DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is megköszönöm a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a rendkívül zsúfolt parlamenti munka ellenére támogatta a közúti közlekedési törvénymódosítás sürgős tárgyalását.
A sürgősséget, mellyel a törvény tárgyalását kértem, több érv is alátámasztja: a közúti közlekedés egészét érintő korszerűsítési törekvéseken túl az is indokolja, hogy egy korábban hozott döntés felülvizsgálatát kell kérnem a tisztelt Háztól.
Mielőtt a törvényjavaslat fontosabb elemeinek részletes ismertetését elkezdeném, fontosnak tartom, hogy kitérjek arra: javaslatunk tartalmaz egy olyan módosító indítványt is, amelynek határideje rendkívül szoros. Ez az indítvány a közforgalmú autóbusz-közlekedést érinti.
A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló minisztertanácsi rendelet 1989. január 1-jétől lehetővé tette ugyanis a szabad piacra lépést a közúti személyszállításban, a gazdaság bármely szereplője részére. Érdemi követelményeket azonban nem támasztott sem a személyi, sem a műszaki - és főként nem a gazdasági - feltételek oldaláról. Ha visszaemlékeznek, képviselőtársaim, ez volt a liberalizációs láz korszaka, amikor kevés követelményt támasztott annak idején az Országgyűlés, az 1989-es évben, és ez a törvény is annak az eredménye, következménye volt.
Ennek eredményeként a magánvállalkozók természetszerűleg a nagy forgalmú, magas jövedelemtartalmú útvonalakon jelentek meg, veszélyeztetve ezzel a területileg illetékes, menetrend szerinti autóbusz-közlekedés működőképességét és a hálózati rendszer fenntarthatóságát.
E gyakorlat megszüntetésére 1991-ben, a koncesszióról szóló törvény megjelenése után, a menetrend alapján végzett közúti személyszállítás koncessziókötelessé vált. A jelenleg hatályos szabályozás összességében a már itt működő állami cégek teljes gazdasági ellehetetlenülését valóban meggátolta, de egyéb szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért az európai jogharmonizációs követelményeknek megfelelő és a vállalkozói tőkebevonást is ténylegesen lehetővé tevő új törvényi szabályozásra van szükség, melyet a jövő évben a parlament elé terjesztünk. Addig azonban rendelkezni kell a már működő vállalkozók engedélyének sorsáról, hiszen ők a hatályos szabályozás szerint csak 1995. december 31-éig folytathatják tevékenységüket.
Ezért a belföldi menetrend szerinti autóbusz-közlekedést végzők érdekében javasoljuk a Háznak a működési határidő meghosszabbítását. Az ennek következtében rendelkezésre álló idő alatt koncessziós pályázatokat írunk ki, illetve kezdeményezzük koncessziós pályázatok kiírását azoknál az önkormányzatoknál, ahol a helyi autóbusz-közlekedési tevékenységet hatósági engedély alapján vállalkozók látják el. Ismereteink szerint a Volán-társaságok az adott területen nem kívánják tevékenységüket bővíteni, annak pedig így megvan a lehetősége, hogy a feladatokat ellátó vállalkozók sikerre vezető, sikerrel kecsegtető pályázatot nyújtsanak be. Eredményes koncessziós szerződések esetében a vállalkozók tevékenységüket zavartalanul folytathatják.
Ezen túlmenően, az önök előtt lévő javaslat elfogadásával, több olyan módosítás is megszülethetne, amelyet a törvény hatálybalépése óta eltelt időszak - tehát több mint hat év - társadalmi, gazdasági, jogrendszerbeli változásai indokolnak. Ilyen például a közutak mentén szaporodó, a közlekedés biztonságát veszélyeztető reklámhordozók, reklámtáblák elhelyezésének szabályozása. A közutak műtárgyainak és tartozékainak reklámcélokra való felhasználása sérti a közúti közlekedés biztonságát, mert ezek a berendezések elvonják a közlekedők figyelmét, esetenként akadályozzák a közúti jelzések láthatóságát. Ezért ésszerű, szabályozott keretek közé kell szorítani az ilyen reklámtevékenységet. A közlekedésbiztonsági szempontokra tekintettel javasoljuk az útügyi hatósági szervek hatáskörének megváltoztatását is. A közutak forgalmának szabályozását a hatályos törvény a közút kezelőjének hatáskörébe utalja.
(17.30)
Arra azonban jelenleg nincs lehetőség, hogyha a közlekedési hatóság olyan forgalomszabályozási gondot észlel - márpedig észlel -, mely veszélyezteti a közlekedés biztonságát, gyors intézkedésekre kötelezze az út kezelőjét. A törvénymódosítás ezt a lehetőséget teremti meg azzal, hogy a közlekedési hatóság számára felhatalmazást ad a forgalmi rend felülvizsgálatának azonnali elrendelésére.
Tartalmilag a hatósági tevékenységet érinti a tervezet azzal, hogy felhasználva az önkormányzati hatásköri törvény hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatait, javaslatot tesz a feladatok racionálisabb megosztására. Ez azt jelenti, hogy azokat a feladatokat, amelyeknek megfelelő szintű ellátása az egyes települések önkormányzatainál nehézséget okoz, a jövőben az egységes közlekedési hatósági szervezet látja el.
Ugyancsak a gyakorlati tapasztalatok alapján vált szükségessé - számos képviselőtársam keresett meg az elmúlt másfél évben -, hogy a közúthálózat rugalmas alakítása, fejlesztése érdekében a helyi és az országos közutak tulajdonjogának átadás-átvételéről, az ezzel összefüggő feladatokról az érintettek egymással rövid úton megállapodhassanak.
A közúthálózat fejlesztése, a forgalmi igények változása szükségessé teszi, hogy indokolt esetben az egyébként forgalomképtelennek minősülő utaknál tulajdonosváltozást tegyen a törvény lehetővé. Garanciális jelentősége van annak, hogy a javaslat szerint ez a tulajdonosváltozás térítésmentesen történjen.
Jogértelmezési és jogalkalmazási problémák megszüntetését célozza az a módosítás, amely a járművezetők utánképzésére vonatkozó rendelkezéseket pontosítja. Talán emlékeznek képviselőtársaim, számos jogi, sőt erkölcsi probléma merült fel annak következtében, hogy kiket lehet szabálytalanság esetén utánképzésre utasítani.
A törvény eredeti szövege, valamint annak végrehajtására kiadott kormányrendelet alapján - a nemzetközi gyakorlattal is összhangban - Magyarországon is megkezdődött a közúti közlekedés szabályait sorozatosan megszegő járművezetők úgynevezett utánképzése. Az utánképzés keretében részben vezetéstechnikai ismereteket tudnak az erre kötelezettek elsajátítani, jelentős hányadban azonban magatartásformáló, hogy úgy mondjam etikai szerepe van ennek az intézménynek.
Az utánképzésre tehát szükség van, az eljárás, amivel az egyes járművezetőket a hatályos jogszabályok alapján utánképzésre kötelezik, azonban jelentős alkotmányossági problémákat vetett fel. Ezek kiküszöbölését célozza a javaslat, amelynek segítségével egyértelműen szeretnénk szabályozni, hogy kik, mely esetben, milyen körülmények között kötelezhetők utánképzésre.
További fejlesztésünk szempontjából nélkülözhetetlen eleme a törvényjavaslatnak az autópálya-használati díj kiterjesztése az állam által építendő vagy állami többséggel építendő autópályákra is.
A koncesszióról szóló 1991. évi törvény módosítása óta eltelt időszak alatt szerzett tapasztalataink azt jelzik, hogy az útépítésben résztvevő koncessziós társaságok jelentős állami hozzájárulás nélkül nem vállalkoznak egyes olyan autópályák vagy autópálya szakaszok megépítésére, amelyekre pedig a közúti infrastruktúra fejlesztésére megfogalmazott stratégiai céljaink érdekében feltétlenül szükségünk van - ilyenre a közelmúltban már volt példa.
Mindezen aktuális változások figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és lehetőség szerint elfogadni szíveskedjen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
