DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Még el sem készült Horn Gyula beszédének vázlata - nemhogy a szövege -, máris megszülettek róla az ítéletek, a minősítések. Főleg azt rótták fel a még meg sem írt kormányfői expozénak, hogy csak azért akarja megkongatni a vészharangot, csak azért akar - Churchill babérjaira pályázva - vért, verejtéket és könnyeket ígérni, csak azért akar válsághelyzetet deklarálni, hogy majd később, néhány hónap múlva, ehhez viszonyítva mégiscsak eredményekről adhasson számot.
(11.40)
Irigylem tisztelt ellenzékünk és vitapartnereink dramaturgiai érzékét és tömeglélektani fantáziáját, de meg kell mondanom: Horn Gyulának én nem tulajdonítok ilyen képességet.
Most itt az ülésteremben azt is megtudhattuk, megtisztelt bennünket Orbán Viktor - másfél hónap után, azt hiszem, első alkalommal... (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)... -, hogy közölje velünk, egyetért Torgyán Józseffel - nem csodálkozunk... (Derültség a kormánypártok soraiban.)..; hogy közölje velünk, hogy világos zakó a divat és nem a sötét öltöny... (Taps a bal oldalon. Zaj és közbeszólások a jobb oldalról.)..; közölje velünk, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet a Szocialista Párt követ, helytelen - csak emlékezetébe idézem azokat a kutatásokat, amelyek kimutatták, hogy ez a gazdaságpolitika legközelebb a Fideszéhez áll -, s hogy azt is közölje velünk, itt nyíltságra van szükség, nincs szükség a korrupció eltakarására - csak emlékezetébe idézem, hogy annak idején leszavazták a Fidesz-MDF-székházügy kivizsgálását ebben a parlamentben. (Nagy taps a bal oldalon.) Persze, ez egy másik dramaturgia, s hogy Koltai Gábort (sic!) idézzem, az illetékes elvtársat... (Közbeszólás a jobb oldalról: Róbert!)..: mert ebben a formában ez így nem igaz. (Közbeszólás a jobb oldalról: Összevissza beszélsz!)
Azt gondolom, hogy ez a két megközelítési mód, amelyet tapasztaltunk, nem célravezető. A miniszterelnök helyzetelemzése tényeken alapul, következtetései a rendkívül szűk gazdasági mozgástéren belüli cselekvést célozzák meg, azt konkretizálják. Ígért - és nem ígérgetett. Nekünk - és csak a magunk nevében, a szocialista képviselők nevében beszélhetek - az a dolgunk, hogy a kormányt ne engedjük a múlton merengeni, sem közeli, sem távoli múlton, hanem a családok és az ország sorsát javító, előremutató tettekre ösztökéljük, s ha kell, szorítsuk.
A fűtési szezon küszöbén a hazai társadalom nem kis része tele van aggodalommal. Szerintem az a dolgunk, hogy átéljük száz- és százezernyi család gondjait, az iskolák, a kórházak, az intézmények működtetési problémáiból fakadó aggodalmakat, s úgy gondolom, ezekkel a gondokkal nekünk foglalkoznunk kell.
Ezeket a problémákat nem kezelhetik és ezeket az embereket nem nyugtathatják meg a jelszavak; sem a korábbi nemzeti jelszavak, s most - igaza van Orbán Viktornak - önmagában a modernizáció jelszava sem. Persze ezek a fogalmak még lehetnek találóak, azok a célok pedig, amelyeket megneveznek, nélkülözhetetlenek, sőt reálisak.
Nekünk, úgy gondolom, az a leckénk, hogy egy hosszú távú elképzelésre, a gazdaság, a jog, a szociális és a kulturális élet minden területére vonatkozóan próbáljunk ma úgy tenni, hogy lehetséges legyen ma még talán irreálisnak tűnő célokat is megközelíteni. Ez a legnagyobb dilemma, és ennek kifejező formája, amelyre a miniszterelnök úr utalt, hogy hogyan lehet egy ilyen pénzügyi eladósodás mellett is építeni és a kényszerű visszafogásban is előrelépni.
Természetes, hogy az emberek, hallva a tényeket, látva az árcédulákat, megtapasztalva a szeptemberi iskolakezdés anyagi terheit, ingerültek, érzékenyek. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja tudatában van mindennek, s kijelentem: nem fogja mindenáron védeni a mai kormány mundérjának becsületét, de a régiét sem. Ha szükséges, miként már az elmúlt három hónapban is számos esetben megtörtént, nem hallgatjuk el kritikánkat, noha természetesen elsősorban a törvénytervezetek alakítására, a kormányzati munka belső formálására kötelez bennünket a kormányzati felelősség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberek többségét - szerintem érthető módon - nem érdeklik az ideológiai kérdések, sem a jelenlegiek, sem a múltbeliek. Boldogulni akarnak - egyénileg, családjukkal, s nemzetként, országként is. Ez a kormány azt vállalta, hogy véget vet az üres ideológiai szócséplésnek, a történelemlecke-felmondásnak és az osztályozó számonkérésnek. Helyébe gyakorlatias, dinamikus munkát állít. Úgy gondolom, ez a kormány e tekintetben - minden kisebb-nagyobb hiba ellenére - jól kezdett.
De vajon jó-e ez az irány, ezt akarta-e a választók többsége? Milyen mértékig szocialista párti politika az, amit ez a kormány végez? Nos, ezen tényleg lehetne hosszan vitatkozni, de aligha itt és most. Azt viszont kijelenthetem, hogy a baloldali politikai meggyőződés is az ország gazdasági, társadalmi fejlődéséhez, modernizációjához kötődik. Nem lehetséges olyan politikai munkamegosztás, amely szerint egyesek modernizálnak, vállalják a stabilizáció, sőt a szanálás terhes felelősségét, mások viszont megvédik a szociális értékeket, képviselik az emberek jövőjét. Európa mai keretei között, itt, Magyarországon, a magyar baloldalnak, a szocialistáknak az a sorsuk, hogy kormányzati pozícióban piacgazdaságot segítsenek építeni, a piacgazdaság számos ellenszenves vonását is bekalkulálva. Igen, privatizálni kell. No persze szakszerűen, s az ország érdekei alapján; és természetesen megvédve mind a magántulajdont, mind a szövetkezeti gazdálkodást a mezőgazdaságban.
A piacgazdasággal kapcsolatos kényszerek és feladatok, akár akarjuk, akár nem, a baloldal számára sem elodázhatóak, sőt májusban ezekre kaptunk megbízást. Figyelnünk kell arra is, hogy egy ilyen helyzetben - és gondolom, ez joggal merül fel itt a Házban - az emberek különösen érzékenyek minden valódi vagy vélt korrupciós ügyre, tényleges vagy látszat szerinti hatalmi-pénzügyi összefonódásra vagy akár csak minden nagy üzletre, különösen a privatizáció körül. De szeretném kijelenteni: a magas jövedelmüket tisztességes vállalkozással megszerző, becsületesen adózó jómódúak, úgy gondolom, nem irritálják a kisemberek millióit. Ők lehetnek valóban vonzó példák, s miként már vannak, nem is kevesen. De a zavarosban halászó, törvénysértő ügyeskedők nem hiszem, hogy példák lehetnek.
Tisztelt Ház! Az új kormány és az új parlament nemcsak súlyos gazdasági és szociális helyzetet, hanem nehéz politikai helyzetet is örökölt. Úgy vélem, az indulás feltételeit felmérő leltárhoz az is szervesen hozzátartozik, hogy megállapítsuk: az új parlament első néhány hónapja hozott-e változásokat a korábbi állapotokhoz képest. A politikai helyzet értékelésében természetesen több a szubjektív elem, mint a gazdasági helyzet kemény tényeinek felsorolásában. Nyilván minden párt a saját szemszögéből értékeli a fejleményeket, de fontosnak tartom, hogy a közvélemény és a többi párt számára is világos legyen a szocialista álláspont.
Azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt abszolút többséget szerzett a választáson, s hogy a koalíció, amely szocialista-liberális koalíció, kétharmados többséggel rendelkezik a törvényhozásban, a kormányzópártok különleges lehetőséghez jutottak, de ez egyúttal különleges felelősséget is jelent. A kormányzati pozíció kínálta lehetőséget a szocialisták - az ország és a maguk hosszú távú érdekeit is figyelembe véve - arra szeretnék felhasználni, hogy a jelenlegi ciklusban megteremtődjenek és intézményesüljenek egy demokratikus, polgárosodott és kulturált országhoz méltó politikai élet feltételei és keretei.
A választópolgárok ítélték úgy, hogy nem folytatható az, ami az elmúlt négy évben zajlott. Nekünk nem voltak illúzióink, hiszen alaposan megismerhettük politikai ellenfeleinket, de bíztunk abban, hogy a vesztesek a választási eredmények értékelése során saját érdekükben is belátják tévedéseiket.
(11.50)
Azt hiszem, hogy mi győztesként is kritikusabban szemléljük saját politikánkat.
Mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy az ellenzéki pártokat bíráljam választott taktikájuk miatt, de annyit szeretnék megállapítani, hogy a választási eredményekből vagy nem vonták le a tanulságokat, vagy gyökeresen más következtetésre jutottak, mint mi. A pártok közötti kívánatos új viszony a mi szemünkben persze nem harmóniát, különösen nem folyamatosan konszenzusos hatpárti döntéshozatalt jelent, nem az ellentétes koncepciók feloldását, hanem éles, de tárgyszerű vitát, a javaslatok mérlegelését és természetesen megegyezést minden olyan kérdésben, amelyben az lehetséges. Ezzel szemben vitapartnereink részéről már eddig is a szándékos konfliktuskeresés számtalan jelét tapasztalhattuk, és azt a törekvést, hogy a megegyezés hiányát a konszenzusos politika kudarcának állítsák be, mégpedig a kormánykoalíció pártjainak hibájából. Egy olyan politika kudarcának tehát, amelyről szó sem volt.
A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a vitákban gyakorta megint nem a tárgyról, hanem a feltételezett szándékokról folyik a sokszor vádaskodásba fulladó diskurzus, nyilván abban a reményben, hogy ezzel alááshatják a szocialista párt iránti bizalmat. Ez az oka annak, hogy miközben az MSZP kínosan ügyel arra, hogy látszólag se éljen vissza erőfölényével, mégis éppen ez a legfőbb vádpont vele szemben. Időnként az az ember benyomása, hogy bocsánatot kellene kérnünk, amiért megnyertük az emberek többségének a bizalmát.
Nekünk minden provokáció ellenére eltökélt szándékunk, hogy a tényleges gazdasági, szociális, kulturális problémákkal foglalkozzunk, megvalósítva programunkat, elkerülve az ideologizálást és a hatalmi harcokat. Arra sem árt talán emlékeztetni, hogy '90 tavasza után az MSZP kellő méltósággal viselte a választási eredményt; szakszerű és szívós munkával alapozta meg felemelkedését.
A kormányprogram vitájában elmondott felszólalásomban már jeleztem: az ellenzéki arrogancia nem sokkal szimpatikusabb a kormánypártinál. Különösen nem az a jelenlegi helyzetben, röviddel egy különlegesen súlyos, bukással felérő választási vereség után. Itt úgy tűnik, mintha továbbra is a kampányban folytatott sikerpropagandájuk hatása alatt állnának.
A volt kormánypártok tehát úgy tesznek, mintha a kormányváltással egy kedvező fejlődési folyamat törne derékba. Az a nyilvánvaló politikai céljuk, hogy a régi és az új gazdaságpolitika közötti vita elhúzódása befolyásolja a kényszerű lépések fogadtatását. De gondolják csak végig, baloldali, szociáldemokrata párt ellen - a rendhagyó eseteket kivéve - általában az a vád, hogy tevékenységüket szociális intézkedésekkel kezdik, és a leggyakoribb vád ellenük az állami túlköltekezés.
Ha az MSZP most olyan politikára kényszerül, amely több ponton eltér a hagyományos baloldali politika szokásaitól, akkor az éppen felelősségteljes magatartását bizonyítja. Hiszen mi más késztetne egy kormányzópártot a saját bázisát is időlegesen negatívan érintő lépésekre? Mi sem egyszerűbb, mint kétirányú támadást intézni, egyfelől folyamatosan kétségeket támasztani az iránt, vajon képes lesz-e következetesen végrehajtani szigorú elemeket is tartalmazó programját, másfelől nyomás alá helyezni és túllicitálni szociális kérdésekben, mintegy eljelentéktelenítve a kormány törekvéseinek nagyon is komoly szociális tartalmát. Ezek után bennem felmerül az a kérdés is: ki hát akkor a felelőtlen?
Tisztelt Ház! A választás másnapja óta azzal vádolnak ellenfeleink, hogy nem váltjuk be a kampány során tett ígéreteinket. Persze tudják, hogy ez így nem igaz, tehát úgy fogalmaznak: a szocialista párt a kampányban eltért programjától és megalapozatlan várakozásokat keltett az emberekben, ami most tömeges, keserű kiábrándulást okoz. Sem a tömeges kiábrándulásról, sem a megalapozatlan ígérgetésről konstruált legenda egyszerűen nem igaz. Azt gondolom, egy szót sem kell visszavonnunk vagy megtagadnunk abból, amit mondtunk. A jövő évi költségvetés mellé a munkaügyi és a népjóléti tárca jóvoltából elkészült a munkanélküliség kezelésére vonatkozó részletes kormányprogram és a szociális intézkedéscsomag, megkezdődött a pazarló állami kiadások csökkentése, világos határidőt szabott a kormány a tulajdonváltás, a privatizáció, a kárpótlás befejezésére, és igenis megindult a korrupciógyanús ügyek kivizsgálása, és októberben a kormány elé kerül a közpénzek pazarlását megakadályozó, az államilag támogatott korrupciót csírájában elfojtani szándékozó közbeszerzési törvény tervezete. Az Érdekegyeztető Tanácsban pedig megkezdődött a privatizáció intézményrendszerének átalakítását szolgáló javaslatok vitája. És végül, nem hátrált a kormány vissza egy lépést sem legfontosabb ígéretétől: a szigorú takarékoskodás, az ésszerű beruházáspolitika és a valamennyire is igazságos közteherviselés eredményeként két év alatt igyekszik megállítani azt a hanyatlást, amelynek évtizedek óta részesei vagyunk.
Van, ahol már előbb is. Ilyen terület a mezőgazdaság. A falunak élnie kell - mondtuk -, és a falu élni fog. Bár a mezőgazdaságnak szánt állami támogatás nagy részét az előző kormányzat júliusra elköltötte, a pótköltségvetés - mint ismeretes - 17 milliárd forint támogatási többletet tartalmaz erre az évre. Megnyugtathatom a falun élőket, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a jövő évben is megkapja azt a segítséget, ami talpraállásához szükséges. Meg kell védenünk a hazai piacot, megszüntetni a szövetkezeteket sújtó hátrányos megkülönböztetéseket, folytatva a beruházások támogatását, a gépvásárlások kamattámogatását, és az agrárexport fellendítésére költségvetési forrásokat kell fordítani. Mondanom sem kell, ez a városnak, az egész országnak érdeke.
Nemrég, tisztelt Ház, új jelmondat hangzott el az ellenzék egyik pártja oldaláról: össze kell fogni az úgynevezett nemzeti pártoknak. Mit mondhatunk erre? Csak annyit, hogy szerintünk magyarnak lenni szabad emberi döntés ügye, nem pedig világnézet, pártállás, párttagsági könyv és főleg nem önkinevezés kérdése. A választás ékesen bizonyította, hogy a nemzet nagy többsége - köztük nem baloldaliak is - elutasítja a felsőbbrendűség, a kirekesztés, az ellenségkeresés, az idegengyűlölet szellemi mételyét.
A magyar külpolitikától sem várt azonnali látványos eredményeket, csodákat, mint ahogy nem is ígért ilyet senki. Pragmatikus, ugyanakkor szívós, szakszerű, a másik fél helyzetét is megértő és mérlegelni képes munkát és kis lépésekkel való előrehaladást igényelt a szomszédokkal való megbékélés, az európai csatlakozás ügyében. S ebben nem fog senki csalatkozni, ezt a kormány képviselni fogja és végre fogja hajtani.
Úgy gondolom, a választások óta mi elsősorban nem a nemzetről beszélünk, hanem arról, ami a nemzet számára a legfontosabb: a gazdasági és kulturális felemelkedés, az életminőség feltételeinek megteremtése. S úgy gondolom, itt erkölcsi fordulatról is szó van. Szembefordulásról azokkal, akik nemzeti színekben tündökölve, másokat megfosztva nemzeti illetékességüktől, önhitében, tartásában megtört, önismeret nélküli népnek, pincérnemzetnek és hasonlónak nevezve alázták meg a magyarság nagy többségét.
A szocialista pártnak eltökélt szándéka, hogy olyan korszerű nemzet megerősítését segítse, amely az értékek sokszínűségére és virágzására, a demokráciára és a gazdasági felemelkedésre, az egyetemes magyarságon belüli, valamint a népek, nemzetek, nemzetiségek, a többség és a kisebbségek közötti békére és kulturális gyarapodásra egyszerre hazafiúi és állampolgári büszkeséggel tekint.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A szocialista frakció tehát helyesli, hogy a kormány az azonnali cselekvés útját választotta, rögvest hozzálátott a sürgős válságkezelő lépések előkészítéséhez; meglehet vannak, akik a gyors intézkedéseket kapkodásnak látják, vagy inkább láttatják - s kétségtelen, volt ilyen is. De nincs vesztegetnivaló idő. Ahhoz, hogy végre megindulhasson a valóban megalapozott fellendülés, ma kell meghozni a rövid távon még oly fájdalmas döntéseket. Napi érdekeinket, a közelgő önkormányzati választásokkal kapcsolatos népszerűségi szempontokat félretéve ezért vállaljuk és támogatjuk, mert tudatában vagyunk: ez szolgálja az ország, az emberek valós érdekét. S mert tudjuk azt is, ugyan senki sem szívesen fekszik a sebészkés alá, de a beteg, amikor meggyógyult, mégsem az operáció fájdalmaira emlékszik, hanem visszanyert egészségére. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
