HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtt közügyben szoktak fölszólalni, én ehhez tartom magam. Hiszen a demokrácia, a magyar parlamentarizmus szellemisége, a koalíció és a kormány által vállalt eszmeiség miatt rendkívül érzékeny kérdésnek tartom a különböző politikai erők viszonyát a politikai szélsőségekhez, sőt hozzátenném, minden, a Magyarországon, a térségben s a világban érzelmeket, sőt heves érzelmeket kiváltó kérdés viszonyulás a szélsőséges politikai mozgalmakhoz. Olyannyira, hogy a nemzetek közössége az Európa-politika normájává emelte a tiltakozást és elhatárolódást a politikai szélsőségektől. Erre utal az, hogy az Európa Parlament 1993-ban határozatot hozott, melynek értelmében a parlamentek és a kormányok kötelessége fellépni minden szélsőséges vagy fajgyűlölő törekvéssel, jelenséggel szemben. Sőt, a kormányok kötelességévé tette, hogy tevékenységet folytassanak a lakosság körében a politikai szélsőségek veszélyeiről való felvilágosítás jegyében.
A nemzetek közössége elvárja azt is - és ezt számos dokumentumban rögzítette -, hogy a parlamenti demokratizmus és a politikai erők tudatosítsák a közvéleményben, hogy a szélsőséges irányzatoknak nincs helyük a politikai közéletben. Ezt szolgálja a folyamatos és egyértelmű elhatárolódás tőlük. Ez volt tulajdonképpen az üzenetnek a lényege, amelyet a Süddeutsche Zeitung velem készített interjúja is megfogalmazott.
A parlament június 20-i, múlt hét keddi ülésén elhangzott interpellációra adott válaszomban a sajtó, tudósítások alapján mondtam el azt, ami elhangzott. A válaszomban kijelentettem azt is, hogy kész vagyok a nyilatkozatot visszavonni, illetve helyreigazítani, ha a megnevezett parlamenti pártok elhatárolódnak ezektől a mozgalmaktól. A három ellenzéki párt képviselői a vitában határozottan leszögezték: elutasítanak minden olyan állítást, amely szerint közük lenne szélsőséges, fajgyűlölő mozgalmakhoz.
Az ellenzéki pártok ezen megnyilatkozásait a magam részéről a szélsőséges mozgalmaktól való elhatárolódásnak tekintem, ezért ígéretemhez híven a következő üzenettel fordultam a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségéhez:
"Kérem, hogy tekintsék visszavontnak a lap 1995. május 23-i számában velem készült interjúnak a szélsőséges fiatalok debreceni tüntetésével foglalkozó következő részét: Ha ez Németországban történik, mert ott is történik ilyesmi, akkor minden parlamenti párt felemeli a szavát ez ellen. Sajnos, ez nálunk nem így van, a parlamenten belül is vannak pártok, amelyek felkarolják az ilyen mozgalmakat.
Döntésem oka, hogy a Magyar Országgyűlés június 20- i ülésén az ellenzéki pártok cáfolták, hogy közük lenne szélsőséges, fajgyűlölő mozgalmakhoz, és elhatárolódtak azoktól. Megítélésem szerint ez reményt ad arra, hogy a jövőben szükség esetén együtt lépjünk fel az ilyen mozgalmakkal szemben.
Kérem a szerkesztőséget a fentiek mielőbbi közlésére."
Tájékoztatni kívánom önöket, hogy ez a közlés a lap június 23-i számában szó szerint megtörtént. Ezzel a magam részéről lezártnak tekintem az ügyet, és bízom abban, hogy az ellenzékkel együtt megtaláljuk annak a lehetőségét, hogy az eddigieknél is jobban képviseljük a nemzet, az ország közös érdekeit.
Köszönöm szépen. (Taps.)
