KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején, expozém zárszavában azt mondtam, illetve azt kértem önöktől, hogy ne fogják vissza magukat a törvényjavaslatok bírálata során, ellenkezőleg: gazdagítsák azokat észrevételeikkel. Nagyon jólesett nekem, hogy egyetlen szavamra ilyen sok és hosszú felszólalással kedveskedtek... (Általános derültség.)..., ami a benyújtott törvényeket illeti.
Emlékeztetem önöket, hogy annak idején, szintén a törvény vitájának kezdetén, az expozéban, elmondtam, hogy a benyújtott törvényjavaslatokat többszöri fordulóban megtartott ötpárti egyeztetés előzte meg. Ezen az ötpárti egyeztetésen - én úgy értékelem - nem csak egy látszategyeztetési tevékenység folyt. Ezt is elmondtam az expozéban: az ellenzéki pártok komolyan vették az egyeztetést, számos jó javaslattal éltek. Ezeknek a javaslatoknak jelentős részét beépítettük a törvényjavaslatba. Azért tartom szükségesnek ezt hangsúlyozni, mert a vitában többen látszategyeztetésnek nevezték az egyeztetés folyamatát - olyanok egyébként, akik nem vettek részt ezen az egyeztető tárgyaláson.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem látszategyeztetés volt, hanem valódi egyeztetés. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert a végén ere a problémakörre még vissza kívánok térni. Egyébként az, hogy milyen volt valójában az egyeztetés, visszaellenőrizhető, hiszen végig magnófelvétel készült - ahogy azt egyébként a részt vevő pártokkal közöltük is -, és a felvételek legépelt szövege megtekinthető.
Én úgy értékeltem magamban ezeket az egyeztetéseket, hogy a választójogi törvény módosítása kapcsán általában nagyon sok ponton egyetértés volt a részt vevő pártok között, és - hogy őszinte legyek - azt vártam, hogy ehhez nem lesz jelentős számú módosító indítvány. Az önkormányzati törvény esetében ettől eltérő volt a helyzet: ott számos ponton más elképzelései voltak a különböző pártoknak. Most hadd emeljek ki a választójogi törvényből néhány olyan ügyet, amelyben véleményem szerint - illetve a jegyzőkönyvekből visszaellenőrizhetően - egyetértés volt.
A polgármester közvetlen megválasztására vonatkozó szabályt a pártok általában támogatták.
A megyei testület közvetlen választását szintén támogatták a pártok. Itt hadd emeljem ki, hogy az a megoldás, ami végül is a törvényjavaslatba belekerült - hogy a 10 ezer lakos alatti és 10 ezer fölötti települések külön listán induljanak -, éppen a Fidesz javaslata volt. Ez tehát ellenzéki javaslatra került beépítésre.
Hosszabb vita volt az ajánlási rendszer megváltoztatásával kapcsolatban, hiszen ezt korábban, az elmúlt két év választási tapasztalatai alapján, többen kifogásolták. Végül amellett döntöttünk, hogy legyen egy aláírásgyűjtő ív, amelyen jelölni lehet, illetve legyen egy titkos jelölési lehetőség az önkormányzatoknál. Ezt a javaslatot színesítette szintén a Fidesz javaslata - amelyet a pártok ott ugyancsak támogattak -, hogy egy választópolgár több jelölést is tehessen, hiszen a szavazáskor majd eldönti, kinek a jelölését támogatja. Ezt egy másik ellenzéki párt képviselői rossz szabálynak nevezték, azt mondták, hogy akkor itt nagyon sok jelölt fog indulni, és ezzel a dologgal valamit kezdeni kellene. Ezért a másik ellenzéki párt azt javasolta, hogy emeljük meg a jelöltté váláshoz szükséges küszöböket, és akkor a kettő együtt már valóban egy konzisztensebb rendszert alkot, mert igaz ugyan, hogy egy választópolgár több jelöltet is támogathat a jelölésnél, viszont a megemelt küszöbök miatt mégsem fog kezelhetetlen módon megnőni a jelöltek száma. Tehát ez is több ellenzéki javaslat beépítése volt.
Egyetértés volt például abban, hogy a helyi népszavazás magasabb érvényességi küszöbbel kerüljön beállításra. Egyetértés volt a kompenzációs lista alkalmazásában - ezt azért tartom fontosnak közölni, mert itt, a vitában a kompenzációs listát már többen kifogásolták, bár az ötpárti egyeztetés során ebben még egyetértettünk.
Egyetértettünk természetesen abban, hogy a kisebbségi önkormányzatokat meg kell választani. Itt kisebb viták voltak a változtatások módját illetően. Ezzel kapcsolatban jó módosító javaslatok érkeztek, amelyek egy részét a kormány támogatja.
Jön a következő problémakör: az egyfordulós választás kérdése - amit, ugye, az előterjesztett javaslat az érvényességi és eredményességi küszöbök eltörlésével ír elő. Végigolvasva a jegyzőkönyvet, az a meglepetés ért, hogy kiderült: a jelen lévő pártok többsége egyetértett az egyfordulós választás megtartásával. A Fidesz volt az a párt, amelyik azt mondta, hogy ő ugyan nem ért vele egyet, de ha a többiek támogatják, akkor bizonyára így lesz.
A Kereszténydemokrata Néppárt feltétellel értett egyet az egy fordulóval, mert azt mondta: az érvényességi küszöb legalább 30 százalékos legyen, de ha érvénytelen a választás, ne legyen második forduló, hanem valamikor, egy későbbi időpontban tartsunk egy időközi választást.
(14.10)
A Magyar Demokrata Fórum ezen a tárgyaláson jelen lévő képviselője szintén egyetértett ezzel. Egyébként az érvényességi küszöböt 30 százalékban nem fogadta el, de ott még mindkét párt úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképpen az egyfordulós választás részére megfelelő.
A részvételi küszöb körül voltak természetesen viták. A részvételi küszöb látszatszabály, a kompenzációs lista arra szolgál, hogy a kisebb pártok bekerülését biztosítsa. A kormányzópártok önmérsékletet mutattak a kisebb pártok érdekeinek érvényesítése érdekében.
Ezt nem én mondtam most, hanem egy ellenzéki képviselőtársam mondta el az ötpárti egyeztetés során. Akkor még így gondolkodott erről a kérdésről, a magnófelvételek ezt is tanúsítják. Volt olyan ellenzéki párt, amelyik erre bólogatott, erről persze nincsen magnófelvétel... (Derültség.).., de hangos tiltakozás sem hallható a dologgal kapcsolatban.
Azért tartom szükségesnek így felvezetni az ötpárti tárgyalásokon történteket, mert ennek a látszólagos egyetértésnek a tudatában nyújtotta be a kormány a parlament elé azt a választási törvényt módosító javaslatot, amelyik egyébként megfelel a koalíciós megállapodásban, illetve a kormányprogramban lefektetetteknek.
Ezután azonban nagy meglepetés ért - hogy őszinte legyek - itt a vitában. Természetesen nem gondoltam azt, hogy a pártok a politikai véleményüket ne fejtenék ki a felvázolt javaslatokkal kapcsolatban. Az ötpárti tárgyalás nem arra szolgál, hogy 100 százalékos egyetértés legyen a pártok között, és én arra számítottam, hogy éppen az egy forduló kérdésében - tekintettel arra, hogy ott többen másfajta megfogalmazást kívántak alkalmazni - nagy lesz az ellenállás. Ugyanakkor azonban arra egyáltalán nem számítottam, hogy ez egy ilyenfajta felvezetésben kerül sorra. Itt az ellenzéki szónokok már politikai hátsó szándékot feltételeztek; azt a törekvést feltételezték, hogy a kormánykoalíció pártjai arra törekszenek, hogy megszüntessék az ellenzéket, antidemokratikusnak nevezték ezt az egész folyamatot. Mindezt természetesen meg lehet tenni, tisztelt képviselőtársaim, csak a problémát számomra az jelenti, hogy mindezzel az észrevétellel nem volt szerencsém találkozni az ötpárti egyeztetések során, ezért erre - még egyszer mondom - vissza fogok térni.
Amikor érzékeltük ezt az éles szembenállást, akkor több kísérletet tettünk arra, hogy valamilyen kompromisszumos megállapodást kössünk. Erre kísérletet tett a kormány részéről a Belügyminisztérium, a két kormánypárti frakcióvezető, illetve egy alkalommal a Fidesz is megpróbált hatpárti tárgyalást összehozni annak érdekében, hogy valamilyenfajta megállapodásra jussunk ezekben a kérdésekben.
Megállapodás nem jött létre, pedig hangsúlyozni szeretném, hogy a kormánypártok és a kormány is mindvégig nyitott volt valamilyenfajta kompromisszum létrehozása érdekében. Ez a kompromisszum az a 30 százalékos érvényességi küszöb lehetett volna, amellyel ezek után a parlamentben helyet foglaló pártok többsége már egyetértett volna. Nem jött azonban létre ez a kompromisszum, mert az ellenzéki pártok az utolsó pillanatban a megegyezés elől visszahátráltak.
Ennek az a következménye, hogy most a módosító javaslatok között nincs olyan, amelyik érvényességi vagy eredményességi küszöböt írna elő. Felmerült egyébként a gondolat - kompromisszumos javaslatra gondolok természetesen, nem az eredeti javaslat visszaállítására -, annak a lehetősége, hogy a kormánypártok benyújtanak egy ilyen javaslatot, de ennek nem lett volna értelme, hiszen egy kompromisszumos javaslathoz az kell, hogy a másik oldal is felvállalja ezt.
Nekem ugyanakkor valóban meggyőződésem, hogy a most benyújtott változtatásokkal egy, a jelenleginél arányosabb választási rendszer jöhet létre, amely ténylegesen korlátozza a győzteseket, és amely több lehetőséget biztosít a kisebb pártoknak. Ugyanakkor én nem érzem azt a bizonyos legitimitásproblémát, amit több felszólaló is kifogásolt, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint az a helyzet, hogy amennyiben az első fordulóban nem érvényes vagy nem eredményes a választás, akkor második fordulót kell tartani. A második fordulóban lényegesen kevesebben vesznek részt a szavazáson - ez a tapasztalat -, aminek viszont az a következménye, hogy ugyan lehet, hogy arányában több szavazatot kap a második fordulóban győztes, a szavazat azonban csak arányában több, mert a szavazatok darabszáma lényegesen kisebb az első fordulónál. Ezt ellenőriztük, a '90-es önkormányzati választások esetében ez a tapasztalat vonható le.
Másrészt biztos vagyok abban, hogy a régi, előírt küszöböt meghaladó választási részvétel lesz a következő önkormányzati választásokon, hiszen a választópolgárok most már megtapasztalhatták, hogy valóban az ő kezükben van a döntés joga és lehetősége, és a '94-es ország-gyűlési képviselő-választások azt mutatták, hogy élni is kívánnak ezzel a lehetőségükkel. Másrészt pedig az ellenzéki javaslatokra bevezetett ajánlási rendszernek az lesz a következménye, hogy kevesebben fognak indulni, ezáltal biztosítható az, hogy a korábbi eredményességi küszöböt meghaladó szavazati arányok legyenek. Nem lett volna célszerű a két fordulót fenntartani azért, hogy az összes választókörzet töredék százalékában második fordulós választásokat bonyolítsunk le.
Világos, hogy itt igazából nem szakmai vita folyt, hiszen azt hiszem, a két javaslat szakmailag talán megfeleltethető egymásnak. A vita természete politikai jellegű volt.
A legfőbb érv az volt - és én ezt egyébként akceptálni tudom -, hogy a második forduló hiánya akadályozza a koalíciókötést és ezzel a másodlagos preferenciák érvényesítésének a lehetőségét. Itt ellenvetésként elmondható, hogy ez az eddigi választási tapasztalatok alapján csak néhány választókörzetben érvényesült, hiszen általában az történt, hogy a várható győzteshez húztak a szavazók, ugyanakkor azonban másfajta olvasata is elképzelhető természetesen ennek a dolognak. Mindenesetre az eddigi tapasztalatok nem igazolták azt, hogy a másodlagos preferenciák különösebben befolyásolnák az első fordulóbeli eredményeket.
Jogos politikai aggályként vethető fel, hogy az egyfordulós választás a választások előtti koalíciókötésre kényszerítheti a pártokat, és a jelenleg ellenzékben lévő pártok nincsenek abban az állapotban, hogy most koalícióban állapodjanak meg egymással. Nem biztos, hogy én ezt így magamtól ki tudtam volna találni, de több ellenzéki nyilatkozatban olvastam ezt az állítást. El tudom fogadni természetesen, ha az ellenzék mondja... (Zaj a jobb oldalon.).., ez egy valóban létező probléma, a mai ellenzék és a mai politikai helyzet problémája.
A következő politikai probléma, ami felvethető a módosításokkal kapcsolatban, hogy lehet-e közvetlenül a választások előtt egy ilyen alaptörvényen változtatni. Egyesek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy akkor, amikor a várható eredmény már látható. Azt gondolom, ez is egy rendkívül lényeges politikai probléma, őszintén szólva számomra ez jelenti a legnagyobb gondot. Enyhíti a dolgot, hogy egyrészt a választások várható időpontja előtt legalább hat hónappal történt a koalíciós megállapodás megkötése, augusztus hónapban - az előbb ismertetett módon - több alkalommal egyeztetést tartottunk a választójogi törvényről; valódi egyeztetést.
(14.20)
Nem ismertük ezt az éles szembenállást, ami itt a parlament falai között már megjelent. Azt gondoltuk, hogy kezelhető a probléma, hivatkozva arra a látszólagos egyetértésre, ami volt az ötpárti tárgyalások során. Azt gondoltuk, hogy kompromisszumos megoldást lehet keresni, hiszen a korábbi ellenzéki javaslatokat fogadtuk el kompromisszumos változatként, amelyek mögül az ellenzék a későbbiek során kivonult. Én azt gondolom, hogy a kormánykoalíció pártjai mindvégig törekedtek a kompromisszum megkötésére, másrészt azonban, elfogadva ezt a jogos aggályt, azt gondolom, hogy ezért a politikai felelősséget a kormánykoalíció pártjainak kell a jövőben vállalniuk.
Ugyanakkor azonban ennek az egész ügynek számos tanulsága van. Az én számomra tanulság az, hogy nagyon fontos ügyekben nagyon komolyan kell venni az egyeztetési folyamatokat, mert ellenkező esetben az egésznek nincs értelme. Én azt gondolom, hogy ez tanulság az ellenzék pártjainak a számára is, mert különben ilyen helyzetek fordulhatnak elő, mint amilyen most is például előfordult.
Fontosnak tartom, hogy a történtek ellenére szülessenek a jövőben kompromisszumok a kormánypártok és az ellenzék között. Ezért, dacára ennek az ötpárti egyeztetési fiaskónak, én a magam részéről nem adom föl annak a lehetőségét, hogy különböző fontos ügyekben egyeztessünk az ellenzékkel és lehetőség szerint törekedjünk megállapodások megkötésére.
És egy, megint csak fontos tanulság, ezt a kormánykoalíció pártjainak kell levonni éppen a történtek kapcsán: az országgyűlési képviselő-választások szabályainak esetleges megváltoztatása előtt kell tárgyalásokat kezdeményezni, és akkor szabad ehhez hozzáfogni, hogyha az ellenzéknek, vagy az ellenzék jelentős részének a támogatását az esetleges tervezett változtatásokhoz meg lehet szerezni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én a különböző módosító indítványokra nem térek ki. Ezek egy jelentős része vissza akarja állítani az eredeti állapotot, ezt nem tartjuk támogathatónak, egy másik része javítja a törvényjavaslat szövegét, ezeket elfogadjuk, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselő nyújtotta be. Egy biztos, a mai szavazás végén, ha a törvényjavaslatot a parlament elfogadta, akkor a következő önkormányzati választásokat Magyarországon egy fordulóban fogjuk megtartani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Más a helyzet az önkormányzati törvény esetében. Az önkormányzati törvénynél szakmai vita folyt az ötpárti egyeztetéseken, bizonyos kérdésekben ez természetesen politikai vita volt. Ez óhatatlan. És néhány kivételtől eltekintve nem találtam olyan éles ellentmondást a parlamentben képviselt álláspontok között és az ötpárti tárgyalásokon képviselt álláspontok között. Itt arról van szó, hogy az egyes pártok más filozófia szerint közelítenek az önkormányzati rendszer létrehozásához, illetve a már korábban létrehozott önkormányzati rendszer módosításához.
Felmerült a kérdés a vitában egyes ellenzéki képviselők részéről, hogy vajon miért van szükség most a törvény módosítására. Én erre az egyes ellenzéki képviselők által felvetett kérdésre más ellenzéki képviselők által mondottakkal válaszolok. Az előző kormány is előkészített, hosszas előkészítő munkával egy tervezetet. Ezt a tervezetet, ha kormányzati pozícióban marad, nyilván benyújtotta volna a parlament elé. Akkor is lett volna egy törvénymódosítás. Azért lett volna törvénymódosítás, mert az előző négy év működési tapasztalatai alapján valóban korrigálni kell az önkormányzati törvények bizonyos elemeit. Azért gondolom, hogy a választások előtt nyújtotta volna be a kormány ezt a törvénymódosító javaslatát, mert nyilván nem nyújtotta volna be a választások után már a választási eredmények ismeretében.
A következő kérdés, ami felmerülhet, hogy miért ilyen kismértékű a módosítás, számos képviselőtársam felvetette ezt a vitában. Most azon kívül, hogy mi a kicsi, meg mi a nagy, az persze relatív, és én nem gondolom, hogy paragrafusok számlálgatásával lehetne ezt a kérdést megválaszolni. De hát mégiscsak azt kell mondanom, hogy a 120 önkormányzati törvényparagrafushoz képest 62 paragrafusnak a módosítása talán nem nevezhető kisebb jelentőségű, vagy kisebb jellegű módosító indítványnak. Akkor viszont nyilván itt van valami ellentmondás, és ezért merült fel a vitában az a kérdés, hogy az előző kormány által készített tervezetet miért nem hozta be ez a kormány; egyesek úgy fogalmaztak, hogy miért söpörte félre az abban foglaltakat, mások, akik jobban ismerték azt a tervezetet, azt mondták, hogy örömmel látják, hogy egy része visszaköszön ezeknek a javaslatoknak, és hiányoltak belőle más részeket, amelyek szerintük nem köszöntek vissza. És tényleg így van. Valóban nem köszöntek vissza. Ugyanis ezek olyan elemeket tartalmaztak, amelyek a mi számunkra egész egyszerűen elfogadhatatlanok voltak.
Hogy csak néhányat idézzek ezek közül: ebben a szakmai tervezetben volt egy olyan rendelkezés például, hogy kormányrendelettel az önkormányzatok számára kötelező önkormányzati feladatot és hatáskört lehessen megállapítani. Egy ilyen módosítással ez a kormány nem élt. Nem gondolja azt ez a kormány, hogy kormányrendelettel kötelezni lehetne a különböző önkormányzatokat különböző feladatok és hatáskörök ellátására. És ha engem azzal vádoltak, illetve ezt a kormányt azzal vádolták, hogy a választási eredmények ismeretében akarja majd a különböző hatásköröket eldönteni, akkor én mit gondoljak erről a javaslatról, ami egyenesen kormányrendeletként engedte volna meg ezt? Én azt gondolom, hogy a kormány e tekintetben például önkorlátozta saját magát.
A következő, ami szerepelt ebben a tervezetben, amit nem hoztunk a Ház elé, az a pont volt, ahol megyei és települési önkormányzatok kapcsolatrendszerében alá-fölérendeltségi viszonyt határozott volna meg. Én meg azt gondolom, hogy nem kell alá-fölérendeltségi viszonyt megállapítani a megyei önkormányzat és a települési önkormányzat között. Ez volt a koalíciós megállapodásban, ez felelt meg a kormányprogramnak, ez a módosítás tehát szintén nem jött be.
Volt olyan szabály, amely kötelező társulások elrendelését írta volna elő. Erről az a véleményünk, hogy olyan feltételeket kell teremteni, ami ösztönzi az önkormányzatokat arra, hogy társuljanak, és nem szabad előírni számukra a kötelező társulást.
Volt olyan ezek között a javaslatok között, ami például az önkormányzatok részére juttatott támogatásokat cimkézte volna, vagyis csak arra a feladatra engedte volna ezeket felhasználni. Ez is ellentétes lett volna a koalíció akaratával.
Én azt gondolom, hogy ezzel szemben viszont a most benyújtott tervezet, azonkívül, hogy hasznosítva a korábbi működési tapasztalatokat több ponton javítja a törvényt, azonkívül, hogy jelentős részét átveszi azoknak az elemeknek, amelyekben a korábbiakban egyetértés volt, továbbra is megtartja a települések önállóságát, nyit a civil szféra felé, mert bevonja a helyi önszerveződő közösségeket a testületek munkájába, ugyanakkor növeli a testületek működésének nyitottságát, nyíltságát, hiszen nagyon szigorú szabályokat állapít meg a zárt ülések megtartását illetően.
A következő vitapont az volt, hogy miért mondja azt a kormány, hogy még egy '95-ös módosítást is tervez a törvényben. Ennek több oka van, a képviselőtársaim már kifejtették az általános és a részletes vita kapcsán. Én arra szeretnék emlékeztetni, hogy vannak olyan pontok, amelyeken valóban hozzá kell nyúlni a törvényhez. Ilyen például az önkormányzatok gazdálkodása. Itt azonban mi is fontosnak tartanánk egy egyeztetős lépéssorozatot annak érdekében, hogy a szabályozás egységesebb legyen. Az új alkotmány előkészítésének munkája, az államháztartási reform, a folyamatos törvénykezés következménye az, ami előreláthatóan érinti vagy érintheti majd az önkormányzatokat. Ezeket szintén be kell építeni a törvénybe.
(14.30)
Ugyanakkor a részletes bizottsági viták azt bizonyították, hogy például az önkormányzatok pénzügyi szabályozó rendszerére az önkormányzatok külső pénzügyi ellenőrzése csak az államháztartási reformot követően, azzal összefüggésben lesz majd szabályozható. Én úgy gondolom, hogy e tekintetben célszerű megvárni az önkormányzati törvény módosításával azt az állapotot, amikor már kellő információ áll rendelkezésünkre.
A következő kérdés, amit többen feszegettek, hogy miért nem hozza be a kormány most a hatásköri törvény módosítását az Országgyűlés elé. És rögtön feltételezték azt a szándékot, hogy azért, mert meg akarja várni a választások végeredményét, és a választások eredményének ismeretében akarja majd a hatásköri törvényt módosítani. - Torgyán József képviselőtársam élénken bólogat; ő ugyanis nem olvasta a hatásköri törvényt (Nagy derültség a koalíciós képviselők körében.). A helyzet ugyanis az, hogy a mostani önkormányzati törvénymódosításra benyújtott törvényjavaslat kellő összhangban áll a hatásköri törvény rendelkezésével. Emiatt a jelenlegi módosítása nem indokolt. A hatásköri törvény módosítása tehát a most benyújtott módosítások alapján nem indokolt.
Hosszabb távon sem elsődlegesen a hatásköri törvény módosítását kívánjuk, hanem azoknak az ágazati törvényeknek a megalkotását - és ez lesz majd a parlament feladata -, amelyeket a korábbi kormány nem tudott már benyújtani, vagy alkalmasint késlekedett benyújtani a parlament elé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati törvényhez benyújtott képviselői indítványok közel 200 szabályra irányulnak. Döntő többségüket, mintegy 80 százalékukat ellenzéki képviselő terjesztette elő; ezeket nagyon szépen köszönöm a kormány nevében.
A számok tükrében bizonyossá vált, hogy az ellenzéki pártok is fontosnak tartották a törvény módosítását; javaslataik több mint fele a kormány javaslatának pontosítására, egyes részeinek megváltoztatására irányul. A javaslatok kisebb hányada szorgalmazta több ponton a hatályos törvény egyes rendelkezéseinek megtartását.
Tájékoztatom az Országgyűlést arról, hogy a kormány által támogatott módosító indítványok 60 százalékát ellenzéki - azokat tehát, amelyeket majd most én elfogadásra fogok javasolni -, 60 százalékát ellenzéki, 40 százalékát kormánypárti képviselők terjesztették elő.
A kormány a tárgyalások menetében nyitott volt minden olyan javaslat támogatására, amely nem ellentétes az önkormányzati rendszer bevált alapelveivel, a kormány elvi álláspontjával. Nem tudta támogatni azokat a javaslatokat, amelyek például a regionális köztársasági megbízotti intézmény további fenntartását célozzák.
Itt utalok arra, hogy támogatjuk azt a megoldást, hogy az alkotmányból a köztársasági megbízottra vonatkozó rendelkezések az önkormányzati választások napjával veszítsék hatályukat.
A benyújtott módosító javaslatokból kitűnt, hogy az ellenzék számára érzékeny sarokpontok vannak a törvényjavaslatban.
Utalnom kell a Magyar Demokrata Fórumnak a köztársasági megbízotti intézményre vonatkozó álláspontjára, amely szerint annak megszüntetése szakmailag indokolatlan, ugyanakkor az újonnan szerveződő belügyminisztériumi hivatalok felállítása bonyolítaná az igazgatási eljárást és az adminisztrációt. Utalt erre az MDF is, és utalnom kell nekem is, hogy a köztársasági megbízotti intézmény politikai kompromisszum eredményeként jött létre 1990-ben.
Az elmúlt négy év során bebizonyosodott, hogy a politikai kompromisszumok ellenére a köztársasági megbízott felesleges kötöttségektől terhesen látja el feladatát, szerepe inkább politikai, mint a szakmai funkciókhoz orientálódik. Mi tehát továbbra is szükségesnek tartjuk ezen intézmény megszüntetését.
A főváros önkormányzati rendszerét érintően több javaslat a jelenlegi szabályozás fenntartását kezdeményezte. Négy év tapasztalata azonban bizonyította, hogy így rendkívül nehézkes a főváros működése; a főváros polgárait érintő fontos ügyekben nem lehetett dönteni. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslatban foglalt módosító indítványok általában többpárti egyetértéssel találkoztak az augusztusi tárgyalások során.
Hangsúlyozom, hogy a kormány által támogatható módosító indítványok elfogadásával a fővárosi kerületekben a saját hatáskörükben önálló önkormányzatok működhetnek, és a saját hatáskörében önállóan tevékenykedhet a fővárosi önkormányzat is.
A fővárosnak tehát az a sajátossága, hogy egy településen kétszintű önkormányzat van. Ez akkor működhet hatékonyan, ha egyértelműen elhatároljuk a feladatkörüket és hatáskörüket, ugyanakkor kialakítjuk a kölcsönös tájékoztatás, egyeztetés rendjét. A kormány javaslata, több módosítás elfogadása éppen ezt a világos munkamegosztást és együttműködés kialakítását célozza.
Természetesen a gyakorlati érvényesítés, megvalósítás a fővárosi önkormányzatokra vár.
Azt természetesnek veszem, hogy e kérdés nemcsak politikai és szakmai, de érzelmi oldalról is indulatokat váltott ki több esetben. A főváros elvitathatatlanul speciális közigazgatási egység. Nyilvánvaló tehát, hogy a főváros és a fővárosi kerületek hatásköri megosztása, vagy a feladat-telepítések nagysága és mikéntje heves vitát, ellenérzést, de ugyanakkor több esetben jó szándékú módosító javaslat benyújtását is kiváltotta.
Az ellenzék körében, megítélésünk szerint, túlzott aggódás volt tapasztalható, különösen a tekintetben, hogy a törvénymódosítás következtében a főváros irányítása teljességgel a hivatal kezébe csúszik át, és ez egy demokráciában meg nem engedhető módon városüzem kialakulásához vezet.
Az elmúlt önkormányzati ciklus tapasztalatai igazolták ugyanakkor, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése újraszabályozást igényel. Örvendetesnek tartom azt, hogy ebben a kérdésben a kezdeti, igencsak eltérő vélemények ütköztetése után egy mindenki számára megfelelő, szakmailag is kellően alátámasztott javaslat került a tisztelt képviselők elé. E kérdés végleges megoldása azonban a számvevőszéki törvény módosításával lesz majd lehetséges.
A benyújtott törvénymódosítási javaslathoz igen nagy számban érkeztek észrevételek a megye szerepét, az igazgatási rendszerben betöltött helyét, feladatainak volumenét illetően. Nem kívánok minden módosító javaslatra reflektálni, még egy-két példával azonban szeretném illusztrálni azt, hogy egy-két részkérdésben az ellenzék egész más felfogásban közelítette meg a megoldást. Ilyen például az MDF-nek és a Fidesznek a társulások pénzügyi ösztönzésére vonatkozó javaslata. Ezzel egyet is érthetünk, azonban nem a társulások pénzügyi kedvezményeinek biztosítása lehet - idézem szó szerint - "a hazai önkormányzati rendszer elharapódzásának a megelőzője".
Az MDF által kifogásolt egyik rendelkezése a törvénynek, hogy a polgármester részére nem konkrét feladatokat határoz meg, hanem pusztán a lehetőségét teremti meg annak, hogy külön törvény önkormányzati feladat- és hatáskört állapítson meg a helyi testület tisztségviselőjének. Nem az a kérdés, hogy a törvény milyen kaput enged a törvényi szabályozásnak, hanem az, hogy kinyitja ezt a kaput, megteremti a feladattelepítés törvényes alapját.
Hiányolták képviselőtársaim hozzászólásukban a gazdasági ellenőrzésre vonatkozó törvényi szabályozás részletességét. Nem indokolt az államháztartás reformja, az állami költségvetést érintő alapvető kérdések eldöntése előtt részletesen újraszabályozni az önkormányzatok gazdasági ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságokban folyó igen részletes viták egyik fő kérdése a megyei önkormányzatok szerepe volt. Különösen az oktatási, kulturális és a szociális bizottság foglalkozott ezzel sokoldalúan. Ez a vita, véleményem szerint, megintcsak többnyire szakmai jellegű. Hadd utaljak arra, hogy az ellenzék egyes pártjai között sincs egyetértés ebben a kérdésben. Egyes pártok lényegesen több szerepet kívánnak adni a megyének, más pártok a törvényjavaslatban megfogalmazottnál is lényegesen kevesebbet kívánnak adni a megyének. Sőt, végigolvasva a vita jegyzőkönyveit, olyat is tapasztaltam, hogy egy párton belül homlokegyenest egymással ellenkező vélekedések, felszólalások hangzottak el ebben a kérdésben.
Végül: az önkormányzati bizottság vállalta magára azt a feladatot, hogy összegezve a vitákat, mérlegelve a kormány által is támogatható javaslatokat, olyan módosító javaslatot terjesztett elő, amelyet az alkotmányügyi bizottság is támogat. Lényege ennek az, hogy mind a középfokú oktatásról, mind az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról a megyei önkormányzat akkor gondoskodik, ha azt a települési önkormányzat nem vállalja.
(14.40)
Mindezek eredményeként a megyei önkormányzat térségi szolgáltató és összehangoló szerepe növekedhet. Emiatt több képviselői módosító indítványt azért nem fogunk támogatni, mert a tartalmukkal ugyan egyetértünk, de azokat összefoglaló módon magában foglalja az önkormányzati bizottság említett javaslata.
Az általános és részletes vitának csak néhány fő kérdését emelem ki.
A bizottságokban valóban részletes, alapos munka folyt. A bizottságok, illetve a képviselők igénye szerint a kormány képviselői minden lényeges kérdésben kifejtették a szakmai indokokat, érveket, ismertették azokat a gyakorlati tapasztalatokat, amelyek szükségessé tették a módosítást, az önkormányzati törvény kiegészítését. Több módosító javaslat elfogadásával meggyőződésünk szerint eredményesebbé, zökkenőmentesebbé válik az önkormányzati képviselő-testületek működése. Lehetővé válik a helyi konfliktusok helyi feloldása, megteremtjük a törvényi feltételeit annak, hogy nyitottabbá váljék az önkormányzatok működése. Zárt ülés például csak kivételesen tartható, a civil szerveződések pedig jobban részeseivé válhatnak a helyi önkormányzásnak.
Különös jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a törvénymódosítás révén legyen egységesebb az önkormányzati vezetés, érvényesüljön jobban a polgármester szerepe az önkormányzati ügyekben, másfelől a jegyző valóban váljon a hivatal vezetőjévé; a polgármester és a jegyző érezzen közös, együttes felelősséget az apparátus színvonalas munkájáért. Több módosítás teremti meg ennek a törvényi feltételeit.
Röviden utalok arra, hogy a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről, az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvényjavaslathoz viszonylag kevés javaslat érkezett. Tisztelt képviselőtársaim támogatták a törvényjavaslat elfogadását; természetesnek, érthetőnek tartjuk, hogy itt a fő kérdés a polgármesterek illetménye volt.
Az általános vitában felszólalók közül többen is szóvá tették, vajon célszerű-e ennyire keretek közé szorítani a polgármesteri illetményeket. A kormány álláspontja a javaslat kidolgozásakor az volt - ahogy azt az expozéban is hangsúlyoztuk -, hogy az illetményeket a munkateher súlyához, nagyságához indokolt igazítani. Mivel az elmúlt évek helyi gyakorlati tapasztalatai ezt nem mindenütt támasztották alá, emiatt úgy gondoltuk, hogy az arányosítást a törvénynek kell megteremtenie. Átgondolt szakmai előkészítés során a lakosságszámhoz igazodó kategóriák felállításával kívántuk ezt megoldani.
A törvény-előkészítés szakaszában a kategóriák számát - az önkormányzati érdekszövetségek véleményét elfogadva - már az eredeti elképzeléshez viszonyítva csökkentettük. Az általános vitában a Kereszténydemokrata Néppárt részéről ugyanakkor az hangzott el, hogy a települések tényleges differenciáltságához képest a javaslat még mindig kevés fizetési kategóriát állapít meg. A települések nagysága, a polgármesteri feladatok mennyisége és összetettsége ennél sokkal finomabb differenciáltságot igényelne. A bizottságok által is támogatott képviselői indítvány elfogadását ennek ellenére - az alapkoncepciót nem feladva - elsősorban az vezérelte, hogy ezáltal nagyobb mozgásteret biztosítunk a képviselő-testületek számára a helyi sajátosságok mérlegelésében. A kormány nem kívánja megkötni a képviselő-testületek kezét, csak segítséget kívánt nyújtani az arányosításhoz és kellő alapot adni a differenciálásra.
Többen lehetetlen helyzetnek nevezték, hogy a jövőben a megyei közigazgatási hivatalok kötelezhetik a képviselő-testületet, hogy fegyelmit indítsanak a polgármesterek ellen. Úgy vélik, ilyen módon az egyes önkormányzatok belügyeibe a kormányzat, a belügyminiszter közvetlenül beavatkozhat. Ez félremagyarázás, ilyen szándéka szintén nincs a kormánynak. Miért okoz lehetetlen helyzetet az, ha a törvényességi ellenőrzésre felhatalmazott szerv megállapítja a kötelezettségszegést, a mulasztást, jogkörében eljárva a polgármester felelősségre vonását kezdeményezi, és e kezdeményezés megalapozottságának megvizsgálását a törvény kötelezővé teszi? Erről van csak szó ugyanis, semmi többről. A kormány alapvetően a jogi felelősség erősítését kívánta biztosítani ennél a javaslatnál ugyanúgy, mint ahogy az élet más területein is erre fog törekedni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Több ellenzéki képviselőtársunktól hangzott el az, hogy az önkormányzati választáson induló képviselő- és polgármesterjelöltek bizonytalanságban lesznek, nem tudják, mire vállalkoznak. 1990-ben ez valóban így volt, hiszen a parlament az önkormányzati törvényhez kapcsolódó alapvető törvényeket, például a tulajdoni, hatásköri törvényt csak jóval a választások után alkotta meg. A most benyújtott törvényjavaslatok elfogadásával azonban az önkormányzati választásokon induló jelöltek minden fontos törvényi szabályt megismerhetnek, ennek ismeretében vállalhatják felelősségteljes megbízatásukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy az elmondottakat figyelembe véve támogassák a javaslatot, és a módosító indítványok elfogadása után fogadják el a parlament elé terjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
