DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! A rendelkezésemre álló időben néhány, a vitában elhangzott kérdésre szeretnék még kitérni. Ennek egyik csomagját - amely elég nagy hangsúllyal vetődött itt föl - a modernizációval kapcsolatos kérdések és az itt mutatkozó ellentmondások jelentik.
Ha jól értettem Pető Ivánnak a felszólalását - amit egyébként a magam részéről is rendkívül konstruktívnak és tanulmányozandónak tartok -, az a mondata, amikor azt mondta, nem mindenkivel kell hogy a kormány egyetértsen és minden igényt kielégítsen, visszautal arra az elhangzott miniszterelnöki beszédben megjelenített kérdésre, amelyiknek nagyon nehéz valamilyen módon az összhangját világossá tenni.
Az egyik, amelyik a privatizáció okán és bizonyos privatizációs technikák következtében megjeleníti a munkanélküliséget - de szó szerint lejegyeztem -, hogy nem nőtt a hatékonyság. Ez hangzott el az egyik mondatban, a másikban pedig, hogy úgy kell befejezni a privatizációt: modernizáció plusz munkahelymegőrzés. Kérem szépen, ez rettenetesen nehéz. Úgy hiszem, hogy ebből nagyon rossz következmények vonhatók le.
A modernizáció és a hatékonyság növekedése az a tényező, amelyikről más nyilatkozatokban is hallottunk már, nevezetesen azt, hogy az a munkanélküliség, amelyik kijött a kapun belüli munkanélküliségből, nem érte el az induló állapotban jelen levő kapun belüli munkanélküliség mértékét. Emiatt valóban nem nőtt a hatékonyság oly mértékben, mint elvárható volt. De hogy a privatizáció további gyakorlatában - legyen az akár külföldi, akár belföldi - a privatizáció során a privatizálónak a terhére írjuk elő a munkahelymegőrzést, ez legfeljebb annyit jelent: az állam meg akar szabadulni egy olyan kellemetlen feladattól, mint olyan eszközök alkalmazása, amelyek új munkahelyeket teremtenek.
Ha az európai társadalmi-gazdasági modellt követjük, amely a kis- és középvállalkozásokra helyezi a hangsúlyt, akkor bizony itt hatékonyságnövekedéssel nem fogunk tudni számolni, mert pont az a probléma, hogy azok az elavult ipari konstrukciók, amelyek jelenleg az adósságcsapdában és csődveszélyben vannak, pontosan azzal küszködnek, hogy ilyen jelleggel nem tudnak a felesleges munkaerejüktől megszabadulni, ily módon tehát nem tudják a hatékonyságukat növelni.
Én arra találtam volna valamilyen konstruktív megoldást - s kellene, hogy erre konszenzussal továbblépjünk, valóban az érdekképviseletekkel együtt -, hogy ne tegyük lehetetlenné a hatékonyság növelését úgy, hogy azoknak a vállalatoknak és vállalkozóknak, akik a hatékonyság növelésének - akár egy új technika, technológia bevezetésével is - eleget tudnának tenni, arra már nincs pénzük, hogy az összes, a munka törvénykönyvéből következő leépítési anyagi konzekvenciákat vállalni tudják. Itt lépne be az állam, amelyik a munkahelyteremtéssel és egy ellátási szinttel biztosítaná ezt az átmenetet, de a szabályozók és a jogvédelem ismét bekényszeríti a felesleges munkaerőt a kapun belülre. Ezért egyetértek, hogy nincs hatékonyság, de hogyha a privatizáció során a privatizálónak a nyakába varrjuk a megőrzési kötelezettséget, akkor azt kell mondanom, nem is lesz.
A másik kérdés, amiről mindenképpen összefüggéseiben kell szólnom, a privatizáció, korrupció, átláthatóság és így tovább. Kérem, elhangzott a beszédben, hogy eltékozoltak vagy rossz célra fordítottak bizonyos összegeket és vagyonokat. Persze ezt így, konkrétság nélkül, elvonatkoztatva mindig el lehet mondani, még elméletileg is, hiszen nem ismerek olyan, bármiféle szintű gazdasági folyamatot, amelyiknek ne volna kálója.
(12.40)
Azonban az eltékozlás és a rossz célra fordítás mellett legyen szabad felhívnom a figyelmet arra, hogy emögött - ha történt ilyen - nem volt igazán még szándék sem, és nem hiszem, bár nagy tudománya van ma már a sajtónak, hogy lehet kiszivárogtatni egy párt belső dokumentumsorozatát. Arra azért még nem volt példa, hogy akár az MDF, akár a KBM esetében tudtak volna olyan kiszivárogtatást csinálni, mint amit mi is csak évek után tudtunk meg, amikor az MSZMP KB titkos határozatainak és felszólalásainak anyagát megkaptuk. Eszerint nem Antall József miniszterelnök részéről hangzott el azon a zárt ülésen, hogy a pártvagyont úgy kell átmenteni, hogy pártjellegét megszüntessük. Ez volt az a korrupciós forrás, amely végeredményben rátelepedett a gazdaságra, amiben - meg kell mondanom - négy év alatt nem tudtunk eljutni oda, hogy például az ilyen jellegű vagyonoknak a végére járjunk, és nem tudtuk végigvinni azt a szerencsétlen törvényt sem, amelyik a társadalmi szervezetek vagyonát felszámolta volna úgy, hogy értelmes célra is felszabadítható lenne. Zárolt vagyonként, el nem fogadott törvény alapján ott áll ma is a nyakunkon.
Azért ehhez még egy dolgot hozzá kell tenni. Hallottuk már ezt az egész Fotex-ügyet. Ennek kapcsán igazán nem tudom értelmezni - és erre majd vissza kell térnünk a konkrét jogalkotásnál -, miből gondolja a miniszterelnök úr és a kormány, hogy éppen az állami vállalatok és a törvényhozás közötti kapcsolatokat kell felszámolni, mert ez valami nagy veszélyt és korrupciós forrást hoz, ez képviselői összeférhetetlenség kérdése.
Sokszor, sok alkalommal elmondtam kormányzati pozícióból - de nem változik meg ellenzéki képviselőként sem a véleményem ebben -, hogy vannak országok, mint például Finnország, ahol a parlament ellenőrzési jogkörénél törvény írja elő, hogy az állami vállalatok igazgatói és felügyelőbizottsági tagjai parlamenti képviselők kell hogy legyenek, hogy a parlamentnek legyen képe arról, mi történik az állami vállalatokban, és erre nem lehet azt mondani, hogy a parlamentben az állam a saját tulajdona ügyében nem tud képet kapni. Életveszélyesnek azt tartom, pont a Fotex-ügy kapcsán, ha a képviselőnek egy magánvállalatban lehet valamilyen vezető funkciója, mert lobbystaként jelölik meg akkor a parlamentben... (Taps a jobb oldalon.) ...magáncélra és nem az állam érdekében. Itt látok igazán komoly feszültségeket, itt látok igazán összeférhetetlenséget, hogy magáncégek ügynökei ne üljenek választott képviselőként a parlamentben.
A feketegazdasággal kapcsolatban is vannak ilyen jellegű kérdések. Igen, egyetértek, hogy bármelyik párté, hagyja ott. Bármelyik párté! Hozzá kell tennem, a magáncégekben nemigen volt kormánypárti, mert azok éppen a korábbi ellenzék vadászterületei voltak.
Még nagyon röviden szeretnék utalni egy nagyon furcsa megjegyzésre. Szekeres Imre azt mondta, hogy ez a kormány jól kezdett. Hát kérem, ez a kormány jól kezdett és nagyon hatékonyan kezdett el dolgozni. A hetvenedik napon csak a hatalom megőrzésének és kiterjesztésének technikájáról vitatkoztunk ebben a Házban, és - ahogy elhangzott már többek részéről - tényleg tegnap kezdtük el az első pótköltségvetési törvényt, amely semmiféle jövőbe mutató képet nem ad, mint azt az ÁSZ-vizsgálat is megállapította.
Végül szeretnék Szekeres Imrétől egy ügyben bocsánatot kérni. Orbán Viktornál említette csak, de rajtam is világos zakó van. Nem tudtam, hogy az MSZP képviselőcsoportjának vezetőjét ez irritálja, különben nem húztam volna ilyet. (Moraj a bal oldalon. - Taps a jobb oldalon.)
