DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ
DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Azzal folytatnám, amivel Kósa képviselő úr befejezte, a törvény hatálybalépésének az időpontjával.
Jelenlegi ismereteim szerint és a kiküldött anyagok is erről tanúskodnak, ezt a törvényjavaslatot ebben az évben a Ház nem fogadná el, illetőleg nem tárgyalná végig, talán csak valamikor a jövő év februárjában. Márpedig ha ez igaz, akkor ez elég rossz hír, nemcsak azért, mert bizony egy viszonylag rövid törvényjavaslatot el kellene hamarabb fogadni, hanem azért is, mert egyből probléma akad az első szakasz vonatkozásában, amit a miniszter úr is külön kiemelt, ez pedig az eddig hatósági engedély birtokában személyszállítást folytató társaságok ügye.
Eddig az 1991. évi XIX. törvény, a koncessziós törvény, illetőleg ennek ágazatspecifikus törvénye, a '92. évi XXXVI. törvény úgy rendelkezett, hogy az ilyen egyedi hatósági engedélyek birtokában folytatott személyszállító tevékenységet az illető vállalkozók csak 1995. december 31-ig folytathatják.
Az első szakasz ezt a határidőt hosszabbítja meg egy évvel. Azonban hogyha nem lép hatályba a törvény '96. január elsejével, akkor itt máris probléma lesz, tudniillik akkor létrejön egy törvényen kívüli állapot, illetőleg az jön létre, amit eredetileg a koncessziós törvény és a végrehajtási törvény tartalmazott, nevezetesen adott esetben kényszerűen meg kell szüntetni ezen vállalkozásokat, noha az illetékes minisztérium szándéka itt mást tükröz.
Én azt javaslom tisztelettel, hogy vagy gyorsítsuk fel e törvényjavaslat tárgyalását és még ebben az évben fogadjuk el, vagy - amennyiben úgy látszik, hogy februárban tudja a tisztelt Ház ezt végigtárgyalni -, megfelelően kell módosítani a vonatkozó időpontokat.
Ezzel kapcsolatban szabadjon még egy dolgot elmondani. Az indokolás is úgy szól az első szakasz vonatkozásában, hogy '90-91-ben újonnan kezdett vállalkozások, amelyek helyi, helyközi személyszállítást végeztek, a nagy-forgalmú és magas jövedelemtartalmú területeken próbálkoztak vállalkozni.
A rendelkezésemre álló adatok ezt nem feltétlenül támasztják alá.
1994-ben elvileg összesen 22 vállalkozás létezett, amely helyi, helyközi személyszállítást végzett, ebből a 22-ből négy vállalkozás volt teljesen magánvállalkozás - tehát 100 százalékig magánvállalkozás -, ebből a négyből egy volt tisztán helyi társaság, ez Kecskeméten volt, illetve van egyébként most is, és a másik három pedig helyközi személyszállítást végez.
A 22 vállalkozás egy része azóta lehet hogy megszűnt, egy része meg sem kezdte úgy a tevékenységét, ahogy tervezte, és egy harmadik része, hányada pedig nem mondhatnám, hogy túlzottan jövedelmező, nagyforgalmú területeken végez személyszállítást, illetve ahogy én tájékozódtam, egy-egy vonalon, egy-egy járaton végzi a tevékenységét, például mondjuk Zalaegerszeg-Budapest vagy éppen Nyíregyháza-Gávavencsellő között.
(19.00)
Ez tehát számomra azt jelenti, mint ahogy a törvényjavaslat indokolása is alátámasztja, nem jó, nem vált be a személyszállításnak, menetrendszerű személyszállításnak koncesszióköteles tevékenységgé való nyilvánítása. Azt gondolom, hogy ezt felül kell vizsgálni, s nagyon helyesen tette a minisztérium akkor, amikor ezt előre jelzi is - hogy tehát egy új szabályozást kell behozni -, mert ha marad a jelenlegi, akkor a jelenlegi Volán-vállalatok monopolhelyzetben dolgoznak.
Ez egyébként ez idő szerint senkinek sem túlzottan jó, tehát lehet, hogy még nekik sem, mert megfelelő eszközeik, anyagi eszközeik a fejlesztésekhez nincsenek meg, az önkormányzatok nem vállalják föl, nem is tudják fölvállalni a segítséget, tehát a Volán megsegítéséhez; és így marad az, ami most gyakorlat a nagyvárosokban is: szűkítik fokozatosan a járatszámokat, adott esetben ritkítják, és az eszközparkjukat sem felújítani, sem pótolni nem tudják. Ez lassan egy tűrhetetlen állapotot hoz létre az önkormányzatoknál, a településeken - hogy a kisebb, 10-20 ezres településekről már ne is beszéljek, csak a nagyobb városokról.
Tehát ezzel kapcsolatban azt szeretném javasolni, hogy amennyiben ezt a koncesszióköteles ügyet nem kívánjuk véglegessé tenni, akkor ezt a '96. november 30-i határidőt is hagyjuk ki a törvényjavaslatból. Bízzunk abban, hogy jövő év második felében talán egy idevágó szabályozást el tud fogadni a Ház, és akkor majd az megmondja, hogy a jövőben hogy tevékenykedhetnek ezek a már most is dolgozó vállalkozások. Vagy pedig ha '96-ban nem tudjuk elfogadni a törvényt, az új szabályozást - mert az első félévnek a jogalkotási programjában nincs benne, a második félévre biztos, hogy rengeteg törvény, egyéb összejön -, akkor pedig főképpen nem kell beletenni ide egy '96. november 30-i időpontot, hiszen akkor még '96-ban sem lesz ez az ügy szabályozva, hanem lehet, hogy csak '97-ben.
Arról nem is beszélve, hogy az 1. § korlátozza a jelenleg dolgozó vállalkozásokat abban, hogy bizonyos bővítéseket elvégezzenek. Ez azt hiszem, végképp kifektetné őket, ha szabad ezt mondani, tehát a vállalkozások - amelyek nagy anyagi erő bevetésével és nagy hittel kezdődtek meg két-három-négy esztendővel ezelőtt -, ha akarják, ha nem, tönkremennek a következő évben. Azt hiszem, ez senkinek nem érdeke, egyébként a vállalkozások szabadságát is sérti az ilyen gyakorlat.
A másik ügy a reklámtáblák, reklámhordozók ügye - erről már előttem is többen szóltak, én most egy másik aspektusból.
A hatályba léptető rendelkezések úgy szólnak, hogy azon reklámhordozó-tulajdonosok, akik a tábláikat, reklámhordozóikat már a törvény hatálybalépését megelőzően kihelyezték, kötelesek - a törvényjavaslat így szól - '96. június 30-ig megszüntetni a kihelyezéseiket. Azt hiszem, ezt a passzust újra kellene gondolni.
Újra kellene gondolni azért, mert ha eddig egy reklámhordozót a jelenleg is érvényes szabályozással szemben, vagy ezzel ellentétben helyeztek ki, akkor ez törvénytelen volt, most is - jogszabályellenes. Ezekkel kapcsolatban már most is el kell járni, nem kell megvárni egy új törvényjavaslatot.
Abban az esetben viszont, hogyha törvényesen kerültek kihelyezésre a jelenlegi szabályozás szerint, akkor ez a féléves - vagy lehet, csak néhány hónapos - határidő meglehetősen rövid. Tudniillik, amennyiben megfelelő engedélyek voltak a kihelyezéshez, jogilag kifogástalan bérleti szerződésekkel helyezték ki ezeket a reklámhordozókat, akkor egyik oldalról egy jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot fogunk most sérteni - tessék végiggondolni -, ez pedig egyelőre a magyar jog szerint tilalmazott; másik oldalról az állam beavatkozik egy legális, legitim polgári jogi jogviszonyba, módosítja a szerződést, adott esetben megszünteti. Ez lehetséges bizonyos szoros korlátok között, de ebben az esetben az államnak valószínűleg helyt kell állnia az esetlegesen bekövetkezett kárért.
Ezért azt javaslom, hogy jól átgondolva adjunk hosszabb időt az ily módon rossz kihelyezések megszüntetésére, hogy az elérhető társadalmi haszon az óhatatlanul okozott kárral szinkronban legyen, arányban legyen, és ne kelljen szembenézni esetleg azzal, hogy egy egyébként szándékaiban jó, új törvényi szabályozás végül is az Alkotmánybíróságon fog kikötni, vagy rosszabb esetben polgári perek tucatjait fogja elveszíteni az állam vagy az állam megfelelő szerve az reklámhordozókat egyébként jogosan kihelyező vállalkozásokkal szemben.
Tisztelt Ház! Javasolom tehát, hogy a törvényjavaslat vitáját gyorsítsuk fel, és az általam is elmondott módosításokkal mihamarabb fogadjuk el.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)
