DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót.
Tisztelt Képviselőtársaim és minden kedves néző és hallgató, aki nézi, illetve hallgatja a parlamenti közvetítést! Úgy gondolom, olyan javaslat van most előttünk, olyan javaslat tárgyalását kezdjük meg, amelyet nyugodtan nevezhetünk egyfajta emblematikus javaslatnak, hiszen végighúzódott a rendszerváltás óta az elmúlt években a parlament történetén és a politikai viták történetén is a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény - vagy előző, közkeletű kifejezéssel: a médiatörvény - ügye. Az elmúlt években komoly politikai nézetösszeütközések és viták középpontjában állt.
Úgy érzem és nagyon remélem, hogy most, amikor ez a javaslat a tisztelt Ház elé kerül, meglesz az esélye annak, hogy találunk egy olyan megoldást, egy olyan változatot, amely mind a szakma számára, mind a politikai erők számára a leginkább elfogadható verziót jeleníti meg. Persze, azt hiszem, nem szabad illúziókkal felvérteznünk magunkat - különösen az elmúlt évek tapasztalatai alapján - azt várva, hogy itt teljes konszenzus, teljes egyetértés alakítható ki. Hiszen gyakran hitviták zajlanak, és nem biztos, hogy ezeket a hitvitákat ilyen módon el lehet dönteni. Mindenesetre törekednünk kell arra - és erre szeretném a képviselőtársakat is felkérni, a különböző pártokat is -, hogy próbáljuk valóban megtalálni a lehető legoptimálisabb megoldást, függetlenül attól, hogy milyen politikai szándékokat próbálunk esetleg belevetíteni bizonyos megoldásokba.
Ezekkel a bevezető gondolatokkal szeretném kezdeni a törvényjavaslatról szóló beszédemet, expozémat. Úgy érzem, a törvényjavaslat ügye az elkövetkező időkben is - bár valószínű, hogy ezután nyári szünetet fog tartani a parlament - jelen lesz a közéletben. Azt hiszem, számíthatunk rá, hogy sokat fogunk beszélni arról, aminek ma itt elkezdjük a vitáját.
A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat alapvető célja, hogy átfogó és kizárólagosan törvényi szintű szabályozással garantálja az alkotmány sajtószabadságról szóló rendelkezéseinek érvényesülését a rádió és televízió műsorszolgáltatásában.
A Magyar Köztársaságban a sajtószabadság érvényesülését szolgáló hatályos törvényi szabályozást az 1990-ben módosított 1986. évi II. törvény tartalmaz. Ez a törvény a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás területéről szűken, a valós technikai és társadalmi lehetőségek figyelembevétele nélkül rendelkezik. Szabályozása elavult, nem felel meg az alkotmány rendelkezéseinek. Ezt a hiányt nem pótolták azok a törvények sem - így a kinevezési törvény, a frekvenciatörvény, a távközlési törvény -, amelyek a tömegkommunikáció egyes részletterületeinek működését rendezik, mert megalkotásuk nem egy egységes, kimunkált koncepció részeként történt: ezek a törvények csupán reagáltak a tömegkommunikációt érintő egyes részterületek szabályozási igényeire. Az egységes törvényi szabályozás hiánya eredményezte azt, hogy az elektronikus média területén jogi és társadalmi szempontból egyaránt feszült helyzet alakult ki, amelyet kizárólag egy új, a terület speciális jellegét figyelembe vevő, egységes kereteket teremtő törvényi szabályozás oldhat fel. A sajtó egésze - ezen belül különösen a rádiózás és televíziózás működése - a politika és a közvélemény figyelmének homlokterébe került, és a szabályozás hiányosságai miatt az indokoltnak tekinthetőnél is nagyobb vitákat gerjesztett.
A javaslat parlamenti elfogadása esetén sem várható, hogy azonnal rendeződnek a rádiózás, televíziózás területén zajló konfliktusok, de biztosan állítható, hogy törvényileg rendezett keretek között a szereplők cselekvési lehetőségeinek egyértelmű rendezésével új helyzet teremtődik, amelyben az érintettek - ide értve a politikustól a műsorkészítőn át a hallgatókig, nézőkig terjedő széles rétegeket - kilépnek jelenlegi, megcsontosodott szerepükből, és valódi társadalmi, piaci helyzetüknek megfelelően működhetnek majd.
Az Országgyűlés 1990. július 30-án elfogadta a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az MTI vezetőinek kinevezéséről szóló törvényt. Noha az előkészítés fázisában ez a törvény még két fő tartalmi egységből épült fel - a kinevezési rend mellett foglalkozott az intézmények társadalmi felügyeletének kérdéseivel is -, az elfogadott törvény már csak a kinevezési rendet szabályozta, miután kiderült, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyeletének kérdésében nem alakítható ki kompromisszumos megoldás.
Az alkotmány szerint az Országgyűlés köteles törvényt alkotni a rádiózás és televíziózás egyes fontos kérdéseiről. A kinevezési törvény - azaz az egyik alkotmányos kötelezettség - rendezése után megkezdődött az átfogó törvénytervezet előkészítése. Az előkészítő munkában az Igazságügyi Minisztérium mellett részt vettek a rádió és televízió képviselői is. Az Országgyűlés kulturális bizottságának aktív munkája révén elkészült egy kompromisszumos javaslat, amelyet a kormány az Országgyűlés elé terjesztett. A parlamenti vita, illetve az alkotmányügyi bizottság észrevételei azonban 1992 telén olyan irányba módosították a tervezetet, hogy a szavazás során végül egyetlen képviselő sem szavazott elfogadása mellett. Ezzel hosszú időre lekerült a napirendről az egységes törvényi szabályozás igénye, és bár voltak kísérletek újabb változatok beterjesztésére, ezek rövid úton elhaltak.
A javaslat elvetése ugyanakkor felerősítette azokat a folyamatokat, amelyek a rádiózás és televíziózás területén a kormányzati befolyás növekedéséhez és az úgynevezett médiaháborúhoz vezettek.
Az Alkotmánybíróság 37/1992. számú határozata konkrét kérdések értelmezése mellett állást foglalt a leendő rádiózásról és televíziózásról szóló törvény egyes fontos elemeivel kapcsolatban.
(10.00)
Alkotmányellenesnek nyilvánította azt az 1974-es kormányhatározatot, amely a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyeletét rendezi, de nem helyezte hatályon kívül, mert úgy vélte, hogy az alkotmányellenes állapot nem oldható fel az intézmények felügyeletének törvényi megoldása nélkül.
A határozat részletesen foglalkozott a médiumok és a politikai intézmények kapcsolatával és kimondta, hogy a sajtószabadság érvényesüléséhez meg kell teremteni a rádió és a televízió államtól való független működését. Az alkotmányi előírások, illetve a jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint a ténylegesen létező frekvenciamoratóriumot legfeljebb a helyi rádiók és televíziók területén lehet feloldani.
Az 1994-es választásokat követően a kormány módosította a helyi rádiók és televíziók engedélyezéséről szóló kormányrendeletet és az érintett társadalmi szervezetek részvételével felálló bizottság közbeiktatásával kívánta korlátozni az államigazgatási eljárásban a közvetlen kormányzati beavatkozás szerepét.
A kormányprogram úgy fogalmaz, hogy a legfontosabb és legsürgetőbb feladat a szabad rádiózás és televíziózás törvényes feltételeinek megteremtése. A feladat kitűzése mellett a kormányprogram részletesen is foglalkozott az elkészítendő törvényjavaslat főbb elemeivel és a javaslat mielőbbi beterjesztésével. Ennek érdekében a Művelődési és Közoktatási, valamint az Igazságügyi Minisztérium felkérésére szakértői bizottság alakult. A bizottság által készített koncepciót, majd az elkészült tervezetet a minisztérium többfordulós, a szakmai szervezetek és politikai pártok részvételével lezajlott, előzetes szakmai és politikai vitára bocsátotta. Az észrevételek figyelembevételével a javaslat számos helyen kiegészült, megváltozott.
Itt szeretném elmondani azt is, hogy a napokban is folytak tárgyalások a különböző televíziós szervezetek és intézmények között a kormány és a koalíciós pártok képviselőivel és ezen tárgyalásokon is születtek olyan kompromisszumok, amelyek iránt természetesen a kormányzat nyitott. Mindazokat az elképzeléseket, amelyek egybehangzóan egybeesnek a televízió és a televíziós szakmai és érdekképviseleti szervezetek kívánságaival - amennyiben ennek megvan a politikai elfogadottsága is -, természetesen örömmel fogadjuk és nyitottak vagyunk az ilyen változtatásokra is.
A minisztériumi előkészítő munkát követően hatpárti megbeszélésekre került sor. Az ennek során megfogalmazott javaslatokat az előterjesztő - aláírt megállapodás hiányában - csak részben tudta figyelembe venni. Ugyanakkor bízom abban, hogy az őszi parlamenti vita során sikerül megállapodásra jutni, és végül olyan törvénytervezetről fog szavazni a Ház, amely a politikai erők jelentős részének támogatását tudhatja maga mögött. A kormány nyitott a pártok konszenzusa által megfelelőnek tartott megoldások elfogadására.
A javaslat tehát hosszú és alapos előkészítő munka során nyerte el jelenlegi formáját, megfelel az alkotmány 61. §-a rendelkezéseinek, az Alkotmánybíróság ebben a tárgyban hozott határozatainak, a Magyar Köztársaság által kihirdetett, illetőleg aláírt nemzetközi egyezményeknek. A javaslat célja az, hogy:
1. megszüntesse az Alkotmánybíróság által megállapított mulasztásos alkotmánysértést;
2. segítse a magyar társadalom integrálódását az európai társadalmak kulturális közösségébe;
3. előmozdítsa a magyar szellemi élet, kultúra gazdagságának és sokszínűségének gyarapítását;
4. megkönnyítse a Magyar Rádió és a Magyar Televízió hegemón helyzetének feloldását, de egyben biztosítsa, hogy az új jogállású országos közszolgálati műsorszolgáltatók továbbra is a magyarországi rádiózás és televíziózás alapintézményei maradjanak;
5. megteremtse a tömegkommunikáció strukturált, elemeiben egymásra épülő, illetve egymást kiegészítő rendszerét;
6. támogassa a rádiózás és televíziózás eszközrendszerének fejlődését.
Ennek érdekében a javaslat a mulasztásos alkotmánysértés feloldásával megszünteti a politikai pártok, illetve politikai intézmények alkotmányellenes befolyását a tömegkommunikációra, rendezi a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió elnökeinek kinevezésével, az intézmények felügyeletével kapcsolatos kérdéseket, szabályozza a rádiózás és televíziózás területén szükséges engedélyezési, nyilvántartási eljárásokat, mederbe tereli a média területén kialakuló koncentrációkat.
A javaslat legfontosabb elemei közé tartozik, hogy megalakul az Országos Rádió és Televízió Testület, amelynek legfontosabb feladata, hogy védje és előmozdítsa a szólás- és tájékoztatási szabadságot, megakadályozza a tájékoztatási monopóliumok létrejöttét és védje a műsorszolgáltatók függetlenségét. Ezeket a feladatokat a műsorszolgáltatási pályázatok kiírása, illetve értékelése, továbbá a Műsorszolgáltatási Alap kezelésével a közhasznú műsorok, a nonprofit műsorszolgáltatók támogatása révén gyakorolja.
A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek biztosítására társadalmi panaszbizottság jön létre, amely egyedi panaszok esetén - az Országos Rádió és Televízió Testület szerveként - a műsorszolgáltatókat érintő kötelező erejű döntéseket hoz. A nemzeti közműsor-szolgáltatás függetlenségének biztosítására az Országgyűlés Nemzeti Közműsor-szolgáltató Közalapítványt hoz létre. A Magyar Rádió, a Magyar Televízió közhasznú társaságként, a Duna Televízió részvénytársaságként működik tovább, tulajdonosi jogaikat a közalapítvány kuratóriuma gyakorolja.
A törvényjavaslat szerint létrehozandó testületek választási eljárásánál, működési szabályainak kialakításánál a független és a kiegyensúlyozott működés biztosítása volt a cél. A javasolt megoldások kielégítő garanciát nyújtanak az ellenzék, a mindenkori parlamenti ellenzék és a társadalom számára, hogy ne érvényesülhessen kormányzati befolyás az elektronikus médiában.
A törvényjavaslat országgyűlési vitája remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy 1995 őszétől megszűnjék ezen a területen az alkotmánysértő állapot és végre rendezett körülmények között láthassunk hozzá az információs társadalom e fontos elemének monopóliumoktól mentes felépítéséhez.
Kedves Képviselőtársaim! Ezen gondolatok jegyében és ezen szavakkal szeretném ezt a vitát megkezdeni és megnyitni itt a Házban, és még egyszer szeretném leszögezni: úgy gondolom, hogy egy modern szellemű, nyitott gondolkodású és előretekintő, az elkövetkezendő évek és évtizedek fejlődését, nemzetközi fejlődését is figyelembe vevő törvényjavaslat van előttünk, amely lehetséges, hogy nem tökéletes.
Még egyszer mondom, egy ilyen kiélezett, nagyon sok indulatot, vitát kavaró helyzetben lehet, hogy nem sikerült a tökéletes megoldást megtalálni, de a parlamenttől azt szeretném kérni, hogy együtt és közösen dolgozzunk ezen, és lehetőleg minél szélesebb egyetértésben próbáljuk megtalálni azt a megoldást, ami mindannyiunk számára elfogadható lehet.
Köszönöm a figyelmüket és sok jó hozzászólást, munkát, javaslatot kívánok ebben a vitában, azt, hogy konstruktív és előrevivő legyen végre az a médiavita, amit most elkezdünk itt, ebben a Házban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) Elnézést, még engedjék meg...
