KALMÁR PÉTER
KALMÁR PÉTER
KALMÁR PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A törvénycsomag vitájában az egyik kiindulópont volt az a kivételes összhang 90-ben, amely hatályos önkormányzati törvényainkben testesült meg. De kevesebb hangot kapott az, hogy ez nem annyira a vélemények azonosságán, mint inkább a megegyezési szándékon alapult, s ennek következtében számos kompromisszummal járt szakmai és politikai tekintetben egyaránt, s hogy ezek közül azóta már több is nem jó kompromisszumnak, diszfunkcionálisnak mutatkozott a gyakorlatban.
Ennek egyik gyűjtőhelye - mint elhangzott - a középszint, a megyei önkormányzat és közigazgatás szervezete, feladat- és hatásköri viszonyai. A rendszerváltás buzgalmában valamennyi politikai erő az etatizmus utolsó mentsváraként rombolta, zúzta a megyei tanács kövületeit, ami azonban született, sok tekintetben pedig fennmaradt, arra a szülőanyja sem szívesen ismert rá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lévén az önkormányzati választási törvény napirenden, én most csupán a megyei testület létrejöttének módjában és összetételében rejlő okokat érintem, így nem beszélek a középszint eddigi feladat- és eszközhiányáról, noha általános szakmai vélemény szerint az elválaszthatatlanul kapcsolódik az önkormányzati testület létrehozásának, tagjai megválasztásának mechanizmusához.
Ez az ellentmondásos választási rend nem illeszkedett a választójogi törvényekhez, szabályozva is másutt, az önkormányzati törvény megyei közgyűlésekről rendelkező fejezetében volt, sőt az alkotmányban is külön eljárásként jelent meg. Végső soron alkotmányossági aggályokat is felvetett, mivel e bonyolult, közvetett elektori rendszerben a megye választópolgárai elvileg is igen áttételesen gyakorolhatták a helyi önkormányzás alkotmányos jogát, amely őket illetné.
Tapasztalataim szerint az a mód, ahogyan a megyei közgyűlést megválasztottuk, teljesen rejtve maradt a lakosság előtt, így a testület csak jogi értelemben lehetett legitim. Léte, nemléte, jogosítványai, működése nyomasztó érdektelenséggel találkozott, egészen pontosan nem talált érdeklődésre. Ezt kutatás is bizonyította.
Ugyancsak alkotmányossági kérdés a választás arányossága. A településeken előírt azonos számú küldött következtében egy kalap alá került az apró település egy kisváros lakosságával. A megválasztott testületekben pedig jelentős arányban maradtak képviselet nélkül települések, közöttük rendre városok is. Lévén a közgyűlés tagjainak zöme polgármester, illetve helyi képviselő, közelebb álltak az önkormányzatok, mint a megyei lakosság képviseletéhez. Noha a rendszer lényegében kistérségi választókerületeken alapult, egyes települések érdekei kerülhettek előtérbe a körzeti területi érdekek helyett.
Tapasztalataim szerint a közgyűlés atomjaiban maradt, diffúz szervezetként működött, igen kevés autonómiával. Ugyanakkor igazában nem volt politikai függésben sem választópolgáraitól, sem az önkormányzó közösségektől.
(12.00)
Hiányzott tevékenységének politikai kontrollja ilyen értelemben, de pártpolitikai szempontból úgyszintén. Ez az átláthatatlan és áttételes rendszer nehezen befolyásolható volt a pártok által a jelölés, a választások folyamán, és az is maradt a működés során szintén.
Következésképp a megyei közgyűlés mint valódi önkormányzat nem válhatott igazán a területi politika alakításának színterévé.
Mindezekért a bevezetőmben említett feladat- és hatásköri súlytalanság mellett létrehozásának e diszfunkcionális rendszere is okolható, és e kettő együtt kölcsönhatásban működött.
Az elektori választás nem gyökerezett választási hagyományainkban, és mellesleg nem volt Európa-komform sem - mint erre már hivatkoztunk.
Ezek a felismerések a szakmai vitákban felszínre jöttek, kimondattak, és az alapos változás igényében a különféle politikai erők szándéka is egyezett. A megoldást a közvetlen választásban keresték, hogy az feloldaná a megyei testület származtatott voltából következő hátrányokat.
Hangsúlyozva, hogy a választás módját a tényleges megyei funkciókhoz kell igazítani, műhelymunkák révén kialakult nagyjából egységesen öt, elveiben és feltételezett hatásaiban különböző megoldási mód. Egyik sem csalhatatlan, elviekben sem, így azután a válogatásban már nagyobb szerepe lehetett a politikai ízlésnek, szándékoknak, de mindegyik meghaladta a jelenlegi megoldást, jobb lehetőséget ígért a helyi közhatalom demokratikus gyakorlására.
Politikai szándékokról beszélek, tisztelt képviselőtársaim, és - utalva ellenzéki szónoklatokra - megkérdezem: mi másról volna szó, mint politikáról; választójogról, ahol tehát szakmai kérdésekről is csak politikai összevetésben lehet dönteni. Nem részletezem a felvetődő variánsok előnyeit és hátulütőit annál is inkább, mert úgy érzékelem, hogy a politikai alkuban hibrid született: a két választókerületes rendszer. Reményeim szerint életképes hibrid, amely a közvetlen, arányos listás választást részben egyesíti a körzetenként lebonyolított kislistás választással, remélhetőleg annak előnyeiben osztozva.
Fontos követelmény volt a választás viszonylagos egyszerűsége, azonban nem találtak elsősorban technikai megoldást arra, hogy a helyi szavazási eredményekből vezessék le a megyeit, a szavazólapok számát pedig nem lehetett túlontúl növelni.
Egyszerű megoldást ad továbbá ez a módszer a meglevő választókerületek megyei szempontú differenciálására és integrálására, ennek megoldására lényegében nem igényel új beosztást.
Kormánypárti létemre egyéb pozitívumokat is felsorakoztathatnék, de beszéljünk az állítólagos vagy valóságos hátrányokról.
Ellenzéki képviselőtársunk hiányolja a térségi képviseletet az új megoldásban, és nehezményezi a pártelvű választást. Ki kell mondani, hogy ez a séma a megye politikai tagozódását tükrözi, és egyértelműen a pártok versengésére épül. Emellett - bár a két választókerület kialakításával enyhít azon - a szigorúan vett térségi reprezentációt a véletlenre bízza a választási eredménytől függően, és fokozottan számít a pártok átgondolt jelölő munkájára. Nos, baj-e ez komolyan?
Én a pártok szerepét az érdekek felszínre hozása és kinyilvánítása, a véleményformálás és az egyezségteremtés, valamint a szakmai háttérmunkák, a közkapcsolatok és a választói kapcsolattartás szervezésében nagyra értékelem, ha valóban pártokról van szó. Ezzel szemben nagyrészt közhelyesnek vélem az úgynevezett pártcsatározások veszélyének huhogását és valamiféle párttalan neutralitás követelését a helyi politikában. Ezt a polgári demokratikus államfejlődés tapasztalatai cáfolják. Mindez persze felelősséget ró a pártokra, és többek között listáik alapján majd elválik a választó számára is, hogy vannak-e tényleges kapcsolataik területük lakosságával, a megye választópolgárainak közösségével.
Tisztelt Ház! A vitában elhangzott, hogy nem lehet egy ciklus alapján végleges ítéletet mondani választójogi konstrukciókról. Hogyan tehetnénk akkor ezt meg előre? A kormány javaslata nyilván nem lehet tökéletes, de meggyőződésünk, hogy komoly előrelépés a jelenlegi fogyatékos megoldáshoz képest. Javaslom, tegyük félre a tamáskodást, támogassuk az ajánlott új szisztémát, amelynek legfőbb eredménye választási rendszerünk egységessé tétele: a közvetlen választás lesz. Köszönöm. (Taps.)
