CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS
CSIHA ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A közlekedés, még ha az jogszabályba foglalt dolgokról szól is, olyan, mint a futball: mindenki ért hozzá, és mindenki szeret valamit hozzátenni. Lehet, hogy egy kicsit én is ebbe a szerepbe próbálom magam beleélni.
A törvényjavaslattal alapvetően egyet lehet, és egyet tudok érteni. Nagyon lényegesnek és fontosnak tartom az utóképzés rendszerére vonatkozó javaslatot. Nem egyszer tapasztaljuk azt városunkban, megyénkben, hogy túl friss jogosítvánnyal rendelkező, talán nem kellően kiképzett ifjonc gépjárművezetők okoznak baleseteket, akár személygépkocsival, akár motorkerékpárral. Megkockáztatok még egy olyan dolgot is, hogy ennek a törvénynek vagy más hasonló jogszabálynak az esetleges generális felülvizsgálatakor el kellene gondolkozni azon, hogy esetleg be kellene vezetni a próbajogosítványt, amely meghatározott időre szólna, és ha a majd megfogalmazandó feltételeknek az új vezető eleget tesz - például nem okoz balesetet, súlyos balesetet; itt már lehet gondolkodni a kritériumokon -, abban az esetben egy megismételt vizsga - nevezzük így - után kapná meg a végleges jogosítványát. Úgy tudom, volt, illetve jelenleg is van Európában olyan ország, ahol valami hasonlóban gondolkodnak. Feltételezésem szerint ez mindenképpen javítaná a közúti közlekedés baleseti statisztikáját. De nem ez a döntő, hanem az, hogy kevesebb kár keletkezne emberéletben és anyagiakban.
Egyet tudok érteni a reklámtáblák elhelyezésével kapcsolatos problémának megoldásával, de hadd tegyem hozzá, hogy ez nemcsak külterületi, hanem településen belüli probléma is. Több településen megfigyelhető - legyen az önkormányzati vagy KM-kezelésben lévő út -, hogy, részben a sár elleni védekezésből eredően is, kisebb reklámtáblákat helyeznek el, amelyek azért a vezetéstől és a forgalomtól elvonják a figyelmet, és így balesethez vezethetnek. De az országutak mentén vagy az országutak fölött elhelyezett reklámtáblák veszélyessége egyértelmű, ezért messzemenően egyet lehet érteni a törvényjavaslat ezen részével.
Ugyanakkor szintén megfontolásra javasolnám azt, hogy amennyiben a reklámtáblát elhelyező cég, a reklámtábla tulajdonosa már nem elérhető, nem utolérhető, akkor a terület kezelőjének vagy tulajdonosának lenne szükséges megadni azt a lehetőséget, hogy megfelelő jogi keretek között ezt a táblát ő távolíthassa el, mert azért azt látni kell, hogy nemcsak nagy hirdetőcégek helyeznek el óriási reklámtáblákat, hanem esetleg egyedi kérelmek alapján kis cégek üzleti sikereik érdekében helyeznek el ilyen táblákat, közben csődbe mennek felszámolódnak, megszűnnek, és nincs, aki ezeket a táblákat eltakarítsa. Ezt tehát érdemes lenne végiggondolni.
A törvényjavaslatban szerepel a jegyzők jogkörével kapcsolatos eljárás, tehát az önkormányzati hatáskörbe tartozó utakkal kapcsolatos kötelem, ami - ha jól értelmezem az előterjesztést - az utak vonatkozásában az önkormányzati jegyzőktől a közúti felügyelethez kerülne áthelyezésre. Ez érthető a jogszabályalkotók szempontjából, ám úgy érzem, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvény nem feltétlenül indokolja azt, hogy ezt a változtatást meg kellene csinálni. Úgy érzem, egy kicsit az önkormányzatok számára bürokratikusabbá, nehezebbé teszi az eljárást. Azzal természetesen nem vitatkozom, hogy amennyiben például egy településen belül KM-kezelésben lévő út van, és ott valamilyen munkát akarnak végezni, akkor érthető, hogy oda kell fordulni, és ott beszerezni a szükséges engedélyeket. De az önkormányzati utak esetében, úgy érzem, talán szerencsésebb lenne meghagyni a korábbi hatásköri telepítést.
Egy kicsit ehhez a témakörhöz, a jogkörök kérdéséhez tartozik - bár már egy másik terület -, hogy a közutak kezelőinek és a hatósági jogosítványokat gyakorló szerveknek, szervezeteknek a jogkörét a törvény valamikori, későbbi felülvizsgálata során egyértelműsíteni kell.
(18.10)
Tapasztalataim és a kapott információk szerint egy kicsit keverednek a dolgok, elsősorban üzemeltetői oldalról kerültek át ügyek, feladatok a hatósági vonalra, ami keveredést okoz. Ez esetleg azt eredményezi, hogy egy-egy feladat elvégzése nehezebben történik vagy el is maradhat a hatáskörök tisztázatlansága miatt. Tisztelettel ajánlom a tárca figyelmébe, hogy ezt a jövőben esetleg rendezni kell.
Nagyon érdekes gondolatot feszeget a törvényjavaslat azon passzusa, amely a gépjármű-fenntartóknak a telephelyen való ellenőrzését érinti. Hadd mondjam el, valószínű, hogy ez időnként okozhat problémát, hiszen a vállalkozói engedély kikérésekor meg kell nevezni telephelyet. Mondjuk, egy többszintes tömblakásban lakó vállalkozó, gépjármű-fuvarozó vagy autóbusszal közlekedő vállalkozó telephelye - mint olyan - a tömblakás címe, és a gépkocsiját a lakótelepi parkírozóban vagy a lakótelepi úton tárolja.
Ezért mindenképpen indokolt lenne két kategória figyelembevétele: egy a telephely és egy a tárolóhely. És indokolt lenne a hatósági felügyeleti vizsgálatot - amire a törvénymódosítás utal - kiterjeszteni, hogy ne csak a telephelyen történhessen, hanem a tárolóhelyen is, mert a feltételek csak így biztosíthatók.
Mindenképpen ide tartozik az, hogy az utakon, tereken, parkolókban hagyott, éjszakára leállított gépjárművek, autóbuszok rengeteg problémát okoznak, és önkormányzati rendeletek ide vagy oda, ezzel elég nehezen lehet boldogulni. Bár úgy tudom, van bizonyos módosítás kerékbilincsek, egyebeknek az alkalmazására, de azt hiszem, ezt a részét is át kellene gondolni, és az önkormányzatok számára is a saját területükön ilyen jellegű lehetőségeket jobban kellene biztosítani. Ezek balesetveszélyesek, volt is ebből baleset; elsősorban anyagi károkkal járó balesetekről lehet számot adni. Ezért indokolt lenne a közterületeken, tereken tárolt gépkocsik ügyének, a telephelyek és a tárolóhelyek kérdésének komplex kezelése és megoldása.
Sajnálom, hogy a törvényjavaslat előterjesztésében nem szerepel - de lehet, hogy ez a KRESZ dolga, és ezért elnézést, de a figyelmet mindenképpen szeretném felhívni - a rádiótelefonoknak a személygépkocsiban való használata utazás közben, közlekedés közben. Ismereteim szerint jó néhány európai országban megtiltották a rádiótelefonnak akként való használatát, hogy a vezető kézben tartsa, legföljebb valamilyen állványzat felszerelésével - tehát mintegy kierősítéssel - használhatja a telefont. Úgy érzem, ez megint egy olyan neuralgikus pontja közlekedésünknek, amire érdemes odafigyelni, ha már a jelen törvénymódosításnak ez nem is képezi a tárgyát.
Elnézést, hogy egy kicsit a problémák oldaláról vetettem fel a dolgot, de részben önkormányzati oldalról találkozunk a problémák egy részével. Mindezek ellenére ezeket a fölvetéseket jó szívvel ajánlom a jogalkotó figyelmébe most és a távolabbi jövőben is, és ezekkel a megjegyzésekkel együtt is a törvényjavaslatot összességében elfogadom. Köszönöm. (Taps.)
