DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen elnök úr. Tehát szíveskedjék megengedni, hogy a pótköltségvetéssel kapcsolatban mindenekelőtt arra hívjam fel a figyelmet, hogy a kormányzat nem akkor terjeszt be pótköltségvetést, amikor akar, és nem olyan jogcímen, ami eszébe jut, hanem ennek szigorúan előírt törvényi keretei vannak.
(16.30)
Nevezetesen az 1992. évi XXXVIII., az államháztartásról szóló törvény 41. §-a mondja meg, hogy mikor nyújthat be a kormány pótköltségvetési kérelmet az Országgyűlés elé. Ennek két feltételét határozza meg. A két feltétel közül az első, ha év közben a körülmények oly mértékben változnak, hogy ezek a költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik. Szeretném aláhúzni, hogy jelentős veszélyeztetésről beszél a törvény.
A pótköltségvetés beterjesztésének másik lehetséges indoka az, ha az általános tartalékokat felhasználták, és a költségvetési források nem elégségesek a kiadási források fedezésére. A kormány az első okra, tehát a körülmények oly mértékben történő változására utalt, hogy ezek a költségvetés teljesítését lehetetlenítik. A Független Kisgazdapárt álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy az ilyen mértékben ellehetetlenült költségvetés és veszélyeztetett költségvetés fogalma nem határolható körül pontosan. Ezért a józan ész szabályaihoz kell nyúlni, amikor ezt a kérdést eldöntjük. Hiszen önmagában minden költségvetés egy terv, ami soha nem teljesül száz százalékig. Ezért bizonyos hibalehetőség eleve adva van. Állítom, hogy nincs olyan költségvetés, amely száz százalékig teljesül. Attól plusz vagy mínusz mindenképpen eltérés van. Az eltérés mértékét kell meghatározni akkor, amikor elbíráljuk, hogy vajon a költségvetésnek ez a súlyos veszélyeztetettsége fennáll-e vagy nem áll fenn.
A Független Kisgazdapárt, amint az ismeretes, kezdettől fogva ellenezte a pótköltségvetés benyújtását. Mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a pótköltségvetés benyújtásának nem állnak fenn a jogi feltételei, ezért a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a pótköltségvetést előterjessze.
A Független Kisgazdapártnak konkrétan az az álláspontja, hogy mi nem gondoljuk, hogy a költségvetés olyan mérvű veszélyeztetettsége forogna fenn, ami indokolttá teszi a pótköltségvetés benyújtását. Hiszen - és itt utalnánk arra, hogy miután a költségvetés egy száz százalékig soha nem teljesíthető terv, ezért - sajnálatos módon a világ összes költségvetés-készítő szervei általában némi ráhagyással terveznek, éppen azért, hogy ne kelljen a tervtől eltérés esetében hozzányúlni a tartalékokhoz, vagy netán pótköltségvetési kérelemmel élni az Országgyűléshez.
Jelen esetben a pótköltségvetés előterjesztése kapcsán a kormányzat azt mondja, hogy a bevételek és kiadások pótköltségvetéssel elérni kívánt egyenlege 48,974 milliárd forint, amit én most nem vitatok a kérdés jogi elbírálhatósága érdekében, hanem induljunk ki abból, hogy helyes ez a felmérés, ez a 48,974 milliárd forint költségvetési kiadási különbözet valóban megvan.
Vizsgáljuk most meg, hogy ez mennyi a költségvetés eredeti számaihoz viszonyítva, és akkor az igen tisztelt Ház rendkívül egyszerűen ellenőrizheti az általam elmondottakat, hogy a teljes költségvetés kiadási oldalainak 3,35 százaléka ez az összeg. Itt tehát konkrétan arról van szó, hogy 3 százalék körüli összeg az, ami miatt a kormány a Ház elé benyújtotta a pótköltségvetést. Igen ám, csak akkor felteszem a kérdést, hogy vonatkoznak-e az alkotmányos előírások a kormányra: igen vagy nem? Mert ez a 3 százalék körüli hiány semmiképpen sem valósítja meg az eredetileg benyújtott költségvetés veszélyeztetettségét. Tehát nincs jogszabályi alapja a pótköltségvetés benyújtásának.
Különösen szembeötlő ez a tény akkor, amikor láthatjuk, hogy tulajdonképpen most már a kormánynak a költségvetést kellene lassan benyújtania, az 1995. évi költségvetést. Márpedig most sietnie kell a pótköltségvetés benyújtásával, hogy a Házzal még oly időben megszavaztathassa a pótköltségvetésben igényelt összeget, hogy rögtön utána be tudja nyújtani a költségvetést. Ez viszont játék az alkotmányos jogokkal, szembehelyezkedés a törvényes előírásokkal. Egész egyszerűen a kormányzat a döntő többségére támaszkodik, amikor ilyen előterjesztéssel él.
Most nézzük meg ennek a formáljogi akadályain túlmutató lényegi szempontjait is. Hiszen meg kell vizsgálni, a pótköltségvetés, még ha a beterjesztése indokolt is lenne, a működő gazdaság szabályozóira nézve egyáltalán kihathat-e vagy sem. Tudniillik itt látni kell, hogy egy olyan pótköltségvetést terjesztett a Ház elé a kormány, amely a '94. évre megállapított gazdasági szabályozókon változtat, a gazdasági szabályozókhoz hozzányúl. Márpedig minden pótköltségvetés elvi alapja, hogy a megállapított gazdasági szabályozókhoz nem lehet hozzányúlni.
Egy hasonlattal élek, hogy mindenki számára világos legyen, mért van ez: ez olyan, mintha mondjuk egy sportversenyen a vesztésre álló fél, amikor látja, hogy az ellenfele már átszakítaná a célszalagot, mindig odébb tudná helyezni a célszalagot, hátha egyszer ő kerül olyan pozícióba, hogy ő szakítsa át. Vagy mondjuk egy magasugróversenyen a vesztésre álló fél mindig a saját eredményéhez igazítaná a versenyszintet.
Nyilvánvaló tehát, hogy ez nem lehetséges. Egyszerűen azért nem, mert ha elfogadnánk a pótköltségvetésnek azt a lehetséges jogi természetét, hogy a költségvetés eredeti gazdasági szabályozóin változtathat, akkor ez egyenértékű lenne azzal, mintha kimondanánk, hogy joga van a kormánynak a vállalkozók akármilyen seregét tönkretenni, mert a vállalkozók 1993-ban az éves üzleti tervüket, az egész gazdasági stratégiájukat arra alapítják, hogy 1993 végén a kormányzat '94. évre nézve milyen gazdasági szabályozókat ígér.
Tehát magyarán mondva: a vállalkozók és a gazdasági tevékenységet folytatók bíznak a kormányzatban akkor, amikor erre építik az egész gazdasági stratégiájukat, ezen változtatni év közben az egész gazdasági stabilitás felrúgását jelenti. Mindenképpen kimondható, hogy ha ilyen módon hozzá lehet nyúlni a gazdasági szabályozókhoz, akkor annak egyrészt van egy olyan hatása, amelyet úgy tudunk megfogalmazni, hogy a gazdaság stabilitása ellen irányuló hatás, van egy inflációgerjesztő hatása, és mindenképpen van egy olyan hatása is, hogy az állampolgárokban megingatja a törvényességbe, az alkotmányosságba vetett hitet, mert ezek szerint a kormányzatnak joga van bármilyen változtatást eszközölni.
(16.40)
Úgy gondolom, nem árt, ha a Ház igen tisztelt, jelen lévő képviselői és mindenki, aki a mi felszólalásunkat hallja, tudja, hogy fő szabály, hogy a pótköltségvetés gazdasági szerkezetre ható és a gazdaság tervidőszakának kezdetén érvényes szabályokon nem változtathat, ilyen típusú változások csak az új gazdasági tervidőszak szabályait rögzítő, éves költségvetési tervben szerepeltethetők. Nem vitatom, hogy bizonyos tekintetben a jelenleg érvényes költségvetés egyes tételeknél értelmetlenül írja elő - kötelező kiadásként - a különböző fejezeteket és nem vitatom, hogy ezek között vannak olyan tételek, ahol a költségek lejjebb faraghatóak. Ezeket azonban - nyilvánvalóan egy általános jogértelmezési kérdés keretein belül - úgy lenne célszerű rendezni, hogy a jövőben mindenütt maximumként legyenek ezek a tételek megjelölve, ne pedig kötelező kiadási tételként.
Tény, hogy ezekhez nem lehet most hozzányúlni, de úgy gondolom, a törvényesség és a stabilitás fenntartása mindennél fontosabb érdek, nem szabad megengedni, hogy pótköltségvetéssel ezeket az érdekeket felrúgják. A benyújtandó pótköltségvetés alapkövetelményeként kell meghatározni, hogy nem tartalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek a gazdaság működési struktúráját modifikálják, nem fogalmazhat meg adó-, biztosítás-, működésiköltség-támogatás típusú szabályokat.
Ha megvizsgáljuk a benyújtott pótköltségvetést, én ezt nem kívánom olyan részletekbe menően tenni, mint az előttem történt felszólalás kapcsán ez megesett, de rá kell mutatnom arra, hogy a gazdasági struktúra az állítólagos gazdasági teljesítménynövekedés ellenére tovább torzult. A pótköltségvetés a fogyasztási adó növelésével újabb, a költségvetés bevételeinek 0,35 százalékát kitevő mértékű terhet ró a lakosságra, és ezzel a lakossági teherviselést összességében - és itt nagyon jó lenne, ha igen tisztelt képviselőtársaim ezt a számadatot már előre megjegyeznék a '95. évi költségvetés vitájára - 69,41 százalékra emeli. Tehát megközelíti a 70 százalékot, ami egy elviselhetetlen teherviselési százalék.
Ilyen százalékú összteherviselés mellett a gazdaság nem tud előremenni, a gazdasági élénkítés a pusztába kiáltott szó, és ha mi nem tudunk ehhez a szerkezethez hozzányúlni, ebben az esetben a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a nemzetgazdaság még tragikusabb helyzetbe fog kerülni, mint amilyenben jelenleg van.
Ha megvizsgáljuk a minisztériumok és az országos szervezetek támogatottságának kérdését, láthatjuk; hogy igaz ugyan, hogy a '93-as költségvetés 12,64 százalékával szemben a '94-es tervben már csak 11,20 százalék szerepel, amiből a pótköltségvetés további 0,20 százalékot lefarag, azonban mindjárt látni fogjuk, hogy ez olyan csekély mértékű költséglefaragás, amire az Állami Számvevőszék felszólalt vezérszónoka rendkívül megalapozottan jegyezhette meg, hogy a kormánynak illenék önmagával kezdenie azokat a takarékossági intézkedéseket, amelyeket a társadalom vonatkozásában szükségesnek tart.
Hogy érzékelhető legyen, mennyire rossz ez az egész pótköltségvetés, hadd utaljak arra, hogy az agrártámogatási részét illetően teljességgel elfogadhatatlan a pótköltségvetés. Hiszen a korábbihoz, az 1993. évihez viszonyítottan - és itt ezt aláhúznám - csökkentett támogatást, amely akkor 3,43 százalék volt, '94-ben a költségvetésben 2,60 százalékra tervezték csökkenteni és a pótköltségvetés ezt további 0,10 százalékkal csökkenti. Aki elmegy egy, különösen az ország keleti felében fekvő falusi településre - nem kell feltétlenül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe menni, tessék elmenni Borsod megyébe vagy Csongrád megye egyes területeire, tessék elmenni Békés megyébe és sajnos, sorolhatnám még a sort -, látja, hogy az ország olyan mértékben elszegényedett, hogy ott már minden fillér tulajdonképpen az életbenmaradást fogja veszélyeztetni.
Tessék ehhez hozzávenni azt, hogy a címzett és céltámogatási rendszer csökkentése és szűkítése megint csak a vidéket fogja sújtani, így lehet látni, hogy a pótköltségvetés 0,10 százalékos csökkentése tragikus méretre rúg, hiszen a másik oldalon mit vesznek el? Elveszik az egészséges ivóvíz megteremtési lehetőségét, az általános iskolák esetében elveszik az összeomlott általános iskolák újjáépítési lehetőségét, tehát a legszegényebb vidéki településeket sújtják.
A Független Kisgazdapárt kénytelen olyan drámaian megfogalmazni a mondandóját, hogy nem vagyunk hajlandók egyetlenegy fillér további olyan támogatáscsökkentésbe belemenni, ami a vidéket sújtja. Én személyesen fogom feltenni a kérdést az igen tisztelt MSZP-s képviselőtársaimnak is, hogy vajon ezt ígérték-e a választópolgáraiknak? Lehet-e még csökkenteni a vidék ellátottságát?
Elképesztő, hogy mi történt a vidékkel; az élelmiszeripari gyárakat idegen kézre játszották, a munkahelyeket megszüntették, nincsenek szövetkezetek, a magángazdaságok...(Derültség, taps a bal oldalon.)
Akkor, amikor a szövetkezetek hiányát a független kisgazdapárti oldalról felrovom, akkor emlékeztetem közbetapsoló MSZP-s képviselőtársaimat arra, hogy a Független Kisgazdapárt programja az volt, hogy...(Zaj, közbeszólások a bal oldalról: Szövetkezet!)...egy tollvonással, reprivatizációval adják vissza a tulajdont. Ez nem érintette volna a szövetkezetek létét, hanem egyszerűen azt jelentette volna, hogy...(Általános zaj, derültség a bal oldalon.)...a cselédsorba taszított vidéki ember tulajdonos lett volna, semmi többet nem jelentett volna. Csak el kellett volna olvasni a Független Kisgazdapárt programját, és adott esetben kellett volna olyan józannak lenni, hogy a saját programjuk helyett ezt támogassák, mert ez jelentette volna a vidék felemelkedését.
(16.50)
De ehelyett mi következett be? A licit, a kárpótlás, amely egy szűk csoportnak soha nem látott gazdagodását jelentette! Mi ebben a relációban azt mondjuk, hogy most mi nem lehetünk tekintettel semmiféle pótköltségvetési szempontra, amikor a pótköltségvetés azt mondja, hogy tovább kell csökkenteni az agráripar támogatottságát.
Önmagában az a tény, ahogy szétnyílt az agrárolló, ahogy elszegényültek a falvak, ahogy ellehetetlenültek a munkahelyteremtés szempontjából a legkülönbözőbb vidéki települések, ezek azt kell hogy jelentsék valamennyiünk számára, hogy semmiféle pótköltségvetéssel és semmiféle költségvetéssel nemhogy nem lehet a vidék helyzetén rontani, hanem mindenféle megtakarítást most már a vidék megtámogatására kell felhasználni, mert ez egy kitörési pontot jelent az ország számára is. Ezt elsősorban igen tisztelt MSZP-s képviselőtársaim és SZDSZ-es képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hiszen addig ők is eljutnak, hogy elméletileg azt mondják: a vidék az ország számára kitörési pontot jelenthet. Csakhogy nem vonják le ebből a megfelelő következtetéseket! Miféle kitörési pont lesz az, ha csökkenteni fogjuk a támogatást?
Szombaton jártam Tályán. Ez közel van a csodálatos Rákóczi-pincéhez, a magyar nemzet egyik csodálatos, szinte utánozhatatlan, páratlan szépségű, értékű pincerendszeréhez.
Kérdeztem, mi van vele? Megtekinthető? Hát idegen kézre jutott - mondták. S szinte nincs semmi, ami ne jutott volna idegen kézre, de a vidéktől további elvonások vannak. S bizony én ki merem mondani, amikor itt a fogyasztási adó növeléséről beszél a pénzügyminiszter úr: kérem, tessék már megnézni, miket emelnek? Emelik a csokoládé árát. Kitől fogják elvenni a csokoládét? A szegény gyerekektől. Emelik az alkohol árát. (Derültség a koalíciós pártok padsoraiban.)
Kérem, félreértés ne essék! Én magam nem iszom, én magam csak kristályvizet iszom! De kérem, aki életében egyetlenegy éjszakát dolgozott, mondjuk, az acélöntő és a csőgyárban vagy a Ganz-hajógyárban, az tudja, hogy a munkások egy éjszakai nehéz fizikai munka után nem tudnak úgy hazamenni, hogy meg ne beszéljék egy pohár ital mellett mindazt, amin keresztülmentek egy nagyon nehéz éjszakán keresztül. Tehát ne haragudjanak, én nem is iszom, meg meg is tudom venni az italt, de most már úgy gondolom, hogy a munkások léte ellen, a nehéz fizikai munkások léte ellen hat minden ilyen emelés is, mert végeredményben a családot fogja sújtani.
Engedjék meg nekem, hogy rámutassak arra is, igaz, csak ezután fog sorra kerülni az expo lemondásának a megtárgyalása. De már most bejelentem képviselőtársaimnak, hogy úgy gondolom, akkor, amikor az expo elmaradásáról beszélünk, akkor meg kell nézni, hogy meg lehet-e ott valóban takarítani valamit, és ha megtakarítanak, akkor ki fogja kapni ezt a megtakarítást.
Úgy gondolom, igen tisztelt képviselőtársaim, ha itt bármiféle megtakarítás szóba jöhet, akkor a vidék fellendítésére kell fordítani ezeket az összegeket. Az egészséges ivóvíz megteremtésére, arra, hogy utak legyenek vidéken, hogy életlehetőség legyen vidéken, munkahelyeket kell teremteni. S a vidéknek semmiféle további forráselvonása vagy bármilyen címszó alatti megrövidítése nem fogadható el a Független Kisgazdapárt számára.
Ezért a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt kijelenti: minden erejével küzdeni fog ez ellen a pótköltségvetés ellen.
Küzdeni fog ellene, mert önmagában a beterjesztésére nem volt jogalap; küzdeni fog ellene, mert nincs törvényi alapja a pótköltségvetésnek; küzdeni fog ellene, mert a pótköltségvetés szerkezetileg sok vonatkozásban elfogadhatatlan. S úgy gondolom, küzdenünk kell ellene azért is, mert a stabilitással szemben áll, és végre úgy kell terveznie a Magyar Köztársaság kormányának, hogy az megfeleljen a következő gazdasági év kezdetén kialakuló követelményeknek.
Ezért a Független Kisgazdapárt nemmel fog szavazni a beterjesztett törvényjavaslatra.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
