DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 49. pontban a 23. § (2) bekezdésének módosítására teszek javaslatot; ez összefügg a kutatás időhatárának itt már említett problémájával. Bizottsági jelentés kapcsán merült ez fel, és legyen szabad két szót szólni azon javaslat mellett, amit itt teszek.
Ebben a paragrafusban a jogutód nélkül megszűnt szervek iratairól, illetve az 1991. évi LXXXIII. törvény által meghatározott iratokban történő kutatásról van szó.
(21.30)
Az általános elv, amit a minisztériumi előterjesztés tartalmazott, a harmincéves kutatási határ. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot terjesztem elő, hogy a közlevéltár a kutatást, annak szaktudományi célja egyértelművé tétele esetén, engedélyezheti. Tehát úgy gondolom, a probléma áthidalható azzal, hogy az általános harmincéves határ érvényes erre az időszakra is, de a levéltár - és itt nem kell újabb évhatárt behozni - kapjon lehetőséget arra, hogy engedélyt adhasson a kutatásra, ha annak szaktudományi célja egyértelműen igazolást nyer. Úgy gondolom, ezzel elérjük azt, hogy általános norma, általános elv határoz, ugyanakkor kizárjuk azt - senkit megbántani nem akarván -, hogy szenzációhajhászás vagy egyéb zsurnalisztikai szempontok és egyebek bolygassák meg azt az iratot, amelyik esetleg sokak számára még nem tekinthető úgy felszabadultnak, mint az időben sokkal régebbi korok anyaga. Úgy gondolom, hogy ennek mérlegelése talán közelebb visz bennünket a kívánatos megoldáshoz.
Egyebekben legyen szabad még egy idevágó pontot érinteni, ami távoli rokona e kérdéskörnek. Hozzászóltam és elfogadásra került, tehát nem említem a védelmi idő csökkentését a személyes jogok túlbiztosításával kapcsolatban - 80 év, 110 év és így tovább -, de Sasvári Szilárddal együtt úgy gondoljuk, hogy felmerül a probléma a védelmi idő lejárta előtti kutatás tekintetében. Erre vonatkozóan van egy olyan megfogalmazás, amit aggályosnak tartok az eredeti minisztériumi előterjesztésben. Az ugyanis a b) pont alatt azt mondja, hogy a kutatás lehetséges, ha az érintett, illetőleg annak halálát követően bármely örököse vagy hozzátartozója a kutató kérésére hozzájárult. Tehát halála előtt az elhalt vagy bármely örököse, vagy hozzátartozója. Ezt meggondolandónak tartom. Maradjon az én javaslatom szerint maga az érintett, illetve annak halálát követően örököse. Tehát a "bármely" szó törlését javaslom, mert ha egy örököse van, akkor legyen neki rendelkezési joga. Tudom, hogy a "hozzátartozó" magánjogi vonatkozásban egy ismert fogalom, de itt nem érzem érvényesíthetőnek, mert az itt túl laza fogalom ahhoz, hogy elfogadásra kerülhessen, ha nincs más meghatározása. Tehát "örököse" - ez lehet természetesen egy személyben hozzátartozója - vagy örököseinek többsége.
Hajdan levéltárosként, történészként és sokféle szerepkörömben - akár az országgyűlési szerepkörömben is - tanúja voltam, sőt bizonyos értelemben érintettje az örökösök perlekedésének iratok ügyében is. Mert ha csak azt írjuk, hogy bármely örököse, akkor melyik örökös akarata a döntő több örökös esetén, ami pedig különösen családi levéltáraknál szinte törvényszerű. Tehát csak az lehetséges, hogyha egy örökös van, akkor ő a döntő - amennyiben nincs egyértelmű hagyatékozói akaratnyilvánítás -, vagy az örökösök többsége. Én mást nem látok korrekt biztosítéknak e téren.
Legyen szabad most nem visszatérni arra, amit mondottam a tudományos célú kutatás engedélyezésével kapcsolatban, amikor tévesen paragrafusokat értettem a kimondott számok alatt. Azt fenntartom, tehát Halda Alizék álláspontját tudom támogatni. Meggondolandónak tartom azonban, hogy egy tudományos intézményt még külön név szerint megemlítsünk, mert akkor azt precízen körül kell írni, a múltkor említett alapon. Tehát a legszélesebb koordítanitív testületet, az Akadémia bizottságait tudom csak kiemeltnek elfogadni. Nehogy félreértse valaki, ez nem intézetellenesség, de ha intézetet emelünk ki, akkor ugyanígy lehet tanszéket, kart, egyetemi intézetet és így tovább igényként bejelenteni. Erről nem kívánok többet mondani.
Ellenben... Hányadik pontig megyünk, ne haragudjon, elnök úr?
