DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Szabó Iván Képviselő Úr! Frakcióvezető Úr! Úgy látszik, ez a beszéd, amit a miniszterelnök úr elmondott, még több hónapig vitatéma lesz, esetleg majd egy külön politikai vitanapot is szükséges lesz e tárgy kapcsán beiktatni annak érdekében, hogy tisztázó, föltáró vizsgálatokat folytassunk itt egymás működésével kapcsolatban.
(9.20)
Én az ön adatait nem vitatom, de majd elmondom én is erre a valós számokat, mert amit ön kapott, az egy dolog, ami van, az egy másik dolog, és ha kimegyünk valóban abba az ágazatba és azokkal az emberekkel beszélgetünk, akiknek ebből kellene megélnie, az egy harmadik dolog, de sajnos, nem igazolják azt a propagandát, amit ön próbál bemutatni.
Akkor menjünk sorban:
l. Exportkivitelünk, ami milliárd dollárban - és nem millió forintban, ahogy tetszett mondani - jelenik meg, 1989-ben 1,9 volt nettóban, tehát a nettó kivitel 1,9. Most a bruttó 2,2, tehát 2 milliárd 200 millió dollár. Tessék szíves lenni a kettőt összeadni, megnézni az importnak és az exportnak az arányát, s akkor egy nagyon érdekes szám jön ki.
Az árualap-emelkedéssel kapcsolatban csak kérdezném, ha valóban így alakultak a számok, ahogy ön mondja, miért vagyunk most nettó importőrök sertésből és szarvasmarhából, amikor 1990-ben a sertésállomány közel kilencmillió létszámmal számolt, most nincs ötmillió; amikor a szarvasmarha tejelő tehénállományunk 750 ezret számolt, most nincs 430 ezer.
A búzában a termés minősége és mennyisége két külön dolog. Nagyon szép terméseredményt produkáltunk, már ami a mennyiséget illeti, minőségben nem érte el a negyven százalékot a malmi. Nem tudunk annyit exportálni, mint amennyit a felvevőpiacaink elvárnának, mert az alapanyagok, a növényvédő szerek, a műtrágyák sajnos már nem tudnak megjelenni, de ami még súlyosabb, a tisztelt kisgazdapárt által annyira szorgalmazott és helyes természetbarát szervestrágyázást sem lehet megoldani, mert nincs, ami ezt előállítsa, ugyanis nincs alapanyagunk, sajnálatos módon. (Derültség. - Taps a bal oldalon.)
Az exporttámogatás: ez a megemelt összeg, ha csak magát a számokat nézzük, hogy most harmincöt milliárd forint, nagyon szép és kedvező kép, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez valóban Magyarországon megtermelt magyar árunak a támogatására megy-e el, akkor már a kép elszomorító. Amikor importtilalmi listán lévő termékeket még apportként be lehet hozni és elcsomagolva kimennek az országból; amikor huszonegy százalékkal be lehet hozni - tehát vám és illeték kifizetése mellett - szarvasmarhahúst és ki lehet vinni harminc százalékos exporttámogatással, akkor rettenetes a kép. Nekünk oda kell figyelni és november olyan változtatásokat akarunk meghozni, ami valóban megszigorítja az exporttámogatást és az áru eredetét is igazolandó, csak olyan árut fog támogatni, amely itt Magyarországon került előállításra. Akkor már van egy sanda gyanúm, hogy a húszmilliárdos támogatásra sem lesz szükség, de mi nagyon szeretnénk, ha a harmincöt valóban elfogyna magyar áruk támogatására is.
Különböző számok a támogatásról: 39, 49, 57 plusz 17, tehát évenként emelkedett ez a támogatás - dicsérendő. Kétségtelen tény, a nyolcvanas évek közepétől radikálisan csökkent az ágazat támogatottsága, most az utolsó évben volt egy lendületes emelkedés, aminek az áldásos hatását érezni fogja az ágazat, de ez - nem titok - a választási időszakkal, a választási évvel esett egybe, tehát volt némi kis propaganda jellege is, és ez szülte sajnos a problémák jó részét.
Itt hangzott el a vita Szabó miniszter úr és közöttem februárban a mezőgazdasági fejlesztési támogatással kapcsolatban. Ha én támogatni akarok egy ágazatot, és ahhoz megszerzem azt a pénzt, ami 11,5 milliárdot jelentett végül is, akkor a hatékonyságára is figyeljek oda, ne csak úgy osztogassam ki, hogy talán a részesültek köre a választásokon szavazatával támogatást fog adni, mert mint kiderült, ez a valóságban nem következett be, éppen amiatt, amit én februárban mondtam és figyelmeztettem a tisztelt kormányt, ha nem dolgozzuk ki ennek a támogatásnak a megfelelő rendszerét, ha nem rendelkezünk legalább kormányszinten arról, hogy mire van szükségünk, hogy milyen berendezéseket, milyen fejlesztéseket támogatunk, akkor szét fogjuk szórni ezt a pénzt. Sőt, mi több, ha valaki ingyen kap pénzt, az a fantáziáját általában megmozgatja. Tehát ha mezőgazdasági vállalkozásba olyanok kezdenek bele, akik se szakértelemmel nem rendelkeznek, se egy forintnyi tőkéjük nincs és ráadásul az idő is eltelt és már a 93. évüket tapossák...(Derültség.)..., abból nehezen lesz felvirágzó mezőgazdasági vállalkozás. Mivel a rendelkezések erre lehetőséget biztosítottak, ezért az a kör is megmozdult, aki minden korban, minden időben tudja, hogy mi az, amit esetleg saját zsebre eltéve, önhasznát igazolandó, neki a konyhára is pénzt hoz.
Négyezer-hétszáz olyan igénylővel számolunk most, akinek ténylegesen megkezdett beruházása van, jogos az igénye, de nem tudjuk teljesíteni, mert az egész összeg elfogyott. Ezzel szemben a magánfuvarozók országa és a Ford Toyota személygépkocsi-vásárlás fellendülésével komoly ágazati támogatás indult meg, bár lehetséges, hogy ha a Suzukit vagy az Opel Astrát támogatjuk, jobban jártunk volna, mert itt Magyarországon is van némi háttéripara ennek. Ezeket az összegeket fölöslegesen szórtuk szét.
1989-ben hasonló volt az az úgynevezett újrakezdési támogatás négyszázezer forintjával, amihez nem kellett más mint két féldeci, egy kis borostás arc és egy munkakönyv.(Derültség.) Ha valaki megjelent a városházán, már egyből újrakezdésre volt jogosult. (Derültség. - Taps a bal oldalon.) Tudtuk, hogy akkor is választások következnek, tehát ennek van valamiféle kis propaganda íze.
Most több mint hatmilliárd forintot fagyasztunk, amiből soha nem lesz már egy fillér sem, és kénytelenek leszünk az adófizetők pénzéből ezt majd leírni. Most eljött 1994, az MFA-nak, sajnálatos módon - most jelen pillanatban a felméréseket folytatjuk - mintegy 30 százaléka ment el olyan, legyünk jóindulatúak, fölösleges beruházásra, ami az ágazat termékalapjainak a megteremtését nem szolgálja. Tehát ezzel a jövőben nem szívesen élnénk. Megköveteljük a legalább húsz százalékos önerőt és inkább magasabb kamattámogatást szeretnénk biztosítani, mintsem ingyen pénzt olyanoknak, akik az iparból vagy innen-onnan érkező munkanélküliként most mezőgazdasági vállalkozásba kezdenek. 3,9 milliárdot vettünk fel, illetve vettek önök fel a Távközlési Alapból, hogy a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap extra kiadásait finanszírozzák. Mi ezt a 3,9 milliárdot nem tudjuk visszafizetni 1995-ben, s a kormány úgy is terjeszti elő majd a költségvetést, hogy ez alól az ágazatot mentesíti. Tehát most 3,9 milliárdos többlettehertől mentesülünk, s ehhez tessék a kilencmilliárdot hozzátenni, ami a fejlesztési alapban van, akkor már 12,9, tehát a 11,5-höz képest azért némiképpen a szintet valahogy csak tartani fogjuk, és ha az elosztásba magukat a termelőket is bevonjuk, esetlegesen a visszaélések köre is szűkíthető lesz.
Nem kívánok itt most különösebben olyan jellegű vitát folytatni, ami a számok játéka és a Ki az okosabb című társasjáték felé tolja el a dolgokat. Mi megállapodtunk annak idején az ellenzék számos képviselőjével, hogy ebben az ágazatban lévő problémákat nem kívánjuk oly módon kezelni, hogy abba beleszólást csak azok kaphatnak, akik jelen pillantban pozícióban ülnek, amely pozíció - mint tudjuk, és önök meg is tapasztalták - forgandó.
Tehát szeretnénk, ha egy olyan konszenzus alakulna ki, ami végre megteremthetné - s ezzel Torgyán úrral is egyetértettünk és megállapítottuk - azt a nemzeti mezőgazdasági agrárprogramnak a megalapítását és annak a folytatását, ami ebben az ágazatban valódi termékalapokat keletkeztet, valóban olyan támogatási rendszert dolgoz ki, ami elsősorban a termelőt, nem pedig egy bizonyos ipari lobbyt segít anyagi pozíciójának emelésében, és a falvakban, a mezőgazdaságban dolgozók előtt valamennyien nyugodtan állhatunk ki és egyikünknek se legyen oka arra, hogy lesütött szemmel oldalogjon el onnan.
Vigyük el közösen a felelősség terhét, nyilván a kormányzati felelősséget nem lehet keverni az ellenzéki felelősséggel, de ha olyan sok jó szakember van ott, márpedig van, mint ahogy nálunk is fellelhető egy-kettő, akkor dugjuk össze a fejünket és munkálkodjunk közösen, hasznosabb, mintha itt számokkal bombázzuk egymást így, napirend előtt. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó nagy taps.)
