DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Azt már látjuk, hogy azok a súlyos és nagyszámú aggályok és kritikák, amelyek az előterjesztett törvényjavaslatok közül a választójog átalakításával kapcsolatos szándékokat kísérik, nem söpörhetőek a szőnyeg alá, és nem intézhetőek el a parlamenti matematika alapján.
Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy a kormány kezdeményezésére tegnap valamiféle egyeztetés kezdődött vagy kezdődik a javaslat kapcsán, ahol egyelőre bátortalanul és halványan az összességében is elfogadhatatlan törvényjavaslat egyik elemét illetően javaslat hangzott el, mégpedig a legképtelenebb elem, az érvényességi küszöb eltörlésétől való elállás formájában.
Üdvözöljük a kezdeményezés tényét, de nem többet. Mert azt látjuk, hogy amikor legalább a legkevésbé tartható álláspont tekintetében valamivel jobb képet kíván kialakítani magáról az előterjesztő, ugyanakkor az is elhangzott, legalábbis a mai sajtóban azt olvashatjuk, hogy mindenképpen be kell fejezni a javaslat vitáját a jövő héten, mert különben, úgymond, alkotmánysértést követnénk el, hiszen nem lehetne a törvényes időpontig választani.
Ritka nagy csúsztatásnak vagyunk tanúi ezzel a kijelentéssel kapcsolatban, hiszen a közvélemény számára ez úgy jelenik meg, mintha nem lenne törvényünk a demokratikus választások lebonyolítására az önkormányzatokat illetően, vagy mintha hiányozna az önkormányzatok működését szabályozó törvények sora.
Nagyon sajnálnánk, ha ezek a látszategyeztetések valódi eredményt nem hoznának, és még jobban sajnálnánk, ha az erőpozíció birtokában, a parlamenti számarányok hangoztatásával, a szó belénk fojtásával, hatalmi szóval döntenék el a parlamenti viták sorsát. Egyszóval ez minden, vagyis a 25 százalékos küszöb mint érvényességi küszöb, amit az előterjesztő az egyébként elfogadhatatlan javaslat kapcsán fel tudott ajánlani. Ugyanakkor, mint az már elhangzott, és nyilván el is fog itt hangzani, nem ez a fő kifogás és a kritikák fő iránya a javaslattal szemben. Meg kell ismételnem, hogy nem attól tartunk, hogy a részvétel az önkormányzati választásokon nem érné el a 25 százalékos arányt. Ettől senki sem fél, és semmilyen kockázattal nem jár a 25 százalékos ajánlat, hiszen a választópolgári részvétel biztos hogy ennél magasabb lesz.
A részvételi küszöbre vonatkozó ajánlat, ha valóban komoly szándékot akarna tükrözni, akkor legalább a hatályos 40 százalékos arányt kellene hogy tartalmazza. Vajon miért nem ezt az ajánlatot hallottuk? Nos, alighanem azért, mivel ebben az esetben ez egyenlő lenne annak beismerésével, hogy a kormány elkapkodott vagy nagyon is átgondolt javaslata eredeti formájában felesleges és káros, azt tehát fel kellene adni.
(12.50)
Ha viszont ez igaz, meginog az egész szándék megalapozottsága és könnyen kiderülhet, hogy teljességgel indokolatlan az egész javaslat a választásokat szabályozó törvény megváltoztatására. Hiszen mikor is kell egy hatályos választójogi rendszeren változtatni? Nyilván elsősorban akkor, ha egy diktatúrából demokráciát kívánunk teremteni, vagyis ha még nincs demokratikus választójogi törvényünk, magyarán nem működik a többpártrendszer és azt be kell vezetni. Ez megtörtént 1990-ben, így ez okból semmilyen változtatási igény nem lehet alapos.
Másodszor: ha a már működő többpártrendszer keretei között a választások jogi szabályait illetően megfelelő számú és súlyú tapasztalat azt támasztja alá, hogy a kialakított választójogi rendszer súlyos fogyatékosságai miatt alapvető változtatásokra szorul. Ezek szerint tehát szakmai és politikai feltételek szükségesek. Lássuk ezeket!
Szakmai feltételek lehetnének esetleg olyan nagy számú és egyértelműen negatív tapasztalatok, mint például többszöri és ismételten előforduló fiaskó: mondjuk nincs elég jelölt, mert teljesíthetetlenek a jelölési feltételek, nincs megfelelő részvétel, mert érdektelenség kíséri a választásokat, nemkívánatos jelenségek, aggasztó következményekkel fenyegető kísérőjelenségek a közvéleményt netán a demokrácia intézményeitől el- vagy azzal szembefordítanák, súlyos és alapos nemzetközi kritikák érnék a választásokat, és ezáltal az új jogállam külső megítélését veszélyeztető helyzet alakulna ki, vagy nincs idő, vagy nincs pénz a szó szoros értelmében véve egy korrekt választás lebonyolításához. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, külön-külön és összességében is azt mondhatjuk, hogy egyik feltétel sem áll fenn ma, 1994 szeptemberében Magyarországon.
Teljes biztonsággal jósolható, hogy lesznek jelöltek, lesz megfelelő nagyságrendű részvétel, nem fogják durva jelenségek kísérni a választási küzdelmeket; soha senki nem vonta kétségbe semmilyen nemzetközi fórumon a magyar választások korrektségét és megfelelő szabályozottságát; soha, sehol nem volt észlelhető a választók, vagyis a közvélemény részéről gyanakvás a választások törvényessége tekintetében, vagy akár a választások fontosságának vagy jelentőségének a kétségbe vonása terén; van megfelelő idő arra, hogy az új választások útján létrejövő önkormányzatok működni kezdjenek, semmi ok egy elsietett javaslat áterőltetésére - és hangsúlyozzuk: a választások nem jelenthetnek pénzkérdést, mint ahogy a demokrácia általában nem jelenthet pénzkérdést.
A politikai feltételek tekintetében pedig azt kell kijelentenünk, hogy demokratikus jogállami körülmények között fennálló, illetőleg felmerülő politikai feltételekről beszélhetünk csak akkor, ha választójogi reformot kívánunk bevezetni. Nézetünk szerint ilyen feltétel lenne például, ha a közvélemény kitapintható és változást igénylő, sürgető módon követelné a választójogi szabályok megváltoztatását. Nem tudok ilyenekről, mivel nincsenek erre irányuló kezdeményezések, petíciók, mozgalmak, civil szerveződések, netán demonstrációk, aláírásgyűjtések, népszavazási törekvések, fórumok. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudnak önök ilyenekről? Kérem, tájékoztassanak minket, mert mi ilyenekről nem tudunk.
Alapvető politikai feltétel ugyanakkor az, hogy a változtatásokhoz a parlamenti feltételek adottak legyenek. Ez nemcsak azt jelenti egyfelől természetesen, hogy a kormányzat megfelelő többséget birtokoljon, jelentené másfelől az ellenzék konstruktivitását. Sok minden elhangzott az előttem szóló Füzessy képviselő úr beszédében ezzel kapcsolatban.
Azt jelenti, ez akkor lenne teljesíthető, ha aktuális pártpolitikai érdekek érvényesítésére irányuló szándék vagy akár csak ennek a gyanúja is kizárható lenne. Magyarán: a kormánynak olyan helyzetben kellene előhozakodnia a parlamenti többség birtoklása esetén is egy ilyen kezdeményezéssel, amikor a legteljesebb mértékben kizárt annak még csak feltételezése is, hogy a szavazógépezet segítségével, az ellenzéki érvek lesöprésével, illetve mellőzésével, pusztán az erőpolitika alkalmazásával kívánja a törekvéseit sikerre vinni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fennállnak most ezek a körülmények? Attól tartok, hogy nem. Ha ugyanis így lenne, akkor a törvényjavaslat indoklásából erről tudomást szerezhetnénk. Nemcsak nem szerzünk tudomást erről, de semmiről sem szerzünk tudomást a törvényjavaslat indoklásából.
Mi is történik itt? A törvényjavaslat indoklásában meglehetősen érdekes, sőt furcsának tekinthető módon gyakorlattá kezd válni az a - a belügyminiszter úr részéről a polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos első alkotás esetén még kvázi bocsánatkéréssel zárult - módszer, hogy egy szót sem ejt az érvényességi és eredményességi limitek megszüntetésének, illetőleg a választások egyfordulóssá válásának indokairól. Mégcsak kísérlet sem történik arra, hogy a törvényjavaslat indoklásának szövegében az eddigiekből is érezhetően nagy horderejű, és a helyi demokrácia nézőpontjából akár sorsdöntőnek is nevezhető koncepcionális módosítást érvekkel és indokokkal próbálja meg elfogadtatni. Azt megértem egyébként, hogy megfelelő érvekkel és indokokkal alátámasztani egy ilyen változtatást meglehetősen reménytelen vállalkozás, de megdöbbentőnek tartom azt, hogy erre még csak kísérlet sem történik és ehelyett a javaslat indoklása mindössze az idevágó szándékolt változtatás tényének lakonikus közlésére szorítkozik, azaz tudatja azt, hogy a választás egyfordulóssá válik, a limitek elhagyásra kerülnek és végül, hogy a második fordulóra vonatkozó rendelkezések hatályukat vesztik.
Úgy tűnik, hogy a belügyminiszter úr az először még kisiklásnak tekintett módszerből divatot óhajt kreálni. A kormány tehát azzal, hogy megfelelő és elfogadható, vagy legalább vitatható érvek mellőzésével nyújtotta be javaslatát az egyfordulós önkormányzati választási rendszer bevezetésére, szándékainak valós indokait illetően találgatásra szólított fel és fel is hatalmazott bennünket. Ezt tesszük most és arra a következtetésre jutottunk mi itt, az ellenzékben valamennyien, hogy a kormány szándékai a választójogi javaslattal az ellenzék lehetséges térnyerésének meggátolására vagy legalábbis akadályozására mutatnak. Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül, még akkor sem, ha - mint ez olvasható az újságból - hamarosan el fogják vágni a vita fonalát anélkül, hogy teljes mértékben kifejthetnénk indokainkat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Külön szeretnék szólni a választójogi csomag egyik, látszólag igen tetszetős és demokratikus eleméről, a polgármesterek közvetlen választásával kapcsolatos javaslatról. Még egyszer hangsúlyozom, nehogy félreértés legyen: én, de gondolom, más sem vonja kétségbe akár gyakorlati, akár elméleti szempontból, hogy a közvetlenül érvényesülő választói akarat egy választható tisztségért versengő jelölt kiválasztásánál rokonszenves és a közvélemény számára is meggyőző megoldás.
Az már egészen más kérdés, hogy az alkotmányos elvek tekintetében oly különböző felfogást valló politikai és közjogi tényezők a hatalmi ágak megosztásának követelményei miatt a választásokon alapuló közjogi pozíciókat betöltő személyek megválasztását többségükben közvetett választásokhoz kötik. Így van ez jelenleg a Magyar Köztársaság elnökének személyét illetően, és így van jelenleg a nagyobb települések polgármestereit illetően is.
Ahhoz, hogy a jelenleg kialakult módszert, vagyis a közvetett megválasztást közvetlen választássá változtassuk, alapvető követelményként ismernünk kellene a kormány részletes és teljes elképzelését a polgármester, képviselő-testület, jegyző egymáshoz való viszonyáról, hatáskörökről, kompetenciákról, vagyis arról, hogy hogyan alkot ez az önkormányzati intézményegyüttes kiegyensúlyozott közjogi státust. Tudjuk azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi a teljes és részletes elképzelése a kormánynak ezekről a kérdésekről? Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy nem tudjuk. Viszont annyit már tudunk, hogy a kormány még megalakulása előtt keresztülerőltetette koalíciós kormánypárti javaslatként - jelenleg éppen Alkotmánybíróság előtt felülvizsgálatra váró - törvényét, ami mutatja, hogy mi a véleménye a kormánynak a polgármesteri tisztség betöltésének és ellátásának komolyságáról.
(13.00)
Hiszen azt senki sem gondolhatja komolyan - mint ahogy azt akkor el is mondtuk -, hogy egy nagyváros polgármestere egyszerre képes ellátni egyazon időszakban parlamenti képviselői és polgármesteri tisztséget.
Azt is tudjuk az előttünk fekvő törvényjavaslat-csomag egyik részletszabályozási törekvéséből, hogy a kormány a polgármesteri tisztséget illetően azt betölthetőnek véli félállásban, tehát nem teljes értékű munkavégzés mellett. Vajon ennek alapján nincs-e ellentétben a polgármesterek közvetlen megválasztására, vagyis magasabb fokú legitimációra törekvő törvényhozói szándék ezekkel a tényekkel? Álláspontom szerint egyértelműen ellentétes dolgokkal állunk szemben, hiszen egyfelől a már megszületett összeférhetetlenségi törvény devalválja a polgármesteri funkciót, másfelől a közvetlen választási elképzelés, a közvélemény és a választópolgárok szemében mindenekelőtt azt fejezi ki, hogy az ily módon megválasztott polgármester igen erős pozíciót jelent mind a képviselő-testülettel, mind pedig a jegyzővel, illetőleg a polgármesteri hivatallal mint végrehajtó szervezettel történő összehasonlításban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel megkezdődtek az egyeztetések, legalábbis jelenleg úgy érzem, valódi, elfogadható ajánlatot nem kaptunk. Természetesen módosító indítványokat fogunk benyújtani. A részletes vitában további indokait adjuk annak, hogy a törvény jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
