DR. HORN GYULA
DR. HORN GYULA
DR. HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyikünk kárára se szolgált ez a néhány hetes távollét a parlamenttől. Kívánom, hogy az elmúlt néhány hét tapasztalatai alapján is jobban, hasznosabban működjék a kormány is és a parlament is, mint ahogy eddig. Nos, mi se tétlenül töltöttük az időt. (Derültség.) Köszönöm szépen.
Ismeretes önök előtt is, hogy a kormány értékelte az elmúlt fél évi tevékenységét. Szeretném aláhúzni, hogy ez az értékelés nem valamiféle rögtönzés volt. Sokrétű, és több alkalommal konzultációt folytattunk az ügyről, a kormányzat tevékenységéről, és meg kell mondanom, hogy a fél év sok tanulságot és tapasztalatot hozott a kormány számára. Kiderült az is egyértelműen, hogy a kormányprogram fenntartható, a kormányprogram képviselhető és továbbvihető.
Ugyanakkor alá szeretném húzni azt a személyes véleményemet és megítélésemet, hogy bizonyos fajta súlyponti átcsoportosításra szükség van. S nekem elhatározott szándékom ennek az átcsoportosításnak a végrehajtása. Szeretném majd ezekről a súlypontokról az önök figyelmét rabolva tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ugyan fél évről vitáztunk, fél évet vizsgáltunk, de a kormány az egész négyéves parlamenti ciklusban gondolkodik. Ezt azért is szeretném aláhúzni, hiszen jó néhány olyan feladat van, cél van a programban megfogalmazva, amelyet rövid idő alatt teljesíteni nem lehet, sőt az egész négyéves ciklusra hárul ezeknek a céloknak, feladatoknak a megvalósítása, illetve teljesítése.
Mindenképpen erényként lehet megfogalmazni azt, hogy a kormányváltás zökkenőmentesen ment végbe a múlt év nyarán. A kontinuitás érvényesült ebben az országban és a kormányzásban. És amit külön ezzel összefüggésben aláhúzni szeretnék, hogy az államélet demokratikus működése, annak zavartalansága biztosítva volt.
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a kormánykoalíció önmérsékletet tanúsított a nagy súlyú parlamenti szerepének érvényesítésében. Természetesen ez a kormány birkózott azokkal az objektív nehézségekkel, amelyekkel szembetalálkozott volna bármely más összetételű kormány. Hiszen köztudott, hogy az ország óriási belső és külső adóssággal birkózik. Köztudott az is, hogy számos olyan kötelezettség van, amelyet a folyamatosság jegyében ennek a kormánynak teljesítenie kell. Az is köztudott, hogy számos válságágazat és régió kívánt folyamatos, megalapozott kezelést. Mindenképpen nagy eredménynek könyvelem el, hogy komoly, a korábbi években nem tapasztalt, hosszú években nem tapasztalt megoldásokra jutottunk a vaskohászat, a szénbányászat, az uránbányászat, az alumínium-vertikum és más területeken kialakult válságjelenségek kezelésében.
(15.10)
Ennek mindenképpen kedvező volt a hazai és a nemzetközi visszhangja. Hozzá szeretném tenni azt is, hogy természetesen ezek az objektív körülmények, nehézségek, amelyekkel a kormány szembetalálkozott, teljes mértékükben, nagyságukban, mélységükben csak egy későbbi, több hetes, sőt több hónapos munkával voltak igazán megállapíthatók. Minden bizonnyal természetesen ez is zavarta vagy meghatározta a kormány mozgásterét, azt a mozgásteret, amelyet nyugodtan hasonlíthatok egyfajta kényszerpályához. Mert kényszerpályán mozgunk, pontosan az objektív nehézségek, adottságok miatt.
A kormány munkáját meghatározta az is, hogy ebben az országban egy új típusú koalíció működik. Olyan koalíció, amelyen belül érdemi együttműködés folyik, és természetesen idő szükségeltetett ahhoz, hogy összecsiszolódjon a két koalíciós párt, a két koalíciós partner. Ezzel összefüggésben önkritikusan meg kell állapítanom azt, hogy jónéhány esetben ahelyett, hogy az ország ügyeivel foglalkoztunk volna, egymással foglalkoztunk... (Dr. Bernáth Varga Balázs tapsol.)..., és ez nem tett jót az országnak.
Én a magam kritikájaként is megfogalmazom, hogy a kormány az elmúlt több mint féléves tevékenységében nem sikerült eléggé kialakítani a csapatmunka-jelleget, nem sikerült eléggé és gyorsan reagálni jó néhány kihívásra, hogy időnként és kérdésenként eléggé erőteljesen jelentkezett a széttagoltság hátránya, és nem volt minden esetben megfelelő szolidaritás a minisztériumok, az egyes tárcák vezetői között. Mindebből a kormány és jómagam is levontam a megfelelő következtetéseket. Ez azért is fontos, mert a fél év legfontosabb tanulsága, hogy van mit változtatni, van mit javítani a kormánymunka tartalmában, stílusában és feladatainak megoldásában.
Van bizonyos hátrányunk a sajtóval szemben - ezt is meg kívánom említeni. Ez a kormány nem panaszkodhat amiatt, hogy a sajtó nem szentelt kellő figyelmet a kormány munkájának. Megítélésem szerint talán lehetne is egy olyan javaslat, hogy a nyáron ne színész-újságíró, hanem kormány-újságíró találkozó, mérkőzés legyen, hátha így kiegyenlíthetjük a hátrányunkat.
Ami a tennivalókat illeti, hangsúlyozni szeretném, hogy nem új kormányprogramra, hanem a meglévő következetes végrehajtására van szükség. Mindenekelőtt kulcskérdésnek tekintem a pénzügyi-gazdasági élet, a pénzügyi-gazdasági helyzet stabilizálását. Ez különösen élesen vetődik fel mindazok kapcsán, ami a mexikói pénzügyi csődöt, illetve ami az ország fizetésimérleg-helyzetét illeti.
Hadd mondjak valamit! Vannak az országon belül és külföldön olyanok, akik úgy fogalmaznak, hogy az ország egy pénzügyi válság felé közeledik. Megítélésem szerint ez túlságosan sommás és nem reális megítélés, de ezzel a kihívással, vagy ennek veszélyével a kormánynak is és jómagamnak is kötelességem szembenézni.
Szeretném hozzátenni, hogy január 30-án, a mai napon, még nincs hiteles értékelés az 1994. évi valódi teljesítményről, tehát, hogy pontosan miként lehet értékelni az elmúlt esztendő helyzetét, beleértve ebbe a gazdasági növekedést, a fizetési, külkereskedelmi mérleg alakulását és sok más mutatót. Vannak olyan vélemények, hogy gyorsabban növekedett az import, mint az export, de az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium adatai arra utalnak, hogy 1994 második felében gyorsabban nőtt az export, mint az import. Meg kell vizsgálni ezeket a tényezőket, hiszen lényegesen befolyásolják mind a külker-, mind a fizetési mérleg helyzetét.
Ugyanakkor már az év elején is megjelentek olyan nyilatkozatok a '94. év tapasztalatai kapcsán, amelyek a pótköltségvetés összeállításának szükségességéről és más különleges válságkezelő intézkedések fontosságáról szólnak. Éppen ezért mindezekkel kapcsolatban elhatároztam, hogy most, csütörtökön egy hiteles képet kérünk a kormányülésre - és a kormány ezt meg fogja vitatni - az ország tényleges helyzetéről, az 1994-es esztendő alakulásáról, és február 6-án - de most a kormányülésen is - elemezzük a kialakult helyzet összetevőit, okait és főképpen a tennivalókat. Feltétlenül szükség van arra, hogy a vezető szintű szakemberek bevonásával elemezzük a pénzügyi helyzetet, és a kihívásokra megtaláljuk a megfelelő válaszokat. Ez elhatározott szándékom.
A másik, amit ezzel összefüggésben fel akarok vetni - hiszen a kormány munkáját nagymértékben befolyásolja -, az az, hogy jó néhány dolog nincs rendezve a Magyar Nemzeti Bank és a kormányzat viszonyában. Hiszen a mostani helyzet, rendszer szerint a Magyar Nemzeti Bankkal a kormány köteles egyeztetni fontos pénzügyi-gazdasági kérdésekben, ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank csak tájékoztatásra kötelezett a kormánnyal szemben. Eközben történnek olyan lépések, mint például a bankjegyi alapkamatok három százalékpontos emelése, ami mindenképpen befolyásolja a '95. évi költségvetés helyzetét, a gazdasági növekedés lehetőségét, a kereskedelmi bankok politikáját - és nem akarom tovább sorolni.
Félreértés ne essék: nyilvánvaló, hogy senki nem kívánja - én sem - korlátozni a Magyar Nemzeti Bank szuverenitását. De amikor a kormány felelős az országban zajló folyamatokért, és a kormány felelős azért, hogy miként oldjuk meg az előttünk álló feladatokat, akkor mindenképpen ki kell alakítani egy normális együttműködés lehetőségét köztünk és a Magyar Nemzeti Bank között.
A következő, amivel foglalkozni kívánok és ez az elmúlt hetek, napok során meglehetősen nagy hangsúlyt kapott a sajtóban, a szeptember 27-ei beszédemben is bejelentettem, és azt követően is megjelentek nyilatkozatok: hogy készülünk egy modernizációs program összeállítására. Ez azt jelenti, hogy egy olyan modernizációs program készül, amely gyakorlatilag az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit, általunk történő vállalásait rögzíti. E nélkül nem tudjuk azt a sokrétű feladatot megoldani, amely az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt jár.
Hangsúlyozni szeretném, a félreértések elkerülése végett, hogy ennek a modernizációs programnak része az ország pénzügyi-gazdaságpolitikai programja. Nem helyettesíti azt, nincs a fölé rendelve. Nyilvánvaló, hogy egy modernizációs program megalapozásához szükség van a pénzügyi-gazdasági helyzet stabilizálására, de annak részeként, hiszen egy modernizációs program jóval nagyobb, átfogóbb programot jelent, mint a pénzügyi-gazdasági stabilizáció. Köztudott az is a sajtóból, a siófoki tanácskozásunkon is nagy hangsúlyt kapott, hogy új irányokat kell megfogalmazni - anélkül, hogy a programban változást eszközölnénk - a privatizációban. Nem a privatizációs politika alapelveinek módosításáról van szó, de mindenképpen össze kell kapcsolni a privatizációs döntéshozatali folyamatokat a reálgazdaság igényeivel. Össze kell kapcsolni a privatizációs folyamatot a kormányzati irányítás lehetséges módozataival, eszközeivel, a hazai vállalkozók, a hazai tőke számára biztosítandó feltételrendszer megteremtésével és más, rendkívül fontos stratégiai kérdésekkel.
Éppen ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy szükség van arra, hogy egy privatizációs minisztert állítsunk be, azt a privatizációs minisztert, aki képes a költségvetési szempontok, a stratégiai gazdaságpolitika, reálgazdasági szempontok érvényesítésére, ugyanakkor felelni tud a kormányban a privatizációs folyamat alakulásáért, és képviselni tudja a kormány álláspontját itt, önök előtt, a parlamentben.
Bizonyára a sajtóból értesültek arról, hogy vita volt közöttünk Siófokon. Vita volt arról is, hogy ebben az országban lehetséges vagy a kormányon belül lehetséges-e egy, vagy több gazdaságpolitikai centrum. Ezzel a vitával úgy vagyok, azzal szeretném lezárni, hogy ennek az országnak egy gazdaságpolitikai centruma van, ez pedig a kormány. Mert a kormánynak kötelessége, feladata a döntéseket meghozni. Minden egyes minisztériumnak az a feladata, hogy a döntéshozatalt előkészítse, és ebben a gazdasági kabinetre a koordináció feladata hárul.
(15.20)
Mindezekkel kapcsolatban természetesen az is ismert önök előtt, hogy voltak vitáink, s végül elhatározásra jutottunk a pénzügyminiszter úr lemondásának ügyében. Én tegnapelőtt Siófokon kifejeztem bizalmamat a kormány valamennyi tagja iránt. Ezt követően Békesi László pénzügyminiszter úr - megindokolva - benyújtotta lemondását. A frakcióban zajlott vita következtében, azután is megerősítette az elhatározását lemondási szándékáról. Én ezt elfogadtam.
Békesi László kérésére abban állapodtunk meg, hogy február végéig marad hivatalában. Ez helyes, hiszen van jó néhány folyamatban lévő ügy, amelyet jó, ha a pénzügyminiszter úr rendez, végigvisz. Ezt azért szeretném aláhúzni, mert nem igazak azok a megfogalmazások, állítások, hogy itt vagyunk pénzügyminiszter nélkül. Hivatalban lévő pénzügyminiszterünk van, teljes joggal felruházzuk.
Elhatározott szándékom, amit február végéig végigviszek, rendezek: természetesen gondoskodunk az új pénzügyminiszterről, hogy egy pénzügyminiszter kerüljön beállításra; egy új gazdasági kabinet vezetőjének személyéről; a Magyar Nemzeti Bank új elnökéről; a privatizációs miniszter munkába állításáról. Az elkövetkező hetekben végigvisszük, rendezzük ezeket a dolgokat.
Amit még a hangsúlyos feladatok között mondani szeretnék: megfogalmazódott nálunk, a mi körünkben, a kormányban is, hogy változatlanul stratégiai fontosságú az oktatás helyzete és az oktatás minden szintű fejlesztése. Ez stratégiai kérdés, az ország jövőjének egyik kulcskérdése.
Hadd mondjak e területtel kapcsolatban még valamit. Én a magam részéről ellene leszek bármiféle kultúrharc folytatásának vagy felújításának. Nekem határozott véleményem, hogy a kultúra, az alkotó munka irányítását, támogatását semmiképpen sem lehet pártpolitikai vagy netán szűkebb szakmai érdekek alapján kezelni, hiszen a kultúra, a kulturális értékek nemzeti közkincset jelentenek, képeznek. S nézzék: ha már nem tudunk több pénzt biztosítani a kultúra művelői számára, legalább hagyjuk őket szabadon alkotni! (Taps.)
Ami a szociális kérdéseket illeti: azt tudtuk teljesíteni, amit vállaltunk, hogy a legrászorultabbakon segítünk. Ezen a területen sok minden történt. A hajléktalanok más típusú kezelésétől kezdve a gyes emelésén keresztül, az energiaár-kompenzálás és sok minden más téren. Az is nyilvánvaló, hogy a jólét, vagy egyáltalán az életkörülmények javulása döntően, alapvetően a gazdasági teljesítménytől függ. Tehát nem tud ezen a területen a kormány többet ígérni, mint amit eddig is tett.
A másik, amit a hangsúlyozott feladatok között fogalmaztunk meg, a közbiztonság. Nem lehet belenyugodnunk abba, ami a közbiztonság terén tapasztalható. Ezek között súlyponti feladatként lehet megjelölni a bűnmegelőzést, a rendőrség még alkalmasabbá tételét a közbiztonság fenntartásában és erősítésében, és egy társadalmi összefogás megteremtését mindenekelőtt a civil, polgári szervezetekkel. Nem nyugodhatunk bele abba, ami ezen a területen van.
Most már rövidre fogom, egy kis türelmet kérek még, tisztelt képviselőtársaim. Ami a médiák, pontosabban a Magyar Televízió helyzetét illeti:
A kormány elhatározott szándéka, hogy továbbra sem avatkozik bele a Magyar Televízió ügyeibe. Ugyanakkor úgy ítéljük meg mind a költségvetés, mind a televízió működése szempontjából, hogy számára új megoldásokat kell keresnünk. Ezekkel az új megoldásokkal foglalkozunk. Ezekkel - az erre vonatkozó javaslatokkal -majd önök elé fogunk állni.
A társadalmi-gazdasági megállapodást illetően: az elmúlt hónapok tapasztalatai nagyon gazdagok. Hasznos volt az, amit vállaltunk. Ugyanakkor látni kell, hogy arra mindenképpen szükség van, hogy fenntartsuk a folyamatos párbeszédet, működtessük az egyeztetési mechanizmust. De mindenképpen meg kell találnunk a szociális partnerekkel annak a lehetőségét, hogyan tudunk megállapodni a kormányprogram társadalmi támogatásának az erősítésében.
A külpolitikát, illetve a nemzetközi erőfeszítéseinket illetően:
Változatlanul döntő az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése. Meg kell mondanom, az elmúlt félév során közelebb kerültünk az Európai Unióhoz. Hadd ne taglaljam ennek az elemeit. A másik, hogy kimozdult a holtpontról a Szlovákiával, illetve Romániával fennálló viszonyunk. Kimozdult abban az értelemben, hogy előre tudtunk lépni. Ami Szlovákiát illeti, nem akarok most az alapszerződésről beszélni, de nagyon kérem a tisztelt parlament, képviselőtársaim támogatását ahhoz, hogy végre előre tudjunk lépni a sok évi egy helyben topogás után a dunai vízi erőmű, Bős ügyében, elsősorban annak érdekében és jegyében, hogy biztosítsuk legalábbis viszonylag rövid időn belül az ideiglenes kárelhárítást. Erre nagyon rövid időn belül egy javaslattal fogunk élni a tisztelt parlamenthez. Ezt igényli, kívánja meg a Szigetköz, az egész Duna-mente élővilágának érdeke.
Romániával kapcsolatban ténylegesen sajnálatos mindaz, amit az RMDSZ ellen indítottak. Ez ellentétes az európai normákkal és követelményekkel. Ebben egyértelműen állást foglaltunk. Mi azt várjuk a román politikai élettől, a román politikai vezetőktől, hogy elhatárolódjanak, még határozottabban, mint eddig, azoktól a törekvésektől, amelyek megpróbálják megkérdőjelezni az RMDSZ létjogosultságát, alkotmányosságát, működésének legitimitását. Enélkül nem várható további javulás a magyar-román viszonyban.
Befejezésül: amit a program kapcsán 1994 júliusában és az azt követő megnyilatkozásokban mondottam, én nagyon komolyan veszem. Vagyis azt, hogy egy nemzeti összefogásra van szükség. A nemzeti összefogásra azért van szükség, mert óriásiak a feladatok, a kihívások mindannyiunkkal szemben. Ezt a nemzeti összefogást megítélésem szerint itt, ebben az Országgyűlésben kell elsőként prezentálni, felmutatni. Ezért örülök annak, hogy a tisztelt ellenzéki pártok is elfogadták a szerdai hatpárti egyeztetéshez szóló meghívást, ahol szeretnénk egy egyeztető megbeszélést tartani a legfontosabb kérdésekről, amelyek mind a kormány, mind a parlament munkáját, illetve együttműködését érintik.
Ugyancsak szeretném, hogy ennek a hatpárti megbeszélésnek az alapján nemcsak a további kapcsolatok és együttműködés kérdéseit vitatnánk meg, hanem azt is, hogy a parlamenten belüli légkör, a parlamenten belüli kulturált viszony, a parlamenten belüli együttműködés erősítése úgymond, vonzó legyen a társadalom többi szereplője számára, hogy a parlament tényleg azt tudja felmutatni, hogy országban, közös érdekekben - és nem szűk pártpolitikai érdekekben - gondolkodik. Kérem ehhez az önök támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)
