DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER előterjesztő: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Élve a pillanatból eredő ritka lehetőséggel, hogy az e heti ülésnapon most kivételesen nem Torgyán József kért és kapott szót.. (Derültség, taps.) ...szeretném ismertetni azt az előterjesztést, amely a Házszabállyal kapcsolatos vitában... (Zaj. - Dr. Torgyán József felszólalásra jelentkezik.) ...tehát a Házszabállyal kapcsolatos vitában az előterjesztők álláspontja egy olyan tervezetről, amelyről hosszú-hosszú időn keresztül folyt itt a Házban is a vita, a Ház falain kívül is.
Az előző megjegyzésemet a beszédem során szeretném megmagyarázni, szeretnék visszatérni rá, és szeretném, hogyha Torgyán képviselő úr nem venné ezt személyes megtámadtatásnak és személyes bántásnak. Igazán nem annak szántam, és a vita... (Dr. Torgyán József: Kérjen elnézést!) ...illetve a felszólalásom végén szeretném világossá tenni, hogy miért utaltam erre.
A vita külső szemlélői joggal kérdezhették azt, hogyha ilyen egy hatpárti előterjesztés ebben az új parlamentben, akkor milyen lesz azoknak az ügyeknek a vitája, amely ügyekben nincs meg ez a konszenzus.
(15.10)
Az előterjesztés során a parlament megalakulását követően, a nyári szünet előtt több mint 40 órán keresztül folytak a hatpárti egyeztetések, majd a nyári szünet után szintén sok tucat órán keresztül folyt a hatpárti egyeztetés és a bizottsági munka, ahol mindvégig arra törekedtünk, hogy konszenzus alakuljon ki a Házszabály főbb rendelkezéseiről, konszenzus övezze a Házszabály alapvető intézményeit.
Most, sajnos nem tudok végérvényesen nyilatkozni arról, hogy hatpárti-e az egyetértés vagy nem, mert egy frakció nyilatkozata rendszeresen változott. Augusztus 30-án itt, a plenáris ülésen, az általános vitában az hangzott el, hogy nincs hatpárti egyeztetés. Augusztus 31-én a hatpárti tárgyaláson ugyanez a frakció úgy nyilatkozott - idézem a jegyzőkönyv 75. oldalát -: "teljesen világosan elmondtam, hogy ez számunkra elfogadható, tehát hogy kijelentjük azt, hogy a kardinális kérdéseket illetően ezt konszenzussal előterjesztett Házszabály-tervezetnek tekintjük, ami bizonyos racionalizálási módosító javaslatok benyújtását, fenntartását nem zárja ki".
Nos, azt hiszem, utána megint közelebb kerültünk a konszenzushoz. Egy dolgot biztosan rögzítenünk kell a magunk számára, az előterjesztést elindítók számára: el kell gondolkodnunk azon, hogy a hatpárti egyeztetéseknek mi az értelme, mi a hasznossága, hiszen úgy tűnt, hogy az egyeztetések során nem ugyanazt gondoljuk a konszenzuskeresésről.
A tárgyalások eredményeként úgy ítélem meg, hogy abban a szövegben, amit az alkotmányügyi bizottság támogat, és amit az előterjesztő is támogatni fog, az előterjesztők nevében is támogatni fogok, abban a szövegben minden egyes jelen lévő frakciónak vannak olyan pontjai, amelyek a szívéhez közelállóak, és lesznek olyan pontok, amelyeket nem szeret, nem fogad el, vagy amiket kritizál.
A kompromisszum megítélésünk szerint azt jelenti, hogy közelítjük az álláspontokat. Ennek sajnos sokszor az a következménye, hogy egy olyan szöveg születik, amit igazából senki nem érez sajátjának, amit igazából senki nem vállal el úgy, hogy ez az, ami az én szájam íze szerinti javaslat. De a kölcsönös engedmények útján végül is megállapodunk, egyik kérdésben az egyik fél enged, másik kérdésben a másik fél enged. Szerintem az nem kompromisszum, hogy egy tárgyalófél azt mondja, ti fogadjatok el mindent, amit én fontosnak tartok, én viszont nem fogadok el semmit, amit a többiek fontosnak tartanak. Így aztán azt kell mondanom, hogy a hatpárti előkészítés, illetve az ezt követő általános és részletes vita nemcsak bennem, hanem sokunkban, akik ebben a munkában részt vettünk, hagyott maga után rossz érzéseket, rossz szájízt.
Ezt nagy mértékben enyhítette - és itt kötelességem erre is kitérni - az MDF és a Fidesz tárgyaló delegációjának mindvégig rendkívül korrekt, rendkívül tárgyszerű és rendkívül konstruktív magatartása és más, az imént említett képviselőcsoportokhoz nem tartozó képviselők tényleg végig tárgyszerű és korrekt hozzáállása. Itt Rubovszky képviselő úr hozzászólásait és a vitában való aktív részvételét szeretném kiemelni. Ők valóban nem jelzőkkel próbálták az érveket pótolni, hanem érvekkel érveket állítottak szembe. Tehát az imént említett frakciók és az imént említett képviselők mindvégig korrekt magatartása nem azt jelenti, hogy elvtelen alkukat kötöttek, hanem a saját álláspontjukat képviselték a vitában mindaddig, amíg döntés nem született, és a döntésben elfogadták azokat a javaslatokat, amelyek esetleg nem az ő elképzeléseik szerint dőltek el.
Ennek a korrekt magatartásnak köszönhetően, a korábban már említett közel 100 órás egyeztetés eredményeként ma határozni tudunk a Házszabály szövegéről, amely Házszabály alapvetően az öt frakció álláspontját tükrözi, illetve a hatodikét bizonyos pontokban tükrözi, bizonyos pontokban nem, és amely Házszabály szövegéhez az alkotmányügyi bizottság többpárti konszenzussal - itt megint csak nem említek számot - nyújtott be több mint 80 módosító indítványt.
E módosító indítványok és tárgyalások eredményeként ez a Házszabály a jelenleg hatályos Házszabályhoz képest két területen nyújt előrelépést. Az egyik terület az, hogy növeli az Országgyűlés tevékenységének demokratizmusát, növeli a demokratizmust olyan intézmények bevezetésével, amelyek - szemben a most hatályban lévő Házszabállyal - kisebbségi jogosítványokat rögzítenek. Tudva levő, hogy a mai Házszabályban csak többségi döntések vannak, nincs olyan döntés, amelyet az Országgyűlés kevesebb mint 50 százaléka meghozhat. Az új Házszabályban több területen, a vizsgálóbizottságnál, a politikai vita intézményénél egyötödös, tehát 20 százalékos többség is elegendő egy döntés megszületéséhez. Nevesíti az ellenzéki jogokat, amikhez hasonló sincs a mostani Házszabályban, például megint csak a vizsgálóbizottság vonatkozásában. Bizonyos kérdéseket, a kivételes eljárást négyötödös többséghez köti, tehát az ellenzék bevonása nélkül erről a többség nem tud dönteni.
Növeli a vitára fordítható időt azáltal, hogy csökkenti a szavazásra fordítandó idő mértékét. Itt szeretném megjegyezni, hogy utánaszámoltam annak, hogy ha már most élne az új Házszabály, és ezt a tervezetet, amiről ma szavazni fogunk, a kormány terjesztette volna elő, akkor a szavazás maximum fél órát venne igénybe az így várható 3 és fél órával szemben. Ennyivel rövidítené a szavazási időt, ha már erre a szavazásra is alkalmaznánk az új Házszabályt.
A szavazási idő rövidítése meggyőződésem szerint az ellenzék érdekét szolgálja, hiszen minden olyan pillanatban, amikor a szavazás elkezdődött, a parlamenti aritmetika érvényesül. Amíg vita folyik, addig az ellenzék számára van lehetőség érveket felsorolni és érvekkel vitatkozni a többség álláspontjával.
Tehát meggyőződésem szerint a szavazásra fordított idő csökkentése és a vitára fordított idő növelése fokozza a Házszabály demokratizmusát. Növeli a demokratizmust és a parlament működésének áttekinthetőségét az a rendelkezés, amely korlátozza a plénumon eldöntendő kérdések körét. Ez ily módon mind a képviselők számára, mind az állampolgárok számára követhetővé teszi a szavazást, követhetővé teszi azt, hogy az egyes képviselők a polgárokat érintő fontos kérdésekben hogyan döntöttek.
Az elmúlt ciklusban az Országgyűlés 21500-nál több szavazást ejtett meg, ebből a 21500 szavazásból politikailag jelentős szavazás lehet hogy volt 300, lehet hogy volt 500, de biztosan nem 21500. Ha a polgárok tudják, hogy miről döntenek a képviselők, akkor a döntések átláthatósága, áttekinthetősége, demokratikus kontrollja nagyobb mértékben érvényesül és ez mindenképpen közös törekvése a támogató frakcióknak, megint csak nem mondok számot.
Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a Ház működésével kapcsolatban mindenkor lehetnek eltérő normákat követő frakciók. Szerintem most is van olyan frakció, vagy lehet olyan frakció - nem állítom, hogy van, de lehet -, amelynek nem feltétlenül érdeke az, hogy a demokratizmusnak ilyen módon történő fokozása megvalósuljon. És lehet olyan frakció is, amelynek nem feltétlenül érdeke az, hogy ennek a Házszabálynak a másik nagyon nagy reformeleme megvalósuljon. Nevezetesen: az Országgyűlés tevékenységének hatékonyabbá válása, amely nem feltétlenül jelent felgyorsítást.
Nem biztos, hogy azt fogja jelenti ez az új Házszabály, hogy gyorsabban fognak átmenni a Házon a törvények, de azt igen, hogy szakszerűbben fognak átmenni. Márpedig ez a Házszabály arra törekszik, hogy a vitát a szakszerűség irányába vigye el. És ezért szeretnék, ha itt a plénumon olyan kérdésekről folyna a vita, amely kérdésekben minden képviselő számára a megfelelő tájékozottsági lehetőség meglenne.
Szeretnék kitérni ezzel kapcsolatban majd a részletes vitában megfogalmazódó néhány alapvető kritikára, előre jelezve azt, hogy nem tudok a több órán keresztül folyó részletes vitában elhangzott minden érvre reagálni.
(15.20)
Szeretném azt is jelezni, hogy ezzel a törekvéssel, tehát a hatékonyság, a szakszerűség növelésének törekvésével meggyőződésem szerint mindazok a képviselők egyetértenek, akik majd a szavazás során megszavazzák ezt az előterjesztést. És itt fog kiderülni, mennyire nem igaz az a következtetés, amit néhányan hamisan levontak, hogy itt az ellenzék és a kormánypártok között van a választóvonal: itt az ellenzéken belül is vannak eltérő érdekek, eltérő törekvések. Vannak olyan frakciók a Házban, amelyek kifejezetten érdekeltek abban, hogy írásbeli előterjesztések alapján, egyenlő feltételekkel, jól körülhatárolható témákról folyjanak a viták, mert a szakszerűségük lehetővé teszi, hogy ezekben a vitákban korrekt vitapartnerként vegyenek részt a kormánypárt érvelésével szemben.
Akik a parlamentet másfajta szerepre képzelik el - és én most nem teszek abban az értelemben különbséget, hogy melyik a jó, melyik a rossz, de akik ettől eltérő módon képzelik el a parlament működését -, és inkább a látványos, élő vitákat, a pezsgő életet, a kölcsönös egymás fejéhez vagdosást szeretik, azoknak kevésbé érdeke, hogy elmozduljon a vita a szakszerűség irányába.
Szeretném újra jelezni, hogy nem tudok mindenre kitérnim, ami a részletes és az általános vitában elhangzott észrevételek kapcsán elmondandó. Nagyon sajnálom, hogy a részletes vitában módosító indítványaikat indokoló képviselők nem tudtak eljönni a bizottsági vitára, mert akkor kiderült volna, hogy az általuk benyújtott javaslatok nagy része valószínűleg nem azt a célt éri el, amiért szerették volna benyújtani, vagy félreértésen alapul.
Itt említeném meg például Demeter képviselő úrnak azt az indítványát, amely kimondja, hogy minden képviselőt azonos jogok illetnek meg. Ez a rendelkezés elsőre jól hangzik, de ellentétes az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény előírásaival, amelyek minden képviselő közül kiemelik azokat a képviselőket, akik miniszterek vagy politikai államtitkárok, és kizárják őket abból a kiváltságból, hogy bizottsági tagok, bizottsági tisztségviselők, az Országgyűlés elnökei vagy alelnökei lehessenek. Ezért már nem írhatjuk bele a Házszabályba, hogy minden képviselő azonos jogokat élvez, mert vannak képviselők, akiknek ezt az azonos jogát a törvény zárja ki.
Ugyanígy sajnálatos, hogy nem tudtunk vitát folytatni a bizottságban Maczó Ágnes képviselő asszonnyal arról az indítványáról, amely előírta volna, hogy a képviselők tevékenységüket - az eredeti szövegben a Parlament épületében, az új szövegben - az Országház épületében végeznék. Ez a rendelkezés a tegnapi vitából levonhatóan egy jószándékú törekvés: a parlamenten belüli munkafeltételeket akarta biztosítani. De ha ez a rendelkezés benne lenne a Házszabályban, ez azt jelentené, hogy nem minősül képviselői munkának az a képviselői munka, amit a Házon kívül végeznek a képviselők. Nyilvánvalóan nem ezt akarta a képviselő asszony elérni, ezért nem támogattuk az indítványát.
És még egy sor más ilyen indítványra utalhatnék.
Utalok itt - az előbb egy kérdés kapcsán is szóba került - az Országgyűlés televíziós közvetítésének ügyére. Maczó képviselő asszony javasolja, hogy csak akkor folyjon érdemi vita, amikor élő tévéközvetítés van. Itt két lehetőség van. Vagy kormánytól és parlamenttől független televízió működik Magyarországon - ahogy ezt az Alkotmánybíróság döntései is előírják -, ebben az esetben az Országgyűlést egy független intézménynek szolgáltatjuk ki: az Országgyűlés akkor tárgyal érdemi kérdéseket, amikor a független televízió közvetít. Ha a független televízió nem közvetít, akkor az Országgyűlés nem tárgyal.
De még rosszabb a helyzet, ha igaz, amire több felszólaló utalt, hogy esetleg ez a televízió nem független, mert akkor a kormánynak szolgáltatjuk ki a parlamentet. Mert ha a kormány esetleg beavatkozna a televízió működésébe, és leállítaná a televíziós közvetítést, akkor nem lenne parlamenti munka, ha benne lenne a Házszabályban az az előírás, hogy csak televízióközvetítés idején lehet érdemi tárgyalást folytatni.
Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy a képviselő asszonynak az a törekvése, hogy a sajtónyilvánosságot, a parlamenti munka nyilvánosságát biztosítsuk, maradéktalanul megvalósul a tervezetben, mert - szemben a hatályos Házszabállyal - ez a szabályzat kötelező erővel szögezi le, hogy mind a plenáris ülések, mind a bizottsági ülések a sajtó számára nyilvánosak. Sőt, a mostani szabályozáshoz képest annyiban is előrelép, hogy az állampolgárok számára a karzaton mindig kötelező lehetőséget biztosítani arra, hogy ha akarnak, eljöhessenek és megnézhessék a Ház munkáját, élőben követhessék. Tehát a nyilvánosság követelményeinek a most hatályos Házszabályhoz képest jelentősen jobban megfelel ez a tervezet.
Mindezeket a kérdéseket tisztázhattuk volna a bizottsági vitán. És hozzáteszem, hogy a bizottságban 95 százalékot meghaladó többséggel utasítottunk el ilyen, adott esetben félreértésre alapozott indítványokat, amelyekről hosszan volt érvelés itt, a plenáris ülésen.
Három témáról kell azonban még néhány szóban szólnom.
Az egyik téma - ami úgy jelent meg sok közleményben, hogy az ellenzék támadta, de valójában nem az ellenzék, hanem néhány képviselő támadta a tervezetet és az előterjesztést -, hogy korlátozza-e a Házszabály a képviselői jogokat? Azt kell mondanom, hogy korlátozza. Igen, ez a Házszabály korlátozza a képviselői jogokat.
De kinek az érdekében? Ha megnézik a Házszabály összes rendelkezését, nem az fog kiderülni, hogy a kormány érdekében. Ez a Házszabály a kormány számára sokkal de sokkal nehezebb feltételeket teremt, mint az előző: kötelezettségeket ír elő, jelenléti kötelezettséget, válaszadási kötelezettséget. Hasonló sincs a hatályos Házszabályban. Ez a Házszabály a képviselői jogok korlátozását a többi képviselő javára írja elő.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két téma exponálódott a vitában: a napirend előtti hozzászólás kérdése és a képviselői törvény-előterjesztés jogának kérdése.
A napirend előtti hozzászólás ügyében korlátokat szab ez a tervezet. Miért szabja ezt a korlátot? Sokan elmondták a vitában, hogy az elmúlt ciklusban is, és azt hiszem, a mostani ciklusban is több képviselő a lényegi, állampolgárok millióit érintő törvényjavaslatok vitájára heteken keresztül készült, és heteken keresztül készült arra, hogy felszólalását elmondhassa. Nem egy esetben, nem két esetben, nemcsak a mostani parlamenti ciklus alatt, az elmúlt ciklus alatt is 2-3 órás napirend előtti viták tették lehetetlenné, hogy azok a képviselők, akik érdemi kérdésekben, hosszú szakmai munka után beszédet akartak mondani, elmondhassák a beszédüket.
Csak szeretném az önök emlékezetébe idézni éppen e Házszabály vitájának a kezdetét: egy teljes ülésnapot szántunk a Házszabály általános vitájára augusztus 29-én, és összesen fél órát tudtunk tárgyalni, mert a napirend előtti hozzászólások megfosztották mindazokat a képviselőket az érdemi vita lehetőségétől, akik a Házszabályra készülve, a Házszabály kérdésében akartak megszólalni.
Tehát a korlátozás egyáltalán nem biztos hogy képviselőellenes. Ugyanis az a tény, hogy ebben a Házban - és a normális parlamenti demokráciának ez a feltétele - egyszerre csak egy képviselő tud beszélni, ez önmagában már mindenki mást korlátoz a beszédben. Erre mondtam, hogy ha egy egész napig egy képviselő beszél, akkor a 385 többi képviselő korlátozva van a beszéd jogában, mert ők nem mondhatják el ugyanúgy a felszólalásukat.
Tisztelt Ház! Ugyanez elhangzott az interpelláció esetében is, hogy mért nem fordítunk több időt az interpellációra? Szeretném jelezni, hogy a kormánynak csak jó lenne, ha egy órán keresztül egyetlen kérdéssel foglalkozna. De az összes többi képviselő, aki még szeretne megszólalni, korlátozva van interpellációja elmondásában. És ha végigszámolják: ha egy héten csak egy interpellációra lenne mód, mert egy órán keresztül foglalkoznánk egy interpellációval, akkor az interpellációk elhangzására egy ülésszak alatt csak nagyon korlátozott számban lenne lehetőség.
Tehát a korlátozás a többi képviselő érdekében történő korlátozás. Azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik - szemben a hatályos Házszabállyal -, hogy egy frakció legalább egy interpellációt elmondjon, lehetővé teszik, hogy minden képviselőcsoport legalább egyszer megszólaljon egy interpellációval. Ha nem akarnak ezzel a lehetőséggel élni, akkor jön be az a kisegítő szabály, hogy az interpelláció benyújtásának sorrendjében kell elhangoznia az interpellációknak.
(15.30)
Ez a két rendelkezés együttesen teljesen értelmes, nem volt indokolt az a képviselői megjegyzés, hogy agyával gondolkodik-e az ember, mert igen, agyával gondolkodik. Aki gondolkodik, az látja, hogy a két rendelkezés együtt teljesen jól működik, és ez is tisztázható lett volna a bizottsági ülésen.
A következő kérdés: a napirend előtt a képviselői törvényjavaslat benyújtása. Jelenleg az a helyzet, hogy a parlamentarizmus általános elveivel ellentétesen a képviselői törvényjavaslatot az előterjesztő indokolhatja, de arról nem folyik vita. Úgy kell dönteni a Háznak, hogy csak az egyik fél álláspontját ismeri. Ez merőben ellentétes a parlamentarizmus normáival, amelyek éppen a vitára alapozzák a döntést. Az új Házszabály azt írja elő, hogyha egy képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, - és itt most nem megyek bele abba, hogy szerintem ezzel már a képviselői törvénykezdeményezési jognak eleget tesz a Házszabály, hogy a képviselő törvényjavaslatot nyújthat be -, akkor érdemi vitát kell folytatni 30 napon belül erről a javaslatról a bizottság előtt.
A hatályos gyakorlat az, hogy itt feláll a képviselő, elmondja a javaslatát, és anélkül, hogy akár a közvélemény, akár a képviselők ismerhetnék a javaslattal ellentétes érveket, dönteni kell, hogy napirendre vesszük vagy nem. Napirendre vettük, és utána hosszú ideig ki tudja, mi történik. Vagy napirendre veszi a Ház, vagy nem, vagy tárgyalja a bizottság, vagy nem. Ezzel szemben a mostani előterjesztés azt tartalmazza, hogy a képviselői indítványokat is mindenképpen meg kelljen vitatni.
Szeretném jelezni, hogy ebben a kérdéskörben, ami a képviselői korlátozást illeti, azoknak az álláspontját is nagyon sok ponton elfogadtuk, akik kritizálták a törvényjavaslatot: Torgyán képviselő úrnak az azonnali kérdésre vonatkozó indítványát elfogadtuk, és egy sor más - több mint tíz indítványát - a képviselő úrnak, ami ebbe az irányba vitte el a javaslatot, és ebben a kérdésben a konstruktivitással semmiféle probléma nem volt. Ahol növeltük a képviselőcsoportok lehetőségét, nagyon sok ponton, a l5 képviselőhöz kötött indítványt is elfogadtuk Torgyán képviselő úr javaslataiból, tehát nem éreztem indokoltnak azt a heves támadást, ami sokszor a patkónak arról az oldaláról elhangzott.
Szeretnék még szólni a mai, reggeli napirend előtti vitában kibontakozott kérdéskörről, a nemzetközi szerződések ügyéről. Torgyán Józsefnek abban igaza van, hogy a nemzetközi szerződések ügye egy nagyon bonyolult kérdéskör, amit részletesen, alaposan rendezni kell, mert jelen pillanatban egy 1982-es törvény szabályozza ezt, nem mindenben megfelelően a hatályos alkotmányos rendelkezéseknek.
Megpróbáltuk a Házszabályban egy kicsit közelíteni a megoldásokat egy optimális törvényjavaslathoz, de gyakorlatilag erre nem nyílt lehetőség. Ebben a kérdésben is, és egy más kérdésben is fel kellett adnunk a próbálkozást, és azt kellett mondanunk, hogy nem tudja most a Házszabályt előkészítő bizottság kitakarítani Augiász istállóját sem a nemzetközi szerződések, sem a titokvédelem kérdésében, ahol mindkét területen sürgősen átfogó jogi szabályozásra van szükség, így kénytelen-kelletlen a tervezett szabályozást közelítettük a hatályoshoz, ami nem ízlésünk szerint való, de még mindig kevesebb problémát okoz, mint a javaslatok teljes megreformálása.
Itt térek át egy olyan indítványra, amiről nagy vita van, és ahol kicsit sajnálom, hogy a nemzetbiztonsági bizottság elnöke vagy a nemzetbiztonsági ügyekért felelős tárca nélküli miniszter nincs jelen, mert meg tudná erősíteni.
A több mint kétszáz javaslat közül mindössze egyetlen esetben fordult elő, hogy a bizottság és az előterjesztő nem értett egyet. Ez a javaslat egy olyan javaslat, amely a bizottsági zárt ülések esetére lehetővé tenné a képviselői jelenléti jogot. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy én mint előterjesztő az előterjesztők felhatalmazásával nem fogom támogatni ezt a módosító indítványt, és szeretném, ha a Ház tudná, ha ezt az indítványt megszavazza, akkor azoknak a bizottságoknak a működését, amelyek a dolog érdeménél, természeténél fogva zártan üléseznek - így a nemzetbiztonsági bizottság és a mentelmi bizottság - ezeknek a bizottságoknak a működését értelmetlenné tenné. Hiszen ha a nemzetbiztonsági bizottság ülését a kongresszusi teremben kell megtartani, mert minden képviselő jelen akar lenni, márpedig ha joga van jelen lenni, abban az esetben jelenlétének a feltételeit biztosítani kell, akkor a nemzetbiztonsági bizottság működése értelmetlenné válik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak bele abba, hogy egy titok addig titok, akármit modanak a törvények, amíg korlátozott számú ember tudja azt az információt. Jelenleg a nemzetbiztonsági bizottságnak l5 tagja van, ha jól emlékszem a számra... (Dr. Boross Péter, felemelt ujjaival mutatja: kilenc.) Összesen kilenc, bocsánat, ez még jobb. Kilenc tagja van tehát a nemzetbiztonsági bizottságnak, amely a titokgazdákat, akár a nemzetbiztonsági szolgálatokat, akár egyéb titokgazdákat joggal győz meg arról, hogy ha valamit kilenc ember tud, akkor ők azért valamennyire tudják kontrollálni, hogy az átadott információnak mi lesz a sorsa. Ha ugyanezt az információt 386 ember tudja, akkor a titokgazda nem azzal fog védekezni, hogy átadja ennek a 386 embernek a titkot, hanem azzal fog védekezni, hogy nem osztja meg a titkot. Ezzel a több kevesebb lesz, mert lesz nemzetbiztonsági bizottságunk, de ez semmiféle titkos ügyet nem fog tárgyalni, mert normális titokgazda nem fog átadni neki titkokat. Köszönöm szépen, hogy a bizottság elnöke erre bólint. Gondolom, ha itt lenne a miniszter úr, ezzel ő is egyetértene.
Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy ebben nagyon fontolják meg a döntésüket. Dönthet úgy a Ház, hogy minden képviselő minden zárt ülésen jelen lehet, de ennek a döntésnek az lesz a következménye, hogy ezek a zárt ülésre alapozódó bizottságok el fogják veszteni a működésük értelmét.
Meg kell jegyeznem, hogy itt nemzetközi példákról szólva jogosan mondta Maczó Ágnes, hogy erre lehet pozitív és ellentétes példát is mondani. Nem tudok olyan példát mondani, ahol a titkosszolgálatok tevékenységét ellenőrző bizottság ülése a bizottság tagjain kívül is nyitott lenne. Nem tudok erre ellentétes példát. Olyant viszont tudok az USA kongresszusától az európai parlamentekig, ahol ez a legzártabb, és csak az adott képviselők számára nyit ellenőrzési lehetőséget. Itt tisztelettel nagyon kérem a Házat arra, hogy fontolja meg a döntését, és támogassa az előterjesztőket az indítványtevővel szemben.
Végezetül, tisztelt Ház, szeretném jelezni, ahogyan elhangzott az előterjesztésben is, a végszavazás elhalasztását kérjük már előre. Szeretném jelezni, több képviselőt arra kértünk, annak ellenére, hogy vissza akarta vonni az egyharmad támogatást nem kapó indítványát, mégis tartsa fenn, mert kevesebb gondot okoz a szavazáskor, ha ezek az indítványok megmaradnak.
Szeretném azt is jelezni, hogy az alkotmányügyi bizottság kész arra, hogy egy év múlva a gyakorlati tapasztalatok alapján felülvizsgálja ezt a Házszabályt. Tudjuk azt, hogy vitákat fog eredményezni, tudjuk azt, hogy lesznek Házszabály-értelmezési problémák, tudjuk azt, hogy egy sor olyan intézményt bevezetünk, amelyről majd a gyakorlat során derül ki, hogy működőképes-e vagy sem, és ezért kérjük azt, hogy egy év múlva a Ház újra térjen vissza rá, vizsgálja felül hogy működőképes-e a javaslat vagy sem, és ahol kell, korrigálja az elkövetett hibákat.
Tisztelt Ház! Több hónapos, nagyon megfeszített munka végéhez érünk a határozathozatallal, amelynek egy részébe valamennyi képviselőt szeretnénk bevonni a határozathozatal érdekében. Kötelességem, hogy az utolsó szó jogán szóló előterjesztő nevében megköszönjem mindazon képviselőtársaim munkáját, akik módosító indítványokat nyújtottak be, akik a vitában részt vettek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tervezet megszületett. Külön szeretném megköszönni - az előterjesztéskor is megtettem, de fontosnak tartom, hogy ne csak udvariasságnak vegyék, hanem érdemi köszönetnek - Dávid Ibolya és Kutrucz Katalin MDF-es képviselő asszonyok munkáját, akik már az elmúlt ciklusban is, és a mostani parlamenti munkában is rendkívül sokat tettek az ügy sikeréért; Bihari Mihály és Haller Zoltán MSZP-s képviselő urak munkáját, Gáspár Miklós és Rubovszky képviselő úr segítségét, Trombitás Zoltán fideszes képviselő úr segítségét és munkáját.
Külön szeretném megköszönni az Országgyűlés apparátusának segítőmunkáját. Engedjék meg, hogy a szokásostól eltérően név szerint megemlítsem Háziné Varga Mária tevékenységét, aki a jogi főosztály munkatársaként éjt nappallá téve dolgozott és dr. Dobos Ibolya munkáját, aki szintén a jogi főosztály munkatársa. Tudom, hogy sokan kimaradnak, akik még sokat dolgoztak, de szeretném, hogyha az Országgyűlés jegyzőkönyve rögzítené, hogy nélkülük nem tudna ma dönteni ebben a fontos kérdésben a Ház.
Köszönöm szépen az önök figyelmét és a türelmét, kérem, támogassák azt a Házszabály-javaslatot, amely meggyőződésem szerint valamennyiünk életét bizonyos tekintetben könnyebbé teszi. Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.40)
