DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselő Úr! Először is az interpellációja végén föltett kérdésére - nevezetesen, hogy kézi vezérlés vagy jogállam -, válaszom egyértelmű: természetesen jogállam. (Zaj jobbról.)
Mindenekelőtt le kell szögeznem, s egyébként ezt teszi képviselő úr is a hivatkozott levélben is, hogy a minisztérium vezetői tisztelik Kobajasi Ken-Icsiró művészetét, és személye ellen semmiféle kifogásunk nincs. Őt tőlünk megvédeni, tisztelt képviselő úr, nem kell. Az ügyhöz, ha van egyáltalán ügy, az ő személyének semmi köze.
Egyúttal fenntartom, hogy a jog által előírt kötelezettségektől függetlenül vannak olyan fontos döntések, amelyekről egy vezetőnek a bizalom jegyében munkatársait - és nem is feltétlenül csak a feletteseire gondolok - tájékoztatnia kell. Különösen bántó, ha a tájékoztatás, mint ebben az esetben is, esetleg valamilyen hátsó gondolat miatt marad el, talán azért, mert az illető vezető abban a tévhitben leledzik, hogy a tervezett intézkedésével felettesei nem fognak egyetérteni. Akár téves azonban a hátsó gondolat, akár valós, nem ad felmentést a jogszabályokban előírt kötelezettségek betartása alól.
Nézzük, hogy áll a jogi helyzet! Idézem a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtása tárgyában kiadott, a kulturális területen foglalkoztatott közalkalmazottakra vonatkozó 150/1992. számú kormányrendelet 7. § (9) bekezdését: magasabb vezető megbízásához és annak visszavonásához, amennyiben nem a fenntartó a munkáltatói jogkör gyakorlója, szükséges a fenntartó egyetértése is. Az idézett kormányrendelet 3. számú melléklete pedig az előadóművészet kategóriában a magasabb vezetők között sorolja fel a fő-zeneigazgatót. Azt hiszem, ez világos.
A Nemzeti Filharmónia igazgatója bizony hibát követett el, megszegte a jogszabályt. Mi azonban, mivel jogsértő intézkedését - tartalmi kifogásunk nem lévén - nem kívántuk megsemmisíteni, sem fegyelmi eljárást nem kívántunk ellene indítani, nem az ügy jogi, hanem bizalmi vonatkozásait emeltük ki, most is úgy vélem, helyesen.
Ami pedig a képviselő úr által kifogásolt nyílt fenyegetést illeti, nekem is fel kell tennem két kérdést. Van-e jogunk egy velünk szemben bizalmatlan, kötelességszegő embertársunkkal szemben bizalmatlannak lenni vagy ez a jogállamiság normáiba ütközik? Van-e jogunk bizalmatlannak lenni egy olyan közegben, amelyben egy igazgatási természetű vitát a felek - az igazgató urat idézem most - egymás álláspontjának kölcsönös tiszteletben tartása mellett január 2-án békésen lezártak. Majd a helyettes államtitkár december 6-ai levele, melyet az igazgató úr - megint csak idézem - átadott másoknak, de nincs felhatalmazása közölni, hogy kiknek, és tendenciózusan kommentálva mindez megjelenik a január 24-ei Új Magyarországban, így alapot szolgáltat képviselő úrnak, hogy egy pohár víz helyett az ország házában próbáljon vihart kavarni. A sértett igazgató egyébként december végén munkája elismeréseként 70 ezer forint jutalomban részesült.
Torgyán képviselő úr záró kérdéseire válaszom a következő:
Mivel vezető beosztású munkatársaim nem rúgták fel a jogállamiság normáit és nem tettek kísérletet a kézi vezérlésre, e tárgyban jelenleg semmiféle intézkedést nem látok szükségesnek. Ha a jövőben ilyet tapasztalatok, a leghatározottabb eszközökkel fogok ellene fellépni.
Másfelől: mivel Török András helyettes államtitkár levelének tartalma semmiféle veszélyt nem jelent a jogállamiságra, a kézi vezérléshez pedig semmi köze, vele szemben eljárnom indokolatlan és szükségtelen. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
