MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az energiaszektor privatizációja kapcsán olyan érvelés, illetve nem igazán érvelés, hanem olyan félelmek fogalmazódnak meg, amelyek igazából, konkrétan nincsenek kifejtve, és tulajdonképpen arra jók, hogy egyfajta, privatizációval kapcsolatos ellenérzést tápláljanak a lakosság széles körében. Ez a módosító indítvány is erről szól. Az ellenzék folyamatosan bírálja a kormányt azért, hogy érdemben nem privatizál, ugyanakkor ez a módosító indítvány azt jelenti, hogy e szektorban nem lenne privatizálható vagyon, tudniillik az áramszolgáltató vállalatok 50 százaléka az MVM Rt. keretében van, ha a másik 50 százalék plusz 1 - illetve itt most az eggyen lehet vitatkozni -, az állam kizárólagos tulajdonában marad, ez azt jelenti, hogy ebből a szektorból ne privatizáljunk semmit. Csak azért mondom, hogy a képviselőtársaim pontosan értsék, miről szól ez a módosító indítvány.
Szalay Gábor képviselőtársunk körbeírta és pontosan megfogalmazta azt, hogy mi az, ami miatt elkerülhetetlen e szektor privatizációja is. Én még egy dolgot tennék hozzá, és azt hiszem, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalnak érdeke fűződik ahhoz, hogy ne keverje össze a privatizációt és az energiahordozóknak az árát. Nem árkérdés ez, hiszen ha állami tulajdonban marad e szektor, akkor is épp olyan szükséges, hogy az energiahordozók annyiba kerüljenek, amennyiért a piacon meg lehet venni, és amennyi működési költség ezekre rárakódik, függetlenül attól, hogy ez állami tulajdonban van vagy privatizálásra kerül.
Megengedhetőnek tartják képviselőtársaim azt, hogy az állami vagyon folyamatosan vagyonvesztéssel működjék e szektorban, hogy folyamatosan lepusztuljon? Mert ha a szakmai részére térünk rá, akkor nyilvánvalóan nem igaz az, hogy a szolgáltató szektorban nincs szükség plusztőkére. Nemcsak az erőművekben, a szolgáltató szektorban is szükség van plusztőkére. És szerencsés országok azok, amelyek e szektor privatizációjánál a magántulajdonba adást jelentős részben, ha úgy tetszik, belföldi tőkén keresztül meg tudták valósítani - lásd Nagy-Britanniát. De Magyarországon nincs ennyi szabad tőke, hiszen ha lenne, járható út lenne ez a forma is. Itt olyan addicionális tőkére van szükség, amelynek nagyságrendjét talán jól érzékelteti az a Népszavában megjelent - még nem kész, de azért valahogy kiszivárogtatott Állami Számvevőszék-beli jelentésben található - szám, amely a következő 15-20 évben 2000 milliárd forintra, 20 milliárd dollár fölötti összegre teszi az e szektorban invesztálni szükséges pénzt.
(17.50)
Éppen ezért tehát igen veszélyesnek és hosszú távon félrevezetőnek tartom azt, amikor a privatizáció kapcsán - úgynevezett lakossági érdeksérelem kifejezést használva -, el akarjuk lehetetleníteni az energiaár-emelést - ha úgy tetszik -, politikai oldalról.
Most arról külön nem szólok, hogy a megfelelő törvények, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvény, de közvetetten a gáztörvény is kimondja, hogy 1997-ig ebben a szektorban is el kell érnünk a piaci árakat.
Az egy másik kérdés, nem jelentéktelen és nem lényegtelen, hanem nagyon fontos kérdés, hogy milyen kompenzációs mechanizmusokat kell közben működtetni.
Végül egy harmadik érv, amely úgy fogalmaz, hogy kiszolgáltatják az országot. S ez a nemzeti vagyon kiárusítását jelenti. Nem hiszem, hogy olyan jellegzetességekkel bírna ez a szektor, amelyről a privatizáció kapcsán ilyen sommás véleményt alkothatunk.
Meggyőződésem szerint ugyanis ennek éppen az ellenkezője igaz: e szektor privatizációja kapcsán olyan nagyságrendű külföldi tőke várható, amely az e szektorba belépő külföldi tulajdonosokat is arra ösztönzi, hogy ők maguk is tegyenek azért, hogy az európai energiarendszerekkel szoros és szerves kapcsolatunk legyen, hogy e tekintetben is valóban integráns részei legyünk Európának.
Ezért tehát nem javasolom a tárgyalt módosító indítvány elfogadását, mert az lehetetlenné tenné a szolgáltató szektor privatizálását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
