DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknő. Én úgy gondolom, hogy a kérdés általános vitájánál nem érdektelen, ha visszaemlékezünk a törvénycsomag 1990-es vitájára, amely akkor három törvénycsomagot foglalt magába. Egyrészt az önkormányzati törvényt, másrészt az önkormányzati választásokkal kapcsolatos törvényt, harmadrészben pedig az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítási törvénycsomagot. Az én meglátásom szerint sokkal ésszerűbb, célszerűbb volt a kérdések ilyen módon való tárgyalása, hiszen elképzelhetetlen az önkormányzati törvénynek olyan alapos megvitatása, amelynek kapcsán ne térnénk vissza az önkormányzati választással kapcsolatban felmerülő egyes kérdésekre.
Talán fontos még emlékeztetni, legalábbis a Házon kívüli közvéleményt arra a tényre, hogy 1990-ben két alkalommal rugaszkodott neki a Ház a szóban forgó törvénycsomag megvitatásának és elfogadásának. Az első ízben beterjesztett törvényjavaslatot végül is azért vonta vissza a kormányzat, mert az ellenzék részéről, de nemcsak az ellenzék részéről, hanem felhívom a figyelmüket, hogy például a Független Kisgazdapárt részéről mint kormányzati tényező részéről is, igen éles támadás érte az első törvénytervezetet, és akkor a kormányzat úgy döntött, hogy visszavonja a javaslatait, újból átdolgozza, egyezteti az álláspontját az ellenzékkel, és az ellenzéki véleményeket is beépíti a törvényjavaslatába.
Most érdemes összehasonlítani, hogy a jelenlegi beterjesztés is kétszeresen történt, mert nem is az önkormányzati részét illetően, de az önkormányzati választást illetően a T/34. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot visszavonták, de a szakszerűség kiemelése itt egyáltalán nem felesleges. Tudniillik, amíg az 1990-es törvénynél, amint említettem, az ellenzéki pártok véleményének beépítése miatt volt szükség a törvényjavaslat visszavételére, most - és ez nem Torgyán József szóhasználata, elnézést kérek, tehát ha esetleg egyesek úgy gondolják, hogy túl kiélezetten vetem fel ezt a fogalmat, az alkotmányügyi bizottság részéről merült fel többekben a megfogalmazás - ilyen alakszerűségek mellett valamilyen ilyen "kéttáblázatos" módon előterjesztett törvényjavaslat a magyar Ház történetében még nem fordult elő. Tessék nekem elhinni, hogy igen-igen jóindulatú vagyok, amikor azt mondom, hogy az időszámításunk előtti, ha jól emlékszem, 1840-ben kiadott Hammurabi törvénykönyve magasabb színvonalú volt, mint ez az előterjesztés. Ennek a kiemelése azért rendkívül fontos, mert először is, ugye, felmerül a kérdés, hogy miért kell most megváltoztatnunk azt, amire a jelenlegi kormányzó többség a következő álláspontot alakította ki. És itt legyen szabad ráutalnom arra, hogy dr. Gál Zoltán házelnök úr ebben a kérdéskörben a parlamenti napló 2147. oldalától kezdődő felszólalásának a tanúsága szerint kifejtette, hogy milyen bölcs döntés volt a kormányzat részéről, hogy az első javaslatot visszavonta. Itt utal Torgyán Józsefre, aki akkor az 1871. évi előterjesztést is magasabb színvonalúnak minősítette, mint az alap-előterjesztést, helyeselte ezt a megközelítést, és utána arra hivatkozott, hogy az Országgyűlés előtt ismertek azok a körülmények, hogy miért változott ez a törvényjavaslat és kinek a kezdeményezésére. Itt utalt az ellenzéki kritikákra, és utána így fejezte be az ezzel kapcsolatos gondolatmenetét: ebből következően én úgy gondolom, hogy megköszönhetik az ellenzéki pártok Torgyán Józsefnek az elismerést, hiszen ez a törvényjavaslat európai szintű törvényjavaslat, akkor a változást előidézőknek köszönhető, hogy ez a törvényjavaslat európaivá vált
Most ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert akkor sem volt már mentes dr. Gál Zoltán házelnök úr minden iróniától, amikor velem kapcsolatban szólt, de kiemelte, hogy az én megközelítésem, hogy a második beterjesztés az egy európai szintű önkormányzati törvény és önkormányzati választási törvény, csak ugye, azt emelte ki, hogy az, hogy európai szintűvé vált ez a törvény, végül is az MSZP-nek is nagymértékben betudható.
Ami a hatpárti konszenzussal kapcsolatos akkori előadását illeti, hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy dr. Gál Zoltán jelenlegi házelnök úr, akkor mint az MSZP frakcióvezetője a következőt mondta: "Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Szocialista Párt előtt hosszú hetekkel ezelőtt világos volt, és ennek informális úton véleményt is, hangot is adtunk, hogy az önkormányzatról és a kapcsolódó törvényjavaslatokról szóló vita olyan módon nem kezelhető, hogyha nem történik meg az egyébként a parlamentáris demokráciákban szokásos eljárás, vagyis a résztvevők nem próbálnának egymással szót váltani és egymás véleményét egyeztetni." Sajnos, az erre való készsége a kormánypártoknak elég későn fogalmazódott meg. Tehát itt csak a konszenzus késedelmes bekövetkezését kifogásolta, akkor, amikor már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet másképp ezeket az egyébként szükséges törvényjavaslatokat elfogadni. A végén összegezte az álláspontját az MSZP frakciójának, és azt közölte a Házzal: "A törvényjavaslatokat olyannak minősítjük, amelyeket támogatni tudunk. Ebben természetesen benne van a kormány és a kormánypártok kompromisszumos készsége is. Tehát ebben az értelemben úgy gondolom, hogy senki számára sincs lehetőség, hogy magának vindikálja most a döntés előtt álló törvényjavaslatokat."
De azért, nehogy bárki Torgyán József szemére vesse, hogy én a jelenlegi kormánykoalícióból csak az MSZP álláspontját emelem ki, hadd utaljak dr. Wekler Ferencnek, az SZDSZ önkormányzati szakértőjének, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság akkori elnökének véleményére, aki a következőket mondotta a parlamenti napló 2143. számú oldalán kezdődő parlamenti felszólalásáról készült jegyzőköny tanusága szerint:
(10.40)
"Mind a kormánypártok részéről, mind az ellenzéki pártok részéről, mind a kormány részéről az ebben a munkában részt vevő képviselők, munkatársak, szakértők az utóbbi napokban emberfeletti munkát végeztek annak érdekében, hogy mind a három törvény, az alkotmánymódosítás, az önkormányzati törvény, az önkormányzati választásokról szóló törvény lehetőleg még a héten elfogadásra kerüljön" - fejezi be Wekler Ferenc képviselőtársunk akkori felszólalását.
Tehát egyértelmű, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ akkor azon az állásponton volt, hogy végül is egy rossz indulás után, a hat párt egyeztetését követően kialakult egy konszenzusos álláspont. Csak amikor ezt az MSZP engem meghallgatni kész képviselőinek a figyelme elé tárom, emlékeztetnék rá, hogy akkor volt egy olyan kormánypárt is, amely az előterjesztés silányságára fel merte hívni a figyelmet. De kérdezem én, hol ül önök között az az országgyűlési képviselő, aki a sajátmaga pártjának rossz előterjesztésére fel merné hívni a figyelmet.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon az igen tisztelt MSZP-s képviselőtársaim a demokrácia útján az állampártiságból a többpárti parlamenti demokrácia irányába elhaladtak-e, mert végül is most a frakcióvezetőjük, jelenlegi Ház-elnökük ennek az európai szintű törvénynek a hihetetlenül gyorsan, kapkodva való megváltoztatását tárta a Ház elé, és minket obstrukcióval vádoltak, amikor ezt a kérdéskört egyáltalán szerettük volna tisztességesen megvitatni.
De csak azért, hogy lássák, az obstrukció fogalma nem olyan egyszerűen ítélhető meg, ahogy arra tegnap egy-két bekiabáló hangjából következtetni lehetne, itt hadd utaljak az MSZP korábbi képviselőjének, Kőrösfői László képviselő úrnak a parlamenti jegyzőkönyv tanusága szerint a Parlamenti Napló 1644. oldalán szereplő nyilatkozatára. Ebben Salamon képviselő úr obstrukciós vádjára reagált és leszögezte, hogy a szocialista pártnak esze ágában sincs obstruálni.
Nos, úgy gondolom, hogy ezekre utalnom kellett, mert ahhoz, hogy a mostani előterjesztést valóban szakmai szempontból megvitathassuk, ahhoz látnunk kell, hogy van-e szakmai indoka a törvény megváltoztatásának. Miután akkor a hat párt valamennyi országgyűlési képviselője, ha jól emlékszem, egy tartózkodástól eltekintve végül is egyhangúlag szavazta meg a Ház a szóban forgó törvényeket, egyértelmű, hogy egy konszenzussal létrejött törvény megváltoztatására ma szakmai indok nem lehet. Különösképpen nem, hogy az egy-két hónap múlva sorra kerülő választás előtt, kapkodva, a jelenlegi ellenzék négy pártjának kifejezett tiltakozása ellenére úgy hozzanak meg egy törvényt, hogy azt még a választásokig alkalma se legyen a választópolgároknak megítélni.
Ennek nem lehet szakmai indoka, ennek csak politikai indoka lehet és politikai indoka van. Ezt a politikai indokot, ne vegyék rossz néven képviselőtársaim, el sem rejtette a kormányzat. A kormányzat ugyanis azt mondotta, hogy azért van szükség - és Dornbach Alajosra hivatkozom, aki az SZDSZ frakcióvezetőjeként szólalt most fel két percre, és azt mondotta, hogy a főváros és a kerületek hatáskörének jelenlegi helyzetét megváltoztatandó van szükség erre a törvényre.
Hadd utaljak arra, hogy magából az előterjesztésből kitűnik, hogy itt egy kétlépcsős önkormányzati törvény megvalósításáról van szó. Magyarán mondva a két lépcső azt jelenti, hogy most adunk egy fedőréteget és majd, ha meglátjuk, hogy mi, a kormányzópárt nyertük-e meg a választásokat, akkor megadjuk az esszenciáját is ennek a dolognak, akkor megváltoztatjuk a törvényt úgy, ahogy a mi kényünknek-kedvünknek megfelel. Magyarán mondva tehát a választói akaratot akarják meghamisítani.
Hogy ne Torgyán Józsefet szidják, hogy miért mond ilyeneket, hadd utaljak megint arra, hogy önök az ellenzékből hogy látták ezt korábban. Itt tisztelettel hadd hivatkozzak a házelnök úr után a Ház alelnöknőjére, dr. Kóródi Máriára, aki a Parlamenti Napló 1358. oldalától kezdődő felszólalása szerint a lényegét tekintve két kifogást emelt a törvénycsomaggal kapcsolatban.
Egyrészt állította, hogy a javaslat nem épít be magába fékeket a centralizációval szemben. Itt utalnék arra, hogy miféle féket épít be ez a törvény most, amely a centralizáció irányába hat és a decentralizációt löki félre. Kíváncsi vagyok, már ne haragudjanak meg, hogy miféle törvényalkotás folyik ebben a Házban, ahol négy évenként gyökeresen meg lehet változtatni az álláspontot. És ha valaki erre felhívja a figyelmet, akkor lehet ellene olyan módon obstruálni, hogy egyesek felkelnek és kimennek, amikor a jogos kritikát valaki az önök szemébe meri mondani.
Itt azonban utalhatnék arra, hogy dr. Kóródi Mária képviselőnő, alelnök asszony még kifogásolta, hogy sok jelentős tartalmi kérdés megválaszolását később megszülető törvényekre bízza, mégpedig úgy, hogy a törvényeknek a koncepcionális elemeit sem rögzíti. Hát kérdezem én, a kétlépcsős önkormányzati törvénynél rögzítenek valamiféle koncepcionális elemet? Semmiféle koncepcionális elemet nem rögzítenek, hanem csak már előre jelzik, hogy nem törődnek a választók akaratával, majd ők azt csinálnak, amit kívánnak.
Tehát úgy gondolom, hogy ez borzasztó veszélyes és ennek semmiféle köze nincs a demokráciához, és ha a jelenlegi előterjesztés 62. szakaszának (4) bekezdését megvizsgálják, akkor láthatják, hogy a kerület küldöttje a fővárosi közgyűlés munkájában csak tanácskozási joggal vehet részt, tehát érdemi lehetősége a munka befolyásolására nincs.
És ha megvizsgáljuk azt, hogy vajon a kerületektől milyen hatáskört vettek el és a centralizációs törekvések keretein belül milyen hatásköröket adtak át a fővárosnak, akkor hadd utaljak arra, hogy elvették a lakásépítést, a lakbérmegállapítás jogát, a lakáscserék engedélyezésének jogát, de általában a bérlakással kapcsolatos valamennyi jogot elvonták a kerülettől. Tehát a lényegét tekintve a kerületnek csak valamilyen fejbólogatójános szerepet hagytak, tehát a kerületek önállóságát elvették. Nem véletlen az kérem, hogy az SZDSZ-es polgármesterek egy tekintélyes hányada is fellázadt ezzel a törvényjavaslattal szemben. Nem is tehetett mást, hiszen saját pártjának 1990-ben kifejtett álláspontjával szöges ellentétben áll ez.
(10.50)
De legyen szabad arra is rámutatnom, hogy nyilvánvalóan elvi kifogást kell hangoztatnunk akkor is, amikor a köztársasági megbízottak helyzetének jelenlegi változtatásával kapcsolatban hivatkozunk arra, hogy korábban épp a Szabad Demokraták Szövetsége erőszakos fellépésének következményeként került sor arra, hogy a megyék helyzetén változtattak és behozták a régió fogalmát. Most pedig a régiókat a köztársasági megbízottak személyének egyszerűbb eltávolíthatósága érdekében el akarják tüntetni, és behozni megint a megyét.
Utalnék megint Kóródi Mária felszólalására: ebből egyértelműen kitűnik, hogy ő mennyire helytelennek tartotta ezt az irányzatot. Ugyanakkor utalhatnék arra is, hogy például a Szabad Demokraták Szövetségétől Juhász Pál egy olyan hasonlatot hozott fel, amelyben a kalapos királyra és a Bach-korszakra utalt akkor, amikor azt mondta, hogy kérem, össze ne tévessze senki az akkori régiókkal a mi fogalmaink szerint most bekerülő újfajta régiós megközelítést, mert hiszen mi a megyéktől semmiféle hatáskört nem vonunk magunkhoz, hanem most a régiómegbízott csak mint a törvényesség őre jelenik meg. Félek, ezek önmagukban kellő választ adnak arra, hogy mennyire elfogadhatatlan, hogy most valaki mást gondol az MSZP-ben, beint az MSZP-nek, mint Herbert von Karajan... (Derültség.).., csak sajnos az MSZP távolról sem olyan gyönyörű hangzással és tiszta szólamokkal kezdi rögtön a kórusát, hogy hallható legyen az előttünk is, hanem rettenetesen hamis felhangokkal, amint az az előbbi álláspont ismertetéséből egyáltalán kitűnt.
Szinte nincs az új törvénycsomagnak olyan része, ahol ne tudnék ilyen szarvashibákat, elképesztő elvi anomáliákat feltárni. Épp eleget felszólaltunk mi már a polgármesteri összeférhetetlenség ügyében, amikor az országgyűlési képviselők választásával kapcsolatban ez a kérdés felmerült. Megemlíteném, hogy napok óta semmi mást nem csinálunk, mint egy ámokfutásszerű törvényalkotást végzünk. Törvényalkotási munkánk lényege, hogy amit a korábbi kormány felépített, azt mi leromboljuk. Ezért kellett egy rendkívüli parlamenti ülésszakot tartani, ezért tartjuk most az ülést. Semmi mást nem csinálunk, mint leromboljuk, amit korábban felépítettek, és közben hallgatjuk, hogy obstruálunk, mert csak reggel 8 órától éjfélig veszünk részt ebben az elképesztő, romboló, ámokfutó munkában.
Kérem, tessék megnézni, hogy mit mond az önök előterjesztése, ha jól látom, a Magyar Köztársaság kormánya terjesztette elő T/33. szám alatt 1994 augusztusában, ahol a polgármester javadalmazásával kapcsolatban azt mondja a 3. § (3) bekezdésében, hogy ha a polgármester országgyűlési képviselő, az országgyűlési képviselői megbízatásának időtartama alatt a megállapított polgármesteri illetményének 50 százaléka illeti meg. Ezekután a 3. §-hoz fűzött indokolásban kimondja, hogy ha a főállású polgármester országgyűlési képviselő, e feladatának is maradéktalanul meg kell felelnie. Ezért az országgyűlési képviselői tiszteletdíj teljes összegben megilleti. A polgármesteri feladatoknak azonban - és itt jön a dolog lényege - ez esetben csak részben tud eleget tenni. Ez indokolja, hogy a kettős feladatellátás esetén a polgármesteri illetmény 50 százalékát kapja meg.
Ezt azért fontos kiemelni, mert az összeférhetetlenséget a tisztelt Ház éppen arra az indokra hivatkozással szüntette meg, hogy itt semmiféle összeférhetetlenség nincs, a két tisztség egymás mellett tökéletesen ellátható, egyébként is csak olyan országgyűlési képviselők vállalnak majd polgármesteri tisztséget, akik a kettőt együtt gyönyörűen, könnyedén el tudják látni. Ezzel szemben maga a jelenlegi kormány pont az ellenkezőjét mondja, mert itt más az érdeke. Nem zavarja, hogy egy hónappal ezelőtt homlokegyenest mást mondott - itt most ezt mondja, mert ez az érdeke! Úgy gondolom, így nem lehet törvényt alkotni - és reggelig lehetne folytatni a kifogásokat ezzel a törvénycsomaggal kapcsolatban.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! És én itt elsősorban nem az ellenzékhez szólok, mert az ellenzéknek mi oka lenne egy európai szintű törvényt - hogy ismételten dr. Gál Zoltán házelnök úrra utaljak - megváltoztatni? Egy európai szintű törvényt megőrizni érdemes, és a választások előtt két hónappal isten őrizz, hozzányúlni. Hiszen mondottam már a választással kapcsolatos törvénymódosítások során történt felszólalásomnál, hogy egyébként is, jogállami körülmények között nemhogy két hónappal a választások előtt nem szokás a választójogi törvényhez hozzányúlni, hanem Németországban és Ausztriában - az egyik országban egy évvel, a másik országban két évvel - a választások előtt nem szabad hozzányúlni a választójogi törvényhez. Tehát egyértelmű: ha az önkormányzati törvényeket és a választójogi törvényt is most ilyen erőszakosan önök keresztül akarják vinni, akkor ennek csak az lehet a politikai indoka, hogy a választói akaratot meghamisítsák.
Ez ellen pedig minden tisztességes országgyűlési képviselőnek fel kell lépnie. Felszólítom önöket, SZDSZ-es és MSZP-s képviselő urak, lépjenek fel ez ellen a tisztességtelen szándék ellen!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)
