DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A Kónya képviselő úr által vázoltak alapján bízom abban, hogy valóban lesz egy konszenzus a pártok között.
Erre tekintettel a napirendi ponthoz kapcsolódóan legyen szabad néhány szakmai dologra felhívni szíves figyelmét a törvény előterjesztőjének, különös tekintettel a T/45. és a T/31. szám alatt előterjesztett javaslatokra, amelyekkel kapcsolatban a Független Kisgazdapárt álláspontját ismertetem.
A független jelöltként indulni szándékozókat és a kisebb szervezeteket sújtja az ajánlások összegyűjtésére szolgáló idő lerövidítése, a választójogi törvény 25. § (1) bekezdése. Ráadásul ezt a szükséges ajánlások számának növelésével, a választójogi törvény 27. §-ával kötötték össze. E két javaslat a nagy pártok választási monopóliumának kialakítását célozza. Tehát ez elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt részéről.
Ellentmondásos a szavazategyenlőség következményeinek rendezése a választási rendszer különféle elemeiben: míg a kislistánál - a választójogi törvény 42. § (5) bekezdése - és a kompenzációs listánál - a választójogi törvény 45. § (4) bekezdés b) pontja - sorsolás dönti el a mandátum sorsát, addig az egyéni választókerületeknél - a választójogi törvény 44. § (2) bekezdésénél - és a polgármester választásánál - a választójogi törvény 47. § (5) bekezdése alapján - időközi választás kitűzését rendeli el. Véleményünk szerint a sorsolást alkalmazhatnák az utóbbiaknál is, hiszen a listás választásoknál az utolsó mandátumoknál jelentkező szavazategyenlőség ugyanazt a szituációt eredményezi, mint az egy mandátum sorsáról döntő választókerületeknél.
A nagyvárosokban a kétszavazatos választási rendszer helyébe lépő vegyes szisztémának az egyfordulós választás erőltetéséhez hasonló politikai céljai vannak. Lényege: a választópolgárok megfosztása a másod- és harmadrangú preferenciák kinyilvánításától, csak ezt nem időbeli korlátozás, hanem az egy választó által leadható szavazatok számának csökkenése révén éri el. Megítélése így azzal azonos, hogy helyette továbbra is a kétszavazatos rendszer alkalmazását javasolhatjuk.
Tisztelt Ház! Egyéb technikai észrevételekre legyen szabad még utalnom. A többes jelölés törvényi értelmezése hézagos. Véleményünk szerint a választójogi törvény 25. §-ának (1) bekezdése sem zárja ki egyértelműen azt a lehetőséget, hogy valaki ajánlóíven és titkos ajánlással egyaránt jelöltet ajánljon. A titkos ajánlás szabályai miatt pedig ez esetben nem garantálható, hogy egy választópolgár egy jelöltet csak egyszer ajánlhasson.
A választójogi törvény 5. § (8) és (10) bekezdésére vonatkozóan az alábbi álláspontunk alakult ki:
Ne tegye lehetővé a módosítás, hogy a jelölő szervezetek hozzáférjenek az elkészített nyilvántartás egyes adataihoz, még díjfizetés ellenében sem. Erre a kisebb szervezeteknek pénz hiányában nincs módjuk. A javaslat tehát csak növeli az egyes jelöltek közötti esélyegyenlőtlenséget.
A választójogi törvény 6. § (1) bekezdéséhez pedig az alábbiakat kívánom fűzni:
A nyilvántartásból való kihagyás kifogása esetén maradjon meg a bírósági eljárás automatizmusa. Ez esetben a kérelmezőnek ne kelljen újabb lépést tennie alapvető jogainak érvényesítése érdekében.
A T/31. szám alatt előterjesztett törvényjavaslathoz az alábbi álláspontunkat ismertetem:
(18.40)
A 41. § (2) bekezdéséhez: A módosítás nem kíván változtatni a bekezdésen, annak második mondata: "A városokban kerületek alakíthatók" azonban problémákat vet fel. Nem igazán érthető a kerületalakítás jogának alkotmányi szintű megjelenítése, hiszen a gyakorlatban jóval fontosabb részönkormányzat létrehozásának lehetőségéről, illetve néhány esetben ennek kötelezettségéről az alkotmány hallgat; ráadásul sem az önkormányzati törvény, sem a módosítása nem tisztázza e két jogintézmény mibenlétét, pontosabban egymáshoz való viszonyaikat, avagy különbségeiket.
Az alkotmány szövege egyébként elnagyolt, hiszen nem tesz különbséget a megyei jogú város és az egyszerű város között, ezáltal az utóbbi szervezetnél is lehetővé teszi a kerületek alakítását, melyről viszont az önkormányzati törvény és módosítása feledkezett el, s így az alkotmány rendelkezése a konkrét jogi rendezés hiánya miatt csupán elvont lehetőséget jelent az egyszerűbb városok számára.
Az idézett mondat kiiktatását az is indokolhatja, hogy kerületeket tudtommal a négy év alatt még a megyei jogú városokban sem állítottak fel.
Az ide vonatkozó törvényjavaslat 44. §-ához kapcsolódóan a (4) bekezdésben foglalt új képviselő-testületi jogosítvánnyal az önkormányzati vagy a helyi választási törvény módosításánál célszerű foglalkozni, mivel a feloszlás lehetősége a javaslatok révén alaposan megbolygatott képviselő-testület - polgármester-jegyző kapcsolatrendszerét érinti.
A (2) és (3) bekezdés a képviselő-testület működésének időtartamát rendezi. Ez utóbbi helyesen kizárja a régi s az új testület megbízatása közötti képviseleti interregnumot, emiatt viszont kétségessé válik az Országgyűlés működése tényleges időtartamának meghatározására szolgáló technikának e helyi választásokra történő analóg alkalmazása.
Az Országgyűlésnél az új képviselő-testület megbízatása az alakuló üléssel kezdődik és a mandátuma ezen üléstől számított négy év után jár le. Az újabb általános választásokat pedig az utóbbi időpont után három hónapon belül kell megtartani.
Az országgyűlési képviselők választásának kétfordulós jellegéből adódó újabb problémától itt eltekinthetünk, mivel az egyéb módosítások egyfordulós szisztémát írnak elő a helyhatósági választásokra.
Az országgyűlési választásoknál - bár ott sem teljesen tisztázott a szabályozás - tehát a négy év a megbízatás időtartamát jelenti, s ez növekszik meg az új választások megtartásához szükséges maximum három hónappal, s az összehívott ülésig eltelő idővel, az ez évben kialakult szokásjog alapján.
Ha a konstrukciót alkalmaznánk a helyi választásokra, úgy a helyi képviseleti interregnum hiánya miatt a négy éves időtartamba, tehát önkormányzati szinten a több mint két hónapos választási procedúra is beleszámítódna a (3) bekezdés rendelkezése miatt. Az országgyűlési és önkormányzati képviselő- testületre vonatkozó azonos szabályozás - négy évre választják - a gyakorlatban eltérően érvényesülne, s bár a politikusok megegyeznek abban, hogy legalább hosszú távon szükségesnek tűnik a két választás időpontjának elcsúsztatása, távolítása, azt nem hiszem, hogy ezt az alkotmányban meghagyott jogbizonytalanság révén kellene biztosítani.
A (2) bekezdésben használt kifejezés: "A képviselő-testület tagjait négy évre választják - természetesen másként is értelmezhető. Jelenthet egy minimumot, így a négy évre választás kezdő időpontja itt szintén az alakuló ülés, de a megbízatás időtartama a négy éven túl meghosszabbítódna a két hónapos választási eljárással, meg a választás és az összehívott alakuló ülés között eltelt idővel.
Véleményünk szerint a problémát a (2) bekezdés elnagyolt megfogalmazása, illetve a (2) és (3) bekezdés összecsiszolásának hiánya okozza. Az utóbbi relatív garanciái - amennyiben relatív -, hogy a régi testület megbízatásának vége az új alakuló üléshez kötődik, ez utóbbi kezdete pedig az előző testület megbízatásának megszűnéséhez, vagyis egymásra vonatkoztatottak, tehát nem érvényesül a (2) bekezdésben lévő tartalmi abszolút korlát, a négy éves időtartam kezdő és végső időpontja megjelölésének hiánya miatt.
A zavart csak tovább fokozza, hogy a (2) bekezdésben a képviselő-testület tagjának választásáról, a (3) bekezdésben pedig a testület megbízatásáról esik szó. Mindez kihat a köztársasági elnöknek a módosítás által változatlanul hagyott, az alkotmány 30/A. §-ának (1) bekezdés d) pontjában foglalt jogosítványára, a helyi önkormányzati általános választások kitűzésére, az idén májusban megtartott országgyűlési választásokhoz hasonlóan az önkormányzati választások időpontjának meghatározásában is a köztársasági elnök fenti keretek közötti jogértelmezése lesz az irányadó.
A 70. § (l) bekezdéséhez kapcsolódóan a módosítás pozitívnak minősíthető annyiban, hogy átalakította az állandó lakóhely, mint a választójog gyakorlásának rosszul megfogalmazott alkotmányos feltételét, hiszen mindkét választási törvény a módosításait is a csak ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező nagykorú magyar állampolgárok számára biztosítja a választójogot. A módosítás szövege ugyanakkor számos ellentmondást is tartalmaz.
Mindkét választójogi törvény a választások tisztasága, a választási csalások kizárása miatt a választójog gyakorlati megszerzését, használatát regisztrációhoz köti. Ez utóbbi területi alapú, tehát egy lakó- vagy tartózkodási hely meglétét írja elő.
A helyi választásnál a regisztráció egyben elvi előfeltétele is az aktív és passzív választójog megszerzésének. Az országgyűlési választásnál azonban az aktív és passzív választójogra vonatkozó elvi szabályozás egymástól és a helyi választójogétól is eltérő. Az országgyűlési passzív választójog elvileg megilleti a sem lakó, sem tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgárokat. A külföldön élők mellett a semmilyen regisztrációba nem került hajléktalanok tartoznak; ugyanakkor kizárja őket a tényleges szavazásból, a szavazásban való akadályoztatottság címén.
Míg tehát a passzív választójog elvileg szélesebb körű a helyi választásénál, addig az aktív választójognál egy ellentétes megoldást alkalmaznak. Az országgyűlési választásnál annak elvi meglétét is a lakóhellyel való rendelkezéshez kötik, pusztán tartózkodási hely - szemben a helyi aktív választójoggal - itt nem elég.
Mint látható, a kétféle választójog nehezen harmonizálható egymással. A módosítás mégis erre tesz kísérletet, hiszen fenntartja az eddigi szabályozási technikát mindkét választójogra, a magyar választópolgárok tekintetében ugyanazon bekezdésen belül ugyanazt az új szabályt alkalmazza. Ez az új szabály azonban nem pontos. "A Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú magyar állampolgár - egyéb feltételek megléte esetén - aktív és passzív választójogának gyakorlati érvényesítését írja elő." A szöveg tehát nem tartalmazza a regisztráció követelményét. Ezért e javaslat elfogadásaután a módosított alkotmány s a két választójogi törvény ellentétes lesz egymással, mert ez utóbbiaknál még az országgyűlési passzív választójog is csak elvileg biztosított a területi regisztráció hiányában.
(18.50)
A javaslat mégsem minősíthető véletlennek. A két választójog együttes szabályozása, fenntartásának oka ugyanis a külföldön élő magyar állampolgárok mindkét választásból történő kizárásának biztosítása - a két szituáció egybemosása lényegében. Ezt jelzi egyértelműen a módosítás konkrét szövegezése is.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Szórványos taps.)
