DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elhangzott beszédben sok szó esett a gazdaság nehézségeiről. Elhangzott: válaszút előtt áll az ország. Ha az eddigi utat folytatja, akkor további hanyatlás következik, de ha gyökeresen új útra lép, akkor a felemelkedés ideje következik el. Úgy gondolom, ez így igen sommás kijelentés, és a sommásság - különösen olyan összetett dologban, mint a gazdaság -, túlságosan leegyszerűsítő, s így a valóságot is csak részeiben tükröző.
Tudjuk, hogy 1989 és '91-ben a gazdaság teljesítménye - döntően az azt megelőző évtizedek szinte folyamatos versenyképességi romlásának következményeként - mintegy egyharmadával visszaesett. Ma már világos: a folyamatoknak az adta az első nagy lökést, hogy 1990-91-ben a keleti export a korábbi töredékére szűkült. Ennél is súlyosabb gondokat okozott a hazai termékek iránti belföldi kereslet csökkenése. Jelentős hatású volt, hogy a növekvő munkanélküliség és a csökkenő reálbérek visszafogták a lakosság fogyasztását, a külkereskedelem liberalizálásának hatására pedig felerősödött importverseny tovább mérsékelte a termelő szféra piacait.
Ennek ellenére 1992-93 során az ipari termelés, az 1991 decemberére kialakult alacsony szinten, de stabilizálódott. E folyamatban egyes cégek csődbe, felszámolásra kerültek, mások részeikre hullottak. Ugyanakkor jelentős strukturális átrendeződés is végbement. Új cégek alakultak, előrehaladt a privatizáció, a gazdaság mintegy 50 százaléka mára már a privatizált hányad, s napjainkban ez adja a gazdaság termelésének több mint 60 százalékát.
A kereslethez alkalmazkodni tudó dinamikus cégek zömében megteremtették a talpraállás lehetőségét, 1990-92 között elsősorban a fejlett országokba irányuló export dinamikus bővülése fékezte a romlást, '93-ban viszont a belső kereslet növekedése csillapította a keresleti gondokat. Így 1993-ra elsősorban az 1992-ben kormányzati szinten életbe léptetett válságkezelő program, a kidolgozott iparstratégia, a felvállalt többmilliárd forintos költségvetési garancia, a költségvetéssel szemben elengedett kötelezettségek hatására a teljesítmények javultak, s ez a javulás 1994. első félévében is folytatódott.
Az ipari termelés '93-ban összességében négy százalékot, '94 első félévében további nyolc százalékot növekedett, miközben már a tavalyi évben ezzel egyidejűleg az ipar hatékonysága is több mint tíz százalékkal növekedett. Ez a növekedési tendencia akkor is rendkívül biztató, ha nyilvánvaló, hogy a tartós és stabil növekedés feltételei nem mindenben jöttek el. Továbbra is súlyos gondok mutatkoznak, mindenekelőtt a kínálat terén.
Alapvető gond a fejlődés motorjának szerepére alkalmas szférák hiánya, az innováció, a kutatásfejlesztés és a beruházások erőtlensége. S az is kedvezőtlen, hogy a termelés és export szerkezetében nő az anyagigényes, kis szellemi munkaigényű termékek aránya.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Gazdaságkutató Részvénytársaság a közelmúltban egy felmérés keretében több mint 400 iparvállalattól kért választ arra, miben látják gazdasági nehézségeik okát. A többség legfontosabb akadályként a keresleti korlátokat jelölte meg. A fő gondot a belföldi értékesítés terén látják, ahol az 1990-91-es visszaesés és a '92-'94-es növekedés után az elkövetkező évekre ismét stagnálást, visszaesést valószínűsítenek.
Az ebből a helyzetből való kitöréshez a gazdaságpolitikai célrendszernek meggyőződésünk szerint a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességének javítására kell a súlyt helyezni, a technológiai váltás megvalósításával s az exportlehetőségek javításával.
(12.20)
A legfontosabb gazdaságpolitikai cél tehát továbbra is a gazdaság versenyképességének javítása, hiszen modernizáció vállalkozásösztönzés nélkül, a csak restriktív egyensúlyjavító intézkedések a gazdaságot újra leszállóágra kényszeríthetik. Tartani lehet attól, hogy a gazdaság kínálati oldalának gyenge versenyképessége - a fogyasztás-visszaszorítás hatására - már legalább olyan mértékben fogja vissza a gazdasági teljesítményeket, mint maga a keresleti korlát.
Ezért a legfontosabb cél továbbra sem lehet más - Orbán Viktort is idézve -, mint a szerkezet-átalakítás, a korszerűsítés kormányzati segítése. Hiszen a vállalkozásoknak csak egy szűk hányada van olyan gazdasági, pénzügyi helyzetben, hogy a fejlesztéshez szükséges, kedvező pénzügyi feltételek létrejötte esetén e feltételekkel érdemben élni is tudjon és ezzel tényleges fejlődésnek induljon.
Sajnos, a vállalkozások egy jó része csődben vagy csődközeli állapotban van. Működnie kell ezért egy piaci, üzleti típusú szelekciós mechanizmusnak, amely a csődben vagy csődközeli állapotban lévő vállalkozások közül kiválasztja azokat, amelyek feljavíthatók; ez a szelekciós mechanizmus pedig célszerűen a már beindult bank- és adóskonszolidáció lehet.
Természetesen ez önmagában még kevés. A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják: a vállalkozások saját források híján képtelenek fejlődni. Jelenleg az állami és magánvállalkozások sem elégséges amortizációs forrással, sem számottevő nyereséggel nem rendelkeznek. Az adózás előtti amortizációt megengedő szabályok az iparban - az 1992. évi módosítás után is - még mindig túl szigorúak, ezeket még akkor is indokolt enyhíteni, ha a költségvetés ezáltal kisebb bevételekhez jut.
Egyértelmű, hogy adókedvezményt kell adni a beruházási célra felhasznált nyereség után, és lehetővé kell tenni a fejlesztésre felvett hosszú lejáratú hitel többletnyereség utáni adóból való törlesztését. A hatékony fejlesztéseket megvalósító vállalkozások hitelképességét pénzintézeti oldalról is javítani kell, és csak üdvözölni tudjuk miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, miszerint olyan megoldást találnak, amelyben a bankok jegyzett tőkéjének 5 százalékát kedvezményes beruházási hitelként használják fel.
Természetesen számos esetben a saját források és a banki hitelek együttesen sem biztosíthatják, hogy a vállalkozások képesek legyenek hatékony átstrukturálási és fejlesztési folyamataikat finanszírozni. Ehhez az esetek jelentős részében új tőkebevonásra is szükség van, amire az állami vállalatok esetében elsősorban a privatizáció ad lehetőséget. De az állam feladata az is, hogy a külső tőke bevonását a tőkepiac révén is elősegítse, ehhez pedig szorgalmazni kell a kockázati tőke és az azt kihelyező társaságok szélesebb körű létrejöttét.
A növekedés elősegítése érdekében természetesen az is indokolt, hogy az állam mind közvetlen finanszírozással, mind a magánvállalkozói befektetéseket lehetővé tevő és serkentő jogi szabályozással és szervezési tevékenységgel mozdítsa elő az infrastrukturális beruházásokat. Erre hallottunk is utalást.
Mindezekből következően az elkövetkező évekre a gazdaságirányítás előtt álló tennivalók legfontosabb elemét továbbra is a vállalkozási környezet általános javításában, a technológiaváltásban, az innováció elősegítésében látjuk. Szorgalmazni kell tehát az amortizációs rendszer korszerűsítését, a jelentős befektetési, beruházási adókedvezmények, illetve beruházási hitelekhez kapcsolt adó- és kamatkedvezmények lehetőségeinek megteremtését, szélesítését.
A versenyképesség javítása terén elodázhatatlan a kivitellel kapcsolatos információrendszer állami eszközökkel történő finanszírozása, korszerűsítése.
Jelenleg a vállalkozókat és különösen a nagyobb élőmunka-ráfordítású ipari tevékenységeket, például a bérmunkát sújtó legnagyobb pénzügyi teher a társadalombiztosítási járulék. E terhek a gazdaság versenyképességének komoly akadályai, ezért a járulékok csökkentése feltétlenül indokolttá válik.
A hazai gazdaság strukturális változásainak egyik legmeghatározóbb gondja a fejlődés megteremtésére alkalmas szférák gyengesége, illetve hiánya. Ezért a gazdaságpolitikának kiemelkedő fontosságú eleme kell hogy legyen a K + F, valamint a minőségpolitika. Folytatni kell az intézményi hálózat korszerűsítését, nagy erőket kell fordítani az innovációk tényleges terjedésének elősegítésére. Erről eddig keveset hallhattunk, pedig az innovációk fejlődésének, tényleges terjedésének elősegítése, térhódítása, gyorsítása az a terület, ahová a kormánynak koncentrálnia kellene a vállalati támogatások céljaira rendelkezésre álló forrásait.
Tisztelt Ház!
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ezek voltak azok a gazdaságot minden nap foglalkoztató legfontosabb problémák, amelyek megoldása nélkül a fejlődés elképzelhetetlen, de amelyekre vonatkozóan a miniszterelnök úr mostani beszédében - és különösen a kormány eddigi intézkedései során a felvetett problémák megoldására - konkrét választ csak keveset kaptunk, és csak reménykedhetünk, hogy ezek a problémamegoldások a kormány tényleges gazdaságfejlesztési programjában megvalósulnak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
