DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A T/1206. számú törvényjavaslatról - amelyet az előterjesztő miniszter részlegesnek, címe pedig átmenetinek nevez - csak azt tudom összefoglalóan mondani, hogy requiescat in pace, nyugodjék ismét békében egy évszázados magyar intézmény, a tankerületi oktatási központ, melyet az első átfogó magyar oktatásügyi törvény, a Ratio Educationis 1777-ben állított fel tankerület néven, hogy a felvilágosodás szellemében megteremtse a tanügy-igazgatás területi egységét.
Ez az intézmény - amelynek egyik jelentős személyisége volt a kufsteini várbörtönt is szenvedett Kazinczy Ferenc, neves nyelvújítónk - többszöri átszervezés után jutott el 1949-ig, amikor nevét főigazgatóságra változtatta a 4155/1949-es kormányrendelet, majd fél év múlva egy újabb rendelet, a 143/1950-es megszüntette a pártállami jogalkotás nagyobb dicsőségére. A közel 175 éves intézmény gazdag szellemi hagyományaival 1950-ben egy tollvonással megszűnt, nagyműveltségű pedagógus munkatársai szétszóródtak, évszázados iratanyaga többnyire semmivé lett. Ezt azért is mondhatom, mert pedagógus pályám kezdetén én is működtem az akkor még meglévő úgynevezett tankerületi főigazgatásban.
Minden művelt pedagógus és egyben az Országgyűlés is örömmel fogadta, amikor a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 99. és 100. §-a visszaállította a tankerületi oktatási központokat, amelyeknek szakmai ellenőrzést végző munkatársai nem rendelkeztek döntési, intézkedési jogkörökkel, hanem csupán segítették az oktató-nevelő munkát, elemezték a tankönyveket, figyelemmel kísérték az etnikai és nemzeti kisebbség oktatási helyzetét, a fogyatékosok oktatását és így tovább. Úgy gondoltuk, hogy végre nem egzekutori módszerek és hangnem jellemzi majd a magyar iskolák életét.
(17.30)
Nem így történt. Ez a törvényjavaslat most egy tollvonással - az 1. §-ban három sorban - szünteti meg az alig hogy felállt tankerületi oktatási központokat, és sokoldalú feladatait szétosztja a különféle intézmények, az Országos Köznevelési Tanács, továbbá a Közoktatás-politikai Tanács között.
A feladatok nagyobb részét az önkormányzatok főjegyzői, továbbá a megyei jogú városok jegyzői veszik át; mert Magyarországon ma is él az a hiedelem, hogy akinek az isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. A különböző végzettségű és felkészültségű jegyzők miért ne lennének egy csapásra kiváló pedagógiai szakemberek, akik - idézem a törvényjavaslat 4. §-át - "közreműködnek az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint érettségi vizsgák előkészítésében, továbbá a közoktatási információs rendszer működtetésében". Hogy ez hogyan is működik, azt a pedagógusok már tudják, emlékeznek rá a pártállami időkből: a tanácsi tisztségviselők pökhendi, úrhatnám szakértelmére, akik az érettségik alkalmával meg kívánták mondani, hogy gyermekeik, rokonaik "a mi kutyánk kölykei" alapon milyen osztályzatot kapjanak, hogy biztos legyen az egyetemi felvételük.
A Független Kisgazdapárt nem szeretné ezeknek az időknek a visszatérését, még akkor sem, ha ezzel - például mint a március 12-ei rendelkezések során mindig - megjelenik a pénzügyek és a pénzekkel való takarékoskodás, a stabilitás kérdése, ami nem jelent mást, mint az oktatásra, művelődésre szánt költségek csökkentését.
Az egyébiránt nyúlfarknyi törvényjavaslat a további, 5. §-ban a tankerületi központok feladatait mintegy harminc sorban szétparcellázza a pedagógiai szakmai szolgáltatást ellátó, előbb már említett intézmények között - idézem: "megfelelő színvonalon". Erről képviselőtársaim már elég sokat beszéltek, így nem kívánom ezeket a kérdéseket részletezni.
Mellesleg, egy mondatban, a 2. §-ban arról is értesülünk, hogy a sok botrányt kavart nemzeti alaptanterv nem tudom hányadik változatát, az országgyűlési vitát mellőzve, a kormány - idézem - "rendeletben adja ki".
Mivel többet erről a nyúlfarknyi törvényjavaslatról nem lehet mondani, csak annyit jelenthetek ki, hogy a Független Kisgazdapárt egységesen elutasítja azt, és nemmel fog szavazni, ha a kormány - jobb belátásra jutva - nem vonja azt vissza. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kisgazdák padsoraiban.)
