DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a kormány első félévi munkáját a múlt hét végén kétnapos frakcióülésén értékelte, és erről nyilatkozatot tett, így ezzel kapcsolatban azon túlmenően nem kívánok álláspontot kifejteni. Akik nem olvasták volna, azoknak annyit elmondhatok, hogy ez némileg eltér attól az értékeléstől, amit most a miniszterelnök úrtól hallottunk.
Azonban a kormányzati munkában nem tapasztalunk egyenszilárdságot, és most egy olyan rendkívüli ügyben szeretnék szólni, amely, azt hiszem, feltétlenül említést érdemel - s erre nem volt hamarabb mód a téli szünet miatt. Ez pedig az utóbbi időben a magyar kultúra helyzetével kapcsolatosan történt, rendkívül sajnálatos eseménysorozat, amely, azt hiszem, nemcsak az ellenzéki pártok, de a szocialista párt keretében is elég sok nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki.
Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter úr január 14-én A kulturális kormányzat elvei és teendői című deklarációban a következőket írta: "Az állam nem tehet különbséget, nem érvényesíthet preferenciákat sem a különféle stílusok, különféle esztétikai megközelítések, sem a kultúrateremtés és -közvetítés szereplői között, másrészt a kultúra szabadsága egyaránt jelenti a tudomány, a művészet és a sajtó szabadságának törvényes garanciáit, a közösségek és civil társadalmi mozgalmak teljes autonómiáját, valamint a fogyasztói döntések szabadságának sérthetetlenségét."
Ezeknek az alapelveknek a tükrében röviden tizenkét olyan eseményt szeretnék felsorolni, amely a szavak és a tettek között alapvető eltérést tükröz:
Drasztikus politikai tisztogatás történt a minisztérium helyettes államtitkári, főosztályvezetői, osztályvezetői karában, és valamennyi olyan szaktisztviselő sorában, akik másként gondolkodtak, mint amit a miniszter úr személyesen képvisel.
A miniszter úr ultimátumot adott a Nemzeti Színház vezetőinek a színház működése és tartalmi munkája megváltoztatásának dolgában, és ez közvetve meglehetősen tragikus események kiváltójává is vált.
A tárca helyettes államtitkára egészen példátlan módon megfenyegette a Nemzeti Filharmónia igazgatóját, amiért az meghosszabbította Kobajasi Ken-Icsiró karmesteri szerződését. Azt hiszem, ilyen példára az elmúlt évtizedekben már nem volt példa.
Botránnyá változtatta a Magyar Kultúra Napján a négyéves rekonstrukció alapján avatásra kész Műcsarnok nyitóünnepségét Keserű igazgató menesztésével. A lépés ellen a magyar értelmiség és a szakmai szervezetek egész sora tiltakozott, akikről a legkevésbé lehet azt állítani, hogy a jelenlegi ellenzék soraiba vagy vonzáskörébe tartoznak.
Tárgyalásainál és döntéshozatalainál a tárca sorozatosan negligálja a szakmai és társadalmi érdekvédelmi szervezeteket, rendre elmulasztva a kötelező egyeztetéseket. Emiatt Vadász János, a KKDSZ elnöke kénytelen volt már külön levélben is fordulni a miniszterelnök úrhoz.
A tárca nyolchónapos működése alatt egyetlen törvényt sem terjesztett a parlament elé - az már szinte természetes, hogy a médiatörvény csúszik, de a múzeumi, a könyvtárosi, a levéltárosi, a közművelődési törvény is késik, és tervbe sem vette a kulturális intézményrendszer védelméről szóló törvény megalkotását, pedig enélkül az államháztartási törvény támadása kivédhetetlen lesz a tárca számára.
Egészen megdöbbentő módon államigazgatási felügyelet alá kívánja vonni a legnagyobb kulturális alapítványt, az Alkotóművészeti Alapítványt.
Megvonta a Történelmi Filmalapítvány 1995-ös költségvetési támogatását, ellehetetlenítve annak történelemfeltáró szerepét.
Művelődéspolitikai főosztályt hoztak létre, holott az elmúlt években már a "kultúrpolitika", "művelődéspolitika" szó használata is tilos volt.
Visszahívta a külföldön működő magyar kulturális intézetek vezetőinek felét, viszont ennek fejében egy nagy rekonstrukciót végzett nagy design-nal a minisztériumban.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormányzati munkáról az előbb elmondottak mérlegelésénél azt hiszem, ezeket a rendkívüli tényeket is majd külön-külön mérlegre kell tenni, de rendkívül indokoltnak tartottuk, hogy ezeket a problémákat az ország nyilvánossága elé tárjuk napirend előtti felszólalás keretében. (Taps a jobb oldalon.)
