DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat fővárossal foglalkozó fejezetéhez kívánok hozzászólni.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény csak a fővárosi önkormányzatokra vonatkozó legfontosabb szabályokat tartalmazta, a főváros önkormányzati rendszerének részletes szabályozására külön törvény volt hivatott. Ezt a törvényt 1990. november 30-áig kellett volna megalkotni. Mint tudjuk, erre csak jóval később került sor, a fővárosi törvényt 1991. július 10-én hirdették ki.
Úgy vélem, ennek a törvénynek nem a késedelmes elfogadás volt a legnagyobb hibája. Alkotói nem tudták vagy nem akarták eldönteni, hogy a főváros vagy a kerületek legyenek-e az erősek - hogy ki legyen a gazda Budapesten.
A törvény első szakasza - meglepő módon - a főváros kétszintű önkormányzatáról beszélt. Meglepő módon, hiszen az önkormányzati törvény fővárosi fejezetében szó sincs kétszintű önkormányzatról, szerintem nem véletlenül. A Fővárosi Önkormányzat nem gyakorol törvényességi felügyeletet a kerületek fölött, nincsenek másodfokú jogosultságai. A fővárosi, valamint a kerületi önkormányzatok - önkormányzati alapjogaikat tekintve - egyenlőek. Rendeleteik között nem fogalmazott meg hierarchiát a törvény. Legnagyobb sajnálatomra az előttünk fekvő törvényjavaslat is kétszintű önkormányzatról szól. Ez véleményem szerint a tervezett nagyfokú centralizáció ellenére is helytelen megfogalmazás, továbbra sincs szó két szintről, csupán erős fővárosról és gyenge kerületekről.
Az 1991-ben elfogadott fővárosi törvény viszont abból indult ki, hogy a fővárosi, kerületi önkormányzat önállóan gyakorolja a települési önkormányzatokat megillető feladat- és hatásköröket, a Fővárosi Önkormányzat pedig azokat a feladat- és hatásköröket látja el, amelyek a főváros egészét vagy nagy részét érintik, illetve amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak.
Ez az elv azonban már magában a fővárosi törvényben sem érvényesült következetesen. Bizonyos hatásköröket kiemelt: általános rendezési terv, tömegközlekedés, főútvonalak fenntartása, köztemetők létesítése, fenntartása; másoknál elegendő feltétel volt, ha a tevékenység kettőnél több kerületet érintett, például közművelődés, sport; és voltak egészen különös szempontok, például a személynevet viselő közterületek elnevezése.
A fővárosi és a kerületi önkormányzatok érdekvédelmének alapvető elveiként meglehetősen semmitmondó szabályokat fogalmazott meg a törvény. Meghatározta, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatos törvények, illetve bizonyos fővárosi rendelet előkészítésébe hogyan kell bevonni az önkormányzatokat. Nem is működött a fővárosban az érdekegyeztetés, illetve csak akkor működött, amikor a törvény kötelezővé tette; az osztott bevételek megosztásakor. Ehhez ugyanis a kerületi képviselő-testületek többségének egyetértése kellett.
Tisztelt Ház! Ebből a kusza jogi helyzetből kétféleképpen lehetett volna kilábalni. Az egyik megoldás szerint a Fővárosi Közgyűlés az erős kerületek szövetségeként állt volna fel, feladat- és hatásköre csak a fővárosi és az országos jelentőségű ügyekre terjedt volna ki. A többi ügyben a kerületek, illetve a kerületek szabad társulásai jártak volna el. Meg kell mondanom, az ízlésemnek, elképzeléseimnek ez a változat lett volna rokonszenvesebb.
A másik megoldás szerint a feladat- és hatáskörök jelentős része a fővároshoz kerül, az övé minden olyan ügy, amely meghaladja egy kerület határait. A kerületek legfeljebb véleményt mondhatnak egyes fővárosi döntések előtt. A törvénytervezet ezt a változatot kívánja megvalósítani. Megszűnik a kerületek teljes jogú képviselete a Fővárosi Közgyűlésben, a Fővárosi Önkormányzat ellátja mindazokat a feladat- és hatásköröket, melyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak. Kijelölheti a közszolgáltatások területét, e létesítmények helyszínét, a hulladéklerakó helyek, a köztemetők, a piacok területét; a lakásgazdálkodás vonatkozásában a teljes szabályozás és tervezés szintén a fővárosé. Megszűnik a kerületek egyeztetési joga az osztott bevételek megosztásával kapcsolatban. Itt is - mint minden más kérdésben - marad a véleményezési jog.
Dr. Dornbach Alajos képviselő úr mondta azt pártja vezérszónokaként - idézem -: "A törvényi szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy ott, ahol nem jön létre megegyezés az érdekelt felek között, a törvény adjon egyértelmű eligazítást, ne jöhessen létre patthelyzet, feloldhatatlan konfliktus ne konzerválódjék." Ezzel természetesen teljes mértékben egyetértek. Úgy vélem azonban, hogy magának a törvénynek kellene ösztönözni a megegyezést az ellenérdekű felek között. Abban sajnos már nem tudok egyetérteni az általam őszintén tisztelt képviselőtársammal, hogy finoman megrója azokat a kerületi vezetőket, akik a kerületi érdekeket kívánják szolgálni az előbbrevaló fővárosi érdekek helyett.
Meggyőződésem, hogy minden kérdésre vagy legalábbis a kérdések többségére több megoldás van, és lehet olyan megoldást választani, amely jó az adott kerületnek és nem sérül a fővárosi érdek sem. Ezeket a megoldásokat persze meg kell keresni, és meg kell próbálni megegyezni is.
A túlzott centralizáció korlátozása, a kerületi érdekek érvényesítése céljából valószínűleg több képviselőtársam nyújt be módosító indítványt a törvényjavaslathoz. Ezek érinthetik a főváros és a kerületek közötti forrásmegosztást, az egyes fővárosi jogosítványokat, a kerületek egyetértési jogát bizonyos kérdésekben. Az általam eddig elmondottak talán világossá teszik, hogy nem lenne ellenemre az ilyen irányú módosító indítványok elfogadása. Ám ezeknél is fontosabbnak tartom a fővárosi önkormányzati rendszerbe beépíteni az érdekegyeztetés, érdekérvényesítés intézményesített formáját.
(10.30)
Egy olyan szervezetet, amelyben véleményem szerint a kerületek véleményezési jogánál megfelelőbben lehetne artikulálni és ütköztetni az eltérő érdekeket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a javaslat a kerületi önállóság hívei számára valószínűleg túl kevés. Az is lehet, hogy néhány, a főváros egységét hirdető képviselőtársam szerint túl sok. Én úgy gondolom, esély arra, hogy ne csak kerületben vagy fővárosban gondolkodjunk. Az itt élő emberek nem csupán a fővárosban vagy egy kerületben laknak, hanem a főváros egyik kerületében, számukra nem válik szét a fővárosi és a kerületi érdek. És ha a politikában szét is válik, mi abban segítsünk, hogy újból egyesüljön.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
