SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Jelezni szeretném, hogy az a két módosító indítvány, amit Dornbach, Karl és Puch képviselőtársaimmal együtt négyesben adtunk be, időközben módosításra került. Tulajdonképpen, amit én most mondandó leszek, már a módosított módosító indítványokra vonatkozik, és nem azokra, amiket az előttünk lévő ajánlás 4. és 5. pontja tartalmaz.
De mielőtt ebbe belemennék, egy rövid történeti áttekintést kell adni, mert a gázközművek tulajdonlási ügyeit illetően elmondható, hogy rendkívül kaotikus viszonyok alakultak ki mára Magyarországon, és ezek tisztázása nélkül nem igazán érthető, hogy miről is beszélünk, miről is kívánunk beszélni.
Volt az 1969. évi VII. törvény, amelyik úgy rendelkezett, hogy bárki finanszírozza is a gázközműveket - azaz az akkori tanácsok vagy a fogyasztók -, a létrehozott gázközművek az állam tulajdonába kerülnek, és a kezelők a gázszolgáltatók lesznek. Ezt a rendkívül méltánytalan és igazán a régi rendszerbe illő törvényt az 1992. november 17-én hozott IKM-rendelet helyezte hatályon kívül, amelyik úgy rendelkezett, hogy ettől az időponttól kezdve minden beruházót megillet az általa létrehozott és finanszírozott gázközmű tulajdonosi joga.
1993-ban módosítottuk a gáztörvényt, és ez úgy rendelkezett, hogy az 1993. január 1-je előtt létesített gázközművekért a finanszírozók - tehát az önkormányzatok és a fogyasztók - bizonyos részvénytulajdon-hányadot fognak kapni. Tavaly hoztuk meg az új gáztörvényt, amely hatályon kívül helyezte ezt a '93-as törvénymódosítást, viszont a tulajdonviszonyokkal nem foglalkozik, arra vonatkozóan nem ír semmit. Ezen törvény- és jogszabályi helyek azt eredményezték, hogy mára tulajdonképpen négyfajta tulajdonlási lehetőség alakult ki a gázközművek tekintetében.
Az 1993. január 1-je előtt önkormányzati és fogyasztói pénzeken épült gázközművek esetében, amelyek először állami tulajdonba kerültek és a gázszolgáltatók kezelésében voltak, majd amikor a gázszolgáltatók rt.-vé alakultak, akkor beépültek azok törzstőkéjébe, az önkormányzatok megfelelő arányban részvénypakettet kaptak a korábbi befektetéseikért. Ezt rendezte a '93. évi LXXXII. törvény. Viszont ez a törvény nem foglakozott a '93. január 1-je után szintén önkormányzati vagy fogyasztói finanszírozásban megvalósult gázközművekkel.
Ezen gázközművek - tehát a '93. január 1-je után épültek - jelen pillanatban háromféle tulajdonosi struktúra szerint különböznek egymástól:
Voltak olyan gázközművek, amelyek esetében az önkormányzatok végezték a beruházást, s magát a vezetéket, amikor az elkészült, átadták a szolgáltatónak. Ezek az úgynevezett nulla értéken átvett vezetékek a szolgáltatók mérlegében nulla értéken a tartaléktőkét gyarapítják. Ezért az önkormányzatok nem kaptak semmi ellenszolgáltatást.
Aztán vannak azok a gázközművek, amelyek úgynevezett keretátadással létesültek. Itt az önkormányzatok már eleve a pénzt adták át a gázszolgáltatónak, és a gázszolgáltató építtette a vezetéket. Ezek értéken vannak nyilvántartatva a gázszolgáltatónál, szintén a tartaléktőke részét képezik. Ezért sem kaptak az önkormányzatok semmi ellenszolgáltatást.
Végül van a negyedik tulajdonosi forma, ahol a gázvezeték vagy a gázközmű a maga fizikai valóságában maradt a beruházást végző önkormányzatok tulajdonában. Ezeket a közműveket tehát az önkormányzatok építtették és saját tulajdonukban is tartották.
Nos, valahogy így áll össze jelen pillanatban a gázközművek tulajdonlási szerkezete. Itt kellene valami igazságot tennünk, és itt kellene egyrészt az önkormányzatokat méltányos módon tulajdonhoz juttatni, de úgy, hogy mindezzel nem akadályozzuk meg a privatizáció lebonyolíthatóságát.
Ezt a feladatot kívántuk volna mi képviselőtársaimmal az egyik módosító indítványunk segítségével teljesíteni. Ebben mi rendelkeznénk arra vonatkozóan, hogy a '93. január 1-jét követően létesített gázközművek finanszírozási teljesítményének elismeréseként a beruházó önkormányzatok bizonyos részhányadot kapnának tulajdonukba. Ez a részhányad 56 százalék lenne, amennyiben '93-ban került átadásra a vezeték, 58 százalék, amennyiben '94-ben, és 60 százalék, amennyiben ez évben adják át őket.
Ebben a módosító indítványban rendelkeznénk arról is, hogy amennyiben időközben - tehát a részvények kiadását megelőzően - már privatizációra kerülne sor, akkor az állami tulajdoni hányad terhére a befolyó vételár részvénytulajdonnal arányos részére jogosultak az önkormányzatok. Ugyancsak rendelkeznénk arról, hogy az önkormányzatok az igényeiket ez év szeptember 1-jéig lennének jogosultak bejelenteni az illetékes gázszolgáltatónál.
Ezáltal tehát úgy gondoljuk, hogy méltányos igazságot tehetünk, és az önkormányzatok hozzájutnak mindahhoz, amihez eddig - igazságtalan módon -nem jutottak hozzá. Tehát nemcsak a '93. január 1-je előtt létesített gázközművek után, hanem az az után létesített vagy finanszírozott gázközművek után is bizonyos vagyonhányadhoz jutnának.
Marad egy kérdés, hogy miként lehetne elismerni a villamos közműveket illető önkormányzati tulajdoni igényeket. Nos, meg kell valljam, hogy amennyire értem az önkormányzatok igyekezetét, hogy a gázszolgáltatóknál, a gázvezetékvagyont illetően tulajdonba jussanak, annál kevésbé értem ezt a törekvést az áramszolgáltatók esetében.
(18.40)
Nem kívánok itt olyan számokat publikussá tenni, amelyek esetleg ronthatnák a privatizáció esélyeit, de azt el kell mondanom, tisztelt önkormányzatok, hogy az 1995. évre tervezett eredmények az összes áramszolgáltatónál veszteséget jelentenek, méghozzá nem is a legkisebb mértékű veszteséget. Ha most ehhez az üzemelési veszteséghez hozzávesszük, hogy évek óta milyen karbantartási munkálatok maradtak el, hogy mennyire szükséges - bárki is lesz az új tulajdonos - újabb tőkét ebbe az infrastruktúrába befektetni, akkor igazán nem értem azt a törekvést, ami annyira a birtokába, a tulajdonába akar jutni ezeknek a villamos infrastruktúráknak.
Ezért, mivel így látom a helyzetet - és meggyőződésem szerint így is van -, méltányosnak tartom a kormánynak azt az ajánlatát, hogy ezen villamos infrastruktúrák fejében is felajánl az önkormányzatoknak egy bizonyos privatizációs bevételi hányadot a gázszolgáltatók privatizációjának eredményeként befolyó összegből.
A törvényjavaslat 10 százalékot tartalmaz. Ezen a 10 százalékon persze lehet vitatkozni, de az elv meggyőződésem szerint támogatható. És ha nem akarjuk magunkat nagyon nehéz helyzetbe hozni - tehát mondjuk az önkormányzatok sem kívánják nagyon nehéz helyzetbe hozni magukat -, akkor nem akarhatják azt, hogy meghiúsítsák a privatizációt. Ennek nyilvánvaló eredménye az lenne mindenki számára - az önkormányzatok számára is -, hogy a költségvetési támogatás az eddiginél is csak kevesebb lehetne. Tehát azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak és a kormánynak értelmes megállapodást kell kötnie, kompromisszumra kell jutnia, és egyszer s mindenkorra le kell zárni ezt a vagyonjogi vitát, ami az energetikai infrastruktúrákat illetően az önkormányzatok és a kormány között most már jó ideje fennáll.
Tehát azt gondolom, hogy a törvénymódosítás koncepciója mindenképp elfogadható, és a különféle módosítási javaslatokkal - beleértve természetesen a saját módosító javaslatunkat - igazság és méltányosság tétetik ezen a területen is. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
