CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett T/1206. számú törvényjavaslat valóban az, amit a címe ígér: a közoktatás szervezésével és irányításával kapcsolatos egyes átmeneti szabályokról szól; azokról, amelyek végrehajtását fontosnak és időszerűnek tarthatjuk, amelyeket a kormánypártok választási és kormányprogramja is tartalmaz, sőt más - most ellenzéki - párt is fontosnak tartott. Igaz, ez a törvényjavaslat szerény mértéktartást, mértéktartó szerénységet mutat, csak a feltétlenül szükséges változtatásokat tartalmazza.
Mindez szükséges, de nem elégséges.
Az MSZP úgy véli, hogy kidolgozott, minél szélesebb társadalmi konszenzussal kialakított koncepció alapján kell előrejutni az oktatás területén. Mi azt szerettük volna, ha egy lépésben nagy törvénymódosítást tárgyalhatunk, lehetőleg együtt a szakképzési törvénnyel, hogy a kettő összefüggései, egymásra hatása jól átlátható és kezelhető lehessen. Ennek feltételei érlelődnek, s reményeink szerint ősszel az Országgyűlés már az átfogó módosítást is elfogadhatja, amivel már minőségi változás is bekövetkezhet.
Most mégis támogatjuk az átmeneti szabályok elfogadását, mert megértjük a minisztérium szempontjait. Támogatjuk, mert úgy véljük, hogyha kettőt-hármat nem is tudunk lépni, legalább egyet kell, hogy javítsuk a rendezettséget és a biztonságot az oktatásügyben, túllépjünk a ROK-TOK-korszakon, bevezethető legyen a NAT, betölthessék szerepüket a pedagógiai szakmai szolgáltató szervezetek, a megyei pedagógiai intézetek, erősödjék a törvényesség a vizsgák szervezésében, és megállítsuk, lelassítsuk az iskolaszerkezet túl gyors átrendeződését. Fontos, hogy aránytalan teher nélkül, megfelelő színvonalon folyjon az oktató-nevelő munka.
Ezzel a törvénnyel hatályon kívül helyezzük az oktatásról szóló 1985. évi törvényt és ennek '90-es módosításait, valamint a '93. évi LXXIX. törvény érintett részeit is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak van egy másodlagos üzenete az óvodák és iskolák számára is. Ez a másodlagos üzenet úgy fogalmazható meg, hogy nyugodtan készülhetnek az új tanévre, mert semmi olyan változás nem várható, amely a tanévkezdést megzavarná vagy megnehezítené.
Tisztelt Országgyűlés! Ha tételesen megnézzük a mindössze hat rövid szakaszból álló törvényjavaslatot, látható, hogy valóban a közoktatás szervezésével és irányításával kapcsolatosak a változások. Az 1. § a tankerületi oktatási központok megszüntetését mondja ki, és jogutódként - mint már elhangzott - az Országos Közoktatási Intézetet jelöli ki. Meggyőződésem, hogy ezzel legalább három parlamenti párt teljesen egyetért, hiszen a koalíción kívül a Fidesz is egyik fontos, nélkülözhetetlen lépésnek tartotta ezt.
A pedagógustársadalom annak idején eleve bizalmatlansággal fogadta az előbb ROK-nak, majd TOK-nak mondott szervezeteket, de a nagy lendülettel és meglehetősen sok pénzzel létrehozott szervezetek egyébként is alig működtek, s ma is épphogy léteznek, és az ott dolgozók is bizonytalannak érzik helyzetüket. Túl kell jutni ezen minél hamarabb, mindenkinek jobb lesz így. A jogutód megjelölése is fontos, mert így az ágazatban maradnak az eszközök és a költségvetési feltétel, és arra használhatjuk, amire kell, amire érdemes.
Mindenki említi, magam is fontosnak tartom, hogy a nemzeti alaptanterv elfogadása sorra kerülhet, és azt is, hogy nem miniszteri rendelet, hanem kormányrendelet lépteti ezt életbe. Valaki a bizottsági ülésen fölvetette, hogy ez akár rendeleti kormányzás is lehet, holott jól tudjuk, hogy a '93. évi közoktatási törvény miniszteri szinten tartotta ennek az életbeléptetését.
(16.10)
Ez nem visszalépés, hanem előbbre lépés, ez nem lejjebb süllyesztése, hanem emelése a törvény és a nemzeti alaptanterv rangjának.
Úgy gondolom, hogy az előzetes egyetértés beszerzése, a vélemény kikérése az Országos Köznevelési Tanácsra, illetve Közoktatás-politikai Tanácsra vonatkozóan tovább erősíti azt a szándékot, hogy minél több vélemény, minél alaposabb szakmai előkészítés után lehessen ezt bevezetni.
A 3., 4. § a '93. évi LXXIX. törvény 36. §-át bővíti azzal, hogy "A pedagógiai szakmai szolgáltatásban részt vevő intézmények megbízás alapján mérési és értékelési munkával segítik az intézményi, helyi és országos közoktatási feladatok ellátását." Fontos megoldás az is, hogy a főjegyzők és jegyzők a szakmai pedagógiai szolgálattal együtt, ami a gyakorlatban a megyei pedagógiai intézeteket jelenti, közreműködnek az érettségi vizsgák szervezésében és a közoktatási információs rendszer működtetésében is. Itt a statisztikákról van szó, a megbízható adatszolgáltatásról, arról, hogy területenként, településenként és országosan is valóban kezelhető és megbízható adatrendszere legyen a közoktatásnak.
Azt gondolom, hogy ezzel az ellenzék is nyugodtan egyetérthet, hiszen korábban kérdésekben, interpellációkban felvetették ennek a kérdésnek a rendezési igényét, és ez az igény most íme, teljesülhet.
Azt gondolom, hogy az 5. § is olyan, ahol nagyon közeli lehet a kormánypártok és az ellenzék álláspontja, hiszen az elmúlt évek változásai és zaklatott vitái után megnyugvást hozhat az iskolaszerkezet ügyében, hogy nem bomlik tovább az általános iskola, legalábbis ez jelentősen lefékeződik, nem növekszik esetleg megfontolatlanul a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok száma.
Az elmúlt években sok ilyen változás indult meg, bár még az új szervezésű osztályokban tanulók száma nem túl magas. Magam is olyan gimnáziumnak vagyok az igazgatója, ahol nemcsak a hagyományos négyosztályos, hanem hatosztályos tagozat is működik, s tudom, hogy ez a szervezési forma sikeres és eredményes is lehet. Tudom, hogy ez nem holmi elitképzési alkalom vagy lehetőség, hanem sok esetben a vidéki gyermekek számára a hátrány leküzdésének eszköze a hatosztályos megszervezése, máskor pedig a nyolcosztályos szolgálhatja ezt. Mégis időnként meg kell állni, végig kell gondolni, elemezni a kialakult helyzetet, és a közoktatás egész rendszerébe ágyazottan lehet végiggondolni, a döntéseket előkészíteni, majd végrehajtani.
Én úgy gondolom, hogy érdemes szólni az 5. § (2) és (3) bekezdéséről is, ahol az aránytalan teher és a megfelelő színvonal pontosításáról van szó, amely reményeink szerint a gyermekek és a szülők, az intézmények és az önkormányzatok dolgát könnyíti meg, és főleg a gyermekek érdekét védi. E két fogalom és feltétel minél pontosabb meghatározása, illetve körülírása mindenki javát szolgálhatja, és ebben ugyancsak együttműködhetnek kormánypárti és ellenzéki képviselők, hiszen közös az érdek, közös a feladat.
Tisztelt Országgyűlés! A most beterjesztett T/1206. számú törvényjavaslat nem tartozik a nagy törvények közé, nem is ad végleges megoldást, mégis fontos, mégis indokolt a megtárgyalása és elfogadása.
Azzal kezdtem, hogy az MSZP is jobban szerette volna, ha konszenzussal előkészített, koncepciózus, nagy oktatási törvényt tárgyalhatnánk, lehetőleg a szakképzési törvénnyel együtt. Erre még egy kicsit várni kell. Ez a mostani megoldás elsősorban gyakorlatias, a megjelölt célokat jól szolgáló előterjesztés.
Úgy gondolom, hogy nem annyira jó, hogy csak bírálni lehessen, és nem is annyira rossz, hogy mindenáron dicsérgetni kelljen, alkalmas eszköz a kitűzött célokhoz. Ez megoldás tehát, amelyet érdemes megvitatni, esetleg célszerű módosító indítványokkal javítani, és végül érdemes lesz elfogadni is.
Mindenesetre én az MSZP képviselőcsoportja és a magam nevében elfogadásra ajánlom.
Köszönöm szépen. (Taps.)
