FEKETE GYÖRGY
FEKETE GYÖRGY
FEKETE GYÖRGY, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi előadója: Csak azt tudom elmondani, amivel a kisebbség megbízott. Megígérem elnöknőnek, negyedére lerövidítem az idézeteket, mert azok önmagukban öt percet tennének ki. Néhány kulcsmondatot fogok felolvasni.
Horváth Ádám azt mondja: "Azt gondolom, nagyon tanulságos volt ezt a médiatörvény történeti, politikai vitát végighallgatni, de nem tudom, hogy e statisztaszerepre szükség van-e. Engem nem kérdeztek, én nem vagyok a bizottság tagja, hozzászólásom ejtve maradt, a döntés megszületett. Szabadjon megkérdeznem a meghívás okát, ami jól mutatja, hogy a szakmai szervezeteknek a véleményét nem kérték ki, még a Magyar Televízió elnökéét sem."
Utána Horváth Ádám áttekinti, elmondja részletesen - nem is idézek akkor, csak a véleményét mondom el -, áttekinti azt a helyzetet, amely előállt. A törvény nem felel meg azoknak az elképzeléseknek, amelyek a televízió véleményét tükrözik és aggodalmát fejezi ki a törvénynek a minősége és megoldatlansága miatt.
Az MTV elnökének véleményével az ellenzéki pártok akkor is, most is egyetértenek. Egyedül a politikai bábák valós aggodalmában és jóindulatában - nem hangzott el az idézet - kételkedünk időnként, mert óriási pénzekről, kivételes médiabirodalmakról, tehát hatalomról, szoros és régen kialakult érdekszövetségek védelméről, képviseletéről van szó, s távolról sem csak a rádiózásról és a televíziózásról. Csak ennek a szalonképes látszatáról a magyar társadalom felé.
A kulturális bizottságban jelentkező kisebbségi vélemény összefoglalásaként kell elmondanom: ezt a törvényt - és ezt azoknak mondom, akik a képernyők előtt nem biztos, hogy hallották a miniszteri előterjesztést, amely teljesen mást mutatott, mint ez a vélemény - a művelődési és közoktatási miniszter jegyzi. Természetén és irányultságát tehát nincs mit csodálkozni.
Demokratikus és egyenlő versenyhelyzet biztosítása helyett megindul a közszolgálati televíziózás és rádiózás, műsorszolgáltatás gyorsított központosítása, az elért és elérhető eredmények leépítése, a zavarhelyzet felszámolása helyett a zavarok tartósítása, miután alapos propagandamunkával sikerült besulykolni a közvéleménybe, hogy a rossz törvény is jobb, mint a törvénynélküliség. A rossz törvény mint cél ezúttal valószínűleg elérhető, ezt nevezhetjük akár átütő kormánysikernek is.
Egy láthatatlan és még a jó szándékú kormánypárti képviselők által sem pontosan ismert agytröszt tehát ismét jól végezte dolgát, hogy azután az előterjesztő kinyúló karjának áttételén keresztül újra arcul csapja a parlamenti demokráciát, felrúgja az ígéretes megállapodásokat, kirekessze a szakmai szervezeteket a közreműködésből, figyelmen kívül hagyja a létező technikai realitásokat.
Győzni látszanak a primér politikai direkciók a nehezen megszerzett tapasztalatok, a létező értékek, az elkötelezett nemzeti gondolkodás és a törvényhozás elemi érdekkiegyenlítő szerepe felett a szoci-ál-liberális kormányzás egy éve alatt nem először és a szépen formálódó parlamenti diktatúra rémképének előrevetítésével - félünk, nem is utoljára.
Az az új fejlemény, hogy a két kormánypárt és az érintett szervezetek a bizottsági munka óta és a beterjesztés előtt titkos tárgyalások eredményeként tegnap megállapodtak a parlament és a kulturális bizottság háta mögött a legfontosabb vitatott kérdésekben, valószínűleg teljesen új helyzetet teremt, hiszen egy olyan törvény van előttünk, amelyben nincsenek bent ezek a megállapodások és nyilván a kormánypárti parlamenti képviselők előterjesztése folytán fognak bekerülni.
A kormánypártok a parlament és a társadalom háta mögött tehát ismét összekacsintottak, ez már a parlamentarizmus kialakult rendjének valószínűleg a teljes megkérdőjelezése.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
