DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azzal a bejelentéssel szeretném kezdeni, hogy a Független Kisgazdapárt is módosító indítványt fog előterjeszteni a törvényjavaslat, illetve az országgyűlési határozati javaslat módosítására, amelyben a nyugdíjemelés százalékának megemelését fogja javasolni. Ugyanis megítélésünk szerint a nettó reálbéreknek az emelkedése már most prognosztizálhatóan magasabb lesz, mint ezt a kormány képzeli, és ezért, ha követni akarjuk a nyugdíjakra vonatkozó, és még mindig érvényben lévő törvénynek az előírásait, nevezetesen a '75. évi II. törvény 44. § (8) bekezdését, akkor úgy járunk el jogszerűen, ha a reálisan várható növekedésnek megfelelően emeljük a nyugdíjakat.
Meg kell jegyeznem, hogy mi itt egy nagyon szolid előrebecslésre támaszkodtunk, mert vannak olyan előrejelzések is, hogy még a miáltalunk javasoltnál is nagyobb mértékű, mintegy 19 százalék körüli lesz a nettó átlagkeresetek növekedése ebben az évben. Az előző években a százalékban meghatározott évi kétszeri nyugdíjemelés mellett az év második felében, 1993-1994-ben, az év utolsó harmadában egy olyan korrekciós emelésre is sor került, ami a nettó bérszínvonal-emelkedés korábban prognosztizált és az év vége felé már pontosabban megállapítható növekedése közötti különbséget juttatta a nyugdíjasoknak. 1993-ban ez kilenc havi nyugdíjemelésnek megfelelő összegű kifizetést jelentett, 1994-ben az egyhavi emelkedés összegének nyolcszorosát.
Mint ismeretes, és mint már említettem ugyanis, az 1975. évi II. törvény 44. § (8) bekezdése az évenként két alkalommal sorra kerülő rendszeres nyugdíjemelés mellett mint kikötést, a nettó átlagbér várható növekedésének megfelelő mértéket is előírja. Minthogy azonban ennek a nettó átlagbérnek a várható emelkedése az év végének a közeledtével állapítható meg pontosan, az előbb említett korrekciós emelések nélkülözhetetlenek.
A nyugdíjönkormányzat ez évben is javasolta, hogy ilyen korrekcióra sor kerüljön. Ennek ellenére az elénk került országgyűlési határozati javaslatból hiányzik még csak az utalás is arra, hogy erre a korrekcióra sor kerülne. Ez azt jelzi, hogy a kormány a nettó átlagbérnek a vártnál - mondjuk ki: alábecsültnél - nagyobb mértékű emelkedése esetén sem kívánja megemelni a nyugdíjakat. Ez nemcsak szociális szempontból elfogadhatatlan, de jogilag is rendkívül aggályos. A társadalombiztosítási önkormányzatok 1995. évi költségvetése kapcsán már rámutattam a közjogi, jogi abszurditásokra; úgy látszik, ez a tendencia tovább folytatódik.
Van egy olyan probléma a nyugdíjellátás terén, amely évek óta visszatér, de egyre élesebben jelentkezik, és amelyről ennek a mostani országgyűlési határozati javaslatnak a kapcsán is szólni kell. Ez pedig az infláció kérdése. A fogyasztói árak 1993-ban 22,5 százalékkal, 1994-ben 18,8 százalékkal emelkedtek, és ez évben a fogyasztói árak növekedése valahol a 30 százalék közelében várható. Ehhez képest a nyugdíjak emelkedése az elmúlt években is elmaradt az inflációtól, vagy legalábbis épp csak követte, az idén azonban ez az elmaradás az inflációtól még nagyobb lesz. Hozzá kell tennem, hogy még az átlaginflációra vonatkozó számszerű adatok is megtévesztőek. Mert ugyan előbb egy 22,5, 18-19 százalékos átlagos fogyasztóiár-növekedésről beszéltem, a KSH adatai szerint 1993-1994-ben, két év alatt az élelmiszerárak közel 60 százalékkal növekedtek, az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedtek a gyógyszerárak, és egyes városokban a lakbérek.
(10.30)
Tehát épp azok az alapvető létfeltételek, amelyektől a nyugdíjasok élete függ!
Ez nélkülözhetetlenné és szükségszerűvé teszi, hogy az egész nyugdíjellátási rendszer gyökeresen megváltoztatásra kerüljön, mert sajnos úgy tűnik, az inflációval hosszabb távon is számolni kell, és nem megfelelő a nyugdíjak emelésének kizárólag a nettó reálbér-emelkedéshez kötése. Nem beszélek most arról, hogy még ha az átlagos inflációt követi is jól-rosszul - követte is jól-rosszul az elmúlt években - a nyugdíjemelkedés, éppen az előbb említett élelmiszerárak és a legfontosabb, mindennapi életfeltételek árszintjének sokkal nagyobb mértékű emelkedése miatt ez a nyugdíjasokat az átlagpolgárnál is sokkal jobban sújtja, szinte az életüket, az életük fönntartását veszélyezteti.
A nyugdíjasok száma 1994 végén megközelítette a 3 milliót, és ez az ország 10 milliós lakosságának több mint egynegyede. Itt tehát egynegyednyi vagy még annál is nagyobb mértékű Magyarországról van szó, az ország népének egy hatalmas csoportjáról, amely sajnos egyre elesettebb, egyre nehezebben tudja kiparírozni az életnek rá fokozottan háruló súlyait. A Független Kisgazdapárt, politikai hagyományához hűen, ezen rétegek érdekét fokozottan képviseli, mint ahogy mindig kiálltunk a legsúlyosabb körülmények között élő emberek érdekében.
Hogy itt nagyon sürgős és nagyon fontos tennivalókról van szó, azzal kapcsolatban két dologra hívom föl a figyelmüket: a férfiak várható élettartama Magyarországon 64,5 év - Európában csak a Szovjetunió utódállamaiban alacsonyabb ennél; a nők várható élettartamát 73,8 év - egyedül Romániában alacsonyabb ennél Európában. Ebben sok tényező közrejátszik, de ezek között nem elhanyagolható, hogy életük legelesettebb, legkiszolgáltatottabb korszakában milyen életkörülményeket biztosítunk a nyugdíjasoknak, hogyan gondoskodik róluk a társadalom.
Befejezésként az alkotmányt idézem, amelyre oly sokszor hivatkoznak. A 70/E § kimondja: a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság, önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Az alkotmány mondja ki, hogy igenis, a nyugdíjas a megélhetéséhez szükséges ellátásra jogosult - és ahogy az előbb bemutattam, igyekeztem számokkal igazolni, a nyugdíjemelés jelenlegi mértékei egyre kevésbé alkalmasak arra, hogy az életükhöz szükséges ellátást biztosítsák az öregek, a nyugdíjasok számára. Arról most nem beszélek, hogy ugyanez a paragrafusa az alkotmánynak azt is kimondja, hogy ehhez az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével biztosítja a Magyar Köztársaság.
Itt nagyon sokszor történik hivatkozás az alkotmányra, nagyon sokszor arra, hogy jogállam akarunk lenni, a szó teljesebb, kiteljesedettebb értelmében. Kérem, ez egy nagyon jó terület: tessék olyan nyugdíjakat, olyan nyugdíjasellátást teremteni, hogy megfeleljünk az alkotmány előírásainak és megfeleljünk egy szociális jogállam követelményeinek!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)
