SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ
SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon röviden engedje meg, hogy reflektáljak az ön által elmondottakra.
Szíves figyelmébe ajánlom a Horn Gyula karcagi beszédét követő számos sajtónyilatkozatot. Én azt gondolom, ennek is része lehetett abban, hogy ma a közoktatásban foglalkoztatottak létszámának tételes felülvizsgálata folyik. Ezek az adatok önmagukért fognak beszélni. Ez az egyik.
A másik: ön cincogó egérkének nevezte ezt a pár paragrafust. Én nem tudom, hogy a Házszabály, vagy bármilyen összefüggés alapján a terjedelem szólna-e a tartalom minőségéről. Ön velem együtt igen jól ismeri azt a ma hatályos oktatásitörvény-tervezetet, amelyhez képest terjedelmesebb már csak a Háború és béke. (Derültség.) Ettől még, fájdalom, nem túlságosan jó. Hiszen ha jó lenne, akkor most nem kéne módosítani. Ennyit a minőség és a mennyiség összefüggéséről.
A harmadik dolog, hogy a nemzeti alaptanterv miért kerül kormányrendelet hatáskörébe. Ön pontosan tudja, hogy a mindenkori minisztériumnak, fájdalom, gyenge oldala az érdekegyeztetés. Márpedig a kormányrendeletet a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 4. § (5) bekezdése alapján kötelező egyeztetni a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsa ülésén. Már csak ezért is érdemes odavinni. Ön nagyon jól ismeri ezt a fórumot.
A finanszírozás kérdéséről annyit: az 1985-ös oktatási törvény nem azért bukott meg, mert még a nagyon átkosban íródott, hanem azért, mert egyedül akarta megoldani a finanszírozás problémáit. A finanszírozás összes dilemmáját tehát nem ennek a törvénynek, hanem majd a készülő államháztartási reformnak a '96-os, az államháztartás minden alrendszerére vonatkozó költségvetési irányelvekben kell szinkronba hozni. Azt gondolom, ott majd valóban kemény csatáknak nézünk elébe.
Végül a legutolsó: ön azt mondta az imént, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jelenlegi vezetése felelős a kaotikus rendszer kialakulásáért. Nem hinném. Hiszen nem egyebet szeretett volna a jelenlegi művelődési kormányzat, mint a 6+4+2-est. Ilyen iskolarendszer, bármennyire is erőlködtek, nem jött létre, mert erre nem volt igény. Ilyen szempontból tehát azt gondolom, hogy a 6+6 és a 4+8, amelyre, ha 6 százaléknyi is volt az igény, de volt, fájdalom, időben és térben nem a mostanival függ össze, hanem egy korábbi, a ma hatályos oktatási törvénnyel. Én azt hiszem, ezt statisztikailag lehet ellenőrizni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
