KÓNYA LAJOS
KÓNYA LAJOS
KÓNYA LAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Juhászné Lévai Katalinnal adtuk be a módosító indítványunkat, amelynek a részletes vitája zajlik többek között, és ehhez szeretnék egy-két indokot elmondani.
Az Országgyűlés ez év május 2-án fogadta el a privatizációs törvényt. Akkor a törvényjavaslat mellékletéhez - szintén dr. Juhászné Lévai Katalin képviselőtársammal közösen - módosító indítványt nyújtottunk be, annak érdekében, hogy az országos közüzemi szolgáltatást ellátó, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű energiaszektor - mint jelentős nemzeti vagyon - maradjon többségi állami tulajdonban 50 százalék plusz egy szavazat mértékben. Indítványunk elfogadásához a 42 százalékos támogatás akkor nem bizonyult elégségesnek. Érveim között szerepelt többek között: az állam mint az ellátás biztonságáért felelős, valamint szabályozó és törvényalkotó funkciót ellátó, nem vonulhat ki ebből az iparágból, az áramszolgáltatás területéről, mivel jelen esetben itt örökös piacról van szó, hiszen a villamosenergia-törvény nem a koncessziós elvet fogadta el, hanem az úgynevezett határozatlan időre szóló engedélydokumentáció szerinti szabályozást.
Az árak megfelelően és fokozatosan életbe léptetett rendszere az állam mint tulajdonos számára is jelentős, hosszabb távon folyamatos bevételt eredményez, és ugyanolyan tőkehozadékra tarthat igényt, mint a külföldi magántőkés vagy magánbefektető társaság.
(18.20)
Ez - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - mintegy 5-7 százalék. Erről az állam nem mondhat le, ez a haszon hazánkat kell hogy gazdagítsa. Az Áramszolgáltatói Részvénytársaság nem egyszerűen hat cég, hanem az egész országot áthálózó, 3158 települést érintő rendszer. Külföldi befektetőknek történő százszázalékos eladás esetén veszélybe kerül az iparágat ma még kiszolgáló több magyar ipari beszállító s ezzel több ezer munkahely. Még nincs megfelelően szabályozott jogi környezet, kiérlelt, a nemzeti érdekeket figyelembe vevő privatizációs stratégia. Megítélésünk szerint ezek az érvek most is helytállóak.
Az energiaipar, az áramszolgáltatás területén az állami tulajdoni többség megőrzésére irányuló akkori módosító indítványunk indokoltságát igazolja a most benyújtott törvényjavaslat, hiszen ebben már rögzíti az állami részesedés legalacsonyabb mértékét, azaz az állam tulajdonosi szerepét. A gond ezzel csak az, hogy a törvényjavaslatban szereplő egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvény tartalma nem ismeretes. A gazdasági társaságokról szóló törvényben ilyen részvény nevesítve nincs, csupán utalás a törvény 242. § (3) bekezdése szerint arra, hogy a törvényben nevesítetteken kívül a társaság alapdokumentuma másfajta részvény kibocsátását is lehetővé teszi.
A törvénymódosító javaslatban nincs utalás arra, hogy a szavazatelsőbbséget biztosító részvényhez milyen többletjogosítvány kapcsolódik, mi a garancia arra, hogy ez meg is marad, az állami akaratnak és a társadalmi elvárásnak megfelelő tartalommal jelenik meg a társasági szerződésben, amely egyébként bármikor módosítható a többségi tulajdonos akaratától függően. Ilyen bizonytalan, jogilag tisztázatlan háttérrel aggályos az állam tulajdonosi szerepének a benyújtott törvényjavaslat szerinti érvényesítése, és az is lehetséges, hogy a külföldi befektetőknek felkínált vagyon értéken alul kerül eladásra. Hasonlóan a vagyon leértékeléséhez vezethet az előkészítetlen magánosítás, az eladás pedig maga után vonja az energiahordozók árainak drasztikus emelését.
Az energiaipar elsietett, azonnali bevételre épülő privatizációja a költségvetés rövid távú érdekeinek eleget tehet, azonban ellentétes a hosszú távú nemzetgazdasági érdekekkel. Az áramszolgáltatás európai színvonalú szolgáltatást jelent hazánkban, nem igényel sürgős tőkebevonást, fejlesztést, hiszen 1994-ben csak fejlesztésre - a saját és idegen forrás bevonásával - 41 milliárd forintot fordítottak, fenntartásra pedig közel 11 milliárdot. A termelői, erőművi oldal ugyan korszerűsítésre szorul, ennek egyik lehetséges megoldása - a legkisebb költség elvét betartva - a tőkeemeléses privatizáció.
Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványunkkal - amely a tartós állami tulajdon legalacsonyabb mértékét 50 százalék plusz 1 szavazatban javasolja megállapítani a közüzemek esetében -, nem szűk körű lobbyérdekeket képviselünk, nem az állam régi rossz tulajdonosi szerepének megőrzése, hanem a nemzeti vagyon megtartása a célunk, hiszen a világon egyedül csak Argentínában uralják külföldi tulajdonosok az energiaszektort. Ezért ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy az állam nem vonulhat ki a közüzemek, különösen a villamos energia, az áramszolgáltatás területéről, és ezzel együtt egy olyan privatizációs koncepció mentén kell a magánosítást megkezdeni, amely fogyasztói érdeksérelemmel nem jár, nem sérti az ország gazdasági szuverenitását, polgári és védelmi rendszerének biztonságát. Ezt kívánja módosító indítványunk biztosítani, ehhez kérjük képviselőtársaink támogatását.
Végezetül arra kérjük a kormány képviselőjét ez ügyben - most csak az államtitkár úrhoz tudok fordulni -, hogy a döntésnél mérlegeljék a Magyar Tudományos Akadémia energetikai bizottságának, a Magyar Energiafogyasztók Szövetségének, a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek az állásfoglalását, javaslatait, a hazai szakemberek véleményét és az Állami Számvevőszék felmérését és megállapítását az energiaszektor privatizációjával kapcsolatban, amelyek mind alátámasztják módosító indítványunk megalapozottságát.
Szeretnénk hangsúlyozni azt is, nem privatizációellenesek vagyunk, nem megakadályozni akarjuk adott esetben az ésszerű és célszerű privatizációt, de nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy azonnal eladjuk azt a vagyonrészt, azt a nemzeti vagyont, amelyet, ha jól működtetjük, nem a külföldi tőke hasznát gyarapítja, hanem ezét az országét, folyamatos költségvetési bevételt biztosít, profitot termel, önfenntartóvá válhat maga az energiaszektor, különösen az áramszolgáltatói része. Tévedés azt hinni, hogy mi meg akarjuk ezt akadályozni. Mi csak a gyors eladást kívánjuk megakadályozni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
