DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen egy mondattal kell reagálnom. Megkérdezném, hogy akkor miért kellett szünetet elrendelni este 20 óra 30 perckor egy olyan szövegpontosítás ügyében, amely közel 3 oldal terjedelmű, és nem volt ismeretes előttünk sem. Ha a Ház úgy gondolja, hogy egy három oldalas pontosításról, amelyet nem ismernek, szavazni tud, azt én a Ház lelkiismeretére bízom.
Most pedig tessék megengedni, hogy a határnyitás ötéves évfordulójával kapcsolatos kisgazda álláspontot elmondjam, annál is inkább, miután valóban egy kis nemzetnek egy hatalmas nagy gesztusa volt az, amely a határnyitás kapcsán az egész nyugati világ javára megtörtént. Úgy hiszem, ez a világtörténelemnek egy olyan részévé vált, amelyre nekünk időnként itt a Házban is vissza kell térnünk.
Különösképpen azért kell visszatérnünk, mert hiszen ezt a határnyitást megelőzte egy olyan ezeréves történelme a magyarságnak, amelynek kapcsán a magyarság sohasem sajnálta a saját vérét folyatni a Nyugat jóléte érdekében, és talán tessék nekem megengedni azt is, hogy úgy gondoljam, a határnyitást mindenképpen megelőzte a magyar nép hősies szabadságharca és forradalma 1956. október 23-án.
Tehát kinyitottunk egy kaput öt évvel ezelőtt, de én attól félek, hogy ugyanakkor a magyarság érdekei előtt bezártunk egy kaput. Úgy hiszem, nem árt, ha az ország nyilvánossága előtt hívjuk fel a magyar külügyi vezetés figyelmét arra a tényre, hogy amikor a határnyitás évfordulójáról megemlékezünk, akkor nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt sem, hogy a magyarságot ennek kapcsán olyan megrázkódtatások érték a gazdasági kihatásait illetően, hogy elvesztettük az NDK piacokat, a NATO tagság helyett kaptunk egy békepartnerséget és úgy gondolom, arról sem feledkezhetünk meg, hogy az Európai Unió helyett pedig mindösszesen egy társult tagsághoz közelítő helyzetet tudtunk kiharcolni magunknak. Tehát messze nem váltak valóra azok az elképzeléseink, amelyek a magyarságot méltán megillették volna a történelmi tette következtében.
Csak utalásként emlékeztetnék arra, hogy amikor a határnyitásról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy például az akkori államelnök, Honecker feltételezte, hogy mi ezért pénzt kaptunk. Tény, hogy a szovjet csapatok azon az ajtón át távoztak, amelyet mi kinyitottunk, és a szovjet csapatok ezért kaptak 14 milliárd márkát. A magyarság pedig lényegét tekintve két dolgot kapott ezért a történelmi tettéért. Nevezetesen Horn Gyula kapott egy kitüntetést, Németh Miklós pedig kapott egy bank alelnöki helyet.
Nos, úgy gondolom, hogy különösen Németh Miklósra tekintettel - aki szintén Monok szülöttje, épp úgy, mint Kossuth Lajos - fel kell tennem a kérdést, hogy vajon a mi Kossuth Lajosunk tudomásul vette volna-e ilyen körülmények között a 20 milliárd dolláros államadósság tényét, vagy pedig megkísérelte volna azt, hogy tegyen valamit az ország érdekében, hogy egyáltalán kaput nyithassunk önmagunk felemelkedése előtt is.
(10.20)
És akkor, amikor a Független Kisgazdapárt frakciója nevében én napirend előtti felszólalást kértem, szándékunk arra irányult, hogy felhívjuk a külügyi vezetés figyelmét az ország nyilvánossága előtt, hogy most már itt lenne az ideje, hogy önmagunk előtt is nyissunk kaput. Óriási dolog volt, amit a magyarság tett, és én azt hiszem, ez örök becsületünkre fog szolgálni. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a mi tíz és félmilliós népünk - már nem is beszélek a határon túli magyarság millióiról - ellehetetlenült, Európában szinte már helyünk sincs.
Kérem a tisztelt Házat, hasson oda, hogy a magyar külügyi vezetés egy olyan, sokkal energikusabb, határozottabb külpolitikát fogalmazzon meg, amely végre a magyarság előtt is megnyit egy kaput. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
