DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT
DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, nem számítottam erre az interpellációra, és különösen nem a képviselő úrtól, akiről az egész ország tudja, hogy nálánál jobban senki nem ismeri a kárpótlásról szóló joganyagot. (Szórványos taps a jobb oldalon.) Márpedig aki jól ismeri, az pontosan tudja, hogy a kárpótlási árverések eljárási rendjét a kárpótlási törvény és az annak végrehajtására kiadott kormányrendelet az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérően, igen részletesen, sajátos módon szabályozza.
A földárverések lefolytatására irányuló eljárás mind célját, mind funkcióját, mind jellegét illetően elkülönül a kárpótlás megállapítására irányuló hatósági eljárástól, melyre vonatkozóan az árverési szabályoktól eltérően a törvény valóban az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását rendeli.
Ez egyébként világosan kitűnik a törvény rendelkezéseiből is, amely csak a hivatal eljárására, tehát magára a kárpótlási eljárásra, a kérelem elintézésére vonatkozóan írja elő - néhány kivételes szabály megállapítása mellett - az államigazgatási eljárás általános szabályainak alkalmazását. Nem is tehetett volna másként, hiszen az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 3. § (3) bekezdése szerint e törvény alkalmazása szempontjából államigazgatási ügynek csak az olyan ügyeket lehet tekinteni, amelyekben a közigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vagy hatósági ellenőrzést végez.
Aligha kell bizonygatnom, hogy a kárpótlási árverések - az előbbiek értelmében - semmiképpen nem tekinthetők közigazgatási ügynek, hiszen annak során nem jog vagy kötelesség megállapításáról, hanem jog gyakorlásáról van szó, továbbá jog vagy kötelezettség az árverés során nem a közigazgatási szerv határozata, hanem a polgári jognak az ingatlan árverésére vonatkozó rendelkezései alapján keletkezik. Az árverés útján való tulajdonszerzést a Ptk. 120. §-a szabályozza, amely az árverést a tulajdonszerzés egyik sajátos, de a hatósági határozat alapján történő tulajdonszerzéstől megkülönböztetett módként szabályozza.
Az árverés tehát valójában nem más, mint a dolgok értékesítésének speciális, törvény által szabályozott módja, melyben a hatóság feladata nem több, mint az értékesítés lebonyolításának biztosítása.
Összefoglalva tehát: a kárpótlási árverésre az államigazgatási eljárás szabályait nem kell alkalmazni, így fel sem vetődhet az a kérdés, hogy a módosító kormányrendelet kifogásolt rendelkezése vajon megfelel-e vagy sem az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló rendelkezéseknek.
Azt pedig aligha kell részleteznem, melyek azok a körülmények, amelyek indokolttá tették, hogy a jogalkotó az árverési meghatalmazottak körét bizonyos mértékig szűkítse. Talán a tisztelt képviselő úr, aki mindig szívesen szólt a kárpótlás és a kárpótoltak védelmében, nem vitatja ezeket az okokat, hiszen az interpelláció is kizárólag a jogalkotási törvény, illetve a jogszabályi hierarchia be nem tartását sérelmezi. Ezért remélem, egyetért velem abban, hogy az árverési meghatalmazások terén tapasztalt anomáliák, a kárpótlásra jogosultakat sújtó visszaélések megakadályozása feltétlenül szükségessé tette, hogy ebben a kérdésben határozott kormányzati intézkedés szülessen. Örültünk volna, ha ezt megtették volna korábban is, de talán még most sem késő. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)
