnak. A GDP-hez viszonyított hiány ugyanis a romló gazdaságban akkor is nő, ha a kiáramlások azonos szinten maradnak. Többszörösen is megállapítást nyert, hogy a hiány oka a bevételek kieséséből származott. A költségvetési bevételek növelésére irányuló szándék ugyanúgy a gazdaság pangását növelte, mint a kiadások csökkentése fogja. A pangó gazdaság pedig egyre kevesebb adó befizetésére volt és lesz képes, és ez magától értetődően tovább növelte és tovább növeli a hiányt.
Ebből az ördögi körből van kitörőben a gazdaság, és ez csakis az egyensúlyhiány megítélésünk szerinti átmeneti elviselésével és finanszírozásával, de legfőképp a növekedés bizonyos szinten történő fenntartásával lehetséges.
Természetesen tudjuk, hogy ennek megvannak a határai.
Az adósságspirál éppúgy fenyeget, mint a további zsugorodásba való visszaesés. Növekedés nélkül nem képzelhető el hosszú távú egyensúly, ezért a pótköltségvetés tervezetét - mint egyértelműen csak az egyensúly pillanatnyi biztosításának eszközét - a Kereszténydemokrata Néppárt részéről nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
