DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amint itt említésre került, én igen nagyszámú módosítással, azt hiszem, 23-mal illettem ezt a törvényjavaslatot. Nem szeretnék velük kapcsolatban túl sokat beszélni. Az előterjesztő, illetve a bizottságok - megtisztelő módon - sokat magukévá tettek. Általánosságban jelezni szeretném azt, hogy a törvényjavaslat végső kialakítása során nyilvánvalóan itt átfedések és egyebek folytán szükségessé válnak majd egyeztetések. Nekem semmi ellenvetésem nincs a tekintetben, hogyha a jelenlegi paragrafusszámozástól eltérően, vagy tördelési szempontból az elfogadásra ítélt javaslataim a végső szöveg más pontjára kerülnek.
Most ebben a szakaszban, meg kell mondanom, itt is jelentkezik az a Házszabályunk okozta roppant nehézség, hogy összetartozó kérdésekről tördelten kell beszélni. Két ponthoz szeretnék hozzászólni.
Az egyik a 4. §, ahol csak azt szeretném megállapítani, hogy a négy bizottság közül három támogatta, az előterjesztő képviselője nyilvánvalóan a bizottságok többségében egyetértett, de egy bizottság ülésén nem értett egyet.
(20.30)
Kérem, hidalják át ezt a belső nézetkülönbséget. Azon túl, amit indokolásul adtam, itt az anyag rendezésével kapcsolatban javasolt módosításom tekintetében semmit nem szeretnék megváltoztatni.
A következő pontban - ez az ajánlás következő pontja - 6. § (1) bekezdésénél egy kiegészítést javasoltam. Most is szóba került, Orosz István felszólalásában, egyértelműen igenelve.
Itt elmondhatom, a bizottságok egy része - kisebb része - támogatta, nagyobb része nem támogatta. Az előterjesztő képviselője pedig két bizottság ülésén egyetértett, két bizottság ülésén nem értett egyet.
Egy bizottsági említéssel kapcsolatban, azt hiszem, indokolt, hogy magyarázatot adjak. A bizottságban felmerült az, hogy erre a módosításra azért nincs szükség, mert hiszen az 5. § elmondja már, hogy köziratot, valamint közlevéltárban őrzött levéltári anyagot elidegeníteni, megsemmisíteni stb. stb. tilos.
Ezért érezték egyesek úgy, hogy felesleges az én bővítésem, amely a levéltári anyagnak az ország területéről való kivitelével kapcsolatban ilyen többletgondoskodásról beszél.
Szeretném felhívni a figyelmet, nem pleonazmus a levéltári anyag védelméről szóló előbb idézett paragrafus ellenére az, amit beiktatni kívánok. Tudniillik, hogy az ország területéről - s most jön a módosításom -, a végleges kinthagyás céljával kivinni egyáltalában nem, meghatározott időre is csak miniszter írásbeli engedélyével szabad.
A félreértés ott van, hogy a végleges kinthagyás célja nem azonos az elidegenítéssel és nem azonos a megsemmisítéssel. Nagyon gyakori eseteket tudok arra vonatkozóan, hogy például családi megosztás esetén az egyik családtag az értékes levéltári anyagot, mint saját örökségét, ki akarja vinni, nem megsemmisítés, nem elidegenítés céljával, de mégis az országból a véglegesség szándékával kívánja kivinni.
Én tehát ezt a megfogalmazást azért használom - ha körülményesnek is tűnik -, hogy ezt a lehetőséget zárjuk el, mert nagyon értékes anyagoktól eshet el az ország.
Köszönöm szépen.
Ezekhez a paragrafusokhoz csak ennyit.
Ha szabad, elnök úrnak szíves figyelmét felhívni, gyorsabban haladnánk és nagyobb átlátást biztosítanánk, ha a törvény és Házszabály-szabta lehetőségek keretei között nagyobb egységenként haladnánk most, a részletes vitában.
