DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház! Mint tegnap jeleztem, sürgős és közérdekű ügyben kívánok szólni. Az ügy azért sürgős, mert öt nap múlva holdtölte lesz, és a szeptemberi holdtöltekor kezdődik az indiai kender szürete, annak az indiai kendernek, amelyből a marihuána, a hasis és még néhány egyéb kábítószer készül.
Közérdekű azért, mert az elmúlt 5-6 hétben egy olyan sajtóvita bontakozott ki az ebből készült kábítószerek használatának legalizálásáról, engedélyezéséről, amely már fenyegeti azt az állapotot, ami úgy fogalmazható meg, hogy Magyarországon a kábítószerek elterjedése még nem jelent közveszélyt, de a már veszélyes állapothoz nagyon közel vagyunk.
Ennek a vitának az indítója Konrád György, általam igen tisztelt írónk, aki kéréssel fordult az Országgyűléshez a fenti kábítószerek fogyasztásának könnyítése, büntetésének, büntethetőségének csökkentése tárgyában. A kérés egyértelműen provokatív volt, amit az bizonyít, hogy javaslata tarthatatlan és cáfolható érveket tartalmazott, nem a valós jogi helyzetet tükrözte. Erre egy hatalmas vita indult, megcáfolva, illetve támogatva érveit, majd erre a vitára egy hónap múlva - az első cikk augusztus 1-jén jelent meg, a második már most, szeptember 3-án - visszatért, és bevallotta, hogy a vita indítása volt a célja.
Miután ez a vita így alakult, hogy szakmai, megalapozott érvek helyett jórészt - vagy legalábbis egyrészt - a kábítószerhasználat és az egyes kábítószerek nyílt reklámozásává fajult, valóban szükségesnek tartanánk, hogy erről az érintett parlamenti illetékesek szakmailag megalapozott vitát indítsanak.
Meg kell mondjam: orvosként és a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként az a véleményem, hogy ezt a vitát nem kellett volna elindítani, de most már benne vagyunk. Benne vagyunk. Ha viszont benne vagyunk, akkor adjunk lehetőséget arra, hogy megfelelő szakmai fórumok részvételével akár itt a Házban, akár előzően a szakbizottságban a vita kellő mederbe tereltessék. Éppen azért, mert jelenleg bizonytalanság van mind a kábítószerfogyasztók, mind a termelők körében, hiszen joggal várhatják a kábítószerek e csoportjának legalizálását akkor, amikor a címzett parlamenti illetékesek egyike: igen tisztelt képviselőtársam, dr. Szolnoki Andrea, aki az SZDSZ-frakció egészségügyi szakértője, a koalíciós tárgyalásokon az SZDSZ képviselője, jelenleg az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának alelnöke, ugyanabban a számban, szeptember 4-én azt nyilatkozta, hogy az SZDSZ-frakció álláspontja ebben a kérdésben megosztott, és hozzátette - idézem -: "én nem tudok egyetérteni a merev tilalmazással."
Ez azt az illúziót keltheti, hogy várható - hiszen egy kormánypárti, egy társkormányzópárt illetékesének szájából hangzott ez el - valamiféle legalizálás.
Mondom; most zajlik, illetve néhány napon belül megkezdődik az indiai kender betakarítása. Ez az indiai kender egy, a termelők számára igen hasznot hajtó növény tud lenni, egy mag 500 forintba kerül, egy tő kender, ami abból az egy magból kinő, egy kilogramm - ezer gramm - marihuána előállítására alkalmas, aminek a forgalmi értéke 2-300 ezer forint.
(9.10)
Tehát igen vonzó lehet ennek a termelése. És van rá igény. Hiszen Hollandiában, ahol a kábítószer termelését nagyon szigorúan tiltják, a kereskedelem viszonylag szabad. A fogyasztás: bárki 30 grammig magánál tarthat marihuánát. Tehát van piaci igény, és a piaci igény általában megteremti a kielégítés feltételeit. Tehát a jövő évre szóló szerződések most köttetnek.
Ha már Hollandiáról szó esett, akkor az eredeti cikknek néhány, hogy is mondjam, homályos pontjáról is essék szó. A szerző, Konrád György a kábítószer-fogyasztás liberalizálása érdekében kívánt szólni. Ugyanakkor a felhozott példái a kábítószer-termelést megakadályozó rendőri intézkedéseket kifogásolják.
A kábítószer termelése a világ minden civilizált országában tilos, még Hollandiában is. Magyarországon is tilos, hiszen csatlakoztunk a 144 országhoz, amelyek elítélték a termelést, és mindent megpróbálnak tenni megakadályozására. Csatlakoztunk az oslói első pán-európai miniszteri konferencia azon állásfoglalásához, amit fel kell hogy olvassak, következőképpen szól, idézem: "A részt vevő államok - tehát hazánk is - vállalják, hogy együtt fogunk működni a kábítószereket és pszichotrop anyagokat tartalmazó növények tiltott ültetvényeinek kiirtásában, és fokozott segítséget nyújtunk ebben azon államoknak, amelyek területén ilyen termelés folyik." Ez kötelező ránk nézve, ez a nemzetközi szerződés.
S még egy fiatal demokrácia sem, sőt egy fiatal demokrácia legkevésbé engedheti meg magának, hogy érvényes nemzetközi szerződésekkel ellentétes törvényeket hozzon. Különösen nem engedhető meg ez akkor, amikor ugyanaz a személy javasolja, aki beíratta a német szövetségi elnök, illetve külügyminiszter határidőnaplójába, hogy 2000-re Magyarországot fel kell venni az Európai Közösségbe.
Tehát jogilag egyértelmű a helyzet a termelés oldaláról.
A fogyasztás, a kábítószer-fogyasztók oldaláról viszont Magyarország a létező civilizált jog és a jogállamiság alapján álló, létező összes ország között, ha tetszik, a legliberálisabb, szabadelvűbb szabályozást gyakorolja ebben a kérdésben.
1993-ban fogadta el az akkor konzervatív többségűnek mondott Országgyűlés a büntető törvénykönyv 282. §-ának, amely a kábítószerekkel foglalkozik, olyan módosítását, amely azóta hatályos, s a büntető törvénykönyvben 282/A pont alatt található, és ez a következőképpen fogalmaz. Az A pont szerint nem büntethető, aki - idézem: "csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, állít elő, megszerez vagy tart." Saját használatára. Tehát a fogyasztás és a saját célú termesztés engedélyezett. Sőt, a B pont szerint nem büntethető, aki - idézem - "kábítószer fogyasztásával összefüggő, kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményt követ el." Ebben az esetben azonban a büntethetetlenség feltétele, hogy legalább féléves elvonókezelést igazoljon. A két év börtönbüntetéssel szembeállítva ez, azt hiszem, hogy igen méltányos szabályozás
Magyarországon tehát egy, a világon példátlan módon, valóban modernül, humanista megközelítésben, az oslói miniszteri konferencia ajánlásainak megfelelően nem a büntetést, hanem a megelőzést és a gyógyítást próbálja a törvény szabályozni. Nem tudom, hogy akkor miért kellett ezt a vitát elindítani, miért kellett megtéveszteni az olvasókat, a tájékozatlan olvasókat, miért kellett álságos emberjogi szempontokra hivatkozni, miszerint mindenkinek saját személyes joga, személyiségi joga, hogy saját teste felett rendelkezzék, hiszen a személyiségi jog a személyiséget feltételezi. Feltételezi az informáltságot, a döntés feltételezi azt, hogy ismerjem döntésem következményeit, és feltételezi azt, hogy a kábítószer hatása alatt deformálódott és önkontrolljára képtelen személyiség helyett valóban szabadon dönthessen az ember, és helyette a hozzászokás miatt nem befolyásolt, nem egy egyszerű kémiai anyag kényszere alatt választhasson és dönthessen az állampolgár.
Nem kívánok a szakmai vitába belemenni, éppen azért, mert ez sokkal hosszabb időt igényelne, és nem kívánom az önök idejét igénybe venni. Nem kívánok a kérdésből politikai ügyet csinálni, noha óhatatlanul politikaivá teszi azt mind a kezdeményező, mind a címzett, az Országgyűlés. De ez nem baj, politikai kérdések éppen azt jelentik, hogy a társadalom életével foglalkozó kérdések. A baj csak az, ha ideológiai kérdést kreálunk egy ügyből. Nem. Nem én csinálom most. Ideológiai kérdés akkor válik ebből, ha ezt a liberalizmus vagy a konzervativizmus vitájává próbáljuk tenni.
Kérem szépen, ez nem liberális állásfoglalás. A liberalizmus mást jelent. (Dr. Szolnoki Andrea közbeszól.) Hogy mennyire, arra egy példát, ha már közbeszólt kedves képviselő asszony. Befejeztem volna, de most kénytelen vagyok egy példát fölhozni a politikatörténetben arról, hogy az ideológia s a politika mi módon különbözik. Kérem szépen, 1840-ben, tehát a tanulságai levonására már van időnk, Kínában lefoglaltak néhány ópiumszállító hajót. Amikor az Angol Kelet- vagy Brit Kelet-Indiai Társaság már évi egymillió tonna ópiumot szállított Kínába Indiából, és cserébe a kínai selymet és teát szállította Angliába. Az üzlet oly hasznot hajtó volt, hogy végén még a kínai kormánynak kellett volna több tonna ezüsttel kiegyenlíteni a számlát. Ezért őfelsége kormánya bevetette az angol flottát, megnyitották a piacot, és még több mint 100 évig folyt az ópiumexport Kínába, aminek jelentős szerepe lehet szerintem abban, hogy a világ egyik legnagyobb és legnagyobb kulturális múlttal rendelkező népe abba a szellemi tespedtségbe süllyedt, amiből épp napjainkban próbál meg kimászni.
Most jön a politikatörténet. Akkor az angol miniszterelnök lord Palmerston volt, konzervatív politikus. Igen, rendkívül tanulságos történet. Azzal indokolta a háborút, hogy egyrészt az ópium gyógyszer, másrészt egy alapvetően liberális elvvel, azt mondván, hogy a szabadkereskedelem bármiféle gátlása ellenkezik a felfogással. És 1840. április 4-én az ifjú Gladstone, a liberálisok vezére, a későbbi nagy angol miniszterelnök fölállt az angol parlamentben, s azt mondta: ez a gyalázatos háború a nemzeti lobogót egy gyalázatos üzleti vállalkozás kalózzászlajává változtatta. Liberális volt, ez volt erről a véleménye.
Tehát ezért mondom, hogy a politika és az ideológia két különálló dolog.
(9.20)
Egyetlenegy zárómondat, és tényleg befejezem, noha 10 percre terveztem. (Halk moraj az SZDSZ soraiban.) Igen, a közbeszólás miatt voltam kénytelen reagálni... Szóval egyetlenegy zárómondat: higgyék el, ha bármily nemes eszme egyetlen elemét kiragadva, az egész fölé helyezik, annak visszájára fordul a hatása. És erre tekintettel kérem a kormányt, kérem az igazságügy- minisztert - aki a büntető törvénykönyv módosítására elsősorban tehet javaslatot -, és kérem a kormányzati felelősséggel bíró frakciókat, hogy ennek a vitának adjanak teret azzal, hogy megfogadják Konrád György indítványát, és a parlament elé terjesztik a kérdést. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
