GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA, a költségvetési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési bizottság megbízásából szeretném röviden összefoglalni azt a vitát, amely a bizottságban folyt a tb-alapok költségvetésével kapcsolatban a módosító indítványokról. A bizottság a vitában elsősorban azoknak az indítványoknak szentelt nagy figyelmet, amelyek a költségvetés tényleges kiadási és bevételi előirányzatait taglalták, és természetszerűleg feladatából adódóan kevésbé mélyen foglalkozott azokkal az indítványokkal, amelyek bizonyos egészségügyi, szakmai problémákat boncolgattak, ahhoz kapcsolódó szerződéskötési jogi technikákat indítványoztak.
A bizottságban tulajdonképpen nem két fél, hanem három fél vitatkozott egymással. Nem az ellenzéki és a kormánypárti képviselők, hanem rajtuk kívül a két biztosítási önkormányzat képviselete vett részt aktívan a vitában.
Első kérdéskörben szeretném kiemelni, hogy legfontosabb témája a bizottsági ülésnek az a módosító indítványcsomag volt, amely a társadalombiztosítási alapok nullszaldós költségvetését volt hivatva biztosítani.
A bizottság megállapította, hogy a stabilizációs törvény elfogadásából, illetve a pótköltségvetési törvényből számos következmény adódik a társadalombiztosítási alapok költségvetésére nézve is, és ennek kapcsán tárgyalta azt a módosító indítványcsomagot, amely ezeket a hatásokat kezelte, próbálta megjeleníteni a tb költségvetésében, illetve azt a követelményt fogalmazta meg, hogy a tb-kasszák költségvetése nullszaldós legyen, tehát hiánnyal ne számoljanak az idei évben.
Részben amiatt volt erre szükség, mert az általam előbb említett törvények olyan költségvetési bevételektől, több milliárd forintot jelentő költségvetési bevételektől fosztották meg a tb-kasszát, amire nagy szüksége lenne. Részint arról van szó, hogy egy másik országgyűlési határozati javaslatban a nyugdíjakra az előzőleg tervezettnél, benyújtottnál 1 százalékponttal magasabb emelésre tesz javaslatot a kormány, és ezt támogatták a bizottságban az ellenzéki és a koalíciós frakciók is. Ennek megint csak költségvetési többlet kihatása lesz a tb-alapokban. Tehát itt egy 7-8 milliárd forintos tételt kell ellensúlyozni a társadalombiztosítási kasszákban a finanszírozási forrás biztosítására.
Természetesen önkéntelenül adódik az a lehetőség, hogy a járulékbevételek növekedéséből próbáljunk meg ezzel szemben forrást támasztani. Itt tulajdonképpen valóban három részre szakadt a bizottsági vita, három fél vitázott egymással. Az ellenzéki pártok képviselték azt a véleményt, hogy a járulékbevételek jelenlegi szintje is túl feszített és valószínűleg nem lesz tartható, a társadalombiztosítási kasszák képviselték azt a véleményt, hogy nagyobb járulékbevételekre is lehetőséget látnak, mint amennyi megjelenik a törvényjavaslatban és a módosító indítványban, és a kormánypárti képviselők támogatták azt a módosító javaslatot, amely a kettő közötti, ha úgy tetszik, kompromisszumos összeget fogadott el. A bizottság többsége tehát nem tette magáévá azt az álláspontot, amelyik a járulékbevételek előre nem biztosan kalkulálható többletéből fedezné a kiadások minden bizonnyal bekövetkező többleteit.
Ezek természetesen még nem elégségesek, az a csekély járulékbevétel-növekedés, amit a módosító indítványok előirányoztak, nem elégséges a nullszaldós költségvetés megvalósítására.
Ezért a bizottság a következő témákban támogatott módosító indítványokat. Támogatta, hogy mindkét társadalombiztosítási kasszánál a működési költségvetés csökkenjen. Támogatta azt, hogy a befektetések hozama tartalékot vonják be a működés finanszírozásába, és emellett ugyanezen a tételen, ami szintén befektetés jellegű bevétele a kasszáknak, a lakásalap-fedezeti kötvény megtérüléséből származó bevétel is működési költségeket fedezzen.
Ez a két utóbbi kérdés ismét éles vitákat váltott ki a bizottságban két területen. Az egyik kérdéskör az volt, hogy vitatták a biztosítási kasszák képviselői, hogy ez a pénz rendelkezésre állna, hiszen a kimutatott forrása ezeknek az alapoknak, tehát a befektetések hozama tartalékrovatnak, '94. december 31-ei állapotot tükröz, és azóta már bizonyos befektetéseket végrehajtottak, használták ezt a pénzt, tehát állításuk szerint nem áll rendelkezésre, ezért most júniusban költségvetésben erről rendelkezni nem lehet.
A másik vitakérdés ez ügyben az volt, hogy célszerű-e egyáltalán, ha meg is van ez az összeg, ezt a működésbe beforgatni, hiszen sokkal szerencsésebb lenne, hogyha a befektetések hozama valóban a hosszú távú működés stabilitását szolgálná, újabb befektetések finanszírozására adna módot, és ezzel egy hosszú távú egyensúlyi helyzet elérését szolgálná.
Az első kérdés kapcsán a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy noha el tudja fogadni azt az érvelést, hogy júniusban nem rendelkezhetünk az év első felében már elköltött pénzekről úgy, mint hogyha azok a pénzek rendelkezésre állnának, de szeretne kapni egy olyan elszámolást, ami pontosan bemutatná azt, hogy mire fordították a biztosítási alapok ezeket az összegeket, valóban jogszabályszerűen olyan célokra és úgy használták-e fel, amire lehetőség volt, és ezek után szerette volna látni a bizottság, hogy a továbbiakban mekkora összeg áll rendelkezésre ezen a címen.
(19.10)
Ugyanakkor emlékeztettek a bizottságban arra is, hogy a tavaly decemberben elfogadott állami költségvetésről szóló törvénynek van egy olyan rendelkezése, amely előírja, hogy az állami forgóalaphoz kapcsolt megelőlegezési számlák hiteljellegű igénybevétele esetén az alapok kötelesek felszámolni befektetéseiket - az 1994. december 31. előttieket kivéve -, tehát az ez évieket igen, és a hitel visszafizetéséig új befektetéseket nem eszközölhetnek. Ha ezt a rendelkezést is figyelembe vesszük - amely valóban tavaly megszületett -, akkor ennek alapján valójában milyen forrás áll rendelkezésre a befektetések hozama tartalékon? Mivel ilyen elszámolást megnyugtató módon egyelőre a bizottság nem kapott, ezért elfogadta, hogy ezt az összeget vonjuk be a folyó kiadások finanszírozásába.
Utolsó olyan tétel, amely nagyobb vitát váltott ki a bizottságban, a két alap közötti átcsoportosításra vonatkozó előírás. Eszerint az Egészségbiztosítási Alapból 1 milliárd 52 millió forintot a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell egyszeri alkalommal átcsoportosítani azért, hogy külön-külön mind a két alap egyensúlya biztosítható legyen.
Ezek voltak tehát azok az intézkedések, amelyeket a vita után a bizottság többsége támogatott.
Ebből a csomagból egy olyan kérdés maradt, amely bizonyos értelemben nyitottá teszi a költségvetési bizottság állásfoglalását is, amely még további döntést - bizottsági döntést is - igényel. Nevezetesen az, hogy egyetlenegy kérdésben nem támogatta a módosító javaslatcsomagot, abban, hogy az informatikai fejlesztésekre 200 millió forintos kiadási előirányzat csökkenést tervezett.
Ebben a bizottság fenntartásának adott hangot és arra az álláspontra helyezkedett a bizottság többsége, hogy az informatikai fejlesztés a társadalombiztosítási pénztárak esetében alapvető fontosságú, már abból a megfontolásból, hogy megfelelően dokumentált és hiteles biztosítási rendszer épülhessen ki. Ez csak jelentős informatikai célú fejlesztésekkel valósítható meg. Ezért a bizottság más forrást javasol ennek a 200 millió forintos egyensúlyhiánynak a finanszírozására, illetve nem döntött abban a kérdésben, hogy ennyivel eltér-e a nullszaldótól vagy sem.
Ezek voltak tehát azok a főbb motívumok, amelyeket a bizottság a vita során mérlegelt. S ezeket a megfontolásokat ajánlom a bizottság nevében az önök figyelmébe is.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
