DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ, a MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tekintetében a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja álláspontját abban summázom, hogy frakciónk a törvényjavaslat fő irányait legnagyobb részében elfogadhatatlannak tartja és elutasítja - így a törvényjavaslatot mostani formájában, egészében és általánosságában ellenzi és elveti.
A törvényjavaslat az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának újraszabályozásával egyszerre több, egymással nem a legszorosabban összefüggő, bár szét sem választható kérdést érint. Így mindenekelőtt megváltoztatja a helyi önkormányzatok képviselő-testületei megválasztására vonatkozó szabályokat, módosítja a megyei közgyűlés létrehozásának szabályozását, minden települési önkormányzatra kiterjeszti és szabályozza a polgármesterek közvetlen megválasztásának módját, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény kisebbségek képviseletére vonatkozó rendelkezéseinek realizálása érdekében javaslatot tartalmaz a szükségesnek ítélt szabályozásra.
Az egyes szabályozási területeket illetően kétségtelenül vannak olyan területek, ahol a szabályozás vagy újraszabályozás szükségessége vitathatatlan. Így tagadhatatlan, hogy a megyei közgyűlés megválasztásának hatályos módja több hátránnyal is együtt járó, olyan választási megoldás, amellyel szemben joggal merül fel a teljes újragondolás, újraszabályozás igénye. Az is kétségtelen, hogy ebben a kérdésben az előttünk fekvő törvényjavaslat - alapkoncepcióját tekintve - jobbnak tűnik, mint a megváltoztatni szándékolt jelenlegi megoldás.
A polgármesterek teljes körű, közvetlen választásának szabályozási igénye pedig nyilvánvalóan abból a politikai természetű döntésből következik, amellyel - mint hallottuk - a pártok általában egyetértettek, és amelynek az a lényege, hogy a polgármesterek és az önkormányzati képviselő-testületek viszonyában olykor érzékelhető diszharmóniát a polgármesterek pozíciójának erősítésével, közvetlen megválasztásuk általánossá tételével oldják fel. E politikai döntés egyébként magán a választást szabályozó törvényjavaslat tárgykörén tulajdonképpen kívül esik, de magának a polgármesterek megválasztásának részletes szabályai már nem választhatók el olyan koncepcionális kérdésektől, mint például az egy- vagy kétfordulós választás kérdése.
Hasonlóképpen nyilvánvalóan szabályoznunk kell a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzati képviselők megválasztásának rendjét is, hiszen ez a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény teljes realizálása érdekében szükséges. A megoldás módozata azonban megintcsak nem választható el az önkormányzati választásokat meghatározó koncepcionális kérdésektől.
Látható tehát, hogy az önkormányzati választásokkal kapcsolatos szabályozás bizonyos mértékű módosítása, illetve kiegészítése elkerülhetetlen, mert azt egyrészt erre ösztönző tapasztalatok, másrészt politikai döntés, illetve új jogintézmény: a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok megjelenése szükségessé teszi. E rendezésre váró kérdések körében azonban a megoldás mikéntje nem szakítható el azoktól a koncepcionális rendezési elvektől, amelyeket elfogadhatatlannak tartunk és amelyek az eredeti törvényt az alapkérdésekben is gyökeresen átalakítva, a szükséges módosításokra és kiegészítésekre is rányomják bélyegüket.
Ezen koncepcionális rendezőelvek jelenlétének súlya és az egyéb szükséges szabályozásokra gyakorolt hatása teszi a törvényjavaslatot egészében és általánosságában a mai formában elfogadhatatlanná.
Melyek ezek az elfogadhatatlan koncepcionális rendezési elvek? Az egyik ilyen rendezőelvként alkalmazott megoldás a kétfordulós választási rendszer egyfordulóssá alakítása. Mint ismeretes, a kétfordulós választási rendszer a választópolgárok számára a másodlagos preferencia lehetőségét kívánja biztosítani. Erre általában olyan politikai struktúrával rendelkező országokban van szükség, ahol a politikai életben nem két vagy három, hanem ennél lényegesen több párt játszik meghatározó szerepet. Ugyanis az egyéni képviseletet alkalmazó választási rendszerekben, ahol, mondjuk hat, nyolc vagy éppen tíz párt jelöltjei közül kell kiválasztani az egyéni választókerület egyetlen képviselőjét, jellemző politikai tapasztalat az, hogy a nagyobb számú jelölt közül egyetlenegy sem tudja a szavazatok többségét megszerezni az egyéni választókerületben, hanem a versenyt úgy nyeri meg, hogy a többi jelölttel szemben ő szerzi meg a relatíve legtöbb szavazatot, amely azonban egészében általában messze elmarad az összes voks 40 százalékától. Ezt hívjuk relatív többségű győzelemnek. Így - hogy konkrét példával éljek - előfordulhat, hogy egy egyéni választókörzetben tíz induló közül az első helyet megszerző a szavazatok 20 százalékának megszerzésével nyeri meg a választást.
(9.30)
Míg a többi 80 százaléknyi szavazat, mely megoszlik a másik kilenc jelölt között, nem eredményez mandátumot és így egyszerűen elveszik.
Ennek az igazságtalanságot eredményező helyzetnek elvben kettős korrekciója lehetséges. Egyfelől kompenzációs mandátumok juttatása, másfelől a választási alternatívák leegyszerűsítése az említett kétfordulós rendszerrel.
A kompenzácós mandátumok juttatása, amivel az előttünk fekvő törvényjavaslat is él, annyit jelent, hogy - a példánál maradva - az elveszőnek látszó 80 százaléknyi szavazatszámot más egyéni választókerületekben leadott, hasonlóan nem nyerő szavazatokkal pártonként összesítik és a pártok a mandátumokban testet nem öltő szavazataik arányában kompenzációs képviselői mandátumokat szereznek.
A másik korrekciós módszer az említett kétfordulós választás módszere, melynek során az alternatívák leegyszerűsödnek azáltal, hogy a második fordulóban csak azok a jelöltek vehetnek részt, akik az elsőben, ez már szabályozás kérdése, mondjuk az első két, vagy az első három helyet megszerezték.
Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy a magyar országgyűlési választások során mindkét korrekciós módszer egyszerre alkalmazásra kerül, sőt mintegy harmadik fajta korrekciós szerepet tölt be a területi listás rendszer léte is. Példával megvilágítva a kétfordulós választás, a másodlagos preferencia működését: ha például a Munkáspárt mellett elkötelezett választópolgár jelöltje csak a nyolcadik helyen végez, a másodlagos preferencia azt biztosítja, hogy ennek a választópolgárnak ne vesszen el feltétlenül a szavazata, hanem legyen joga azt mondani, hogy rendben van, az általam támogatott munkáspárti jelölt nem nyerte el a mandátumot, viszont ebben a helyzetben a második fordulóban a Szocialista Párt jelöltjét kívánom támogatni. Vagy más példával: mondhassa azt kereszténydemokrata elkötelezettségű választópolgár, hogyha már nem a kereszténydemokrata jelölt nyert az első fordulóban és az a másodikban sem vehet részt, akkor a második fordulóban, mondjuk, a versenyben maradó MDF-es jelöltre adja le voksát.
A kétfordulós rendszer a másodlagos preferencia biztosításával lehetővé teszi a különböző pártoknak az első fordulóban történő politikai megmérettetését, majd azt, hogy a különféle, de hasonló politikai filozófiát valló pártot támogató választópolgárok, ha úgy kívánják, a második fordulóban ezek közül csak egyet, az abban az egyéni választókerületben a legesélyesebbet támogassák, és így szavazatuk teljes értékűen szóljon bele a mandátumokért folyó versenybe. Ezzel kiegyenlítődhet az a hátrány, mely a hasonló politikai filozófia körében mozgó erők megosztottságából fakad, sőt ez a rendszer szintetizáló hatást is gyakorol a politikai élet nem kívánatos polarizálódásával szemben, mégpedig a legdemokratikusabb módon, úgy, hogy azt maga a választópolgár mozdítja elő másodlagos preferenciális döntése útján, szemben azzal, amikor a különböző politikai erők az ő feje fölött egyezkednek.
Tisztelt Országgyűlés! A most előttünk fekvő törvényjavaslat a kétfordulós választás eltörlésével ezt a másodlagos preferencia gyakorlását veszi el az állampolgároktól. Egyetlenegy korrekciós eszközt hagy meg csupán, a kompenzációs listáról való mandátumszerzés lehetőségét. Mint azt a továbbiakban ki fogom mutatni, ez az egyetlen meghagyott korrekciós mód csupán minimális mértékben korrigál az egyéni választókerületi rendszer működésének igazságtalanságán.
Nézzünk egy konkrét példát az előttünk fekvő törvényjavaslat rendelkezéseinek modellezésével. Egy százezres lakosú városban a törvényjavaslat értelmében 19 egyéni választókerület van és a kompenzációs listáról 13 mandátumot lehet megszerezni. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy mind a százezer fő választójogosult és mind a százezer részt vesz a választásokon. Feltételezve azt, hogy egyéni választókörzetenként 8-10 induló mellett átlagban 20 százalékos szavazattal mandátumot lehet szerezni, az egyéni választókörzetekben összesen 20 ezer szavazattal meg lehet szerezni a 19 mandátumot, az összes egyéni választókerületi mandátumot. A másik 80 ezer szavazattal a kompenzációs listáról 13 képviselői helyet lehet szerezni. Tessék kérem utánaszámolni, ez kereken annyit jelent, hogy az adott példában egyéni választókörzetben egy képviselői mandátumhoz mintegy ezer szavazat elegendő, a kompenzációs listán pedig egy képviselői mandátumhoz hatezer szavazat szükséges. A kompenzációs lista korrekciója tehát csupán arra alkalmas az adott példa esetében, hogy a mandátumot nem kapott szavazatok teljes elvesztése helyett, vagyis a példabeli százezer választóból 80 ezer választó akaratának teljes semmibe vevése helyett a 80 ezer választó akarata hatszorosan kisebb, hatszorosan zsugorított mértékben mégis megjelenhessen a választások eredményében. Vagyis ha ezt a törvényjavaslatot így fogadjuk el, az adott példában annak a 20 ezer választónak az akarata, aki egyéni választókörzetben juttatott mandátumhoz képviselőt, hatszor annyit ér, mint a másik 80 ezer választó akarata.
Ilyen keveset számít tehát önmagában a kompenzációs lista korrekciós hatása, azaz e korrekciót is beszámítva a törvényjavaslat, mint láthattuk, alapvetően aránytalan, igazságtalan választási rendet kíván intézményesíteni.
Kétségtelen, hogy bizonyos fokig a mostani hatályos önkormányzati választási rendszerünk is magán viseli az aránytalanság jegyeit, de a ma működő kétfordulós rendszer mellett, ahol a mandátumot a három induló közül az első helyen végző sokkal nagyobb szavazatszámmal tudja megszerezni, mint a sokrészvevős egyfordulós szavazás győztese, ez az aránytalanság sokkal kisebb.
Mindezekre tekintettel egyértelmű, hogy a választók megfosztása a másodlagos preferenciától a mostanihoz képest aránytalanabbá teszi a választási rendszert.
Tovább növeli ezt az aránytalanságot, hogy amíg a jelenlegi vegyes kétfordulós rendszerben az önkormányzati testületek összetételében nagyjában azonos mértékű az egyéni választókörzetekben, illetve a listáról megszerezhető mandátumok száma, a százezres lélekszámú városnál, hogy az előbbi példánál maradjunk, 19 ugye az egyéni választókerületi hely száma, és 18 helyet lehet listáról megszerezni, addig ez a törvényjavaslat a listáról megszerezhető mandátumok számát csökkenti, és így ezt az arányt a listán megszerezhető mandátumok terhére megváltoztatja.
Az elmondottakra figyelemmel, tisztelt képviselőtársaim, joggal és okkal állapítható meg az, hogy a kétfordulós választási rendszer megszüntetésével a törvényjavaslat az önkormányzati választási rendszer demokratizmusát csökkenti és korlátozza. A törvényjavaslatnak ez az iránya szemben áll azzal az iránnyal, mely mellett az ország demokratikus politikai erői hitet tettek és melyet ma is vallanak.
Jól tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kétfordulós választási rendszerrel szemben különböző érvek fognak a vitában elhangzani. Bizonyos érveket már eddig is hallhattunk. Így meg fogják említeni, a belügyminiszter úr már tegnap meg is említette, és ma is hallhattuk a szocialista párt vezérszónokától, hogy az egyfordulós választás olcsóbb, mint a kétfordulós. Ezt az érvelést nagyon veszélyesnek tartjuk. Szomorú vége lehet annak a demokráciának, melyet az olcsóság okán elkezdünk kurtítani. Ezzel a gondolatmenettel akár odáig is el lehet jutni, hogy az egyfordulós választás pedig többe kerül annál, mint ha nem tartunk választásokat. (Zaj a bal oldalon.) Óva intünk minden felelős politikai tényezőt attól, hogy ebbe az irányba elmozduljon. Igenis csináljunk olcsóbb választási rendszert, ha annak nem a demokratikus tartalom érintése az ára, (Gyér taps a jobb oldalon.) de úgy gondoljuk, maga a demokrácia még a piacgazdaságban sem áru, értéke pénzben nem mérhető.
Jól tudjuk, hogy a kétfordulós választással szemben el fognak hangzani egyes nyugati országok példájára történő hivatkozások is. Erre, mintegy megelőlegezve a viszontválaszt, most csak annyit: ne olyan országot mondjanak, amelyben két vagy három párt játszik meghatározó szerepet vagy ahol nem kompenzációs, hanem rendes listás rendszer tölti be a korrekciós szerepet.
(9.40)
Ne olyan országot mondjanak, ahol négy évnél régebbi a demokrácia és ahol történelmileg előbb alakult ki a két- vagy hárompárti rendszer a mai választási rendszernél! Az ilyen összehasonlításoknál az sem mellékes, hogy volt-e egy adott országban kétfordulós rendszer valaha vagy sem, és hogy az milyen körülmények között szűnt meg. Mert kérem, például el lehet képzelni a jogállamot Alkotmánybíróság nélkül is, de ha azt már egyszer létrehozták, akkor utólagos megszüntetésének mégiscsak van egy sajátos és nem jó üzenete.
Ezért úgy véljük, hogy a törvényjavaslat helyes értékelését csak úgy alakíthatjuk ki, hogyha azt saját viszonyaink között vizsgáljuk, és azt vetjük egybe, hogy az fennálló jogintézményeinket jobbá vagy rosszabbá teszi.
Várjuk azokat az ellenérveket is, amelyek arra hivatkoznak majd, hogy a másodlagos preferencia eddig sem érvényesült a valóságban. Ezek a már előzetesen is hallott érvek egyrészt nem helytállóak, példákkal cáfolhatók, másrészt egy választási rendszer egyszeri vagy kétszeri alkalmazása mellett ilyen következtetések levonásának nincs semmiféle alapja.
Kétségtelenül fel lehet majd hozni azt is ebben a vitában, hogy az önkormányzati választások jellege eltér az országgyűlési választásokétól, és ha az országgyűlési választások esetében indokolt is a kétfordulós választás, az még nem jelenti azt, hogy az önkormányzati választások rendszerének is kétfordulósnak kell lennie. Vitathatatlan, hogy az önkormányzati választások jellege több lényeges tekintetben is eltér az országgyűlési választásokétól, és ebből következően igaz az, hogy az országgyűlési választások elvei nem ültethetők át feltétlenül az önkormányzati választásokra. Ugyanakkor azonban a kormány mindmáig nem nyugtatott meg minket afelől, hogy a kétfordulós választások megszüntetését csak az önkormányzati választásokat illetően tervezi; másrészt még az ilyen megnyugtatás sem változtatna azon, hogy a törvényjavaslat az önkormányzati választások demokratikus tartalmát hátrányosan érinti.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kétfordulós választási rendszer eltörlésével kapcsolatosan joggal merül fel az a kérdés, amely az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény tavalyi vitájában is felvetődött: a választások várható időpontjához képest meddig elfogadható a választási törvény módosítása, és ez a módosítás mire terjedhet ki? Eddig minden politikai erő egyetértett azzal, hogy a választások közelében a választási törvényt nem ildomos módosítani. Nem fogadható el politikailag, ha a többség a maga érdekeinek megfelelően akarja átszabni a választási szabályokat, mely érdekeket a választásokhoz közeli időszakban már nyilvánvalóan fel tud mérni. Ha a kétfordulós választási rendszer megszüntetésére egy olyan helyzetben kerül sor, amikor még nem lehet kiszámítani, hogy a másodlagos preferencia megszüntetése kiknek hátrányos és kiknek előnyös, amikor esetleg a törvény hibája a különböző önkormányzatokban, az ország különböző részein vegyesen, különböző és különféle politikai erőket és pártokat sújthat, úgy egy ilyen törvényhozási lépés - bár nyilván ugyanúgy hibás és rossz - mégsem hordozza magában a többség tudatos, kisebbséget kiszorító politikai szándékát. Most azonban nyilvánvaló, hogy alapvetően - megosztottságuk miatt - mely politikai erők számára hátrányos a másodlagos preferencia elvétele, és mely pártok választóinak kell arra számítaniuk, hogy szavazatuk csupán a kompenzációs listán szerez mandátumot, vagyis hogy szavazatuk más pártokra eső szavazatokhoz képest csupán azok töredékét érje.
Én nagyon szeretnék bízni abban, hogy az igen tisztelt kormánypártok - ha más okból nem - legalább e morális meggondolásból felülvizsgálják a kétfordulós rendszer felszámolásának gondolatát, és ezzel bizonyítják azt, hogy mi sem áll tőlük távolabb, mintsem hogy túlhatalmukkal visszaélve, az önkormányzati választások küszöbén a választási törvényen olyan változtatásokat hajtsanak végre, amely méltánytalan és igazságtalan mivoltán túl egyértelműen csak politikai riválisaik számára hátrányos, és csupán azok marginalizálását szolgálja.
Tisztelt Országgyűlés! További súlyos gyengéje a javaslatnak a választási érvényességi részvételi küszöb eltörlése. Nyilvánvalóan nem kíván részletes alátámasztást annak bizonyítása, hogy egy adott részvételi szám alatt a választások eredménye politikailag nem tekinthető legitimnek. Ezt a vitát talán az elmúlt ciklusban kétszer is lefolytattuk. Most pusztán annak a kiemelését tartjuk lényegesnek, hogy a küszöb eltörlésének negatív hatása méginkább felerősödik a kétfordulós rendszer eltörlésével. Vegyünk egy nagyon könnyen elképzelhető helyzetet. Tételezzük fel, hogy egy egyfordulós választási rendszerben a választópolgárok 20 százalékának részvétele mellett tíz jelölt között dől el a verseny, és maradjunk a már korábbi, egyébként nem is a legrosszabb variációjú példánál, hogy mondjuk, a szavazatok 20 százalékával végez az első helyen a győztes. Komolyan gondolják, hogy az összes választópolgár négy százalékának szavazatával önkormányzati képviselőt, polgármestert lehet választani?
A törvényjavaslat, sajnos, még több ponton is szűkítő irányú. Nem a mi demokratikus ízlésünket tükrözi az sem, hogy bizonyos viszonylatban a törvényjavaslat a képviselő-testület létszámát csökkenteni javasolja. További jelentős fogyatékosságnak tartjuk az ajánlási rendszer szigorítását, amely elsősorban az önkormányzati képviselőjelölt ajánlásával összefüggésben jelenik meg a javaslatban, a jelöléshez szükséges ajánlási számot a háromszorosára emelve. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzati választásban való részvétel nehezítése megintcsak a visszalépésések körébe tartozik.
Tisztelt Országgyűlés! E nagy számú problémát felvető törvényjavaslattal és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítással összefüggésben még számos kérdést kellene érintenem. A rendelkezésre álló szűk idő azonban a teljességre törekvést nem tette lehetővé.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánykoalíció pártjai az ellenzék bevonását, a törvényekkel kapcsolatos részletes egyeztetések lefolytatását hirdette és hirdeti. Sajnos, nem először tapasztaljuk, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Az önkormányzati törvények és az önkormányzati választási törvénymódosítás kapcsán is voltak hat-, illetve ötpárti egyeztetések. Igazán lényeges észrevételeinket, kifogásainkat azonban a többség nem méltányolta. Az olyan egyeztetések, amelyek az ellenzék egyetlen lényeges kérésének a meghallgatását sem eredményezik, hanem csupán azzal járnak, hogy néhány harmadrangú javaslatot tessék-lássék bevesznek a törvénybe, pusztán látszategyeztetések.
Kuncze belügyminiszter úr tegnap azt kérte, hogy kritikánkat bátran fogalmazzuk meg. Nos, mi igyekeztünk így eljárni, illetve igyekszünk majd így eljárni. De ezt nem azért tettük és nem azért tesszük, hogy csupán annyi hatása legyen, hogy véleményünket, álláspontunkat a történelem számára megörökítse az Országgyűlés jegyzőkönyve. Szeretnénk hinni abban, hogy ezeknek a vitáknak van valami gyakorlati értelme, van hozadéka, és hogy jelen esetben ez a vita azt eredményezheti, hogy a kormány ezt a javaslatot visszavonja, és ehelyett a rendezésre szoruló kérdések tárgyában egy olyan törvényjavaslatot terjeszt elő, amely méltó lesz eszméinkhez, többek között azokhoz a szociáldemokrata hagyományokhoz is, amelyeket az igazságos és korrekt választójogért való küzdelem jellemez.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
