DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lényegesen kevesebb az én időm. Megkíséreltünk számomra, mint a volt kormány vezetője számára némi külön időt igényelni, erre azonban nem kaptunk lehetőséget. Természetesen a Magyar Demokrata Fórum véleményét elsősorban a frakcióvezető hivatott kifejteni, ezért ismételt hozzászólására kerül sor. A magam részéről ezért csak rövid, párperces megjegyzésekre szorítkozom.
(12.00)
Elhangzott már, hogy műfaji dilemmák is adódnak a miniszterelnöki beszéddel kapcsolatban. Műfaji dilemmák, hogy a kialakult szokások és rendek szerint vagy improvizatív felszólalások történnek improvizatív válaszokkal, vagy előre elkészített beszéd hangzik el, amelyet a vitapartnereknek illő módon és illő időben meg kell küldeni. Hogyha sorsunk egyforma lett volna ebben a polémiában, tehát valamennyi párt csak itt hallja először a miniszterelnöki előadást, akkor tulajdonképpen nem kellene külön hangsúlyt fektetni erre. Azonban mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a Szocialista Párt előre felolvasott nyilatkozata, a frakcióvezető urak beszéde arra utal, hogy a parlamenti vitának egy nagyon fontos kelléke hiányzott mindebből, mégpedig az a fajta esélyegyenlőség, amelyről a tisztelt kormánykoalíció oly sokszor és oly sokat beszél mint politikailag kívánatos követelményről.
Ennek ellenére én úgy hiszem, az itt elhangzott ellenzéki felszólalásokból következtetés vonható le. Tisztelt miniszterelnök úr, én annak a következtetésnek a levonását ajánlom mindenekelőtt, hogy kár volt ezért a beszédért, és kár volt hetvenegynéhány nappal a kormányalakulás után - nem is egészen érthető módon - ezt a beszédet napirendre tűzni. Úgyis kell majd egyet mondani, mert úgy illő, és itt a beszéd funkcióját, a beszéd ívét, a beszéd tartalmát, mondanivalóját rendkívül nehéz abból a szempontból mérlegre tenni, hogy tulajdonképpen mi volt a cél. Én ismerem saját gyakorlatomból a beszédírók természetét, akik némelykor különös ívet tudnak adni egy előadmánynak - főleg hogyha többen vannak.
Én a magam részéről ezért vagy azt tartottam volna kívánatosnak, hogy egy politikai demonstráció legyen ez a beszéd, vagy egy program legyen ez a beszéd, vagy a Háznak szóljon ez a beszéd, vagy az ország közvéleményének szóljon ez a beszéd, de ebben az esetben bizonyos minőségi igényeknek eleget kellett volna tenni.
Nem hinném, hogy a televízióból történő kibeszélésnek az a módszere, hogy ha 50 ezer menekültet el tud tartani ez az ország, akkor a 100 ezer szegényt is el tudja, mint attitűd, mint motívum méltó egy miniszterelnöki megnyilatkozáshoz. Mint érvelés, alkalmas arra, hogy nagyon rossz indulatokat és ösztönöket is kiváltson - például e betéttel kapcsolatban nekünk gondunk volt kormányzási időszakunk alatt.
Szeretném felhívni még a figyelmet, miniszterelnök úr, arra is, hogy az itt felsorolt negatívumok, amelyek a megelőző kormány működését illetik, tele vannak számszaki és egyéb pontatlansággal. Ez zavaró. Annál is inkább zavaró, mert ismét a rangját, az előadás hitelét hivatottak kétségbe vonni, és bizonyára a későbbi vitákban erre sor kerül.
Végül még egy dologra szeretném felhívni az ön figyelmét. Két felolvasott hozzászólást hallottunk itt: mindjárt az elején vagy majdnem elején, a szabaddemokraták tisztelt frakcióvezetőjének, és a végén a szocialista párt tisztelt frakcióvezetőjének felszólalását. Erre az utóbbira én nem akarok kitérni. Én úgy hiszem, a monotónia a politikai közéletben nem szerencsés: ezt a beszédet mi már hallottuk mástól is, más alkalommal is. Lényegében úgy hiszem, valami stílusváltás kellene, vagy új fogalmazók, hogy ne mindig ugyanazt kelljen hallani.
Felhívom azonban a figyelmet arra, amit a szabaddemokraták tisztelt frakcióvezetője elmondott, és annak egy-két finom árnyalatára. Miniszterelnök úr, ezt a beszédet tanulmányozni kell, bizonyára - ha most nem is. A tanulmányozás során olyan következtetésre fog jutni ön is és talán a Magyar Szocialista Párt más vezetői is, hogy megfontolandó stílusjegyek voltak ebben a beszédben, és egy-két nagyon - intellektuális rangját tekintve is - elismerésre méltó utalás az egyet nem értésre. Én így hallgattam ezt a beszédet, és ez a fajta minősítés azért érdemel külön figyelmet, mert mindenkinek, aki ebben az országban létezik, az az érdeke, hogy olyan kormány működjék, amelyik a sokaságnak tetsző célokat tud kitűzni, és valamiféle egységben közeledik e célok megvalósítása irányába. Ebből a hozzászólásból nem pontosan ezt a konzekvenciát lehet levonni. Ismét hangsúlyozom: kár volt ezt a beszédet így és most az ország színe előtt elmondani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
