LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az előttünk fekvő médiatörvény-tervezet, melyet a kormány nyújtott be, sokkal többről szól, nemcsak a médiákról, hanem a demokráciáról. Magyarországon demokrácia van papíron - remélem, gyakorlatban is -, de a jelenlegi magyar demokráciában fennálló problémákat ez a most benyújtott médiatörvény hűen tükrözi.
A demokrácia alapjához tartozik az objektív tájékoztatás. Mindnyájan tudjuk, hogy az elektronikus médiának, a rádiónak, televíziónak milyen hatása van, milyen nagy hatalom és mennyire befolyásolja vagy nem befolyásolja a jó, objektív vagy pártos, esetleg valamely érdekcsoportot képviselő tájékoztatás a közvéleményt. Ezért a demokrácia csorbul abban a pillanatban, amikor akár a rádió, akár a televízió valamely érdekcsoportnak vagy valami pártnak, vagy akár a hatalomnak, a kormánynak az irányítása alatt tájékoztatásában nem objektív, és így a társadalom széles rétegeit félrevezeti, rossz irányba irányítja, befolyásolja. A közszolgálati média végeredményben a társadalom, a magyar állampolgárok pénzéből, filléreiből él, létezik, ezért elvárható, hogy ez a tájékoztatás objektív, sokszínű legyen, és tükrözze mindazon társadalmi igényeket, amelyek a magyar társadalomban ma fennállnak és felmerülnek.
Ismeretes, hogy jelen pillanatban hogyan néz ki a sajtópiac. Az írott sajtó nagy része sajnálatos módon MSZP, illetve liberális eszmeiséget tükröz, a sajtóban megjelenő mind e téma efelé orientál, és az úgynevezett konzervatív nemzeti sajtó vagy elhalt, vagy megfojtották, vagy nem létezik. Most nagyon nagy veszélybe került az elektronikus média is ezáltal, hogy az új törvényben az objektivitás, a tárgyilagos tájékoztatás, a hatalomtól való elkülönítés nem érezhető annyira, mint azon a törvénytervezeten, illetve 18 pontos hatpárti megállapodáson, amelyben részt vettem, amelyen sokat dolgoztunk, sokat beszélgettünk. Mindnyájunknak pártérdekek fölött az volt a célunk, hogy lehetőleg egy olyan törvényt alkossunk meg hatan közösen és egy olyan vázat építsünk fel, amelyre fel lehet építeni egy demokratikus, jó törvényt, amely majd szabályozni fogja a médiát.
Mindenki az előttem szólók közül, miniszter úrtól kezdve majdnem minden hozzászóló megemlítette a média történetét, 4-5 éves múltját. Én ezzel nem sokat kívánok foglalkozni. Az ez előtti kormányzat nem rendelkezett kétharmaddal, ezért kénytelen volt a kétharmados törvényeknél az ellenzék tisztelt képviselői közül megnyerni megfelelő mennyiségű képviselőt ahhoz, hogy a törvényeket keresztül lehessen vinni. Ez nem történhetett meg, tehát nem születhetett meg a médiatörvény. Körülbelül az új parlament elindulása utáni második hónapban már több helyen nyilatkozatok, ígéretek hangzottak el, hogy nagyon röviden benyújtásra kerül, nagyon rövidesen a parlament elé kerül a médiatörvény, tárgyalható lesz. Ezek az ígéretek azonban mind csak ígéretek maradtak, mert nem került benyújtásra a kormány által a médiatörvény tervezete. Valószínűleg nem az ellenzék miatt, mert az ellenzék nem rendelkezett oly erővel, hogy megakadályozhatta volna a kétharmados többség szavazatát, mert hiszen egyedül a két koalíciós párt 73 százalékot képvisel ebben a parlamentben. Valószínű, hogy a két párt, a nagyobbik és a kisebbik koalíciós párt nem tudott megegyezni a médiatörvény elveiben. Nem tudott megegyezni, mert ez hatalmi kérdés, mert ennek a befolyása rendkívül nagy, és éppen ezért itt nagy problémák lehettek, húzódott az ügy.
Érdekesség az, hogy megunván a két koalíciós párt, illetve a kormány tehetetlenségét, ami miatt állandóan késett a médiatörvény benyújtása, a Kereszténydemokrata Néppárttól egy képviselő, Giczy György úr benyújtott egy médiatörvény-tervezetet. A tervezetet 1994. decemberében nyújtotta be, azt a kulturális és sajtóbizottság alkalmasnak tartotta, itt a plenáris ülésen megszavaztuk, napirendre vettük. Ezt követően ez év májusában került benyújtásra a kormány által a médiatörvény-tervezet. Nagyon érdekes dolog, hogyha most két tervezet készült ugyanabban a tárgyban, ugyanabban a témában - az egyik egy fél évvel előbb, s azt napirendre tűzte a parlament -, akkor vajon most ezt a kormány-féle tervezetet nem módosító indítványként vagy valamilyen más alapon kellene felfogni? Mert így gyakorlatilag egy hasonló tárgyban két törvénytervezet van. Nem tudom, foglalkozott-e valaki azzal, hogy a Házszabály ezt hogyan szabályozza, hogy egy már benyújtott, elfogadott és vitára alkalmasnak talált, napirendre tűzött médiatörvény-tervezettel szemben egy fél évvel később benyújtott kormány médiatervezet miért élvez előnyt, miben előzi meg ezt. Ez csak egy kérdésem a demokráciával és a parlamentarizmussal kapcsolatban.
(11.40)
De folytatom: a mi hatpárti egyeztetésünkben - ahogy az előbb említettem - az volt a fő feladat, hogy egy minél demokratikusabb és minél jobb médiatörvényt csináljunk, amely független a pillanatnyi hatalomtól, független a pillanatnyi kormányzattól, az erőviszonyoktól, egy olyan törvényt, amely gyakorlatilag hosszú távon biztosítja az objektív, közszolgálatinak megfelelő tájékoztatást az elektronikus médiákban. Ezek a feltételek - mint az előbb is említettem - azok voltak, hogy először is a hatalomtól független legyen. Lehetőleg a mindenkori kormány ne tudjon semmiféle hatást gyakorolni rá, tehát jól el kell távolítani a hatalomtól. A másik az objektivitás, hogy egyformán tájékoztasson mindenkit, az egész társadalmat és mindenki kapjon szót, hogy mindenki kiválaszthassa azt a műsort - akár kulturális, akár politikai, akár sport, akár más, ezt sokáig lehetne mondani -, ami őt érdekli. Mindenki kapja meg, az egyháztól kezdve a politikán keresztül a kultúráig az őt megillető részt, és ezt biztosítsa ez a törvény. Azonkívül - és ezt elsőként kellett volna mondanom - a legfontosabb szempontunk az volt, hogy a televízióban, a rádióban ez a műsor a közönség számára készüljön, hogy ez a rádióban és a televízióban is élvezhető legyen.
Ebben a szellemben kezdtünk tárgyalni, és azt mondhatnám, hogy tényleg az ellenzék is igen példamutatóan viselkedett, nem akadékoskodott, hanem ezeket a szempontokat figyelembe véve igyekeztünk egy konszenzust teremteni, és igyekeztünk ezt a törvényt valahogyan megalkotni, hiszen késésben vagyunk, alkotmányos késésben, és egyéb dolgok vannak, amiket már előttünk elmondtak.
A következő, amiben a hat párt nagyjából megegyezett: Ahhoz, hogy a közszolgálati feladatokat el tudja látni az elektronikus média, szükség van két földi sugárzású tévécsatornára, a TV1-re és a TV2-re. Abban is megegyeztünk nagyjából, sőt egyértelműen, hogy szükség van a Duna TV-re, elsősorban a határainkon kívül, az elszakított területeken élő, valamint más idegen országokbéli magyarok részére. Harmadszor, megegyeztünk abban, hogy a rádiónál szükség van három adóra, a Kossuth, Petőfi és Bartók Rádióra, amelyeknek közszolgálati feladatokat kell ellátni és közszolgálatiként kell működniük.
Ezekben nagyjából megegyeztünk, és akkor kezdtünk a felügyeletről beszélni. Ott egyértelmű volt, hogy ezek olyan másfajta feladatokat végez a TV1, TV2, a Duna TV és a Rádió, amelyeket egy kuratóriumba, egy közalapítványba bezsúfolni elég körülményes lenne, és talán nem is tudná betölteni azt a feladatot, ami egy kuratórium feladata, mert egész más kuratóriumi összetételre van szükség a Duna TV-nél, amely a határokon túl élő magyarok számára sugároz, mint a belföldi nézők részére a TV1, TV2, ugyanezt a Rádióra is elmondhatnám. A rádió és a televízió két teljesen különböző műfaj, oda teljesen más jellegű dolgok kellenek, más jellegű emberek kellenek a kuratóriumban. Továbbá el akartuk határolni a politikától is ezeket a médiákat, tehát azt mondtuk, hogy legyen egy olyan kuratórium, amelyben egyharmadban a politika képviseli magát, paritásos alapon, a parlamentben mindenkor helyet foglaló pártok részéről; egyharmadban a szakma képviselje magát, tehát a televíziósok, rádiósok, akik értik ezt, akik profik, mert nagyon fontos, hogy benne legyenek, a műsorszerkesztéskor és egyéb ellenőrzésnél ez szükséges. Harmadsorban pedig legyenek benne az érdekvédelmi szervezetek, legyenek benne különféle megoszlásban olyan delegáltak, akik az akkori és ottani sugárzással, az ottani műsorokkal kapcsolatban tevőlegesen tanácsokkal is segíteni tudnak, figyelni, ellenőrizni tudnak, például a Duna Televíziónál a kisebbségi szervezetek egy-egy képviselője is legyen jelen, hogy a műsorstruktúrába tevőlegesen is bele tudjon szólni.
Ezzel a hármas tagozatú kuratóriummal, tehát a három közalapítvánnyal is, a hat párt egyetértett, legfeljebb Molnár képviselőtársam a létszámokkal problémázott, hogy nagyon sok az általunk javasolt 25 fő s kevesebb kellene. De azért akkor még teljesen egyértelműnek látszott, hogy ez a három kuratórium így működhet. Az ORTT-nél is azt mondtuk, hogy a jelenlegi tervezettel szemben legyen kilenc tagú, mert akkor négy kormánypárti és négy ellenzéki paritásos képviselet mellett egy kormányküldöttel kilenc tagú lenne, és akkor a kétharmadnál bizonyos kompromisszumot kellene kötni, tehát nem lenne egyértelműen olyan, mint a mostani javaslatban, ahol összesen vagyunk öten, kettő ellenzéki, kettő kormánypárti és az elnök a kormánytól. Egyértelmű, hogy itt lehetne egyedül egy ember is, mert az három-kettő és akkor a kétharmad is el van intézve. Ez csak hab a tortán és porhintés jellegű dolog, ennek nincsen gyakorlati jelentősége.
Tehát ezekben a dolgokban megegyeztünk, és már úgy nézett ki, hogy minden nagyon jó, én naiv emberként azt hittem, hogy most már megtörtént, az alapok megvannak, a vázat fölépítettük, ma lesz egy demokratikus médiatörvényünk. S akkor, mint derült égből a villám, egyszer csak hoppá, megszűnik minden ilyesmi, és kiderül, hogy csak mi négyen, a négy ellenzéki párt médiaszakértője volt fölhatalmazva a frakcióvezetője által, hogy ott tárgyaljon, döntsön és elfogadjon javaslatokat, kompromisszumokat kössön, és úgy álljon a témához, hogy egy demokratikus törvénytervezetet összehozzunk. Kiderült, hogy a kormánypárt tisztelt médiaszakértői nem voltak fölhatalmazva, mert hiába fogtunk kezet, hiába egyeztünk meg sok-sok órás beszélgetés, tárgyalás után - egyszer csak, amikor a végén az aláírásra került volna a sor, megváltozott az egész szituáció, hirtelen az egész nem volt jó, ugyanakkor már lehetett hallani, hogy a 2-es csatornát el fogják adni, mert van egy jó vevő, egy jó üzlet, és nem tudom mi van.
Most rátérek arra, hogy ez vajon hogyan néz ki. Rengeteg levelet kaptunk személyesen, a kulturális bizottságon keresztül a szakértőktől, a különféle televíziós érdekvédelmi szervezetektől, s az előbb az ellenzéki vélemény ismertetésekor Horváth Ádámra hivatkozott Fekete képviselőtársam. Ezek a levelek itt vannak, mindegyikben benne van, hogy feltétlenül szükség van a két csatornára, harcoljunk a TV1-ért, TV2-ért. Ugyanakkor tegnap derült égből egy újabb villámcsapás volt ez a - nem titkos, mert tegnap nyilvánosságra hozott - 26-ai emlékeztető, amely módosításokat tartalmaz, amelyben benne van a televízió 2. csatornájának privatizálása. És ebben nagy egyetértéssel találkozott Horváth Ádám úr, a Magyar Televízió elnöke, az MTV képviseletében, Dobos Menyhért úr, a Televízió műsorgyártó érdekvédelmi szervezet képviseletében, a két koalíciós párt közül dr. Magyar Bálint ügyvivő, az SZDSZ képviseletében, az MSZP-től nem látok senkit az emlékeztetőben fölsorolva, de az újságban úgy olvastam, hogy talán Csintalan úr vett ezen részt. Ebben ez nincsen benne, lehet hogy részt vett, lehet hogy nem. De nem is ez a lényeg.
Ugyanakkor érdekes dolog, hogy vajon miért változott meg hirtelen a véleménye például Dobos úrnak. Miért változott meg hirtelen a véleménye Horváth Ádám úrnak, aki írásban - itt van mellette - a végsőkig kitart a mellett az álláspontja mellett, hogy két közszolgálati kell, a TV1 és a TV2 kell - vajon itt mi történik? Félek attól, hogy megint naiv vagyok, és azt hiszem, hogy a médiatörvény a médiatörvényről szól. Azt hiszem, hogy mi egy jó, demokratikus médiatörvényt akarunk csinálni. Azt hiszem, hogy a demokrácia jegyében, a sajtószabadság jegyében akarunk dolgozni, de úgy látom, hogy itt sokkal nagyobb érdekek, sokkal nagyobb lobbyk működnek közre. Ezért tudom elképzelni ezeket a változatokat, hogy emberek egyik pillanatban így s a másik pillanatban úgy nyilatkoznak. Az egyik pillanatban elfogadunk egy hatpárti egyeztetett 18 pontot, a másik pillanatban az már nem jó.
(11.50)
Tehát lehetséges, hogy itt olyan hatalmas erők, olyan hatalmas lobbyk és olyan érdekek csapnak össze, hogy itt mindnyájan még csak a jéghegy csúcsát sem látjuk. S félő, hogy az egész médiatörvény, az egész média, az egész magyar demokrácia ilyen alapon - bizonyos érdekeknek kiszolgáltatva - fog működni, amely véleményem szerint egyáltalán nem az európai út felé vezet.
Ezért azt javasolnám és azt kérem, vegyük elő a Giczy-féle törvényjavaslatot. Az demokratikusabb, sokkal közelebb áll a sajtószabadság, az objektivitás és egyáltalán a közszolgálatimédia-szellemiséghez, és próbáljuk azzal újra elkezdeni ezt a dolgot, mert a Független Kisgazdapárt részéről ez a jelenleg benyújtott törvényjavaslat így, ahogy van, elfogadhatatlan. Nem érezzük benne ugyanis azokat a szellemi, eszmei elvárásokat, amelyek alapján egy demokratikus, a sajtószabadságot, az objektív tájékoztatást szolgáló, az elkövetkezendő sok évet jól meghatározó törvény születhetne, hanem önös érdekek, pillanatnyi elképzelések jelentkeznek benne. Ezen rendkívül sok javítanivaló van ahhoz, hogy ez egyáltalán fogyasztható, tárgyalható és elfogadható legyen.
Ezért az a kérésem a tisztelt kormányhoz, hogy ezt a javaslatát szíveskedjék visszavonni, és próbáljuk meg a 18 pontot, a hatpárti konszenzus alapján kialakított pontokat megtárgyalni, amelyek inkább és sokkal inkább képezik egy demokratikus alapon megszerkesztett, tényleg objektív és sajtószabadságot biztosító törvény alapját, mint a jelenlegi.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
