DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Míg élek, remélek - ez a jelszó munkálódott bennem, amikor feliratkoztam a felszólalásra, két ok miatt.
Egyrészt a Ház ma szavazott egy olyan kérdésről, amiről véleményem szerint nem szavazhatott volna olyan formában, ahogy a kérdést föltették. Nem arról szavaztunk, hogy lezárható-e ma a részletes vita, hanem arról szavaztunk, hogy az Országgyűlés lezárja a részletes vitát. Értelmes dolog-e felszólalni akkor, amikor elhangozhat bármi ebben a Házban - nem részemről, mert szerénységem tiltja, hogy ilyet mondjak, de más képviselőtársaim részéről -, és ennek ellenére ma mégis mindenképpen le fogjuk zárni ezt a részletes vitát. Mi ez, ha nem egy előzetes fenyegetés, egy előzetes jelzés, hogy történhet bármi, bizonyos akaratnak érvényesülnie kell?
Másrészt pedig, ha megkapjuk azt a kegyet a házbizottságtól, hogy holnap délig lehet beadni csatlakozó módosító indítványokat, akkor azok számára, akik ma este, éjszaka fognak leülni, hogy elkészítsék a csatlakozó módosító indítványukat, mikor lesz mód megindokolni azokat?
Elhangzott, hogy egyes, módosító indítványokat előterjesztő képviselők nem voltak jelen a bizottság ülésén, és nem tudtak érvelni indítványaik mellett. Tessék megmondani: hogyan, hogyha szerda délután, csütörtökön, pénteken és ma, hétfőn, párhuzamosan folytak a bizottsági ülések, amelyeken részt kellett vennünk, mint bizottsági tagoknak? Hogyan és mikor lett volna akkor módunk arra, hogy más bizottságok ülésein részt vegyünk, és ott megindokoljuk álláspontunkat?
A jövőre nézve, azt hiszem, el kellene kerülni - bármennyire célszerűnek tűnik is minél hamarabb megszavazni egy-egy törvényt -, hogy a bizottsági munka során összemosódjanak az egyes bizottságok ülései, és ne legyen mód az álláspontok kifejtésére. Főleg akkor, ha a nekünk, új képviselőknek átadott kézikönyv tartalmaz egy olyan alkotmányügyi bizottsági házszabály-értelmezést, hogy pénteki napon bizottsági ülés nem tartható, mert a pénteki nap a képviselők számára van fönntartva, hogy egyéb ügyekben el tudjanak járni.
Ezeknek a felvetéseknek a hangoztatása mellett hadd mondjam el: úgy gondolom, a belügyminiszter úr megbánta, hogy arra buzdította ez ellenzéket, ne fogja vissza magát. Nem fogtuk vissza magunkat, így számtalan olyan módosító indítványt terjesztettünk elő, amelyek - az én megítélésem szerint - nem politikai indíttatásúak voltak. Nem is kívánok én azokkal a módosító indítványokkal foglalkozni, amelyek alapkoncepciót érintenek, hisz' azt hiszem, abban a kérdésben nyugodt lélekkel el lehet tenni a kardot, és egy régi katonai parancsot alkalmazva mondhatjuk azt is, hogy "Térdre! Imához!" Ott nincs lehetőség, úgy tűnik, semmiféle módosítás elérésére. Bármilyen hangzatosak az érvek, hogy négy évvel ezelőtt még a hat párt megegyezett ebben, és ennek a megegyezésnek a felrúgására valójában nincs alap, ezt politikai kérdésként eldöntötték, akik többséghez jutottak. Viszont azon módosító indítványok esetében, ahol nem ilyenről van szó, hanem "ellenzéki akadékoskodásról", talán megfontolandó néhány módosító indítvány sorsa.
Az alkotmány módosítása során a bevándoroltként Magyarországon élő nem magyar állampolgároknak az alkotmánynak a hatályos, illetve a jövendő szövege biztosítaná, hogy részt vehessenek a helyi önkormányzati választásokon, illetőleg a népi kezdeményezésben és a népszavazásban. Az általános vitában felszólalván kifogásoltam, hogy a törvénymódosítás szövege nem precíz: egy szócska hiányzik belőle, amely a magyar állampol-gárok esetében megtalálható, mármint az a korlát, amely szerint szavazati joga csak a nagykorú magyar állampolgárnak van. Ebből következik, hogy a bevándorolt nem magyar állampolgárokat is csak abban az esetben illeti meg a szavazati jog, ha ők nagykorúak.
Nem kívánok azzal a hangulattal foglalkozni, ami kialakult az önkormányzati bizottság ülésén, amikor ezt a módosító indítványt tárgyaltuk, és elhangzott különféle kormánytisztviselők szájából, hogy igazából ez jó is, de fölösleges is, mert miért kell bővíteni az alkotmány szövegét. Tudós ügyvéd kollégámtól is elhangzottak kitételek. Eszembe jutott, amikor - én is államigazgatásban dolgozván - megkaptuk adott esetben azt a több száz módosító javaslatot, amely egy törvénycsomaghoz kapcsolódott. Lehetetlen feladat elé állítja bármely rendszer kormánya a közigazgatást azzal, hogy egy nap alatt tanulmányozzon át kétszáz, az önkormányzati törvényhez benyújtott módosító javaslatot, közel nyolcvan, a választójogi törvényhez benyújtott módosító javaslatot, és azonnal érdemi választ tudjon erre adni.
Tisztelt képviselőtársaim, őszintén mondom önöknek: nem várhatjuk el az államigazgatástól, nem várhatjuk el a kormányhivataloktól, hogy egy nap alatt teljes egészében átlássák azokat a képviselői módosító indítványokat, amelyek nagyon széles körből merítenek, amelyek indokát a rövid szöveges indoklás sem mindig tudja kifejteni.
Ezekkel én nem is kívánnék foglalkozni - szombat-vasárnap elég volt arra, hogy az ember mérge elmúljon. Nem az a lényeg, hogyan fogadnak egy-egy módosító indítványt, hanem hogy a végszavazásnál hogyan fog erről szavazni a Ház.
Azért mondtam ezt el, mert a mai napra a kormány már előállt az alkotmányügyi bizottságnak egy olyan módosító javaslatával, amely valóban elismeri, hogy egy szócska hiányzik, mégis vissza akar térni arra a szerintem helytelen megoldásra, hogy az alkotmány - azt a kitételt próbálja, ez az új módosító javaslat beleerőltetni - a bevándoroltak esetében külön törvényre bízza, hogy kik szavazhatnak, kik nem.
Tisztelt képviselőtársaim, a jelenleg hatályos alkotmány szövege is azt mondja, hogy külön törvény vonatkozik a bevándoroltakra, hogy milyen feltételek mellett vehetnek részt a helyi önkormányzatok választásában. Üdvös, támogatandó az a törekvés, hogy a legmagasabb szintű törvényünk, az alaptörvény biztosítsa ne csak a magyar állampolgárok számára, hanem a nem magyar, bevándorolt állampolgárok számára is a részvétel jogát - méghozzá alkotmányi szinten mondja ki: ki jogosult részt venni a szavazásban, ne pedig külön törvénybe utalja. Akkor ugyanis visszatérünk a korábbi megoldáshoz, amely az alkotmányban csak egy utaló szabályt tartalmazott erre.
Nem tudom elfogadni azokat az érveket, hogy a nagykorúság fogalma Magyarországon nem egyértelmű, mert lehet, hogy az illető külföldi állampolgár a saját joga szerint nagykorú. Igen, akkor a saját joga szerint, a saját országában nagykorúnak minősül - de Magyarországon nem. Magyarországon a hatályos magyar jogszabály szerint kell megítélni, hogy ki nagykorú, függetlenül attól, hogy az illető melyik ország állampolgára.
(17.50)
Tehát ebben a kérdésben én nem tudok egyetérteni azon jogászi véleményekkel, melyek szerint itt külön ki kellene hangsúlyoznunk, hogy ez a nagykorúság a magyar jog szerint értendő. Hisz akkor minden egyes törvényünkben mindig - amikor jogi fogalmat szabályoz a törvény - meg kellene mondani, hogy a magyar törvény szerinti fogalmat értjük. Úgyhogy én arra kérem a tisztelt Házat, amikor szavazni fog erről a javaslatról, emeljük be az alkotmányi szabályozás körébe azt a pontos és precíz megfogalmazást, hogy a bevándoroltként Magyarországon élő nem magyar nagykorú állampolgárokat megilleti a helyi önkormányzati választásokon a választójog. Hogy ennek milyen egyéb szabályai vannak, azt természetesen - mint ahogy a magyar állampolgárok esetében is így történik - egy külön törvény, a választójogi törvény fogja szabályozni. De az alapfeltételeket, az alapgaranciákat - ahonnan a jogalkotó nem enged visszalépést - a választójognál, választójogi megfogalmazásnál én csak az alkotmányban tudom elképzelni. Minden egyéb olyan megoldás, amely az alkotmányt csak arra használja föl, hogy visszautaljon egy másik törvényre, azt hiszem, a magyar jogfejlődés számára jelenleg elfogadhatatlan.
Rátérve a választójogi törvényre, mert ez az alkotmánnyal függött össze, nyilvánvaló, amennyiben az alkotmánymódosítás így történik, akkor értelemszerűen a választójogi törvényben sem kerülhet más megfogalmazásra sor.
Az együttes jelentés 23. pontja tartalmazza azt a módosító javaslatot, amelyet - számomra érthetetlenül - nem támogat az előterjesztő. Tudniillik a benyújtott törvényjavaslat azt fogalmazza meg, hogy választási kampányt a szavazást megelőző 35. naptól bármelyik választópolgár folytathat. Módosító javaslatom arra irányul, hogy ezt hagyjuk el. Tudniillik amit a törvény nem tilt, azt megengedi. Miért kell nekünk kimondani, hogy a szavazást megelőző 35. naptól folytathat? Mert ebből logikusan következne az, hogy a szavazást megelőző 35. nap előtt nem lehet választási kampányt folytatni. Miért? Ha valaki úgy gondolja, hogy 60 nappal a szavazás előtt kampányt akar indítani, és azt mondja, hogy emberek, rám szavazzatok, ezt miért ne tehesse meg? Az egy más kérdés, hogy vannak olyan szabályok, amelyek kedvezményt adnak a választópolgároknak a választási kampány idejére; mondjuk, plakátot készíthet engedély nélkül. No de ez nem ebben a bekezdésben kerül szabályozásra, hanem más paragrafusokban, ahol egyébként is 60 nap van, és egyéb határidők vannak. Tehát én nem értem, hogy amikor Magyarországon szólásszabadság van, gyülekezési szabadság van, akkor egy kampány folytatására nekünk miért kell határidőt szabni, miért csak ez a megjelölt időszak alkalmas arra, hogy kampányoljon, egyébként meg nem kampányolhat. Megmondom őszintén, ezt feleslegesnek érzem. Egy kicsit az állami központosító hatalom egyfajta megnyilvánulásának érzem, hogy még ebbe is megpróbál beleszólni.
Vannak olyan módosító javaslataim, amelyeket nyelvhelyességi szempontból terjesztettem elő. Lehet, hogy sokak számára az a szempont a törvényalkotásnál nem elsődleges, hogy egy jogszabály szövege, szóhasználata alkalmazkodjon a magyar nyelv szabályaihoz is. Ha lehet, kerüljük az idegen szavak használatát, kerüljük az olyan kifejezések használatát, amely kifejezések lehet, hogy meggyökeresedtek a magyar jogi szóhasználatban, de épp itt az ideje annak, hogy ezeket kiirtsuk, s ezek helyett olyan kifejezéseket honosítsunk meg, amelyek a magyar nyelv szabályainak megfelelnek.
Az együttes jelentés 43. pontja kimondja, hogy a szavazatszámláló bizottság tagja megmagyarázhatja az állampolgárnak, hogyan és miként kell szavazni, de ez agitációt nem tartalmazhat sem a jelölt ellen, sem a jelölt mellett. Úgy gondoltam, hogy az "agitáció" szót helyettesítsük egy olyan szóval, amelynek a jelentéstartalma megfelelő, de nem idegen, hanem magyaros hangzású. Egyébként ki is másoltam az idegen szavak értelmező szótárából, hogy mit jelent az agitáció, hiszen ha ez a szó szerepel az Idegen szavak szótárában, akkor nyilvánvaló, hogy ez idegen szó. Lehet, hogy meghonosodott a magyar köznyelvben, de nem biztos, hogy a törvényalkotás során ezt kell használni. Nem akarom felolvasni, hogy mit jelent, mert nem akarok visszaélni a Ház türelmével; akinek van kedve, megnézi. De van benne olyan értelem is, hogy bujtogatás, lázítás. Nem hiszem, hogy a jogalkotó akarata szerint való lenne, hogy ilyen értelmet tulajdonítsunk egy szavazatszámláló bizottsági tag kijelentésének. Én azt szeretném, szerettem volna, hogy az "érvelés" kerüljön az "agitáció" helyére, hisz érvelni valaki ellen vagy valaki mellett véleményem szerint - jelentéstartalmát tekintve - teljes egészében fedi az agitációt. Tudniillik az agitáció szónak van egy kevésbé kedvező történelmi hangulata. Próbáljuk meg ezt kicserélni, és ehhez kérem képviselőtársaim támogatását.
Ugyanezen a jogszabályhelyen helyezkedik el, hogy: a jelölt vagy a lista kiesik a szavazólapok elkészítése után. Ironikusan megkérdeztem az előterjesztőtől, hogy honnan esik ki. A sorból esik ki? Az ablakból esik ki? Vagy ugyan honnan esik ki a lista? Mert igaz, hogy elhangzott az önkormányzati bizottságban, hogy a polgári jog öröklési szabályai is ismerik ezt, de ott benne van a törvénykönyvben, hogy kiesik az öröklésből. Megmondja, hogy honnan esik ki. Itt viszont hiányzik egy szócska. Mert vagy megmondom, hogy honnan esik ki, vagy pedig megpróbálom egy másik kifejezéssel helyettesíteni - de így nyelvtanilag, nyelvhelyességi szempontból ez nem állja meg a helyét.
Komoly érvek hangzottak el amellett, hogy miért akarjuk a helyi önkormányzati választásokon megszüntetni az érvényességi és az eredményességi küszöböt. Ehhez képest elfogadhatatlannak tartom, hogy a kisebbségi önkormányzati választások tekintetében mégis azt mondjuk, hogy akkor érvényes a szavazás, ha legalább 25 választópolgár leadta a szavazatát. A kettőt egymás mellé helyezve azért érzem ezt elfogadhatatlannak, mert miért próbáljuk az önkormányzati választásokhoz képest súlyosbítani a kisebbségi önkormányzati választásokat. Tudniillik a jelöltajánlási rendszerben van egy pozitív diszkrimináció a kisebbségek esetében, ott nem 3 százalék van, hanem jóval kevesebb a jelöltajánlás. Ehhez képest viszont könnyű jelöltet ajánlani. Megszavazását azonban nehezebbé tesszük, mint a települési önkormányzatoknál, mert ott, a végletekig fokozva - bár nem fog bekövetkezni - egy fő szavazata elegendő, a kisebbségeknél pedig 25 fő szavazata kell. Úgy gondolom, hogy a két rendszerben meg kellene teremteni az egységet.
Az ajánlások számánál - ahogy az önkormányzati bizottság előadója is elmondta - kértem a bizottságot, hogy támogassa azt a módosító indítványt, hogy egy választópolgár ne ajánlhasson több jelöltet vagy több listát, mert ez komolytalanná teszi az ajánlást. Ez egyébként idegen a magyar választási hagyományoktól, hisz a szabad választásokat számítva háromszor történt meg már az, hogy kötve volt: egy embert lehetett ajánlani, illetőleg egy szervezet ajánlásához fűződött aztán a kinyilvánított akarat. Ha most szabaddá és parttalanná tesszük ezt, akkor viszont érthetetlen az ajánlási küszöb 1 százalékról 3 százalékra való felemelése. Hiszen a jelenlegi helyzetet figyelembe véve azt hiszem, ebben az esetben az ellenzéki pártoknak sokkal több ajánlásuk lesz, mert mind a négyen egymást fogjuk ajánlani, és nem fog ez gondot okozni, a két kormánypárt pedig csak egymást tudja ajánlani, így abszolút értékben kisebb a lehetőségük. De egy választójogi törvényt nem az adott helyzetre kell megalkotni, hanem a jövőre nézve. Ha egy voksa, egy szavazata lehet az állampolgárnak, akkor ezt megelőzően miért tesszük lehetővé, hogy ő viszont többet tarthasson alkalmasnak? Hisz amikor szavaz, úgyis csak egyre fog szavazni. Ez az ajánlási rendszer véleményem szerint nevetségessé fogja tenni azt, hogy a választópolgárok megfontolják: kit tartanak alkalmasnak vagy kit nem tartanak alkalmasnak.
(18.00)
Tehát mindenfajta nehézség nélkül meg fogják tenni, mindenkinek mindent aláírnak, és emiatt gondot fog jelenteni.
Jogászként, miután a '90-es önkormányzati választásokon és egy népszavazásnál, országgyűlési választásokon választási bizottságnak voltam a tagja, gondot okozott, hogy a kifogás elbírálása során nincs az eljárás szabályozva; a választási szerv jegyzőkönyvet, határozatot milyen alakszerű formában hozzon, nincs eldöntve. Ha egy választási bizottság a választási kifogás elbírálása során tanút akar meghallgatni, bizonyítékokat akar beszerezni, akkor ezt pillanatnyilag oly módon, olyan eljárási módon teheti, hogy visszaemlékezik, hogy körülbelül hogy lehet ezt csinálni, és akkor hoz erről egy döntést. De hogy az állampolgár köteles megjelenni a tanúmeghallgatáson, vagy egy hatóság köteles a választási szerv megkeresésének eleget tenni, ennek a jogi megalapozottságát igazából nem találtam.
Ezért indítványoztam, hogy a kifogás elbírálása során az államigazgatási eljárási törvény mögöttes szabályainak alkalmazására kerüljön sor. Tehát itt nem akartam az eljárási törvényt főszabályként behozni. De egy olyan mögöttes joganyag legyen, amelyre a választási szervek a kifogás elbírálása során, amely az állampolgári jogok garanciális biztosítását jelenti, tudnak támaszkodni.
A kormánynak a képviselője is elismerte, hogy ez valóban nincs szabályozva. Fogják majd szabályozni, majd lesz egy olyan eljárási törvény, amely mind az országgyűlési választások, mind az önkormányzati választások során az eljárást pontosítani fogja, kodifikálni fogja. De ez olyan gondot nem jelent egyelőre, hangzott a válasz a kérdésemre, úgyhogy nem érzik indokoltnak ennek a szabályozását.
Én megkérdezem önöktől, s a szavazás során nyilvánvalóan választ fogok erre kapni, hogyha valaki kifogásolja a választásnak a tisztaságát, hisz kifogást törvénysértés miatt adnak be, akkor ennek a kifogásnak az elbírálási rendje, az eljárási rendje rábízható-e a választási szervnek a jóindulatára, vagy pedig meg kell kötni a választási szervnek a kezét, hogyan és milyen módon járjon el, milyen tartalmú határozatot szerkesszen, például hogy az tartalmazza a jogorvoslati lehetőséget vagy pedig nem.
Én úgy gondolom, hogy nem szabad megvárni, hogy majd a kormány be fogja terjeszteni, és majd a következő, négy év múlva esedékes választások során kodifikálva lesz az eljárás, addig is a választási szervek számára kell egy mankót biztosítani, hogy jogilag szabályozott és törvényes formában tudjanak eljárni. Ehhez képest viszont megdöbbentő volt a számomra, hogy a kormányjavaslatból kimaradván, hogy a bíróság három napon belül döntsön a kifogásról, utólag mégis támogatják ezt a javaslatot. Tudniillik törvénysértésre hívjuk föl a bíróságnak a figyelmét. Mert elhangzott az önkormányzati bizottságban, hogy a választási szerv, tehát a területi választási, helyi választási bizottság ne hallgasson meg tanút, majd a bíróság. Igen ám, de ha kodifikálni fogjuk, hogy három napon belül döntsön a beérkezéstől számítva, akkor nem lesz abban a helyzetben a bíróság, hogy ténylegesen tudjon dönteni, ha három napon belül a tanú nem jelenik meg, és kimenti, mert mondjuk, beteg, az okirat nem érkezik meg, és menthető okból nem érkezik meg, vagy ha a bíróság azt a nem peres eljárásban számára biztosított szabályt alkalmazza, hogy a határozathozatalt nyolc nappal elhalasztja, mert nagyon komoly kérdésről van szó.
Miután jelenleg a választási összesítés már számítógéppel történik, én el tudok képzelni olyan kifogást, amely éppen a számítógépes összesítésre irányul, amelynek a megvizsgálására szakértőt kell igénybe venni, a szakértő igénybevétele viszont három napon belül megalapozott, komoly szakvélemény előterjesztésére nem ad lehetőséget. Itt a három nap az én véleményem szerint a bíróság számára általában tartható határidő, de ha nem fogja tudni tartani, akkor mi a magyar bíróságot egy olyan törvénysértésre köteleztük, aminek igazából nincs indoka. Mert ha nyolc nap alatt bírálja el azt a kifogást, nyolc nap alatt bírálja el, attól még, főleg az egyfordulós választás esetén tessék megmondani, micsoda súlyos törvénysértés támad. Tehát nem érzem, hogy olyan lényeges indoka lenne a bíróság számára a három nap előírásának, amely indokolná az elkövetkezendő és esetleg bekövetkezendő törvénysértéseket.
Hadd foglalkozzak még egy kérdéssel, a fővárosi lista kérdésével. Én nem tudom elképzelni, hogyha a főváros egyben 23 kerületnek a konglomerátuma, akkor ez az Országgyűlés képes legyen arra, hogy kimondja a korábbi Országgyűléshez képest, hogy a kerületek nem küldhetnek a fővárosi közgyűlésbe önálló, szavazati joggal rendelkező képviselőt. Huszonhárom kerületet most meg akarnak fosztani attól, hogy képviselőjük meg is nyomhassa a szavazógombot és adott esetben le tudja szavazni, ha más személyeket is megnyer álláspontjához, a fővárosnak az akaratát.
Én úgy érzem, hogy amikor olyan kifogások hangzottak el a koalíciós padsorokból, hogy mi azt mondjuk, hogy antidemokratikus ennek a választójogi törvénynek néhány megoldása, és ez nem igaz, akkor az, hogy a fővárosi kerületektől meg akarják vonni azt a jogot, amit négy éven keresztül azért nagyon látványosan gyakoroltak, és a kerület lakossága érdekeit képviselvén ellen tudtak állni központosító és centralizáló törekvéseknek, - ha ezt a mai Országgyűlés megszavazza, akkor valóban elmondható, hogy utat enged annak, hogy a fővárosi kerületek visszasüllyedjenek a régi szervezeti felfogás szerinti szintre, és ne legyenek önálló önkormányzatok, ne legyenek komoly jogosítványaik, hanem szolgálják ki a fővárosnak az érdekeit.
Én azt hiszem, hogy amikor a fővárosnak a lakossága az ország lakosságának igen nagy hányadát teszi ki, és négy éven keresztül azért tevékenyen részt vett közvetlen képviselői útján, hogy a főváros életét miként tegyék jobbá, ennek a jogosítványnak a visszavonása, ennek a jogosítványnak a megvonása nemcsak célszerűtlen, nemcsak antidemokratikus, de népszerűtlen intézkedés is. Lehet, hogy furcsa, hogy egy ellenzéki képviselő hívja föl a kormány, az Országgyűlés figyelmét, hogy ne tegyen népszerűtlen intézkedést, de mint kerületi lakos, és most ebben a minőségben szólaltam föl, én úgy érzem, hogy degradálása a kerületi önkormányzatoknak, hogyha képviselőjük tanácskozási joggal vehet részt, fölszólalhat, de az érdemi döntésbe, amelyet a kerületek fognak majd a legtöbb esetben végrehajtani, nem tud beleszólni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
(A jegyzői székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Semjén Zsolt váltja fel.)
