DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én szeretném azt a vonalat követni, amit Zwack képviselőtársam megjelölt; ennek a törvényjavaslatnak a szakmai és általános kérdéseihez szeretnék néhány észrevételt fűzni.
Elsősorban meg kell állapítani, hogy az Állami Számvevőszéknek erre a törvényjavaslatra, a pótköltségvetés törvényjavaslatára adott véleménye mennyivel jobb, mint amit 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés első költségvetési vitájához benyújtott. Akkor az volt a véleményem - és itt hangot is adtam a Házban -, hogy nem lehet elfogadni a Számvevőszéknek azt a véleményét, mert annyira nem alapos, annyira hevenyészett és annyira gyenge. A Számvevőszék költségvetéssel kapcsolatos jelentése tükrözi azt a fejlődést, amelyet ez alatt az elmúlt négy év alatt a Számvevőszék elért és egyre inkább feladata magaslatára emelkedik. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy egyetértenék a Számvevőszék minden egyes megállapításával, és különösen nem értek egyet azzal a megállapításával, hogy ennek a pótköltségvetésnek az elkészítése egyáltalán indokolt volt.
De ettől eltekintve számos fontos megállapítást tartalmaz, amelyekkel egyet lehet érteni, sőt, amelyeket ennek a pótköltségvetésnek a vitájában figyelembe is kellene vennie a tisztelt Háznak.
Elsősorban arra gondolok, hogy - amint ezt az Állami Számvevőszék jelentése megállapítja - a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése felhatalmazza a kormányt, hogy az államháztartási törvény 24. §-a szerinti előirányzatok közötti átcsoportosítást hajthat végre. Ez a felhatalmazás olyan széles jogkört biztosítana a kormánynak, ami egyáltalán nem felel meg, sem a szoros gazdálkodással szembeni minimális követelményeknek, de ami nem felel meg a nyugat-európai vagy észak-amerikai parlamentáris demokráciák szokásainak, költségvetési eljárási rendjének sem.
Meg kell mondani, hogy már az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény is rendkívül laza. Amikor a 32. § (2) bekezdése megállapítja, hogy csak a fejezeteket közötti előirányzatokat határozhatja meg és csoportosíthatja át az Országgyűlés és az egyes fejezeteken belül az átcsoportosításra módot ad, már ezzel egy olyan, az Állami Számvevőszéktől Nyikos László úr például azt mondta, hogy túl liberális, én nem ezt a szót használnám, hanem azt mondanám, hogy ezzel olyan túl laza költségvetési gazdálkodást tesz lehetővé, ami modern parlamentáris demokráciákban ismeretlen.
Azzal, hogy most még ehhez képest is további feloldásokat tesz lehetővé a pótköltségvetés, ez megítélésem szerint teljességgel elfogadhatatlan.
(11.10)
Ezzel végső soron megszűnnek a dologi kiadások és a bérfizetések, valamint a beruházási és felújítási keretek közti korlátok. Szinte érthetetlen ez olyan körülmények között, amikor a kormány épp a túlzott jövedelemkiáramlás miatt panaszkodik. A pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök úr expozéjukban egyaránt az ország gazdasága nemzetközi megítélésének romlása miatti aggodalmukat fejezték ki.
Nagyon kérem, gondolkozzanak el mélyen azon, nem rontja-e az ország gazdaságának, főképp pénzügyeinek, de akár kormányának nemzetközi megítélését is az, ha nyilvánvalóvá válik - mint ezzel a pótköltségvetéssel -, hogy az államháztartásnak semmi belső költségvetési korlátja nincs, senki sem ellenőrizheti: bért fizetett-e, bevásárolt-e a dologi kiadások címén vagy beruházott. Ez egyszerűen nonszensz!
Nem kétlem, hogy ez a kormány is - ugyanúgy, mint az előző - az Európai Unió felé törekszik. Sok nehéz feladatot kell ehhez megoldani. Higgyék el, előbb-utóbb a költségvetés szerkezetének és a közpénzek felhasználási szabályrendszerének is európaizálódnia kell, és ez nem lesz könnyű, ha ennyire lazára engedjük és nem szigorítjuk a költségvetési törvény és általában az államháztartás előírásait.
Még egy gondolat ezzel kapcsolatban. A költségvetési korlátok lebontása - mint most a pótköltségvetés esetében - nem egyéb, mint a kormány fegyverletétele az államapparátus előtt, annak a hallgatólagos beismerése, hogy a kormány képtelen levezényelni egyfelől a reális pénzügyi tervezést, másfelől a pénzügyi keretek címenkénti betartatását. Látszólag a kormány hatalma, ereje nő egy ilyen fellazítással, hiszen korlátokat léphet át, valójában azonban a kormány tehetetlen abban, hogy keresztülvigye az általa előírt gazdálkodás pénzügyi végrehajtását, és ha ez így folytatódik, akkor ez roppant nagy veszélyeket fog jelenteni nemcsak most, a pótköltségvetés esetében, hanem majd az 1995. évi költségvetésnél is.
Nagyon figyelemreméltónak és nagyon megfontolandónak tartom az Állami Számvevőszék jelentésének a tartalék felhasználására vonatkozó észrevételét. Igenis, a törvényeket előterjesztő minisztereket arra kellene kötelezni, hogy a törvényjavaslatoknak a költségvetési előirányzatra gyakorolt hatását számszerűsítsék. Ilyen számszerűsítés most, a pótköltségvetés esetében sem történt meg. Ha az igen tisztelt képviselő hölgyek és urak vennék a fáradságot és utánanéznek, hogy a nyugat-európai parlamentekben vagy az Egyesült Államokban milyen költségvetési kalkulációk támasztják alá a benyújtott költségvetést, akkor megdöbbenve tapasztalnák, hogy egy-egy fontosabb költségvetési tétel terjedelme a költségvetésben néhány sor, de az a számítási anyag, amivel ezeknek a társadalmi költséghaszon-elemzését elvégzik és pénzügyi hatásait érzékeltetik, az több kötetet tesz ki. Ezt nyilván ott sem a képviselők tanulmányozzák, hanem a szakértőikkel nézetik meg, tehát ennek a technikai oldala nem problematikus. Az azonban igenis nagyon súlyos hiba, hogy jelen esetben is hiányoznak az ilyen költséghaszon-számítások, és nagyon jó lenne, hogyha legalább az 1995. évi költségvetésnél nem kellene ugyanennek a hiányát ismételten megállapítanunk.
Ennek a pótköltségvetésnek azonban van még egy olyan része, ami egy ugyancsak szakmailag megoldatlan problémára utal, nevezetesen az, hogy az ÁSZ-jelentés megállapította, hogy az ÁFI Rt.-nél az előző években felhalmozódott költségvetési pénzekből - csak egy tétel: az önkormányzatok céltámogatásából - 11 milliárd forint halmozódott fel. Miközben tehát egyfelől súlyos pénzhiányok mutatkoznak a költségvetés finanszírozásában, másfelől olyan pénzalapok halmozódnak fel, amelyekkel - elnézést a kifejezésért, de - a kutya nem törődik. Szóval ez a költségvetés pénzügyi hátterének egy másik megoldatlan kérdése.
Végül: ezek a privatizációs bevételek... Már akkor, amikor az ez évi költségvetésben felmerült ezeknek a privatizációs bevételeknek a kérdése, ugyanebben a parlamentben már utaltam arra, hogy ezek az ennyire a piac és a helyzet alakulásának kitett bevételek rendkívül bizonytalanná teszik a pénzügyi tervezést. Sajnos most a pótköltségvetésben ismételten visszaköszönnek ugyanezek a problémák. Egy ilyen bizonytalan elemet nem lehet beépíteni sem a költségvetésbe, sem a pótköltségvetésbe; vagy akkor ennek megfelelően még külön tartalékokat kell biztosítani, hogy ha a teljesen bizonytalan források nem folynak be, akkor valamiképpen ezek hiányát korrigálni lehessen.
Nem mehetek végig mindazokon, a főképp technikai, pénzügyi, szakmai kérdéseken, amelyek ezzel a pótköltségvetéssel szemben nagyon súlyos aggályokat támasztanak. Meg kell mondanom, hogy amikor majd ezt a pótköltségvetési törvényjavaslatot nem fogom megszavazni, nem ezek és nem elsősorban ezek a szakmai, pénzügyi, államháztartás-jogi kérdések azok, amelyek a "nem" szavazatra fognak késztetni, hanem elsősorban a költségvetéssel, pótköltségvetéssel szemben támasztható nagyon súlyos politikai aggályok. Ezekről azonban előttem már számos képviselőtársam szólt, és úgy gondoltam, hogy ezeket a szűkebb értelemben vett szakmai hibákat, szakmai problémákat is az Országgyűlés elé kell tárnom, főképp abban a reményben, hogy majd az 1995. évi költségvetés kapcsán már nem kell ennyi negatívumot felsorolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
