DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Kérem, tudomásul vettem. A magam részéről is üdvözlöm ukrán barátainkat, és nekik is elmondom... (Derültség, taps.).., hogy ezek alapján a nemzeti össztermék, a GDP várhatóan 1-2 százalékos mértékben az idén nőni fog.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az a katasztrofális gazdasági állapot, ami miatt pótköltségvetés kell, és ez az, amire a miniszterelnök úr a Magyar Hírlap augusztus 9-i számában azt nyilatkozta: ellenzékiként nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz az ország pénzügyi-gazdasági helyzete.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én azt hiszem, hogy ha ilyen gazdasági mutatókat látnának a saját országuk gazdasági jelentéseiben azok a kormányzati tisztségviselők, kormánytagok, akik Közép- és Kelet-Európa elmúlt évtizedeiben a szocializmus sújtotta zónában működnek, megnyalnák mind a tíz ujjukat.
(16.00)
Csakegyetlenegyet szeretnék tudni: miért létezik az, hogy a miniszterelnök úrnak olyan anyagokat adnak, amik köszönőviszonyban sincsenek a Pénzügyminisztérium jelentésével?
Meg kell mondanom őszintén: mi nem voltunk attól boldogok, hogy elvesztettük a választást; attól sem voltunk boldogok, hogy Horn Gyula lett az ország miniszterelnöke - de kérem, ő az! És minden olyan, ami hamis adatokkal próbálja őt olyan helyzetbe hozni, hogy lejárassa magát, árt az országnak, és meg kell mondanom, hogy a magunk részéről nem kívánunk ebben partnerek lenni. (Taps a jobb oldalon.)
Ami a folyó fizetési mérleget illeti, kétségtelen tény, hogy ez az egyik olyan mutató, amelyik valóban rossz. Kérdés azonban, hogy ez a rossz gazdasági mutató a jelenlegi helyzetben mégis mit vetít előre, és milyen védekezést látunk meghatározónak és lehetségesnek ebben az ügyben.
Kérem, a folyó fizetési mérleg egy részének a passzívuma igenis az ország gazdasági növekedésre térő pályájából adódik. Mert világos, hogy korszerű technikát, korszerű gépeket, technológiát hamarabb kell behozni az országba és importálni, mint ahogy ez exportképes árualapot jelent a jövőben. Ezért azt hiszem, már előre mentve Békesi László urat - hogy egy év múlva ne azzal jöjjünk, most már mi magunk, ellene, hogy megint passzív a fizetési mérleg mutatószáma - előre szeretném megjósolni: a következő három-négy évben, ha az ország gazdasági növekedési pályára tér, valószínűleg passzív marad. Más kérdés, hogy milyen mértékben.
Kérem, tavaly valóban egy rekordmértékű passzívumot voltunk szerencsétlenek elkönyvelni, aminek okaira nem kívánok kitérni, de tény, hogy ez valahol 3,5 milliárd dollár körül volt. Tiszteletre méltó ennek a kormánynak az a kísérlete - és ebben egyetértünk -, hogy ezt a passzívumot körülbelül 2,5 milliárd dollárra le kívánja szorítani. Szeretném azonban jelezni, hogy ez a mutatószám sem áll önmagában. Egy olyan országban, amelyben az adósságszolgálat folyamatos tőkekivonást jelent, ebben az országban a passzív fizetési mérleggel szemben csak egy rendkívül aktív működőtőke-bejövetellel lehet némileg korrigálni azt a növekedést, amely szükségképpen passzív külkereskedelmi mérleget és fizetési mérleget eredményez.
Kérem, tessék megfigyelni: lehet, hogy a leszorított 2,5 milliárdos passzívum még rosszabb helyzetet hoz az országnak, mint a tavalyi 3,5 - megmondom, miért. A 3,5 milliárdos folyó fizetési mérleghiányhoz tavaly egy 2,3 milliárdos működőtőke-bejövetel járult, a kettő közötti különbség 1,2 milliárd dollár - ez az, ami adott esetben valóban alkalmas lehet arra, hogy az ország adósságállományát növelje. De kérem, szorítsuk le ezt az idén 2,5-re! És azt olvassuk a pénzügyminisztériumi jelentésben, hogy egy fél év alatt idén 530 millió dollár jött csak be. Kérem, ennek a duplája is alig haladja meg az 1 milliárdot! Könnyen lehet, hogy a 2,5 milliárdról 1 milliárd dollárra javított folyó fizetési mérleg egy 1,4-1,5 milliárdos differenciát eredményez, mert leszorult a külföldi tőke bejövetele. Erre kellene a kormány programjának koncentrálni, ez az, ami valamilyen módon meg tudja finanszírozni az ország gazdasági továbblépését.
És az a katasztrófa, az a válság, az az eladósodás, az a rémképfestegetés, ami folyik, pontosan ezt a külföldi tőkét riasztja el Magyarországról! Kérem, két héttel ezelőtt a hitelminősítés nemzetközi revizoraival volt szerencsém tárgyalni. Valóban minden szónoki képességemet latba vetettem, hogy elmondjam: nem olyan rossz az ország helyzete, ne essenek kétségbe attól, amit a kormány mond: nem kell a kamatokat felénk rontani, meg a futamidőket rövidíteni, nem kell a minősítésünkben visszalépni - mert ezekkel a számokkal operáltam, amelyek egy pozitív változás irányába való elmozdulást jeleznek.
Kedves képviselőtársaim, az ég szent szerelmére: már megnyerték a választást - kétszer nem lehet megnyerni! A választási propagandát abba kell hagyni! Nem minket kell legyőzni! Ez a propaganda, amit folytatnak - tessék megérteni! - árt az országnak, mert elriasztja a tőkét, és akkor spórolhatunk a hasunkon, csinálhatunk annyi lyukat a nadrágszíjon, amennyit akarunk, akkor sem fogunk ide becsalni 2-3 milliárd közötti működőtőkét egy katasztrofális válságpropaganda egész világ elé tárásával. (Taps a jobb oldalon.)
Egy másik, a pótköltségvetésben és az expozéban is megjelenő hitelrontó politikai kérdés a tb-vagyonátadás miatti deficittöbblet, amit, ugye, az önkormányzatok szenvednek el. Az expozéban azt olvassuk: "Nem teljesítette a tb-nek 16 milliárd forintos vagyonpótló kötelezettségét, és meg sem kezdte a vagyonátadást a tb-önkormányzatok számára".
Elhangzott más szinten is a vád a miniszterelnök úr részéről. A Magyar Hírlap augusztus 19-i számában ezt olvassuk: "Az előző parlament kimondta ugyan, hogy 300 milliárd forint értékű vagyonhoz kell juttatni a két tb-önkormányzatot, ám legjobb tudomásom szerint eddig összesen 800 millió forint átadásáról gondoskodtak. Így a vagyonátadás is az újabb kormányra vár".
A rádió Világóra című műsorában pedig szeptember 4-én ezt mondta: "A korábbi kormányzat egyetlen lépést sem tett, hogy a tb-t a megfelelő pénzügyi alapokhoz juttassa".
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezekből a nyilatkozatokból csak az felel meg a valóságnak, hogy a vagyonátadás az újabb kormányra vár. Ugyanis a viták, amelyeket még pénzügyminiszterségem alatt folytattunk - és nagyobb volt néha a vita a két tb-önkormányzat között, mint a Pénzügyminisztérium és a tb-önkormányzatok között - mégis olyan eredménnyel jártak, hogy ott, fél évvel a választások előtt, egy konszenzussal és tisztességes kompromisszummal létrejött törvénytervezetet - itt ül velem szemben Nagy Sándor, tanúsíthatja - a tb-önkormányzatok vagyoni, illetve vagyongazdálkodási kérdéseiben benyújtottunk a parlamentnek.
Sajnos, a tavaszi ülésszak - sok tíz más törvénnyel együtt - ennek megtárgyalását már nem tette lehetővé. Ezt a konszenzussal kiérlelt és a vagyonátadást megalapozó törvényt azonban módja lett volna az új kormánynak is behozni egy nagyon alacsony vitaszázalék mellett a tisztelt parlamentbe - akár már júniusban. Megmondom őszintén: sokkal kisebb vitával, sokkal hamarabb átment volna a Házon, mint a néhány polgármester ügyében a polgármesteri összeférhetetlenség abszurd, parlamentre ráerőltetett vitája.Ám nincs még az ez évi jogalkotási tervezetek között sem ez a törvény, amiből világos, hogy az tükröződik, amit az újságban már olvasni lehet: esze ágában sincs a kormánynak ezt a 300 milliárdot átadni a tb-önkormányzatoknak. Úgy látom, szó szerint kell venni azt a nyilatkozatot, ami a Világórában elhangzott, hogy a tb vár az újabb kormányra - de ezek szerint nem az újra, amelyik most van, hanem a következőre -, hogy ezt teljesítse. (Taps az MDF soraiban.)
Kérem, a következő kérdés, amely politikai szólamként sokszor elhangzik, valóban a tartalék felhasználásával függ össze.
Az expozé szerint jó néhány olyan is volt, ami az eredeti költségvetésben tervezhető lett volna, bár az Állami Számvevőszék a hivatkozással szemben - most nem konkrétan, csak elvi lehetőségként - említi, hogy tisztázandó, mi a felhasználás és mi az ígérvény. Az Állami Számvevőszék azt mondja: az állami tartalék kormányhatározattal történő lekötése minősül felhasználásnak.
Nem vitatva, hogy az első félévi döntéseknek vannak következményei a második félévre, azt az ÁSZ is korrektül megállapítja, hogy az előző kormány ténylegesen 12 milliárd 786,8 millió forintról döntött.
(16.10)
Az 1994. évi költségvetési törvény után is dolgozott azonban a parlament. Ennek következményeként 9 milliárd 760,8 millió forint olyan kötelezettség keletkezett, amit már csak a tartalékból lehetett kielégíteni. Ezeknek az új törvényeknek a következménye megjelenik tehát a tartalék-felhasználásban. Nagyon is tudatában voltunk annak, hogy lesznek ilyenek, ezért a kötelező tartalék összegét az államháztartási törvényhez képest körülbelül 10 milliárddal eleve megnöveltük, mert számítottunk egy ilyen többletfelhasználásra. De akkor még meg nem lévő törvényekre nem lehetett a megfelelő fejezeti címeken pénzt biztosítani, mint ahogy sajátos módon most a pótköltségvetésben látszik, hogy azonos a gondolkozásmód, ezt megteszi az új kormány, nosza, az ÁSZ mindjárt meg is kifogásolja a 8. pontban, hogy a pótköltségvetés Bérgarancia Alapról is intézkedik, amely törvény még nincs megszavazva a tisztelt Házban, tehát nincs helye a pótköltségvetésben, mert egy nem lévő törvényre nem lehet pénzeket odatenni. Más kérdés, ha a szavazás során úgy alakul, hogy hamarabb szavazzuk meg a bérgarancia-törvényt, akkor ez utólag betehető lett volna a költségvetésbe.
Azonban hadd tegyek ehhez még egy megjegyzést: mind a döntések, mind a második félévre vonatkozó ígérvények indokoltak voltak. Ezt igazolja maga az a tény is, hogy beépültek a jelenlegi kormány pótköltségvetésébe is, és a kormány megtartotta a saját maga számára azt a kereken 2 milliárd forint tartalékösszeget, amelyik egyébként maradt, mert a többi tételbe valóban nem kívánt már tartaléktöbbletet tenni, mert úgy érezte, hogy a tartalék-felhasználás megalapozott.
A kormány-előterjesztés 112. oldalán találjuk azt a döntésben és ígérvényben szereplő összesen 23 milliárd forintot, amelynek a kiemelt és fő tételei közül: illetményemelés 9 milliárd 288,1 millió, média 2 milliárd 890 millió, kárpótlás és földkimérés 1 milliárd 371 millió, idegenrendészeti és honvédelmi törvény következményei 1 milliárd 320 millió, hadigondozási törvény - ami később született - 2 milliárd, szerkezet-átalakítás a világbanki programmal összhangban 519,5 millió, a Duna elterelése miatti kiadások 560 millió és az országgyűlési képviselő-választásokra 584 millió. Ha ezeket a senki által meg nem kifogásolható tételeket összeadom, ez 18 milliárd 536,7 millió forint!
És amiből a nagy történet kikerekedik, hogy hova, merre, meddig, protekció, ez-az-amaz, kérem, ha valamiben hibát lehet találni és valamibe bele lehet kötni, indokolatlanul bár, de mégis, ami irritálja a jelenlegi kormány tagjait, az az alapítványok, társadalmi szervezetek kereken 1 milliárdja. Tehát a felhasznált tartaléknak - ami politikai színezettel kitölthető és vélhetően irritáló az új kormánykoalícióra nézve - az egyhuszonharmad része! Kérem, ez az, amit nem tartunk igazán tisztességesnek, hogy ezt az egyhuszonharmad részt vegyük célba, miközben az egészet úgy tüntetjük föl, hogy itt valami nagy disznóság történt. A kormány-előterjesztés korrektül hozza ezt, az ÁSZ-jelentés korrektül taglalja ezt a kérdést; nem tudok mást mondani, iskolapéldája ez a fejezeti kérdés a tények és a retorika eltérő voltának.
A szemléletmód rövid távú változtatásának példájául álljon itt egy pár összehasonlítás: a tavaly benyújtott pótköltségvetés vitájában Békesi úrnak mint MSZP-s vezérszónoknak a mondása és most az expozéban elmondottak. Tavaly - a tavalyi napló 27 643. oldalán - Békesi László a következőket mondta: "Kérdés az, hogy ha már nem kizárólag az államháztartási törvény előírásainak végrehajtását szolgálja a pótköltségvetés, akkor szolgál-e gazdaságpolitikai vonalváltást, vannak-e olyan lépések benne, amelyek az eddig folytatott gazdaságpolitika módosítását szolgálják, akár az államháztartás túlköltekezésének csökkentésére, a gazdasági növekedés feltételeinek fokozatos megvalósítására vagy az éleződő szociális feszültségek csökkentésére. Azt lehet mondani, hogy bár szükséges lenne egy ilyen tartalmú módosítás, ezek nem jelennek meg a pótköltségvetésben". És mit mond ugyanez a Békesi László a mostani pótköltségvetésnél? "A benyújtott törvényjavaslat csak arra alkalmas, hogy csökkentse a hiányt. Nem lehet célja gazdaságpolitikai koncepció megvalósítása." Érdekes, tavaly még annak kellett volna lennie... "Nem alkalmas a legfontosabb kettős cél, a stabilizáció és a tartós növekedés feltételeinek megteremtését szolgáló akciók egyidejű megvalósítására." Tisztelt Ház, azt hiszem, ehhez nem kell kommentár, bár itt teljes egyetértésemet kell kifejeznem: ez a pótköltségvetés tényleg nem alkalmas ilyenek megvalósítására. De folytatása is van, ugyanitt, az idézetnek: "Ugyanakkor a korrekció a jövő év előkészítését is szolgálja, hisz valamelyest javítja az induló pozíciókat". Kérem, ne egy ellenzéki, volt pénzügyminiszter - az ÁSZ válaszoljon erre a felvetésre!
Az ÁSZ-jelentés 8. oldalának 2. pontja, 3. pontja és befejező része így szól: "A pótköltségvetési intézkedéscsomag a központi költségvetési szervek körében a támogatás-megtakarítást elsősorban a készletbeszerzések, felújítások, néhány esetben a bérelőirányzat visszafogásával éri el. Az előirányzatok ilyen jellegű lefaragása a feladatok felülvizsgálatára nem terjed ki, ezért valódi, hosszabb távon ható megtakarítást az ilyen típusú intézkedésekkel nem lehet elérni."
A pótköltségvetési törvényjavaslat a nagyberuházások előirányzatait 4 milliárd 607,2 millió forinttal, a nagyjavításokat pedig 207,4 millió forinttal csökkenti. Megjegyezzük, hogy amennyiben a beruházási célok nem változnak, a zárolt összegek többletigényként az 1995. évi költségvetést terhelik.
A pótköltségvetési törvényjavaslat 35. és 39. paragrafusai intézkednek a költségvetési szerveknél a tizenharmadik havi fizetés folyósításának 1995. január hónapra való átütemezéséről.
Mindezeknek a végén az ÁSZ-jelentés a következő bekezdéssel zárul: "Összegezve megállapítható, a pótköltségvetéssel beterjesztett intézkedéscsomag nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek az államháztartásban jelentősebb változásokat indítanának el és a kiadásokat hosszabb távon is mérsékelnék".
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A pótköltségvetés sajátos szempontrendszerében - mint láttuk -, az egyensúly kergetésének lázálmában nem a szavakban, de az intézkedésekben meglévő kemény, restrikciós lépések, a növekedés leblokkolása áll. Mindez már a kormányprogram vitájában is elhangzott, és ott volt szerencsém elmondani, hogy itt a bérből és fizetésből élők újabb terheire épül ez a kormánypolitika.
Nézzük meg a Békesi László-féle expozénak egy sajátos mondatát: "A lakosság fogyasztásának volumene az elmúlt négy évben 10 százalékkal csökkent, miközben a GDP 20 százalékkal esett vissza. A stabilizációt komolyan vevő Csehországban és Lengyelországban ez a két mutató azonos mértékben változott". Sajátos logika szerint ezt ma úgy kell értelmeznünk, hogy azt a 10 százalékot, amivel a lakosság jobb helyzetben van, le kell verni a lakosságon. Hát miért nem a gazdaság-, a GDP-növekedéssel akarjuk megteremteni a szinkront? Miért azt állítjuk meg, és miért a kiadási oldalon, a lakosságon akarjuk behozni ezt a 10 százalékot? Miközben rólunk négy évig az terjedt el, hogy szociálisan érzéketlen a kormány!
A pótköltségvetési törvényjavaslat 102. oldala szerint a fő cél - tessék figyelni! -: "A megtermelt bruttó jövedelemből a munkajövedelmek aránya csökkenjen." Majd: "A belföldi felhasználás differenciált mértékben csökkenjen a fogyasztás rovására". Hölgyeim és uraim, hát ez aztán valóban szocialista program a javából!
(16.20)
Ehhez még hozzájárul, hogy a kamatadót 10 százalékról le akarják vinni 5-re. Kérem, mint közgazdász azt kell mondanom, jó, elvileg helyes. Sőt a tavalyi költségvetésnél 20 százalékról 10 százalékra történő csökkentést maga a kormány nevében én kezdeményeztem. De azért mégiscsak szociális piacgazdaságról beszélünk, és valahol rettenetesen zavarónak érzem, nem közgazdasági, de etikai, politikai szempontból, hogy miközben a tőkejövedelemnek az adóját egy tételben nullára akarják levinni, addig a lakosság fogyasztását adóemeléseken keresztül még tovább, és egy progresszív adórendszerrel akarják csökkenteni. Kérem, ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hogy a munka tovább terhelődjék, a tőkejövedelem pedig nulla adózásúvá váljék. Hacsak a tisztelt kormány ezzel nem azt akarja bizonyítani, hogy jártas a Bibliában is, mert egy rosszul értelmezett idézetet adaptál, amelyiket Máténál olvashatunk: mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék, akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. (Taps a jobb oldalon.)
A szemléletmódra és a retorikára végezetül két iskolapéldát szeretnék elmondani. A 145. és a 147. oldalon, valamint a 97. oldalon megjelennek azok a tételek, amelyek során a kormányzat bizonyos elvonásokat javasol tárcabontásban. Nem kívánok tárcamélységig bemenni, de azért legyen szabad csoportosítanom, hol jelentkeznek például a Miniszterelnöki Hivatal csökkentései. Első blokk: Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány. Kisebbségi önkormányzatok támogatása. Kisebbségi kulturális autonómiára. Kisebbségi országos önkormányzatok megalakulására. Kisebbségi kompenzációs keret. Másik blokk: Illyés Alapítvány, Kulturális hagyományaink feltárása, Határon túli magyar sajtó támogatása.
