DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság többségi véleményének előadója: Köszönöm.
Tisztelt Képviselőtársaim! A várandós anyához hasonlatos a magyar törvényhozás a médiáról szóló törvényjavaslatot illetően. Ahhoz, aki bár sokat vállalt magzata védelmében, de hiába, az mégis elvetélt. Hosszú idő után újra elszánván magát - immár veszélyeztetettként - szorongva s mégis reménykedve hordozza viselőssége minden kínját.
Bizottságunk elnöke, Gellért Kis Gábor azon bábák közül való - amikor írtam hozzászólásomat még nem tudtam, hogy e kifejezés más összefüggésben is előkerül -, akik változatlanul az első kudarc ellenére szívükön viselik e magzat sorsát.
Ezért került a T/1093. számú törvényjavaslat, pontosabban ennek a kisebbségi és az egyházi adásokkal foglalkozó része bizottságunk asztalára június 21-én megtartott ülésünkön.
Miképpen az ajánlásban olvashatták, bizottságunk többsége elfogadta az előterjesztő azon állítását, amely szerint - idézem - "Minden nemzetközi tapasztalatot és szabályt igyekeztek figyelembe venni s a törvényjavaslatba beépíteni." A vita abból kerekedett, hogy az egyházak mennyire lettek bevonva a törvény-előkészítésbe, illetve mi lett szövegjavaslataik sorsa.
Az előterjesztő szerényen így fogalmazott - idézem -: "Bizonyos fokú támogatottság van a részükről... és - idézem újra - nem zárkóznak el attól - tudniillik az előterjesztők -, hogy figyelembe vegyék további javaslataikat, az egyházakét."
Bizottságunk ellenzéki frakciókhoz tartozó képviselői e válasszal nem érték be, hanem csekély eltéréssel nemtetszésüknek adtak hangot a törvényjavaslat egészét illetően. Magyarán: a várandós anya hasonlatánál maradva, abortuszt követeltek.
A bizottság elnöke joggal állapította meg - idézem Gellért Kist -: "A politikai bizalmatlanság azon fokán, amelyen az ellenzéki pártok is - hangsúlyozom, is - kezelik ezeket az érzékeny törvényeket, e pillanatban nem látok semmi esélyt a hatpárti konszenzusra. Más oldalról azonban képtelenségnek tartom azt, hogy ne szülessen meg egy ilyen törvény. Ez egyszerűen elfogadhatatlan." Idézet vége.
Bizottságunk többségének ez az álláspontja.
Végezetül három megjegyzésem van.
1. Különösen oda kell figyelnünk arra, hogy a törvényjavaslat ne mondjon ellent a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvénynek. A kisebbségekhez tartozóknak készülő műsorok ne szoruljanak ki az MTV közszolgálati csatornájáról, még ha egyetlenegy maradna is.
2. Jogosnak látszik a történeti felekezetek azon igénye, hogy stiláris, tartalmi különbség tétessék az egyházi és a vallási műsor megnevezés között, valamint hogy tovább tárgyalhassanak lehetséges részvételükről azon testületekben, amelyek a róluk és velük készült műsorokat felügyelik.
3. Végezetül: egy halottról emlékezek meg. Nem emberről, csak egy hetilapról van szó. A Respublicáról. Ez az újság a rendszerváltást követően kétszer született és kétszer halt meg. Meglehet, másodszorra sem volt életképes, de hozzánk tartozott, a mi hibáinkat, kínjainkat és mégis szépet akarásunkat hordozta. Az a mód, ahogyan kiirtották, egyetlen kultúrnemzethez sem méltó.
Abban bízom, ha e magzat a világra jön, ha e javaslatból törvény lesz, akkor az újságírók, a tévések és a rádiósok oly sebezhető emberi méltóságának védelméért is tettünk valamit.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon és középen.)
